"...nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Gal 3:28)

A minap érdekes gondolatra leltem egy keresztény blogon. Mivel engem fokozottan érdekel a nők elleni erőszak és annak társadalmi háttere, ezért úton-útfélen belebotlok pasikba, akik akarva akaratllanul, de olyan megjegyzéseket tesznek, melyek szemet szúrnak. A keresztényekre meg különösen ki vagyok hegyezve - nem mintha bármi bajom lenne velük -, viszont azt elég durvának találom, hogy esetleg Jézus nevében és Bibliával a kezükbe mentik fel az erőszakos férfiakat.


Természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek erőszakos nők és az erőszakos férfi adott esetben emberileg nem érthető meg bizonyos szintig. Valóban sok nő viselkedése elviselhetetlen, és szerintem nem is kell senkinek semmilyen piszkálódást, macerát vagy hisztit elviselnie a másiktól - legyen az illető nő, vagy férfi.

Az említett cikk, a nőkhöz szóló nyílt levéllel teljesen egyetértek, kivéve egyetlen gondolatával:

"A nők és férfiak együtt rontották el ezt a helyzetet. Mégis azt gondolom, hogy a nőké a lehetőség, hogy helyrehozzák, és megtagadják bájaikat azoktól a férfiaktól, akik csak a szexet akarják. Bár fizikailag talán felnőtt emberek, de érzelmileg gyerekek, akik csak a saját kielégülésükre gondolnak, és nem törődnek azzal, hogy a másiknak mire van szüksége. A Biblia ezt ezzel összegzi: “Semmit ne tegyetek önzésből…, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil 2:3). A férfiaknak ezt meg kell tanulniuk. De képtelenek rá mindaddig, amíg ti, hölgyek, úgy éltek, ahogyan most teszitek."

Talán az avatatlan olvasónak fel sem tűnik, számomra, és nagyon remélem, hogy egyes férfi olvasók számára is érdekes lehet az az utolsó mondat, ami arra utal, hogy a férfiak képtelenek a (szexualitásal kapcsolatos) helyzet orvoslására, addig amíg a nők nem viselkednek nőként, és odaadják magukat a férfiaknak anélkül, hogy azok 'megdolgoznának érte'. Mivel nő vagyok, ezért nem tudom, hogy egy férfi mire képes vagy mire nem, de ezzel a kijelentéssel a cikkíró nem pusztán a nőkre helyezi a férfiak által hozott döntések felelősségét, hanem még a férfiakat is valami állati, ösztönlény szintre süllyeszti le, olyanoknak beállítva őket, akik KÉPTELENEK saját magukat kezelni, MINDADDIG, amíg a nők nem változtatnak az életvitelükön.

Na de, mindenkinek lehet rossz napja, rosszul fejezheti ki magát akármi miatt, ezért a hozzászólásban kifejtettem gondolataimat:

"Alapvetően tetszik a cikk, de egy mondatával nem értek egyet:

“A férfiaknak ezt meg kell tanulniuk. De képtelenek rá mindaddig, amíg ti, hölgyek, úgy éltek, ahogyan most teszitek.”

Úgy gondolom, hogy mindenki képes arra, hogy az isteni alapelveket (az itt utalt Fil2:3), az életében saját maga alkalmazza. A szexualitás terén meg kell termeni a gyümölcsöket úgy a férfiakanak, mint a nőknek. A Biblia szerint József képes volt ezt megtenni, mert elfutott Potifárné elől. Tehát a férfiak NEM képtelenek erre. De nyilván, mind a felajánlkozó lányok, mind pedig az azt elfogadó fiúk/férfiak azt kapják, amit vetettek.

Emiatt a mondat miatt úgy érzem, hogy a poszt a nőket vádolja a férfiak viselkedése végett. Ez pedig zsákutca."

Erre jön a válasz:

"Csilla (és mások), félreértés történik. Nem keresztény hátterű nőkről és férfiakról van szó. Egy világi férfi nem fog bibliai alapelveket vallani belső motiváció miatt. Egy világi férfi (vagy FIÚ) kapva kap majd a lehetőségen, ha alkalom adódik a felelősségvállalás nélküli szexre. Nem tudom, ki milyen környezetben mozog. De én a nem hívő szférákban, ahol megfordulok, ezt a hozzáállást tapasztalom."

Hát persze, hát a nem-keresztényeknél minden másként működik. Ezt nem tudtam. Azt hittem, hogy a keresztények és a nem keresztények között csak annyi a kölünbség, hogy az egyikük Jézus követőjének vallja magát, míg a  másik nem. Én úgy gondoltam, hogy ez emberek ítélete, vagy a saját véleményem magamról, de hogy az valóban úgy van-e, azt majd Jézus dönti el. Ugyanis előfordult már, hogy valaki Jézust emlegette aztán kiderült, hogy mégsem úgy van a dolog, no meg fordítva is történt ilyesmi. Én ezért nem szeretnék ilyen ítéletekbe belemenni, mert úgy érzem, nem az én dolgom.

Ezért csak nem bírtam magammal, azt gondoltam, ha lúd, akkor legyen kövér és újabb 'beszólással' tetéztem amúgy sem túl rövid boszorkányi bűnlajstromomat:

"Nem hiszem, hogy félreértettem bármit is, a hívőnek is ugyanolyan fütyije van, mint a nem hívőnek, és sok hívő lány is odadja magát. Ez ugyanis nem csupán erkölcsi mérce kérdése, hanem pl érzelmi szükségelet/elhanyagolás dolga is.
Az életéért mindenki maga felelős. A “világi” férfi is képes rá, hogy gondolkodjon szex előtt, és a “keresztény” férfi sem képes erre mindig.
Amúgy nem szeretem, ha az emberek két kategóriára vannak osztva, mert még azt hinnénk, hogy a “keresztények” különbek, mint mások.

Ha így is lenne bizonyos szempontból, akkor azt a tetteikkel kéne megmutatniuk, nem az ítélkezéseikkel. Ha ez nincs így, akkor az csak simán felsőbbrendűség, ami szerintem messze állt Jézustól."

Erre jön az okos válasz, mely a bennem levő homályt volt hivatott szétoszlatni:

"Alapvetően egy Istennek engedelmeskedő férfi máshogy él, mint egy olyan, aki nem engedelmeskedik. Ilyen szempontból mégis csak két kategória van. És ez megmutatkozik abban, ahogy a szexről, a házasságról gondolkodnak."

Na, ez most új volt számomra. Nem csak azért, mert a JT gyülekezetben nem ezt tapasztalatam, hanem a többi "keresztény" egyházban is napi szinten robbannak ki botrányok, melyek cáfolni vélik ezt a kijelentést. Persze lehet azt felhozni, hogy a JT-i azok hamis keresztények, míg a többiek, azok az igaziak. Ez lehet, de azért nem szeretnék én ott abban a gyülekezetben sem bántalmazott nő lenni, ahol azt akarnák velem elhitetni, hogy én váltottam ki a férjem haragját, mivel ő maga KÉPTELEN arra, hogy véget vessen egy számára elviselhetetlen helyzetnek. Itt nem feltétlenül a válásra gondolok, sok más egyéb megoldás is lehet.

Mind a nő, mind a férfi képes önálló döntéseket hozni, amennyiben mindketten felnőtt emberek (egy házasságban feltételezhető), egyik fél sem válik magatehetetlenné.

Kiváncsi vagyok hány férfi veszi ezt észre, hogy ez a lealacsonyító kijelentés őket is degradálja? És hányan fogják ezt kikérni maguknak? 

Az 'istennek engedelmeskedés' fogalmán megint csak tovább bonyolítottam a dolgot, hiszen ez kinek-kinek mit jelent:

"Én ezt nem így látom, mert emberekről van szó mindkét esetben. Ha már kategóriákba akarjuk belepaszírozni őket, akkor az is előfordulhat, hogy az “Istennek engedelmeskedő” férfi ha mégis netántán (mert olyan is van ám) bűnt követne el, akkor azt nagyobb valószínűséggel fogja majd a nőre, a körülményekre vagy az Ördögre, csak azért mert ő maga azt gondolja magáról, hogy másként él, mint a többi. Főleg, ha még el is hiszi, hogy ő erre amúgy is képtelen lenne, és a nőn múlott a dolog.
Egyébként is az “Istennek engedelmeskedő” az egy igen tág fogalom."

Erre jött a mindent elsöprő érv:

"Megnéztem a blogod. Most már mindent értek. Nincs meg a közös alap, és ezért mást értesz a fogalmakon."

Igaz is, ezt sem én mondtam!

Vita lezárva, kiderült, hogy én egy "olyan" nő vagyok, akinek gondja van, így még a kákán is csomót találok, ergó: nincs miről beszélni velem. Más szóval a hiba az én készülékemben van.

Egyébként számomra is csak eddig volt érdekes ez a "párbeszéd", ugyanis én nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy azon az alapon ne tekintsenek kompetensnek egy vitában, mert nő vagyok. Már volt olyan tapasztalatom, amikor valakinek ez volt a végső érve velem szemben. Persze az illető nem értette, hogy miért akadtam ki ezen. Nem baj, majd egyszer megérti.

A dolog érdekessége az volt, hogy az általam említett biblai példáról, Józsefről, amely cáfolni látszott ez egész  bölcselkedést, szó nem esett. Igaz, ő nem volt keresztény, mivel jóval Jézus Krisztus születése előtt élt...(akiben elvileg egyek a férfiak is és a nők is).

Azért arra gondoltam volna, hogy egy kereszténynél nagyobb latba esik a Biblia, de hát kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít. Ha egy férfi mond valamit a Bibliából az egyenértékű a szent tanítással, de amikor egy nő, azt nyugodtan le lehet húzni a wc-be.

Távol álljon tőlem, hogy kritizáljam a blogot (melyet amúgy szeretek olvasni). Cikkemmel azt kívántam érzékeltetni, hogy az a bizonyos hallgatólagos beleegyezés, a nők elleni erőszak erkölcsi támogatása milyen kis aprónak tűnő dolgokból is jöhet. Aki maga nem is követne el erőszakos tettet, de burkoltan egyetért azokkal akik ezt teszik.