Mély árnyék völgye

Egyszer azt mondta nekem egy hölgy, akinek komoly érzelmi traumái voltak, hogy ő rettentően szeret szenvedni. Értem mire gondolt, mert nagyon könnyen leragadhatunk a múlt sebeiben, rácsücsülhetünk sérelmekre és tocsoghatunk fájdalmunkban.
Mégis azt kell mondjam az ilyen önsajnálattól teljesen különbözik az az állapot, az a mély szomorúság, amit akkor élhetünk meg, amikor elveszítünk valakit vagy valamit, aki vagy ami fontos volt számunkra és felismerjük, hogy ez a veszteség esetleg a mi hibánkból is következett be, sőt netán már visszafordíthatatlan is.


Ilyenkor megélt mély érzések nem azonosak a depresszióval, hanem inkább valami új lehetőség reményét hordozzák magukban.
Amikor a Jehova Tanúi gyülekezettől való kitaszítottság állapotában találtam magam, úgy éreztem, hogy egy világ omlott bennem össze, elvesztettem családomat, barátaimat és vagyonomat. A csalódás érzése magamban, a saját ítélőképességemben és abban, amit egészen addig az életem céljának gondoltam, szinte elviselhetetlen volt. Mégis valami hátborzongatóan jó érzés volt átélni ezt a fájdalmas érzést, mert akkor láttam igazán a valóságnak megfelelően az életemet és ezért tudtam valahol mélyen, hogy minden rendben lesz. Egyszerűen csak éreztem, hogy végre élek, vagyis nem vagyok félhalotti állapotban, mint voltam a Jehova Tanúi között.
Ekkor találtam erre a gyönyörű számra Leona lewis előadásában:

Magyar fordításban (nem hivatalos):
Arra várok, hogy hívjál, hogy elmond nekem, hogy mindez csak egy nagy hiba volt. Várok ebben az esőben, olyan kicsinek érzem magam: ez az álom nem kellett voln, hogy széttörjön. Már nagyon sajnálom a fájdalmat, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg.

De már nem szeretsz többé, már nem akarsz többé. Egy tábla van az ajtódon: "Nincs üresedés, csak üresség". A szereteted nélkül hajléktalan vagyok!

Kint ebben a hidegben céltalanul bolyongok, kétségbeesettnek érzem magam. Nincs megnyugvás sem a vihar elől, sem a szívemben. Iszonyúan hiányollak, hiányzik az érintésed.

Valamikor olyan jó meleg volt. Már nagyon sajnálom a fájdalmat, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg. 

De már nem szeretsz többé, már nem akarsz többé. Egy tábla van az ajtódon: "Nincs üresedés, csak üresség". A szereteted nélkül hajléktalan vagyok! 


Az ilyen dalok segítettek nekem átélni a fájdalmaimat, veszteségeimet, elismerni az ezekkel kapcsolatos valós érzéseimet. Ma már nagyon örülök annak, hogy fel tudom válllalni az átélt eseményeket, melyekről meg vagyok győződve, hogy óriási hasznuk van.