Egyrészt nem hinném, hogy manapság sokkal nagyobb lenne a "nyomás", mint ami mondjuk száz éve volt. Másrészt ez az egész stressz mizéria azt az érzést kelti, mintha a stressz valami olyasmi lenne, amit el kell kerülni. Valami óriási, legyőzhetetlen entitás, ami elől "bujkálni" kell. Ezzel csak gyengeségünket, esendőségünket fogadnánk el (és ezáltal tovább erősítenénk azt). Nyilván vannak olyan érdekcsoportok, akik rengeteget profitálnak abból, ha az emberek gyengének és esendőnek gondolják magukat.
Én a magam részéről nem tudok elfogadni egy olyan nézetet, ami az embert -a teremtés koronáját- törékeny, pipogya, kiszolgáltatott, anyámasszony katonájának állítja be, aki nem tehet mást, mint kíméli magát és kerül minden nehézséget...
A média és a mainstream orvoslás sokszor úgy viselkedik, mint a Gyűrűk Urában a Féregnyelvű Gríma aki addig sugdossa Théoden király fülébe a hazugságait, amíg az erőskezű harcos uralkodóból maga alá rondító torz elméjű nyomorékot csinál.
A hazugságok szajkózása helyett, sokkal jobb lenne ráébreszteni az embereket valódi képességeikre. Sajnos ma már ezek a képességek csak mélyen eltemetve vannak meg. Újra fel kéne ezeket fedezni, majd kiteljesíteni őket. Ez munka, idő és energia igényes feladat. De egyben emberhez méltó feladat is. Panaszkodó luzerekből újra a teremtés mestereivé válni...
Sokkal többre vagyunk képesek, mint ami mai világunkban megnyilvánul belőlünk emberekből. Előző cikkemen írtam róla, hogy már egy kis segítséggel, odafigyeléssel (élet)erősebbek, strapabíróbbak, egészségesek, hosszabb életűek lehetünk. Az emberi szervezet (és akkor a szellemről még nem is beszéltünk) sokkal többre képes, mint amit valaha is hittél róla.
Ha fáradékonyak, "kifacsartak" vagyunk akkor csak gyötrődünk. Itt most nem a fáradságról beszélek, hiszen az örömmel végzett tevékenységben is el lehet fáradni. De az a fáradság a "jó mulatság, férfi munka volt" fáradsága, amitől rövid pihenés után ismét erőnk teljében, örömmel vágunk bele az újabb mulatságba. A fáradékonyság alattomos, lelket is meggyötrő energiahiánya teljesen más.
A leghihetetlenebb dolog, hogy a legtöbb ember nincs is tudatában annak, hogy milyen képességekkel, adottságokkal rendelkezik. Még csak fel sem merül benne, hogy sokkal alacsonyabb szintű működésre van kényszerítve. Nem lázad ellene, mert el sem hiszi, hogy a helyzete lehetne sokkal jobb is. És az urainak ez pont így jó... Elzümmög valamilyen szinten. Termel annyi profitot, amennyit elvárnak tőle; de többre már végképp nem marad ereje, energiája.
Gondolom sokaknak ismerős ez az állapot. Nem is mennék bele a további részletezésébe. A problémával már eleget foglalkoztunk, foglalkozzunk egy kicsit a megoldással is.
Közismert tény, hogy energiát valami energiahordozóból tudunk nyerni. Tehát ha több energiát szeretnénk, akkor vagy több, vagy jobb energiahordozót kell keresnünk. Sajnos, ebben is elterjedt a fogyasztói társadalomra oly jellemző mennyiségi szemlélet. Ennek következménye a rengeteg elhízott ember...
A helyes szemlélet itt is a minőségi hozzáállás. Persze nem az orosz kaviárra gondolok francia pezsgővel, hanem a testünk működése szempontjából fontos építőkövek helyes arányára és mennyiségére. Akkor jó minőségű a táplálkozásunk, ha mindent a megfelelő mennyiségben (nem csak a minimumot) és a helyes arányban tartalmaz. Ezenkívül viszont nem tartalmaz semmi más szükségtelen vegyipari terméket. Bármennyire is hihetetlen ma már, de a szervezetünknek nincs szüksége guar gumira, glutamátra, kálium-nitrátra, sőt még butil-hidroxi-toluolra sem.
Ha a vitamin és ásványanyag raktáraink bőven fel vannak töltve, akkor rengeteg új tapasztalatra tehetünk szert. Kiélesednek az érzékszerveink, megerősödik az idegrendszerünk és egyszeriben sokkal több szabad energiánk lesz. Megvilágosodni ugyan nem fogunk pár doboz vitamintól, de gondoljatok csak bele, hogy mi történne, ha a megnövekedett érzékelési, felfogási képességünket és a rengeteg plusz energiát önmagunk, a világ és a Forrás megismerésére fordítanánk...
Annak aki már rátalált az "útjára", ez jelentheti a turbó fokozatot. Aki pedig még az illúziók álomvilágában ténfereg, annak hidegvizes ébresztéshez hasonlatos élményben lehet része. Spirituális értelemben pedig aki akárcsak egyszer is megébredt, az soha többé nem tud már igazán visszakábulni az illúzióvilágba.
Végig ott lesz benne a vágy, hogy újra megtapasztalja az egységet, hogy újra egy teljesebb képet lásson meg a világból. Remélhetően nem csak várakozik és vágyakozik, hanem lépéseket is tesz a ennek érdekében. Márpedig a többlet energia révén valószínűleg nem tud majd megülni a fenekén, ahogy kisgyerekek között sem találni olyat aki egész nap nyugton van.
Sokkal vonzóbb is leszel, ha nem a hiány állapotában létezel! A vonzót nem csak úgy értem, hogy megszépül a bőröd, hajad és a szemed válik csillogóvá az orrod helyett, hanem sokkal könnyebben fog menni a számodra jó élethelyzetek bevonzása is. Ugyanis a B, C vitaminszint helyreállítása révén jórészt eltűnik a depresszió, a negatív gondolatok is gyengébben hatnak majd rád. Minél kevesebb önszabotáló gondolat fordul meg a fejedben, annál könnyebb a vonzás törvénye alkalmazása, annál könnyebb a tudatos teremtés. Persze ettől függetlenül szükség lesz a korlátozó hiedelmek kigyomlálására is. De miért ne adnál meg magadnak egy ilyen előnyt?
Mi lenne, ha ezt a plusz energiát arra fordítanád, hogy segítsd azokat akik még nem tartanak ott, ahol te? Először a családodat, aztán ha nekik már minden támogatást megadtál, akkor barátokat, ismerősöket.
Aztán ők is vinnék tovább ezt a lángot...
Nem telne bele egy évtized és ilyen tempó mellett édenkerté varázsolnánk a Földet! Minden feltétel adott, hogy elérjük ezt a célt. Lehet, hogy a mostani átlaghoz képest szinte már félisteni állapotnak tűnhet, amit leírtam. De mivel minden feltétel és lehetőség adott, ezért azon csodálkozom, hogy nem vagyunk még indannyian legalább félig isteniek..."
Elric Freeman írására egy olvasó hívta fel a figyelmemet.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése