Miért volt jó neked, hogy Jehova Tanúja voltál? Avagy: az az erős, aki a hátrányaiból tud előnyt kovácsolni

Ezt a kérdést éppen jelenidőben is fel lehetne tenni, mert nem tudhatom, hogy az olvasók közül milyen arányban vannak a még aktív Tanúk. Egy tény: csak azért mert sokak sérültek ebben a vallásban, még nem jelenti azt, hogy másnak nem lehet jó. Természetesen ez fordítva is igaz: csak azért, mert sokan jól érzik magukat, még nem jelenti azt, hogy egyesek nem szenvedhettek komoly sérelmeket.

Ebben a cikkben próbálom összefoglalni azokat a pozitív szempontokat, melyek kétségkívül alkotóelemei a Jehova Tanúi vallásnak. Ez nem jelenti azt, hogy a negatív részek elhanyagolhatóak lennének, vagy figyelmenkívül kéne hagynunk őket. 

De a dolgok nem feketék és fehérek. Az életünket csak a pozitív dolgok értékelése által tudjuk újra építeni és az ezúton szerzett erővel tudunk csak szembenézni és megkűzdeni a károkat okozó faktorokkal.

Sok hozzászólásból derül ki, hogy a még bent lévő személyek is ugyanúgy láthatják a gyülekezeti előljárók károkat okozó döntéseit, viszont úgy élhetik, meg mint ami "ami benne van a pakliban" és bibliai példákkal erősítik meg magukat abban, hogy kitartsanak a saját hitükben. Még mindig jobb ez, mint panaszkodásba vagy állandó siránkozásba merülnének és másoknak azt kéne hallgatniuk, hogy milyen megoldhatatlan helyzeteket idéztek elő (mellesleg olyanok panaszkodnak emiatt, akik pont ezen helyzetek megoldását vállalták magukra valamiféle felsőbbségi (?) érzéstől vezéreltetve....). 

A gyülekezeti visszaélések bibliai gondolatokkal való megmagyarázása teljesen rendben van így (nyilván egy kívülállónak erről is már más véleménye lehet, ami ugyanolyan jogos lehet, adott esetben), hiszen mindenkinek a saját erőtartalékaiból kell építkeznie és én hiszem és tudom, hogy a Bibliából ez megtehető, még akkor is, ha az Őrtorony Társulat a saját szájíze és érdekei szerinti kiforgatott tanítást is tálal a követői elé. Mert az egy dolog, hogy mit írnak oda le, az meg egy másik, hogy az olvasóban milyen kép alakul ki arról. Mert ez utóbbi számít és az mindenkinek a magánügye, mert mindenki felel a saját gondolataiért és az azokból származó tetteiért. Ezt a felelősséget még az Őrtoronynak sem kell felvállalnia, meg senki másnak sem, aki leír valamit. Nekik abban van felelősségük, hogy milyen elvárásokat támasztanak a követőikkel szemben és milyen szankciókat alkalmaznak azokkal szemben, akik kétségekkel fogadják az írásaikat. Ezenkívül abban is, hogy a kötelezően elvárt (vagy annak beállított) követelmények teljesítéséből fakadó helyzeteket kezeljék. Nyilván egy hivatalos egyházként magát eladni próbáló szervezetre vonatkoznak állami követelmények is, hogy miket publikál az egyházi tanítás égisze alatt (pl: a gyülöletkeltő és diszkriminatív írások stb.). Bármennyire is próbálja magát kimagyarázni a JT szervezet, és a törvényiség látszata mögé bújni - amit annyira szeret kritizálni más vallásoknál - előbb-utóbb olyan helyzetekbe sodorják magukat, amelyek nyilvánvalóvá teszik majd valódi szándékukat. 

Az, hogy ki milyen mértékben akar ebben a játszmában részt venni és mikor jön el az a pont, amikor már nem tudja jó szívvel elviselni ezt, ez teljesen egyéni. Ezért ebben nem lehet jó vagy rossz döntést hozni, hogy valaki kijöjjön vagy bentmaradjon-e a gyülekezetben. Csak döntés van, amit az egyes egyén hozhat. Az, hogy NEKI ez jó volt-e vagy rossz, az az életére gyakorolt következményekből derül ki.

Az egyik komment így hangzik:

"Lehet, hogy az én véleményemért meg akarnak majd kövezni.
Szerintem ez az igazság. Ha megnézzük, nem tanulunk rossz dolgokat. Szeressük Jehovát. Szeressük egymást. Éljünk békében. Tarsuk meg Isten törvényeit.
Amit az Őrtorony ír, nagyrészt tehát "nagyrészt" alkalmazható és jó dolog. Az, hogy ezt a tökéletlen emberek hogyan valósítják meg az más dolog. Az, hogy emberi tanítások belekerülnek kivédhetetlen. Hogy a szevezetünk követ el komoly hibákat, az ugyancsak kivédhetetlen. Rosszul kommunikálnak velünk a juhokkal, hoznak elhibázott döntéseket, az is egy dolog.
Esetleg nem szeretnek, vagy belédrúgnak, talán hazudnak neked. Boldogságot ígérnek és nem találod meg? Nem leled meg a párod? Hiába kiáltozol belülről a fájdalmaid miatt "szerető" pásztoraid füle süket?
Hát sajnos ez is benne van. Sajnos.
Vannak azonban bibliai példák, hogy Jehova sok mindent eltűrt.
Manassé. Olyan dolgokat csinált, amiket még a pogány népek sem.
A Jeruzsálem pusztulása előtti idők. Lázadó volt az uralkodó osztály a papok a szabadok a rabszolgák.
Saul esete. Régen nem volt király >>csak papíron<<, de még uralkodhatott egy ideig. Lehetne még sorolni az idevágó történeteket.
Sokan felhördültek amikor azt írtam ,hogy nagy lesz Jehova ítélete a saját házán. De továbbra is ezt gondolom. Nem lehet, hogy emberek életét tegyék tönkre át nem gondolt >>állítólag bibliára alapozott<< tanításokkal, amelyeket sokszor az új szellemi világosság felvillanásakor jó esetben finoman visszavonnak.
Ja és csókoltatom a forrongó Dél-Alföld, most is itt szaglászó véneit!"

Megkísérlem összefoglalni azokat a pozitív hatásokat, melyeket a Jehova Tanúi gyülekezeteiben sajátíthattunk el és előnyünkre válhattak:

1. Bibliaismeret megszerzése: még az ellenségeik sem vitatják, hogy JT-inek van a legerősebb evangálizáló szokásuk és a legszélesebb körben terjesztik a Bibliát. A módszer egyszerű és hatékony, viszonylag rövid idő alatt aránylag sok dolgot meg lehet érteni a Bibliából. Olyan kérédsekhez is mernek nyúlni, melyek a legtöbb embert érdeklik és más vallások kerülgetik a témát.
   Igaz, sok tanítás félrevezeti és becsapja a tudatlan áldozatot, ha azt úgy ahogy van elhiszi és megpróbálja alkalmazni az életében, de a bibliai tudás az ott van, "csak" egy új rendszer szerint kell azt összerakni, amit bárki meg tud csinálni.
2. Teokratikus iskola: megtanultunk rövid, lényegretörő előadásokat tartani. Ilyen képességre egyre nagyobb szükség van mindenhol. Megtanultuk leszerelni az emberek kifogásait: milyen jól jön ez, amikor pl hivatali ügyintézésben kell valamit megszerezni és más egyéb területeken. Mennyire szeretnek minket elküldeni, lepasszolni csak ne kelljen nekik semmit se csinálni! Bizony ilyenkor jól jön ez "ha-kidobnak-az-ajtón,-menj-be-az-ablakon"-tudás.
3. Prédikálás: megtanultunk beszélgetést kezdeni vadidegenekkel. Milyen hasznos ez, amikor pl meg kell kérdezned az időt az utcán valakitől. De lehetnek olyan munkakörök, ahol kifejezetten olyan embereket keresnek, akiknek van valami tapasztalatuk az utca emberével (Pl: utcai szociális munkás, marketing tevékenységek stb.). Ezenkívül megismerhettünk rengeteg élettörténetet és megtudtuk, hogy mások miken mennek keresztül és hogyan jöttek ki nehéz helyzetekből. Ha nem voltunk ítélkezőek, akkor ezek később jól jöhetnek az életben.  
4. Erkölcsi törvények követése: elvileg kialakulhatott egy magas erkölcsi irányadómérték a JT tanítás követésével. Azért csak elvileg, mert ehhez az kellett, hogy egyáltalán ne tekintsünk a gyülekezetben levő általános légkörre, főleg a vezetők példájára - ami elég nehéz -, de azért biztosan ismertünk olyanokat is, akik jó példát mutattak ezen a területen. Ha valóban követtük is ezeket a tanácsokat, akkor megóvhattuk magunkat egy-két dologtól.
5. Közösség: a szekták olyan személyeket vonzanak elsősorban, akiknek általában súlyos családi helyzeteik vannak, vagyis otthon nem kapják meg a családi hovatartozás érzését. Főleg a kezdeti szakaszban biztosan voltak olyan személyek, akik hatással voltak ránk, sőt még jót is tettek értünk. Még azoknak a testvéreknem a szúrós megjegyzéseit is javunkra fordíthatjuk, akik elég bátrak (vagy éppen elkeseredettek) voltak ahhoz, hogy hangot adjanak a meglátásaiknak vagy véleményüknek, amely - ne adj Isten - ellentétes volt a miénkkel. Nem muszály haragudni az ilyen személyekre, főleg, ha megpróbáltuk rendezni velük a nézeteltérést és ismerjük az ő körülményeiket, hogy miért is látják a világot úgy ahogy. Ha csak és kizárólag a sértést vettük fel és semmit nem akarunk tanulni az átélt helyzetekből, az nem csupán a közösség hibája.
6. Negatív megerősítések: igazából ez az egész JT lét alapvető mozgatórugója: bárki bármit mond, ők csak mennek és teszik a nagy tutit. Ez nagyon hasznos tulajdonság lehet abban az esetben, ha nem mások érdekeinek képviseletével, hanem a saját belső vezérünktől hajtatva akkor is azt csináljuk, sőt juszt is, ami a többieknek nem tetszik, feltéve ha olyan ügyről van szó, melynek helyességéről és fontosságáról személyesen meg vagyunk győződve. Ugyanis ha valaki erőszakosan lép fel ellenünk, akkor igazából nem szabad hagyni magunkat megfélemlíteni és keresni kell a lehetőségeket arra, hogyan lehetne mégiscsak kivitelezni a tervet (na nem tökön-uborkán keresztül, mint JT-i). Az a tanács, ami abban segít, hogy meglássuk, hogy valóban valami rosszat teszünk, az nem erőszakos formában fog jönni.
7. Egyéb: itt add hozzá a sajátod........a kommentekben

Természetesen bármelyik pont csak akkor fordítható a javunkra, ha hozzáadjuk a személyes értékelésünket. Ez egyébként nem csak ezekkel az itt felmerülő gondolatokkal van így, hanem mindennel az életben. Pl: hiába születik valaki nagy jómódban, rengeteg lehetőséggel, aránylag normális szülőkhöz, akik jó erkölcsi nevelésben részesítik, ha az illető egyén azt nem értékeli, amit kapott és keres magának valamit, amivel lerombolhatja az életét, ahelyett, hogy kiteljesítené azt. Sok függhet attól is, hogy az előnyös dolgokat valóban előnyös dolgokra használjuk fel - vagyis ne csupán a régi, lejárt lemezt ismételgessük. Ez innovatív gondolkodást és kreativitást igényel. És persze az sem baj, ha van humorérzékünk, és tudunk magunkon nevetni.

Ez eléggé elcsépelt dolog, de a limonádé - ha valaki nem tudná - úgy készül, hogy a savanyú citromléhez cukrot vagy mézet adunk. 

Jehova Tanúitól megkaptuk a savanyú citromlét, ez csak rajtunk múlik, hogy mennyi édességet adunk hozzá.