Patriarchális erőszak

A férfierőszakról szóló írásom már korábban felborzolta a kedélyeket. Ebből is látszik, hogy érzékeny témát érint. A sértődések megelőzése végett előrebocsátanám, hogy a férfierőszak nem jelenti azt, hogy minden férfi erőszakos, mint ahogy azt sem, hogy a nők nem erőszakosak egyáltalán. A patriarchális erőszak nem mindig nyilványul meg fizikai szinten, hanem inkább egy olyan mélyen gyökerező előítélet, mely a férfiaknak bizonyos előjogokat ad pusztán azon az alapon, hogy ők férfiak. Ennek a jelenségnek egyesek vallási kereteket próbálnak adni, mellyel pontosan a keresztény egyház megalapítója ellen tesznek (anti Krisztus).

A Stop-Férfierőszak Projekt azokat a férfiakat kívánja megszólítani, akik saját életükben vagy társadalmi szinten tenni szeretnének a nők hátrányos helyzete és a nők elleni erőszak ellen.

A férfi felsőbbrendűségre vonatkozó nézetek elsősorban abból fakadnak, hogy az elkövetők szabadon megtehetik azt, amit tesznek. Vagyis fel sem merül bennük az, hogy esetleg ugyanezt egy másik ember (esetleg egy nő) is megteheti. A hatalmi struktúrákat olyan informális szabályok irányítják, amelyek azt jutalmazzák, ahogyan a heteroszexuális férfiak viselkednek és kommunikálnak egymással, a nőket és az LMBT (ez egy elfogadott kifejezés a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek csoportjára) személyeket deviánsnak tekintik, akik nem képesek teljesen megérteni vagy elfogadni a férfi szabályokat.

Előjogok, melyek azon az alapon illetik meg a férfiakat, mert ők férfiak:

• joga van hozzá, hogy több joga legyen, mint egy nőnek, és joga van hozzá, hogy ezt magától értetődőnek tartsa
• joga van hozzá, hogy elvárásokat támasszon a nővel szemben csak azért, mert az nő (pl: álljon mindig rendelkezésre, vagy tűrjön el mindent)
• joga van hozzá, hogy önmagának tartozzon számadással, és maga döntsön róla, hogy kíván-e rendelkezésre állni
• joga van hozzá, hogy úgy gondolja, hogy bizonyos jogok csak őt illetik meg
• joga van "objektívnek" tartania magát
• joga van a saját dolgait felsőbbrendűnek tartani
• joga van hozzá, hogy akkor is igaza legyen, ha nem tud mellette érveket felsorakoztatni, és magától értetődőnek tartsa, hogy mindent helyesen lát és ennek megfelelően cselekszik (a felelősség felvállalása nélkül)
• joga van hozzá, hogy ő határozza meg a párkapcsolat játékszabályait
• joga van hozzá, hogy hallgasson, ködösítsen, ne adjon magyarázatot, másoktól viszont megkövetelje a teljes nyíltságot
• joga van hívalkodni, fontoskodni, nem eltűrni, hogy háttérbe kerüljön egy nő mellett
• joga van hozzá, hogy learassa az elismerést mindenért, amit tesz, és egyetlen eredménye se maradjon észrevétlen
• joga van azt is megérdemelni, amiért nem tett semmit, mert a tény, hogy férfi, teszi rá érdemessé
• joga van hozzá, hogy végighallgassák és törődjenek vele
• joga van elutasítani mindent, amiről úgy gondolja, alárendelt viszonyba kényszeríti, és ahhoz, hogy ez ne képezhesse vita tárgyát
• joga van megvédeni magát és nemet mondani
• joga van hozzá, hogy ne kérjen bocsánatot (ezt például teljesen férfiatlannak tarthatják egyesek - szerk.)
• joga van türelmetlennek lenni és indulatból cselekedni
• joga van a másikba fojtani a szót
• joga van céljai elérése érdekében másokra kényszeríteni az akaratát
• joga van más idejét kisajátítani és rendelkezni felette
• joga van ellenőrzése alatt tartani a nő tetteit, érzelmeit és mindennapjait
• joga van megkérdőjelezni a másik szavahihetőségét
• joga van ítélkezni a másik felett, megmondani hogyan viselkedjék, hiteltelenné tenni és megszégyeníteni
• joga van dühösnek lenni, támadni és megalázni
• joga van hozzá, hogy ne  végezze el, ami "nem a férfi dolga"

(Fordította: Cserháti Éva)

Természetesen ezek némyelyike nem feltétlenül jogellenes és azt nem mondanám, hogy nincsen a férfiaknak joguk ezen dolgok gyakorlásához, ugyanúgy MINT MINDENKI MÁSNAK IS JOGUK VAN EZEKHEZ. A másik nagy ellenvetésem az, hogy a jogok gyakorlása mindig kötelezettségekkel is együtt jár. Márpedig ha a patriarchális elrendezésből  valakinek baja származik (legtöbbször a nőknek és gyerekeknek, de sokszor maguknak a férfiaknak is) akkor a felelősséget csak nagyon ritkán vállalják fel a tetteikért, pontosan az előjogokra hívatkozva, melyeket a vallásos patriarchák meggyőződése szerint egyenesen Istentől kaptak. 

A férfiközpontú gondolkodás és a természetes felsőbbrendűség legújabb példája a a youtube-on található (egyébként hasznos) videó is, mely többek között összefoglalja a magyar nyelven elérhető volt JT-i által szerkesztett blogokat. Annak ellenére, hogy léteznek nők által írott blogok, ezek valahogy mégis kimaradtak a listából. Természetesen a szerkesztőnek joga van azokat belevenni, akiket maga jónak lát, mint ahogy nekem is jogom van ahhoz, hogy szóvá tegyem a megfigyeléseimet. Ebből is látszik, hogy a patriarchális gondolkodás mélyen gyökerező és még akkor sem, vagy csak nehezen változtatható, ha pont maguk a patriarchák esnek a saját gondolkodásuk csapdájába.

Aki valóban Jézus Krisztust szeretné követni egy ún. "keresztény" vallásban, annak bizony igen mélyre le kell mennie ahhoz, hogy megszabaduljon az antikrisztusi tanításoktól és annak hatásaitól. 

A patriarchális gondolkozás okait azért tartom fontosnak összefoglalni, mert ezek gondos kielemzésével láthatóvá válik egy arra nyitott személy számára, hogy egy vallásos patriarchális rendszer mi módon járul hozzá egy amúgy is mélyen előítéletektől szenvedő társadalmi rend felbomlását. Arra is rámutat, hogy az ilyen rendszert támogató személyek mi módon kerülhetik ki, annak egyébként elkerülhetetlen végét, a saját gondolataik és tetteik átalakításával. Szeretném kiemelni, hogy a patriarchális gondolkodás MINDKÉT nemre jellemző, és ezen értékrendet magukévá tevő NŐK éppen olyan elviselhetetlenek a környezetük számára, mint a férfiak.

A partriarchális erőszak okai:

1. Az emberek (férfiak és nők) alapvető szemléletmódja és elképzelései a férfi felsőbbrendűségről
   
   A férfi felsőbbrendőség támogatói a nemek közötti különbségekre helyezik a hangsúlyt, mely szerint a férfi a norma, a nő a "más". A vallásokban megfigyelhető, hogy a férfiak hozzák a döntéseket, ők szabályozzák az emberi viselkedésre, öltözködésre vonatkozó szabályokat, mint ahogy ők mondják meg, hogy mi számít elfogadhatónak az "alávetett" viselkedésben is (legtöbbször az, ami vagy aki NEKIK veti alá magát). Aki nem képes elsajátítani ezeket a szabályokat, vagy nyíltan figyelmenkívül hagyja őket és a nem az ő nemének megfelelő "előírások" szerint cselekszik, az gyakran marginalizálódik és láthatatlanná válik. Ez gúnyolódáshoz, elnyomáshoz vagy nyílt erőszakhoz vezet. Természetesen sok nő vagy LMBT személy juthat hatalomhoz, ha elfogadja  a patriarchális struktúra játékszabályait és nem kérdőjelezi meg annak kereteit. Ezeket a személyeket azonban a többségi férfiközpontú társadalom (nők és férfiak egyaránt) nyíltan vagy burkoltan lenézik, vagy egyes esetekben misztikus természetfölötti erőket tulajdoníthatnak nekik, de csak ritkán veszik természetesnek az illető szabad döntéshozatalhoz vagy véleménynyilvánításhoz való istenadta jogát.
   Ezenkívül a férfiak állapítják meg az adott közösség normáit, így azt is, hogy mi számít normaszegésnek és mi nem. Ez megnehezíti a nők számára, hogy higgyjenek nekik, amikor erőszak vagy bántalmazás eseteiről számolnak be, és csak egészen ritka esetekben (az esetek számához képest) történik az erőszaktevő felelősségrevonása (a gyülekezeten belül a vezető személyek, a tágabb társadalomban a hatóságok részéről).
    
2. A társadalmi és gazdasági berendezkedés
   
   A férfiak kedvezőbb gazdasági mutatói a nőket kiszolgáltatottabb helyzetbe helyezi. Sok hagyományos családi modellben (mennyasszonyár fizetése) a nőknek nincs hová menniük, így csak azon az áron tudják elhagyni esetleg bántalmazó férjeiket, ha felvállalják a számkivetett és nyomorgó életvitelt. Bár ez egyes országokban (mint hazánkban is) már ez nem jelentkezik annyira élesen, viszont a számkivetett nő és a számkívetett férfi között meglehetősen nagy különbség figyelhető meg, ami azt látszik alátámasztani, hogy a férfi felsőbbrendűségéről alkotott mesterséges nézeteket a gyakorlat nem igazolja.
3. Hatalom és presztizs
   A nők feletti hatalom kontroll és gyakorlása egyfajta presztizst ad a férfiaknak, így a nők elleni bántalmazás nem a nő viselkedéséről szól, hanem a férfi hatalmának a kifejezése egy olyan nővel szemben, aki ezt nyíltan vagy burkoltan, de meg merte kérdőjelezni. Úgy próbálják visszaszerezni a megtépázott tiszteletet, hogy "megleckéztetik az asszonyt".
   Mivel a nemi szerepeken nyugvó, a nők kötelességeiként beállított időigényes feladatok elvégzése alól a férfitársadalom felmentést ad magának, ehelyett a férfiaknak arányaiban több idejük és energiájuk jut az ún. társadalmi ügyek intézésére. Ehelyett vitáknak és döntéshozatalnak szentelhetik magukat "mindkét nem nevében".
4. Tévhit, hogy a férfiak hasznot húznak a patriarchális struktúrából és az erőszakból
   Ez tévedés, mert a férfiak ugyanúgy áldozatai az agresszív férfiasságról kilakított gondolkodásnak, mint a nők. Sok férfi például szorong a vele szemben támasztott túlzott elvárás miatt. A hagyományos szerepek szerinti családról való gondoskodás és a haza védelme, "férfi-feladatok" betöltése felett érzett vélt vagy valós kudarc állhat sok társadalomban a férfiak munkamániája,, alkoholizmusa, rövidebb várható élettartama vagy öngyilkossága mögött. Így a férfiak éppen úgy 'áldozatai' a férfifőségről kilakított hamis elképzeléseknek.
5. Modernizáció és globalizáció, mint a férfiak családfenntartó tradícionális hatalmát és prsztizsét fenyegető jelenségek
   
   Egyre több hagyományos férfifőséget támogató elrendezés kerül összeütközésbe a törvénnyel, hiszen a bántalmazott, megalázott nők megsegítését ma már nemzeti intézmények veszik át. Bár egyes csoportok szeretnének elszigetelve maradni a számukra veszélyes "világ"-tól, ezért inkább leminősítik vagy eldémonizálják azokat a személyeket, szervezeteket vagy hatóságokat, melyek az emberi jogok nevében támadást indítanak a patriarchális rendszerek ellen. Azonban itt meg kell jegyezni, hogy még a nyugati demokráciákban is a családon belüli erőszakot a család magánügyének tartják elsősorban, és megkérdőjelezik az alternatív életmódot élő személyek jogait.
6. A nők igazságra és emberi jogokra vonatkozó követelései
   Egyes tanulmányok arra mutattak rá, hogy az nőkkel szembeni erőszak éppen annak tudható be, hogy a nők egyre határozottabban követelik igazukat. Ha ugyanis visszafogottabbakká válnának, akkor kevesebb bajuk lenne a férfiaknak, így kevesebb erőszakban részesülnének. A nőkkel szemben támasztott hagyományos elvárás szerint nekik el kell tűrniük a férfiak kicsapongásaikat, megértéssel, türelemmel és szeretettel kell viseltetniük azok iránt és meg kell azt is érteniük, ha ugyanezt viszont nem kaphatják meg, hiszen férjeik "tökéletlenek".

Forrás:

Luis Bonino-Szil Péter: Hétköznapi hímsovinizmus (A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak)

Gerd Johnsson-Latham: Patriarchális erőszak (Támadás az emberi biztonság ellen)

mindkét kiadvány a Habeus Corpus Munkacsoport készítette el az EU Daphne programja támogatásával