A világvége hisztéria számomra azt mutatja, hogy nagyon kevés ember érzékeli igazán, hogy mi is történik ma. Azok, akik dramatikus változásokat vártak erre a napra ugyanúgy csalódnak majd, mint azok, akik viccet csinálnak az egészből és úgy gondolják, hogy semmi nem történik. Véleményem szerint ebből a változásból mindenki annyit érzékel, amennyire ki van "hegyezve" az újra, a változásra a saját személyes életében és gondolkodásában.
Ez a mai dátum a téli napforduló ideje is egyúttal, ami már önmagában érzékelteti, hogy elvileg ugyanolyan nap, mint a többi. Azt, hogy tényleg elkezdtek a napok hosszabbodni - vagyis, hogy valóban történt valami azon az éjszakán - általában csak egy jó hónappal később érzékeljük kézzel foghatóan. Hasonlóan ehhez, hogy történt-e valóban "világvége" a mai napon, vagy sem, ezt is csak talán évekkel, évtizedekkel később tapasztalhatjuk meg. Természetesen függ az egyéni érzékenységtől is, mert egyesek előbb, míg mások később érzékelik, sőt biztos lesznek olyanok is, akik csak majd valamikor lesznek hajlandóak tudomásul venni a tényeket.
Ebben igazából semmi új nincsen eddig, mert ez minden változással így szokott lenni. Van akinek jó, van akinek nem jó.
Számomra azért olyan értékes ez a mai nap - ami mintegy meglepetésként ért, mivel nem igazán foglalkoztam világvége-dátumokkal, még Jehova Tanúja koromban sem -, mert valahogy az élet természetes áramlásaként úgy alakultak a dolgaim, hogy egyszerre tudok vissza és előre is tekinteni az átélt eseményekre, melyek egyúttal sok mindent elárulnak a céljaimról is. 25 évvel ezelőtt, 1987-ben, tett lépésemmel kezdtem egy olyan útra lépni, mellyel elutasítottam azt az értékrendet, amit magam körül tapasztaltam és egy magasabbrendű életmódra való törekvésre tettem fogadalmat magamban. Ezt az akkori tudásom szerint a Jehova Tanúi gyülekezetben véltem felfedezni, ebben az évben keresztelkedtem meg. Mindig is tudtam legbelül, hogy az emberi társadalom ebben a formájában nem tartható fenn, mert ellentétes az egyetemes emberi törvényekkel. Talán ehhez az érzéshez, családomban átélt súlyos helyzetek is hozzájárultak, melyeket gyerekként igen közelről volt alkalmam megtapasztalni. Azok, akiknek talán kevesebb saját élmény megszerzésére volt lehetőségük ezen a téren, talán nem gondolják, hogy ez a világ annyira rossz lenne. Mindenki más tapasztalatokon ment keresztül és különféle módszereket is használ ezen átélésekből származó kellemetlen érzései tompítására is, ezért nem egyformán érzékelünk dolgokat. Ezt el kell fogadni.
Egyesek droghoz vagy alkoholhoz nyúlnak, míg mások vallásos vagy ezoterikus tanításokba menekülnek, melyek mind azt a célt szolgálják valahol, hogy nem merünk szembenézni a valós helyzetünkkel, érzéseinkkel, mert azok fájdalmat okoznak. Én is ezt tettem, amikor Jehova Tanúihoz csatlakoztam, mivel jó volt hinni abban, hogy egy új világ jön. Jóllehet - mint menet közben kiderült, a gyülekezeti életmód erkölcsi magasszintű mércéje csak papíron létezett -, abban sosem kételkedtem, hogy a Biblia új világról szóló ígéretei igazak. De azt is tudtam, hogy csak akkor lesz új számomra, ha én is megújulok. Soha nem hittem abban, hogy elég egy vallás vagy egy csoport tagjának lenni és várni a "túlélésre". Jehova Tanúi elhagyásával inkább csak az egész megújulási, tanulási, fejlődési folyamatom egy tudatosabb szintre lépett. Jehova Tanúi ugyanis rengeteget "segítettek" nekem abban, hogy meglássam, hogy mit NEM akarok csinálni, hogyan NEM akarok élni. A súlyosan reménytelen embernek ugyanis azt is elég sokszor, mert adhat egy löketet. Tévedés ne essék, nem értek egyet semmilyen kegyetlen módszerrel - és főleg nem szeretném az ilyeneket "kereszténynek" titulálni, mellyel csak Krisztust járatják le ezek az emberek-, de elfogadom, hogy ami történt, azon már nem lehet változtatni. Azonban a Jehova Tanúinál átélt helyzet abban volt segítségemre, hogy nagyobb figyelmet fordítsak a személyes megéléseimre, azokra a helyzetekre, melyekbe belekerülök és az azokra adott reakcióimra - egyszóval, hogy ismerjem meg mi van bennem és annak fényében vigyek változtatásokat véghez az életemben. Azt is megértettem, hogy nem kell mások indítékaival és gondolataival foglalkozni, mint ahogy azt sem kell hagyni, hogy mások beleszóljanak az enyéimbe. Mindezeken kívül megtapasztalhattam annak következményeit, ha nem vállalom fel a saját érzéseimet őszintén, az adott körülménynek megfelelően, és ha olyan emberekkel veszem magam körül, akik ugyanígy járnak el. Megtanultam, hogy mindig legyek őszinte magamhoz és másokhoz is, amennyire csak lehetséges az adott helyzetben.
Ilyen módon minden nap új világot teremthetek magamnak.
Egyesek ezt gondolják a mai változásokról:
"A világvégét jóslók mint már annyiszor csalódni fognak, mert egész egyszerűen nem lesz vége a Földi létnek. A régi világnak vége lesz – igen, hiszen tudatváltás felgyorsult folyamatában a vaskorból az aranykorba lépünk. A vaskor egó alapú, az egyéni, hatalmi érdekek által meghatározott világa lassanként lejár, előtérbe kerülnek az individuum egyéni tehetségeire épülő, az önmegvalósítás tágabb és magasabb szinteken való megélését szolgáló szemléletek. Az aranykor, melyben az egyén az EGY részeként, annak szerves alkotórészeként, a maga helyén a maga legteljesebb önvalójában teszi a dolgát. Létrejön az együtt-teremtés és egyre erősödik a közösségi szellem.
Jobban mondva az új tudatosság már jó ideje jelen van és jócskán születtek már új tudatossággal emberek. Őket hívták Új Embereknek a múlt évszázad végén, köztük az indigó, kristály és szivárvány gyerekek. Az új tudatosság működik bennük, csak éppen mostanság érnek -érünk olyan korba, amikor a régi átalakítására aktivizáljuk erőnket. Mindezekhez egyrészt testben meg kellett erősödnünk, másrészt fel kellett nőnünk egy olyan korba érve, amikor már komolyan vesznek bennünket. Az új generációs gyerekek mára felnőttekként elfoglalják helyüket, visszaadják a rájuk rakott-kényszerített sorsokat, elvárásokat, és erejükben megállva, saját útjukon járva átalakítják először saját életüket, környezetüket, majd a tágabb környezetet.
Hála szüleinknek, amiért hidat képeztek az előző, megkövesedett, szenvedés körökben megfáradt elődeik és az újonnan érkezett gyermekek között. Hála azoknak a szülőknek, akik maguk is az öngyógyítás, önfejlesztés útjára léptek, megkönnyítve minden egyes lépésükkel a mi dolgunkat, önmagunkra ébredésünket és az utunkra való rátalálást. Hála az indigóknak, akik mertek szembeszállni, magukért harcos módján kiállni, akik mertek egyéni utakat járni, a berozsdált kerekeket újakra cserélni. Hála a kristályoknak, akik a szeretet és harmónia útján jöttek és a béke üzenetét ragyogják tiszta szemeikkel. Hála a szivárványoknak, akik az új tudatosság megannyi színét hozzák el, létükkel új távlatokat mutatva, az új utakat teljességgel természetesen járva."
Bár én nem pont ezeket a szavakat használtam volna az események leírására, de ez csak megfogalmazás kérdése, amibe nem érdemes belekötni. Hiszem, hogy sokan Jehova Tanúi közül is ehhez az "új tudatosságú" emberekhez tartoznak, akik valóban komolyan is gondolják az "új föld" társadalmát és azt, amit a Bibliából tanultak arról. Mindannyiunknak rengeteg munkája van, hiszen ez a belső átalakítási folyamat egyáltalán nem könnyű: sok szenvedéssel és fájdalommal járhat szembenézni saját életútunkkal, generációs múltunkkal és olyan tapasztalatokká, bölcsességekké alakítani ezeket, melyek aztán a közösség javára szolgálnak. Mindannyiunknak megvan a maga dolga, annak is, aki a régit zárja le, annak is, aki régit forgatja fel, annak is aki az újat teremti meg, és annak is ki a megújultba születik majd bele.
Ez egy folyamat, amibe bárki bekapcsolódhat:
"2012 maga is egy kapu, mely az idő és a tér kitágulásába visz, a magasabb dimenziók érzékelhetőségébe. Az új dimenziók nem most jönnek létre, nem ők jönnek le hozzánk és nem is mi emelkedünk úgymond fel hozzájuk. Egész egyszerűen tágul az emberiség tudatossága és az eddig is létező végtelenből egyre többet és többet, egyre magasabb szinteken vagyunk képesek látni-érezni-cselekedni, egy magasabb minőségben élni.
Nem kell rettegnünk, megriadnunk, akkor sem, ha éppenséggel lerezegtünk, életproblémáink vannak. Együtt megyünk át 2012 kapuján, ahogy az eddig felnyíló kapukon is együtt mentünk át. Akik elől járnak, azok mindig is emelték az utánuk jövőket. …és ez eztán sem lesz másképp. Nem hiszek abban, hogy tömegszerencsétlenségekben, tömeges elhalálozásokban megtisztul a föld és “aki nem érett” az meghal az egyik pillanatról a másikra. E helyett abban hiszek, hogy együtt megyünk tovább, mindenki a maga szintjén, megélésében tovább haladva, folyamatosan tágulva. Minél többen járnak elől és minél többen élik már arany minőségüket, annál stabilabb lesz a Földön az Aranykor minősége. Így a folyamatos tágulásban átalakul a világunk belül és kívül, kicsiben és nagyban egyaránt. Visszafordíthatatlanul és megállíthatatlanul, csak úgy mint táguló univerzumunk."
Számomra nem az a lényeg, hogy mi fog történni 2012.12.21-én. Jézus azt mondta, hogy az a nap "úgy jön el, mint a tolvaj éjjel". Egy idő után észrevesszük, hogy valami hiányzik. Egyszercsak észrevehetjük, hogy már nem úgy történnek dolgok, mint eddig. Mert "nem rejtethetik el a hegyen épített város, gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak" (Máté 5:14,15). Az a lényeg, hogy felvállaljam a személyes felelősséget önmagamért és elfogadjam azokat a képességeket, melyekkel rendelkezem és betöltsem azt a szerepemet, melyet nekem kell képviselnem, ahogyan én tudom az Isteni Lény tulajdonságait kifejezni a többiek előtt.
Hiszem azt, hogy a vallás a mai formájában egyre háttérbe szorul, mivel - ahogy tapasztalhattam magam is -, sok esetben csak hátráltatja ezt a folyamatot. A vallási szólamok és látványos kijelentések helyett arra van szükség, hogy olyan emberek legyünk, akik empátiával, szeretettel képesek fordulni a másik felé, tolerálják a másságot és mindenekfelett a "helyükön vannak". Gondolj bele: ha egy hivatalba mész ügyet intézni, vajon mit vársz el az ügyintézőtől? Azt hogy a vallásos önfelmagasztalásos beszédét hallgasd, vagy azt, hogy normálisan és lelkiismeretesen kezelje az ügyedet?
Az új világot nem kívülről építjük, hanem belülről. És aszerint fogjuk látni az eredményt, amit belülről felépítettünk magunknak. Én azt kívánom, hogy ezt minnél több volt Jehova Tanúja találja meg a maga számára.
Felhasznált gondolatok:
http://www.noionmegvalositas.hu/noi-onmegvalositas/aranyfenyben-az-uj-kor-kuszoben/
Ilyen módon minden nap új világot teremthetek magamnak.
Egyesek ezt gondolják a mai változásokról:
"A világvégét jóslók mint már annyiszor csalódni fognak, mert egész egyszerűen nem lesz vége a Földi létnek. A régi világnak vége lesz – igen, hiszen tudatváltás felgyorsult folyamatában a vaskorból az aranykorba lépünk. A vaskor egó alapú, az egyéni, hatalmi érdekek által meghatározott világa lassanként lejár, előtérbe kerülnek az individuum egyéni tehetségeire épülő, az önmegvalósítás tágabb és magasabb szinteken való megélését szolgáló szemléletek. Az aranykor, melyben az egyén az EGY részeként, annak szerves alkotórészeként, a maga helyén a maga legteljesebb önvalójában teszi a dolgát. Létrejön az együtt-teremtés és egyre erősödik a közösségi szellem.
Jobban mondva az új tudatosság már jó ideje jelen van és jócskán születtek már új tudatossággal emberek. Őket hívták Új Embereknek a múlt évszázad végén, köztük az indigó, kristály és szivárvány gyerekek. Az új tudatosság működik bennük, csak éppen mostanság érnek -érünk olyan korba, amikor a régi átalakítására aktivizáljuk erőnket. Mindezekhez egyrészt testben meg kellett erősödnünk, másrészt fel kellett nőnünk egy olyan korba érve, amikor már komolyan vesznek bennünket. Az új generációs gyerekek mára felnőttekként elfoglalják helyüket, visszaadják a rájuk rakott-kényszerített sorsokat, elvárásokat, és erejükben megállva, saját útjukon járva átalakítják először saját életüket, környezetüket, majd a tágabb környezetet.
Hála szüleinknek, amiért hidat képeztek az előző, megkövesedett, szenvedés körökben megfáradt elődeik és az újonnan érkezett gyermekek között. Hála azoknak a szülőknek, akik maguk is az öngyógyítás, önfejlesztés útjára léptek, megkönnyítve minden egyes lépésükkel a mi dolgunkat, önmagunkra ébredésünket és az utunkra való rátalálást. Hála az indigóknak, akik mertek szembeszállni, magukért harcos módján kiállni, akik mertek egyéni utakat járni, a berozsdált kerekeket újakra cserélni. Hála a kristályoknak, akik a szeretet és harmónia útján jöttek és a béke üzenetét ragyogják tiszta szemeikkel. Hála a szivárványoknak, akik az új tudatosság megannyi színét hozzák el, létükkel új távlatokat mutatva, az új utakat teljességgel természetesen járva."
Bár én nem pont ezeket a szavakat használtam volna az események leírására, de ez csak megfogalmazás kérdése, amibe nem érdemes belekötni. Hiszem, hogy sokan Jehova Tanúi közül is ehhez az "új tudatosságú" emberekhez tartoznak, akik valóban komolyan is gondolják az "új föld" társadalmát és azt, amit a Bibliából tanultak arról. Mindannyiunknak rengeteg munkája van, hiszen ez a belső átalakítási folyamat egyáltalán nem könnyű: sok szenvedéssel és fájdalommal járhat szembenézni saját életútunkkal, generációs múltunkkal és olyan tapasztalatokká, bölcsességekké alakítani ezeket, melyek aztán a közösség javára szolgálnak. Mindannyiunknak megvan a maga dolga, annak is, aki a régit zárja le, annak is, aki régit forgatja fel, annak is aki az újat teremti meg, és annak is ki a megújultba születik majd bele.
Ez egy folyamat, amibe bárki bekapcsolódhat:
"2012 maga is egy kapu, mely az idő és a tér kitágulásába visz, a magasabb dimenziók érzékelhetőségébe. Az új dimenziók nem most jönnek létre, nem ők jönnek le hozzánk és nem is mi emelkedünk úgymond fel hozzájuk. Egész egyszerűen tágul az emberiség tudatossága és az eddig is létező végtelenből egyre többet és többet, egyre magasabb szinteken vagyunk képesek látni-érezni-cselekedni, egy magasabb minőségben élni.
Nem kell rettegnünk, megriadnunk, akkor sem, ha éppenséggel lerezegtünk, életproblémáink vannak. Együtt megyünk át 2012 kapuján, ahogy az eddig felnyíló kapukon is együtt mentünk át. Akik elől járnak, azok mindig is emelték az utánuk jövőket. …és ez eztán sem lesz másképp. Nem hiszek abban, hogy tömegszerencsétlenségekben, tömeges elhalálozásokban megtisztul a föld és “aki nem érett” az meghal az egyik pillanatról a másikra. E helyett abban hiszek, hogy együtt megyünk tovább, mindenki a maga szintjén, megélésében tovább haladva, folyamatosan tágulva. Minél többen járnak elől és minél többen élik már arany minőségüket, annál stabilabb lesz a Földön az Aranykor minősége. Így a folyamatos tágulásban átalakul a világunk belül és kívül, kicsiben és nagyban egyaránt. Visszafordíthatatlanul és megállíthatatlanul, csak úgy mint táguló univerzumunk."
Számomra nem az a lényeg, hogy mi fog történni 2012.12.21-én. Jézus azt mondta, hogy az a nap "úgy jön el, mint a tolvaj éjjel". Egy idő után észrevesszük, hogy valami hiányzik. Egyszercsak észrevehetjük, hogy már nem úgy történnek dolgok, mint eddig. Mert "nem rejtethetik el a hegyen épített város, gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak" (Máté 5:14,15). Az a lényeg, hogy felvállaljam a személyes felelősséget önmagamért és elfogadjam azokat a képességeket, melyekkel rendelkezem és betöltsem azt a szerepemet, melyet nekem kell képviselnem, ahogyan én tudom az Isteni Lény tulajdonságait kifejezni a többiek előtt.
Hiszem azt, hogy a vallás a mai formájában egyre háttérbe szorul, mivel - ahogy tapasztalhattam magam is -, sok esetben csak hátráltatja ezt a folyamatot. A vallási szólamok és látványos kijelentések helyett arra van szükség, hogy olyan emberek legyünk, akik empátiával, szeretettel képesek fordulni a másik felé, tolerálják a másságot és mindenekfelett a "helyükön vannak". Gondolj bele: ha egy hivatalba mész ügyet intézni, vajon mit vársz el az ügyintézőtől? Azt hogy a vallásos önfelmagasztalásos beszédét hallgasd, vagy azt, hogy normálisan és lelkiismeretesen kezelje az ügyedet?
Az új világot nem kívülről építjük, hanem belülről. És aszerint fogjuk látni az eredményt, amit belülről felépítettünk magunknak. Én azt kívánom, hogy ezt minnél több volt Jehova Tanúja találja meg a maga számára.
Felhasznált gondolatok:
http://www.noionmegvalositas.hu/noi-onmegvalositas/aranyfenyben-az-uj-kor-kuszoben/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése