Az "élet szentsége", ahogyan az a Bibliában megjelenik

Ez a cikk egy reposzt, melyet egy másik blogról annak hangvétele végett eltávolítottak. Elfogadom és tiszteletben tartom a blog adminjának döntését, de a kérésüknek, miszerint írjam át a megfogalmazásomat, hasonlataimat, nem kívánok eleget tenni, ezért inkább itt jelentetem meg írásomat. Nem tudok azzal a nézettel azonosulni, hogy nem az a probléma, ha valaki tömegmészárlást követ el, vagy olyan könyvet terjeszt, mely ezeket a gyilkosságokat isteni színben tünteti fel, hanem azzal, ha valaki elítéli ezeket a tetteket.
Ebben a cikkben a Bibliában rögzített és jóváhagyott gyilkosságok, mészárlások okairól lesz szó, és ezzel kapcsolatos saját véleményeimet, meglátásaimat írom le. Ha valakit ez nem érdekel, kérem ne olvassa el!


A Tanúk szerint a vér szentségével Isten elítélte a gyilkosságot: „A ti lelketek vérét számon kérem”, és ezzel elítélte a gyilkosságot (1Mózes 9:3–6) (Vér füzet). A szöveg így folytatja: „Ez a kijelentés nyilvánvalóan erkölcsi elvet tartalmaz. Az emberi vér nagy jelentőségű, nem szabad visszaélni vele. A Teremtő később további részleteket közölt, amelyekből világosan láthatók azok az erkölcsi kérdések, amelyeket ő az életvérhez kapcsol.” Bár a Tanúk sajnálattal veszik tudomásul, hogy az Isten által Noénak, így az egész emberiségnek adott vérre vonatkozó „komoly” törvényét „csak néhányan veszik tudomásul” (vagyis kb csak ők maguk...már az is több, a szükségesnél), jóllehet sokan ’tisztelik az ugyanebben a törvényben található etikát és bölcsességet’

A 2017/7-es Őrtoronyban ez áll: "Jehova szemében az élet – különösen az emberi élet – szent. A zsoltáríró Dávid tudta, hogy Jehovánál „van az élet forrása” (Zsolt 36:9). Ennélfogva, ha egy keresztény úgy dönt, hogy óvintézkedéseket tesz azért, hogy megvédje önmagát vagy a tulajdonát, minden tőle telhetőt meg kell tennie, nehogy elvegye valakinek az életét, és ezzel vérbűnt vonjon magára (5Móz 22:8; Zsolt 51:14).”

Fontos megjegyzés!
Az előző cikkem utáni kommentekből kiderült, hogy a Bibliát szó szerint vevő fundamentalista „keresztények”, akik személyes támadásként élik meg a Bibliában levő történetek más – az övéktől eltérő – szempontok szerinti értelmezését, ugyanúgy teóriákat gyártanak maguknak, amivel számukra hihetővé teszik a történteket, mint azok, akik nem akarják ezeket a passzusokat készpénznek venni. Mégis önmaguknak nagylelkűen megadják ezt a jogot, míg másoktól megvonják ezt, mégpedig a krisztusi szellem, a szólásszabadság és a szeretet nevében. Ez nem több, mint trollkodás, ezért az „evangelizáló”, és a személyeskedésbe forduló hozzászólásokat törölni fogom, illetve csak olyan mértékben lesznek megtűrve, amennyiben a hozzászólásból kiderül, hogy az az illető személyes véleménye és nem valami univerzális igazság.
Ha valaki nem ért egy témát, vagy nem kíváncsi arra, nem kell feltétlenül késztetést éreznie arra, hogy másokra erőltesse gondolatait, és amikor ebből mások nem kérnek, a „szólásszabadságra” és „konzervatív” nézetekre hivatkozva műsértettséget produkálnia. Ez itt nem az óvoda! Ez a téma nem gyermekeknek szól, az itt felhozott témák élet-halál kérdésekre vannak hatással a mai napig egyes fundamentalista vallás tagjainál. Családok, gyermekek életét teszik tönkre, és igenis ugyanúgy alapvető emberi jogunk az, hogy a modern tudomány, pszichológia és legfőképpen a józan ész fényében tekintsünk ezekre az írásokra, mint akik a vallásos hitnézeteik szabadságát lobogtatják. Kérem a hozzászólásoknál figyelembe venni ezt a tényt.

Nos, ezek után nézzük meg az alábbi példákból, hogy Isten előtt mennyire volt értékes az emberi élet, és meddig ment el abban, hogy megőrizze mások életét, vagy éppen ellenkezőleg milyen nevetséges kifogásokat keresett és talált arra, hogy rendezhessen végre egy jó kis tömegmészárlást. A Biblia számtalan történeten keresztül mutatja be, hogy Jehovánál milyen dolgokkal lehetett a gyufát kihúzni, melyek miatt a „szerető és végtelenül kegyelmes Isten” egyszer csak egy lunatikus tömeggyilkossá vált, mindenféle előzmény nélkül. De nézzük milyen ötleteket, tanácsokat és példákat kaphatunk a Bibliából, melyekből elsajátíthatjuk az élet értékelésének isteni módját:

1. Lót felesége rossz irányba nézett
   „Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.”
   (1Mózes 19:26)
   
   Amellett, hogy Lót története több helyen sántít, maga a kontextus sem stimmel. Lót feleségének „engedetlensége” olyannyira súlyos volt, hogy azonnal halállal kellett súlytani. Lót ugyanúgy nem engedelmeskedett az angyaloknak, megtagadta utasításaikat, mivel az eredeti utasítás szerint, mely a hátranézés tilalmát is tartalmazta, a hegyre kellett volna menekülniük. Lótnak ez nem tetszett, sőt egyenesen kijelentette, hogy ő már pedig oda nem megy, amiből persze neki semmi baja nem lett. A „nagyhitű” Lót, valami miatt parázott a hegyekben, így megkapta azt a lehetőséget, hogy egy másik városba (Cóárba) mehetett (mondjuk később ott is parázott, ezért – és most légy okos, domonkos – mégiscsak a hegyekben kötött ki). Amellett, hogy ez a döntés alapvetően igazságtalan volt Lót feleségére nézve, totál figyelmen kívül hagyja a nagyobb képet, mert Lót nem sokkal ’megmentésre méltó igaz embernek nyilvánítása’ előtt, még nagylelkűen ajánlgatta fel lányait egy csoportos erőszaktétel áldozataiul. Ugyan melyik lányos apa tekintené ezt a tettet normálisnak (hacsak nem maga is egy totál pszichó, és erőszaktevő – és képzeld, utólag kiderült Lótról, hogy tőle sem állt távol a dolog...)? Ebből úgy tűnik, hogy Istent nem túlságosan izgatta ez a fajta szegényes szülői hozzáállás. Ráadásul a család három tagja, akik túlélték a gonosz, erkölcstelen, fújj-csúnya emberek pusztulását (akikről az Őrtorony még azt sem tudta eldönteni, hogy fel fognak-e támadni, vagy sem ...lásd bekeretezett részt alább), később vérfertőző viszonyt létesítettek egymással, vagyis Isten, aki a szívekbe látott – mert mindig ezt hozzák fel, hogy isten láthatta Lót feleségében az anyagi javak iránti vonzódást stb... -, jellemismerete enyhén szólva hagy némi kivetnivalót maga után. De azért az asszonynak kellett meghalnia, mégpedig azonnal, mert hátrafordult, pedig az egész paranoiás-perverz családban ő volt a legnormálisabb (persze csak akkor, ha a Biblia szövegét vesszük ehhez alapul, és ezúttal eltekintünk az ilyen-olyan vallásos belemagyarázásoktól....). Mindez a sok ellentmondás nem tántorította el a szervezetet attól, hogy mély részletességgel egy filmben tárgyalják ki a hatalmas tanulságokat, melyeket ennek a kretén családnak az ókori történetéből a mai világunkban tudunk alkalmazni (persze a mintaapa tettei, és a vérfertőző viszony valahogy kimaradt ebből a történetből, viszont sok minden belekerült, ami nincs is ott): https://www.jw.org/hu/kiadvanyok/filmek/emlekezzetek-lot-felesegere/ 

SZODOMA ÉS GOMORRA PRÓFÉCIÁI
Szodoma férfijai fel fognak támadni? (Avagy igazságos volt-e az ellenük szóló ítélet vagy sem?)

1. Igen....Őrtorony 7/1879 8. oldal

1. Nem.....Őrtorony 6/1/52 338. oldal

1. Igen....Őrtorony 8/1/65, 479. oldal

1. Nem.....Őrtorony 6/1/88, 31. oldal

1. Igen…..Live Forever (régi kiadás) 179. oldal

1. Nem....Live Forever (új kiadás) 179. oldal

1. Igen…..Insight, vol. 2., 985. oldal

1. Nem....Revelation book, 273. oldal

http://jehovatanui.blog.hu/2012/02/08/jehova_tanui_ortorony_tarsulatanak_meghiusult_profeciai 

2. Idegen (nem jóváhagyott) tűz használata
   „.....Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk, szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik. Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott.”
   (3 Mózes 10:1-3)
   
   Naná, ugyan ki mert volna megszólalni? Vitának nincs helye, mert akkor azonnal röpülsz....Húha, nem mindegy milyen tüzet használsz, mert az egyik tűz nem olyan, mint a másik tűz. Hát még ezt sem tudod? Nos, nem is fogod, mert annyi neked! Kellett neked szórakoznod a szentségemmel és a dicsőségemmel?

3. A kémek rossz hírrel tértek vissza
   „.....Én, az ÚR, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában! Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét terjesztették annak a földnek, meghaltak azok a férfiak, akik az ország rossz hírét terjesztették, az ÚR csapásától.
   (4Mózes 14:35-37)
   
   Ha már Isten úgy is tudta, hogy milyen az a föld, akkor minek kellett a kémeket kiküldenie? Lehet, a kémek csak azt mondták, amit láttak, ugyan miért számított ez rossz hír terjesztésnek? Vagy Istennél csak egyféle vélemény létezhet, és az is az övé? Nagyon úgy tűnik ennek a versnek alapján is.

4. Ha valaki azért panaszkodott, mert Isten nem tartotta be az ígéretét és a vezetők hatalmaskodtak a nép felett
   „....Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?! Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk! Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat...... Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!.... Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az ÚR küldött engem. De ha az ÚR valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az URat. Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld. Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt. Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld! Ezután tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.”
   (4Mózes 16. fejezet)
   
   Az „Isten embere” nem kritizálható, mert jóllehet ugyanolyan esendő ő mint mások, mégis mindig, mindenben neki van igaza, és ha mégsem, akkor jön az Úr és dádá lesz. Ez aztán tényleg úgy hangzik, mint valami szeretet-kapcsolat, melyben ugyan semmi félelem nincsen, mert a szeretet kiűzi a félelmet. Vagy inkább a félelem űzi ki a szeretetet? Hát most ebbe összezavarodtam, de ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a Tízparancsolat első parancsolata a „Szeresd az Urat” felszólítás lett. Muszáj volt szeretniük, mert nem volt más választásuk, hiszen ha nem ezt tették, akkor elnyelte őket a föld, mint Kórét és társait. Egyébként az Őrtorony társulat a mai napig ezzel a sztorival riogatja tagjait, és próbálja őket félelemmel manipulálni, hogy nehogy kikérjék maguknak a vezetőik hatalmaskodását és a be nem teljesült próféciákat. Bármily furcsa és nevetséges ez a történet, mégis működik. Főleg, ha valaki komolyan veszi.

5. Ha valaki nem jól ejtett ki egy szót
   „....akkor azt mondták neki: Mondd, hogy "sibbólet"! És ha az "szibbólet"-et mondott - mert nem tudta helyesen kiejteni -, akkor megragadták, és lemészárolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi..”
   (Bírák 12:6)
   
   Teljesen elfogadható alap a népirtásra, az efraimiták beazonosítására a „sibbólet” szó helyes kiejtése. Ez lenne az igazságos hadviselés, amit olyan gyakran magasztalnak fel a Bibliában? Kétlem, hiszen itt még csak harcolni sem kellett, elég volt csak az „ellenség” akcentusára rákérdezni. És akkor még ’Isten nem személyválogató’, ja biztosan, ha ez áll a Bibliában, hogyan is lenne az....
   
   
6. Sámson fogadást kötött, amit csak mások élete árán tudott teljesíteni
   „Sámson ekkor így szólt hozzájuk: „Hadd adjak fel nektek egy rejtvényt. Ha megfejtitek, és megmondjátok nekem a választ a lakoma 7 napja alatt, akkor adok nektek 30 lenvászon ruhát és 30 öltözet ruhát. De ha nem tudjátok megmondani a választ, akkor ti adtok nekem 30 lenvászon ruhát és 30 öltözet ruhát......Ekkor megszállta az ÚR lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit; lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához.”
   (Bírák 14:19)
   
   Szuper! Ha nagy arcod van, és olyan dolgot teszel fel fogadásul, mellyel nem is rendelkezel, akkor egyszerűen csak kérjed Jehovától, hogy adjon erőt neked ahhoz, hogy vedd el a másét. Azzal se foglalkozzál, ha meg kell ölnöd őket ehhez, mert ami neked jár, az jár. Sámson itt egy szimpla bűncselekményt követett el, amiben az Úr szelleme támogatta....jellemzően, még ő volt felháborodva a végén, mert elvesztette a fogadást. Micsoda egy izomagyú paraszt!

7. A „titkos” ládikó, mely sok ember halálát okozta, és aminek tartalma olyan nagyon fontos volt, hogy el is tűnt és azóta sem tudni hova lett és mi volt benne
   „De megverte az ÚR a bétsemesi embereket, mert belenéztek az ÚR ládájába. Megölt a nép közül hetven embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az ÚR. Azért ezt mondták a bétsemesi emberek: Ki állhat meg az ÚRnak, ennek a szent Istennek a színe előtt? És a láda hova kerüljön innen? ”
   (1Sámuel 6:19)
   
   Nos, lett volna egy ötletem erre: egyenesen a kukába! Ha ez a láda ilyen veszélyes, akkor bizony nem lett volna helye egy „emberi életet szentül tisztelő Teremtő Isten” eszköztárában. Azok a fránya emberek, mert soha nem képesek azt tenni, amit parancsolok nekik! Hát folyton bele kell nekik nézniük abba a titkos dobozba, amire azt mondtam, hogy ne nézzenek bele? De álljunk meg egy pillanatra! Uzziás (2Sámuel 6:6-7) is meghalt, amikor a ládát meg akarta támasztani, hogy ne essen le az az ökrösszekérről, mely szállította azt. De tételezzük fel, hogy Uzza be akarta volna tartani az isteni parancsot, így elugrik a láda elől, míg az a földre esik és ripityára törik, vagy netán felnyílik a teteje. Ebben az esetben még több ember halt volna meg, szóval így ez egy nyúl-sapka helyzet volt, amiből nem lehetett győztesen kikerülni. A frigyláda a kegyetlen Isten halálosztó játékszere volt.

8. Ha benyomást akarsz tenni a jövendőbeli apósodra, annak legjobb módja, ha lemészárolsz kétszáz embert
   „....elindult és elment Dávid az embereivel együtt, és levágott kétszáz embert a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzá adta Saul a leányát, Míkalt feleségül.”
   (1Sámuel 18:27)
   
   Micsoda egy romantikus lovag! Arról nem szól a történet, hogy mit kezdett a király (és az eljegyzett lány) a legyilkolt férfiak előbőrével. Te örültél volna neki, ha te lettél volna az eljegyezett lány? Mondjuk valami értelmesebb dolog is eszébe juthatott volna jegyajándékként, például aranyékszer, egy szép ló vagy egy csokor virág. Lehet, a szerelmes Mikál is arra gondolt, hogy majd csak egyszer lemászik a fáról, vagy benő a feje lágya választottjának, de sajnos ez nem így történt. Mikál később kiábrándult Dávidból. 

9. Az aranyhal teljesíti három kívánságodat HELYETT, három agyrém közül választhatsz. Na melyiket szereted?
   "Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. Bement tehát Gád Dávidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig tartó éhínség jöjjön-e országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd ellenséged elől, amely üldöz téged? Vagy három napig tartó dögvész legyen országodban? Gondold meg, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött! Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig.”
   (2Sámuel 24:12-15)
   
   Ez úgy hangzik, mint valami beteg kvízjáték vagy vetélkedő. Képzeljük el, mi játszódhatott le Dávid fejében. Adva van három választási lehetőség: 1. éhezel hét évig....”ezt inkább ne, a kajámat nem adom”....2. három hónapig fog kergetni valami ostoba barom, aki utál téged.....” ezt is inkább kihagynám, nincs kedvem harcolni”.....3. három napig fognak döglődni az embereid, amibe lehet, bele is halnak....”oké, ez jó lesz, mert ez engem annyira nem érint”.
   Kösz Dávid!
   Ő meghalt a dögvészben? Hát persze, hogy nem! Micsoda önfeláldozás volt más bőrét a vásárra vinni! Mondjuk eredetileg az ő rossz döntéséből fakadt az egész probléma, de ha már Dávid hülyeséget csinált, akkor ugyan miért is ne tetézze meg még ezt ártatlan emberek kiirtásával az Úr, akinek „nagy az Ő irgalma”. Hát azért olyan hatalmas még sem volt, ha 70000 embernek meg kellett halnia. Ugyanakkor, mint mindig, a valódi felelős megúszta a dolgot. Hurrá!

10. Halált érdemeltek azok is, akik nem voltak elég akkurátusak a pontos elnevezésben
    "Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az ÚR: Mivel azt mondták az arámok, hogy az ÚR a hegyek istene, de a völgyeknek nem istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre."
    (1Királyok 20:28-30)
    
    Hú, de érzékeny valaki! Olyan mint egy őrült, kisebbségi érzéstől szenvedő professzor, akinek több doktori címe van, és azonnal felhúzza az orrát, ha valaki nem a megfelelő sorrendben használja ezeket. (Anno, egyetemi tanszéken dolgoztam, docensek, adjunktusok, professzorok és rektorok között, így volt lehetőségem megfigyelni közelről néhány ilyen egó-harcot :). Pl. az egyik tanárnőnek két doktori címe is volt, egyik a saját jogán, másik a férje jogán, és a neve említésekor kínosan figyelni kellett, hogy mindkét doktori cím benne legyen, mégpedig a megfelelő helyeken.) Tehát Isten nem csak a hegyeknek, hanem a völgyeknek is az istene, és mivel egyesek úgy vélték, hogy Ő csak a hegyeknek az istene, de a völgyeknek már nem az, így ez annyira mélyen sértette az istenséget, hogy azonnal újabb népirtást volt kénytelen végrehajtani. Ezen a ponton az embernek van egy érzése, hogy mindegy mi az indok, csak lehessen már gyilkolni valamiért. Na, most megtudták, hogy a völgyeknek is az istene vagyok! Esetleg van még valaki, aki kétségbe meri vonni ezt a címemet? „Ó, nem dehogy Te vagy a magasságos Völgyek Istene is, na meg az Örökkévaló, Egyedül Igaz és Mindörökké Szent és a Nagy Effendi is......bla-bla-bla...remélem nem hagytunk kis semmit?....Ja, bevetted már ma a gyógyszered?...(Ez egy pszichó, hívjuk gyorsan a mentőt!)”

A lista nem teljes, ennél jóval több ilyen történet van a Bibliában, hogy milyen okok miatt kellett embereknek meghalniuk az „irgalmas Isten akaratából”. Például annak a 42 gyereknek, akik csúfolták a prófétát, és akiket medvék téptek szét, vagy az az ember, aki fát szedegetett szabbaton és a többi, melyekről egy korábbi cikkben írtam. Az embernek olyan érzése támadhat az ilyen versek olvasása közben, mintha valami haláltáborban lenne, mely valakinek beteg elméjéből pattant ki, aki azon töri az agyát, hogy milyen válogatott módszerekkel lehetne még több embert eltenni láb alól.
A Tanúk gyakran büszkélkednek azzal, hogy ők mindenben követik a Biblia útmutatóit, az egész szervezetüket az vezérli. Részben igazuk is van, mert ha megfigyeljük azt a sok elvakult pszichopatát, akik a Bibliában leírásra kerültek, mint Isten által felmagasztalt, kedvelt és jóváhagyott vezetők és „kiválasztottak”, akkor bizony sok hasonló vonást fedezhetünk fel a mai vezetőkkel kapcsolatban. A Biblia szerint Jehova előnybe részesítette az ösztönembereket, akiknek élete leginkább a szex, ivászat és zabálás köré összpontosult. Olyanokat kedvelt, akik hezitálás nélkül rendelkeztek mások élete felett, és nem riadtak vissza a bűncselekmények elkövetésétől sem, ha az Úrnak az tetszett. Isten azt is szerette, ha valaki kibújik a saját felelőssége alól, és másra hagyja tettei következményeit, melyre aztán az „Úr ítélete” nevű vallásos magyarázatot kreálhatta meg. Ha ez mégsem vált be, mert történetesen volt az illetőnek némi lelkiismerete, így depressziós lett a sok aljasságtól, amit ilyen vallásos felhangok kíséretében elkövetett, az sem baj, mert akkor szép énekeket írhatott, amiben kifejezhette, hogy mennyire mélyek az érzései és milyen megértő az Úr. Akkor persze nem volt az, amikor a mészárlásokat kellett elkövetni, de hát ezen úgy nagylelkűen áttekintünk......
Isten, ahogyan a Bibliában bemutatásra kerül, éppen annyira nevezhető szerető és irgalmas Lénynek, mintha Hitlerről jelentenénk ki, hogy valójában egy nemzetközi humanitárius aktivista volt, csak mások félreértették a tetteit, mert túlságosan szó szerint vették azokat, vagy túlságosan érzékenyen reagáltak azokra .......Hát a meggyilkolt embereknek, nagyon is egyértelmű volt a történet, már ha valóban megtörték ezek az események, és úgy ahogy azok feljegyzésre kerültek (ha még sem ez a helyzet, az egy másik történet, mert akkor meg mit keresnek Isten Szavában...mégis csak tele lenne ez a könyv városi legendákkal, meg kitalációkkal?).
Ha viszont a Bibliát hajlandóak vagyunk vallásos szemüvegek nélkül olvasni, akkor – tetszik, nem teszik - ezek állnak benne. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ateistává kell valakinek válnia, vagy valami más „ideológiai dobozba” (liberális, agnosztikus stb) kellene önmagát belehelyeznie, de még azt sem, hogy ugyanolyan következtetésre kell mindenkinek jutnia, amelyekre én jutottam az érintett versek olvasásakor. Az embereknek lehetnek valóságos és a Biblia istenétől teljesen eltérő istenélményeik, melyek ugyanúgy rendben vannak, mintha valaki egyáltalán nem hisz Istenben. Cikkemmel nem célom egyiket sem sugallni, mindössze annyit megállapítani, hogy ha valaki olyan vallásos-teológia értelmezéseket keres vagy fogad el ezekre a példaként felhozott bibliaversekre, melyek felülírják az humanizmus alapelveit – ahogy teszik ezt a Jehova Tanúinál is (például a vér „szentségével” és sok más területen) -, akkor az az ő személyes döntése, melynek okát elsősorban önmagában kell keresnie.  

Írta: t.csilla


Forrás:

https://www.youtube.com/watch?v=kxzyNTMxDJ4