Soha nem értettem Jehova Tanúja koromban, hogy miért nem követhetjük a szívünk kívánságait. Ezen soha nem a kielégítetlen kívánságoktól megbetegített érzelmeket értettem, hnaem azt a belső "zsigeri" érzést, mely mindannyiunkban ott van és tudjuk, hogy jó tanácsot ad.
Az Őrtorony kiadványok pedig következetesen összegyüjtik ezeket a szívről szóló bibliaverseket, melyekkel számomra azt sugallták, hogy ne kövessem ezeket a belső érzéseimet, mert megbízhatatlanok és önámításhoz vezetnek. Ezzel szemben, inkább azt tapasztaltam, hogy a társulati tanácsok követésével, melyek inkább az értelmi felfogó képességre apellálnak, válok önámítóvá.
A szív helyett inkább a "lelkiismeret"-re helyezik a hangsúlyt, amit persze ki kell iskolázni, mert anélkül nem működik - aztán kiderült, hogy azzal a "kiiskolázási" módszerrel, melyet ők ajánlanak, még annyira sem. Hiszen ez a "kiiskolázott" lelkiismeret nem akadályozta meg a gyülekezet egyes tagjait, hogy pl kiforgassák a vagyonukból azokat, akiknek amúgy is kevesebb jutott, az özvegyeket és az árvákat, mivel voltak olyan naivak, hogy megbíztak a gyülekezet vezetőiben.
Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyire fontos valamennyire csökkenteni azt a zavarodottságot, melyet az efféle fogalomzavar és szavakon való lovaglás okozott az életünkben.
A szívemre vagy az eszemre hallgassak? De mi a szív? Az alábbi érdekes filmrészlet erre próbál rámutatni:
Igazából nem kérdés, mert még ha az eszed mellett döntesz, akkor is a szíved útján fogsz tovább haladni. A biofizikai működésünk alapján az információk először mindig a szívbe érkeznek, és a szív küldi tovább őket az agyba. Az elme csupán másodlagos, a szív az első.
Tehát a legfontosabb tanács így szólna: Hallgass mindig a szívedre!
...nem, nem kell félj. A szíved nem egyenlő az érzelmeiddel!
Amikor elbizonytalanodsz egy döntésben, akkor a bizonytalanság az érzelmeid és a korábbi tapasztalataidból levont racionális elméd összeütközése miatt van. De igazából akkor teszed jól, ha egyik javára sem döntesz, mert mindkettő a múlt egy vélt (általad megtapasztalt, a teljes valóságnak csak egy részletét képező) valóságára épít. Az érzelmeid többsége a fájdalomtestedből táplálkozik, tehát arra késztet az érzelmeiden keresztül, hogy minél nagyobb amplitúdóval éld az életed, hogy minél több érzelmi tápláléka legyen.
Az, amit racionálisnak vélsz, az pedig nem más, mint olyan információk sora, amelyek az eddigi túlélésedet (vagy másokét!) biztosították. Ugyanakkor ugyanezen racionalitás akadályozza meg, hogy más alternatívákat láss, mint azok, amelyek már szerepeltek egyszer az életedben. Ha viszont mindig ugyanazokat a köröket futod, soha nem mész más irányba, mint amerre korábban mentél, akkor nem is fogsz tudni kilépni a jelenedben megtapasztalt problémakörökből. Mivel a bal féltekéd még ha lát is alternatív utat, azonnal le fog beszélni róla, mondván, hogy az veszélyes, ismeretlen, járatlan. Ugyanezt fogja tenni a jobb féltekéd is, hiszen az érzelmeid alapján, melyek szintén a korábbi tapasztalások alapján sugalmaznak, szintén veszélyes lehet egy új irányba lépni.
A szív mindig bátor, az elme az, aki vacillál.
Bár a valódi teremtés nem az elmében születik, ugyanakkor az remek szolgálatot tehet a céljaink megvalósításában. Szerencsére az agy, és elsősorban a jobb félteke, képi üzemmódban működik, ezért minden esetben venni tudja a szív által közvetített információkat, melyeket azonmód képpé alakít. Azért mondjuk, hogy a jobb féltekéd segíthet hozzá a jobb döntéshez, mert a jobb félteke alapvetően képi és asszociatív. "Ő" legalább fogja a szív által küldött képet, azt intuícióként megjelenítve arra késztet, hogy légy bátor és merj új utakon járni, merj arra menni, amerre a szíved húz. Ehhez azonban nem elég megmaradni felszinen, le kell merülnöd lelked legmélyebb rétegeibe, ahol mindezek az információk hozzáférhetővé válnak számodra.
Honnan tudod, hogy a szíved szerint élsz?
•Úgy éld életed, mint egy gyermek: összpontosítással és elmélyedéssel
•Inkább próbálj ki új dolgokat, minthogy ragaszkodj biztos, bevált módszerekhez
•Érzéseidre hallgass, ne a többségre
•Légy őszinte, leginkább saját magadhoz
•Készülj fel rá, hogy ha így élsz, nem leszel népszerű
•Vállalj felelősséget
•Amit elterveztél, vidd véghez (gondolatban semmit nem ér)
Forrás:
Pozsgai Nikoletta hírleveléből vett gondolatok
Érdekes a gondolati fejtegetés. Régen sokat agyaltam ezen én is.
VálaszTörlésBár most nem akarom itt ige idézetekkel teleírni a kommentemet, mégis van amit idézi fogok.
Hol születnek a gondolatok?
- az elmében?
Péld.23:33 „ A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol
gonoszságot.”
- a szívben?
Péld.26.24 „ Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő
szívében gondol álnokságot.”
Dán.2:30.”Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből, a mely bennem
minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés
tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.
- Jézus válasza erre a kérdésre:
Mt.15:18-19 „A mik pedig a szájból jönnek ki, a szívből származnak, és
azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz
gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis
tanú bizonyságok, káromlások.
A szívből származnak a gonosz gondolatok.
A gondolatok jóllehet az elmében jelennek meg, ott „realizálódnak”,
végső forrásuk, eredetük azonban az emberi szívben van.
2.2. Isten gyógymódja a szentségtelen gondolkodás megváltoztatására :
EGY ÚJ SZÍV (EGY ÚJ FORRÁS):
Ezék.36:26” És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és
elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.”
2.3. A gondolatok megszentelésének módja:
2Kor.10:5 ” Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten
ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy
Jézus tanítványa engedelmeskedjék a Krisztusnak;
Egyrészt harcot, küzdelmet jelent, a nem Isten Igéje szerinti gondolatokkal.
Fil. 4:5-8 ”A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt.
Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és
könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden
értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a
Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak
tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak
kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami
dicséret, ezekről gondolkodjatok.
Másrészt pedig egy tudatos, irányító uralmat jelent, hogy a helyes, Isten
Igéje szerinti gondolatokat engedjük szabadon az életünkben.
folyt köv...
-Consuelo-
Tudom, sokan azt tanítják, hogy az első intuíció (érzés, gondolat) az mindig jó. Lehet ez sok esetben így van. S igen van, amikor a tiszta belső érzést elnyomja az ego (az elme és lebeszél róla, különböző indokokkal).
VálaszTörlésS valóban a JT-k megfosztanak a saját belső lelkiismeretedtől, feltételezve, hogy te nem is érezheted, gondolhatod, teheted jól, mert ők jobban tudják, és majd ők megtanítják neked, hogy mi a helyes.
Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy az intuíció akkor tud tisztán működni, amikor stabil lelki békében vagyok, elcsendesült elmével, amikor kapcsolatban vagyok a forrással, Istennel.
Amikor feldúlt, vagy, érzelmileg sebzett vagyok, az intuíciók olykor tévútra visznek engem. Volt olyan, hogy teret adtam a haragomnak és bosszúvágyamnak. Szavakkal megalázva mást, vagy szándékosan kárt okoztam. Mit értem el vele? Még rosszabbul éreztem magam, nem éreztem elégtételt, inkább szomorúságot, hogy mennyire méltatlanul viselkedtem saját magammal szemben is.
Fontos annak a belső szűrőnek a kifejlesztése, ami felvértez a különbségtételre, s arra, hogy hiteles legyek a saját magam értékrendjéhez, hogy ne csaltassak meg pillanatnyi érzelmi felindulástól vezérelve. Ezt gondolom én a saját kiiskolázottságomnak, melyben az élet a legjobb tanítom. Számomra ez a lelki fejlődés.
Fontos az érzelmeim felismerése, és elfogadása, majd elengedése. Az, hogy engedjem, hogy átmenjenek rajtam, de ne engedjem, hogy tartósan tanyát verjenek bennem a negatív érzelmek. Isten is érzett haragot, ír róla a biblia, mi pedig az ő képére vagyunk formálva.
Nászajándékba a körzeti orvosunktól az ajándék mellé egy kis cetlit kaptunk:
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Példabeszédek 4:23)
A karakter korlát okán, részletekben (utólagos engedelmeddel) felteszek ide, néhány napi emlékeztetőt, amit szoktam kapni, és ami nekem segítségemre volt sok tekintetben.
-Consuelo-
HARAGUNK KIERESZTÉSE
TörlésRendben van, ha néha haragszunk, de nem egészséges, ha neheztelünk. Függetlenül attól, mit tanultunk gyerekkorunk¬ban, milyen szerepeket állítottak elénk mintául, megtanul¬hatjuk úgy kezelni haragunkat, hogy egészséges legyen ne¬künk és környezetünknek.
Lehetnek haragos érzéseink. Vál¬lalhatjuk, átérezhetjük, kifejezhetjük, elengedhetjük, és ez¬után nincs dolgunk velük.
Néha megmártózhatunk olyan haragban is, amelynek nincs semmi alapja. Az érzés csak érzés; erkölcsi hitvallá¬sunk nem érzelmeinkben - csakis a viselkedésünkben jele¬nik meg.
Haragudhatunk úgy is, hogy nem sebzünk meg, nem bán¬tunk másokat, és persze magunkat sem. Megtanulhatjuk, hogy úgy küzdjünk meg haragunkkal, hogy nem rombolja kapcsolatainkat, hanem javukra válik.
Ha ma nem vállaljuk haragunkat, holnap kell szembenéz¬nünk vele.
Mai emlékeztető:
Ma megengedem magamnak, hogy haragudjam. Megfelelő módon juttatom kifejezésre, és nem lesz miatta bűntudatom. És ezzel részemről vége.
DÜH
Ha dühöt érzünk - sőt olykor vádaskodunk -, ez a veszteség és a változás elfogadásának, azaz feldolgozási folyamarának természetes és szükséges része. Megengedhetjük magunk¬nak és másnak is, hogy dühös legyen, miközben a tagadástól az elfogadás felé halad.
Miközben a veszteséget és a változást próbáljuk feldol¬gozni, vádolhatjuk magunkat, Felsőbb Erőnket, másokat. Lehet, hogy az illetőnek van köze veszteségünkhöz, de le¬het, hogy ártatlan kívülálló. Ilyeneket mondhatunk: "Ha azt tette volna ... Ha én nem tettem volna azt...
Miért nem rendelte másképp az Isten?" Tudjuk, hogy a vádaskodás nem segít. Gyógyulásunk jelszava az önmagunkért való felelősség és ennek számonkérése, nem a vádaskodás. Végső soron pedig csakis a megadás és a felelősségvállalás az az eszme, amely előre vihet bennünket, de néha meg kell engednünk ma¬gunknak, hogy dühösek legyünk és - nagyon ritkán - vádas¬kodhassunk is. Másokkal való kapcsolatunkban is segít, ha nem felejtjük el, néha nekik is át kell menniük a düh stádi¬umán ahhoz, hogy eljussanak az elfogadásig. Ha ezt nem en¬gedjük meg akár magunknak, akár másoknak, lassíthatja a feldolgozás folyamatát.
Bízz magadban és a feldolgozás folyamatában! Nem leszünk örökké dühösek. De lehet, hogy egy kis ideig őrjöngenünk kell, miközben azt kutatjuk, hogyan lehetett volna másképp, hogy végül elfogadhassuk azt, ami van.
Mai emlékeztető:
Istenem, segíts, hogy megtanuljam elfogadni a saját és mások dü¬hét, mert ez természetes velejárója az elfogadás és megbékélés folyamatának. Ezeken a kereteken belül segíts, hogy vállaljam saját felelősségemet
-C_
Bosszú
VálaszTörlésMindegy, milyen régóta gyógyulunk, mindegy, milyen szilár¬dak spirituális alapjaink, néha elönthet a vágy, hogy meg¬büntessünk valakit, kiegyenlítsük a számlát.
Bosszúra vágyunk.
Látni akarjuk, hogy ugyanúgy fáj neki, mint amilyen fáj¬dalmat nekünk okozott. Látni akarjuk, hogy megadja neki az élet, amit megérdemel. Az az igazság, hogy ebbe szívesen besegítenénk.
Ezek teljesen normális érzések, de nem kell megten¬nünk, amit súgnak. Hozzátartoznak haragunkhoz, de nem a mi dolgunk az igazságszolgáltatás.
Megengedhetjük magunknak, hogy haragudjunk! Még egy lépéssel tovább is mehetünk: mélyebbre áshatunk, és felidézhetjük a többi érzelmet - a sértődöttséget, a fájdal¬mat, a kínt. De a célunk az, hogy ezt azért tegyük, hogy töb¬bé ne legyen velük dolgunk.
Számon kérhetjük a másik cselekedetét. De nem a mi dolgunk ítélkezni fölötte. A bosszúvágy nem segít, inkább gátol és visszatart.
Lépj tovább! Szállj ki ebből a játékból! Vond le a tanulságot! Köszönd meg a másiknak, hogy valami fontosra tanított meg. S ezzel hagyd az egészet magad mögött. Csak a tanul¬ságot vidd magaddal.
Az elfogadás többnyire segít. A megbocsátás is. Nem az a fajta megbocsátás, amely szinte fölszólítja a másikat, hogy kövesse el újra, amit ellenünk vétett, hanem az, amely meg¬szabadít a haragtól. Ettől leszünk szabadok.
Mai emlékeztető:
Ma annyira haragszom, amennyire kell ahhoz, hogy lezárhassam befejezetlen ügyemet. Ha már megszabadultam a haragomtól és sértődöttségemtől, egészséges megbocsátásra törekszem, amelynek vannak korlátai. Tudom, hogy ezek a korlátok a megbocsátással és együttérzéssel karöltve, előbbre fognak vinni.
-C-
SZOMORÚSÁG
VálaszTörlésVégső soron úgy gyászolhatjuk meg veszteségeinket, ha megadjuk magunkat érzéseinknek.
Sokan sok mindent elvesztettünk már. Gyakran vettünk búcsút másoktól, sok változást éltünk át. Lehet, hogy legszívesebben visszafognánk a változások árját, nem azért, mert nem jók, hanem, mert már oly sok változást és veszte¬séget értünk meg.
Előfordul, hogy a fájdalom és gyász közepette rövidlátóak leszünk, mint annak a törzsnek tagjai, akikről a Távol Afriká¬tól című filmben mondták: "Ha börtönbe zárod őket, meg¬halnak." "Miért?" "Mert nem tudják felfogni, hogy majd egyszer kiengedik őket. Azt hiszik, most már mindig így ma¬rad, ezért inkább meghalnak."
A fájdalom elmúlik. Ha érzel¬meinket átéljük és elengedjük, segítségükkel jobb helyre találunk, mint ahonnan elindultunk. Akkor gyógyulnak be a múlt sebei, és akkor indulhatunk el egy jobb jövő felé, ha vállaljuk érzelmeinket ahelyett, hogy tagadnánk, vagy kicsi¬nyítenénk. Átérzésükkel tudjuk elengedni őket.
Lehet, hogy fájni fog egy pillanatig, de túl rajta a béke és elfogadás vár. És elkezdődhet valami új.
Mai emlékeztető:
Istenem, segíts, hogy teljesen átélhessem és lezárhassam, ha valami¬nek vége van az életemben, s így készen állhassak az új kezdetekre.
-C-
A TAGADÁS ELENGEDÉSE
VálaszTörlésNehezen hisszük el azt, ami - ha elhinnénk - bántaná érzelmeinket. (Ovidius)
Gyógyulásuk alatt sokan folyamodnak bizonyos dolgok lé¬tezésének tagadásához.
Tagadhatunk múltbeli eseményeket vagy érzelmeket. De tagadhatjuk más emberek problémáit, vagy akár a magunkéit. Letagadhatjuk gondolatainkat, vágyainkat, szükségleteinket.
Tagadjuk az igazságot.
Ez azt jelenti, hogy nem merünk szembenézni a való¬sággal. Mégpedig azért, mert a valóság esetleg fáj. Valamit elvesztünk általa: bizalmat, szeretetet, családot, esetleg házas¬ságot, barátságot, vagy akár csak egy álmot. És ha elveszítünk valamit, az fáj.
A tagadás a lélek lengéscsillapítója. Megakadályozza, hogy tudomásul vegyük a valóságot addig, amíg nem gyűj¬tünk elég erőt ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. Arcunkba vághatják, akár ordíthatják is az igazságot - addig biztos nem látjuk, nem halljuk meg, amíg fel nem készülünk rá.
Kemény, mégis törékeny lények vagyunk. Idő kell a felké¬szülésre, hogy birokra kelhessünk a gondokkal. Úgy nem tu¬dunk megszabadulni tagadási szükségletünktől, ha foggal¬-körömmel erőltetjük a valóság elfogadását; csak úgy szaba¬dulhatunk meg tőle, ha hagyjuk, hogy megerősödjünk és jó eséllyel vállaljuk a tusát.
Vállaljuk is, ha itt az ideje.
Nem kell megbüntetnünk magunkat, azért, hogy tagadtuk a valóságot. Szeressük magunkat annyira, hogy napról napra készüljünk a vele való szembenézésre. Észre fogjuk venni, és megbirkózunk vele a saját időzítésünk szerint, és amikor Felsőbb Erőnk is elérkezettnek látja. Emiatt az idő¬zítés miatt pedig ne figyeljünk oda senki vádaskodására, és magunkat se vádoljuk érte.
Amikor eljön az ideje, tudni fogjuk, mi a teendőnk.
Mai emlékeztető:
Ma arra összpontosítok, hogy biztonságban érezzem és bízzam magamban. Akkor érzékeljem tudatosan a dolgokat, amikor saját belső időzítésem engedi.
-C-
Köszönöm a leírásodat.
TörlésValó igaz, hogy néha az intuició tévútra vezethet és ez így van rendjén, hiszen a tévútak is hozzátartozhatnak az életútunkhoz. A szív útjának követése valóban azt fogja megmutatni, hogy mi van a szívünkben. De akarjuk-e azt valóban látni, mert lesz benne ez is, az is. Ettől vagyunk emberek, ha nem lenne, akkor angyalok lennénk, de nem vagyunk azok.
Igen, néha harag, düh és keserűség jön fel, de akkor azt kell kezelnünk. Én azt tartom beteg dolognak, ha valakivel nagyon csúnyán elbánnak és az illető vigyorog, mint a vadalma.
Úgy érzem a vallás a hitre nagyobb hangsúlyt fektet, mint az önismeretre, pedig a kettőnek együtt, párhuzamosan kéne fejlődnie. A hamis önismeretttel csak hamis hithez juthatunk, ami pedig visszataszító. Az önismeret nélküli vallásos emberek nem fogják megérteni a saját, másokra gyakorolt hatásukat és az egyetlen fegyverük az azok feletti ítélkezés lesz, akik ki merik fejezni jogos haragjukat. Nem kevés háborút indított már ez el a történelemben.