"Semmi más, csak egy szellemi kultúra menthetné már meg a fajunkat és a Földet a pusztulástól. De ennek a szellemi kultúrának individuumokból kell állnia, és nem egy tömegből. Tömegmegváltás ugyanis nincs. A tömeget individuumokká kell bontani, csak így lehetnek igazán közösségi lények, olyanok, amilyenekre szükség van az általunk előidézett problémák megoldásához. Ezeket a problémákat csak a szellem, az ideák oldaláról lehet megközelíteni - minden más megközelítés: zsákutca."
(Szepes Mária)
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg." (1Kor 2:14)
Emanuel Swedenborg (1688-1772) svéd tudós, filozófus, teológus és keresztény misztikus, élete derekán egy mennyei doktrinát állított össze a kereszténység megújításának céljából. Elmondása szerint az Úr kinyitotta szemeit, és szabadon látogathatta a mennyet és poklot, és beszélhetett angyalokkal és démonokkal. Írásának egy részlete így szól:
"Hogy a menny egész kiterjedésében egy embert ábrázol, az még a világban ismeretlen titok, de a mennyben teljesen ismert dolog. Ennek külön-külön és egyenkénti megismerése az abban élõ angyalok értelmének legfõbb feladata, mert ettõl sok függ, mivel enélkül, mint közös alap nélkül szellemük képzetébe a menny érthetõen és világosan be nem hatolhatna. Mivel tudják, hogy minden menny társaságaikkal együtt egy embert ábrázol, azért õk a mennyet a legnagyobb és isteni embernek nevezik. Isteninek azért, mert az Úr Istenije alkotja a mennyet.
Hogy a mennyei és a szellemi dolgok ebben az alakban és ebben a képben vannak elrendezve és egybekötve, azt azok, akiknek a szellemi és mennyei dolgokról helyes felfogásuk nincsen, meg nem érthetik. Az ilyenek ugyanis azt hiszik, hogy a mulandó és anyagi dolgok, amelyek az ember külsõjét alkotják, képezik azt és hogy azok nélkül az ember nem ember. De tudniuk kell, hogy az ember nem azok által ember, hanem azáltal, hogy az igazat megérteni és a jót akarni tudja. Ez az a szellemi és mennyei tulajdonság, amely az embert alkotja. Az ember is tudja, hogy bármelyik ember olyan, amilyen az értelme és az akarata. Továbbá azt is tudhatja, hogy mulandó teste azért alkottatott, hogy ezeknek a világban szolgáljon és a természet legalsó körében hasonlóképen használjon. Éppen azért a test önmagából semmit sem cselekszik, hanem teljes odaadással az ész és az akarat serkentése által hajtatik, úgyannyira, hogy amit az ember csak gondol, nyelvével, szájával beszél és mindaz, amit akar, szintén testével és tagjaival végezi, azért az ész és az akarat a cselekvõ, és a test önmagától legkevésbé sem az. Ebbõl világosan kitetszik, hogy az észhez és az akarathoz tartozó dolgok alkotják az embert és hogy ezeknek egyenlõ alakjuk van, mert ezek a test minden egyes részébe behatnak, mint a bensõ a külsõbe. Eszerint az ember bensõbb és szellemi embernek neveztetik. A legnagyobb és a legtökéletesebb alakú ilyen ember a menny.
Az angyaloknak az emberrõl ilyen képzetük van, ezért arra soha sem gondolnak, hogy az ember testével mit csinál, hanem az akaratra, amelybõl kifolyólag a test mûködik. Ezt nevezik a tulajdonképpeni embernek, és az észt csak annyiban, amennyiben az az akarattal összhangzik.
Az angyalok ugyan a mennyet egész kiterjedésébe nem ilyen alakúnak látják, mert az egész menny egy angyalnak sem esik látókörébe, de viszont a távolfekvõ társaságokat, amelyek sok ezer angyalból állanak, ilyen alakban egynek láthatják. Ezért a társaságból, mint részbõl az egészre (commune ), mely a menny, következtetnek. Mert úgy az egész, (communia ), mint a részek, a legtökéletesebb alakban vonatkoznak egymásra. A különbség csak annyi, mint a nagyobb és a kisebb képmás (simile) között. Azért mondják, hogy az egész menny az Úr szeme elõtt van, mert az Isteni a legbensõbõl és a legfelsõbõl mindent lát.
Mivel a menny ilyen, azért az Úr mint egy embert és így mint egyet kormányoz. Ismeretes, hogy az ember, úgy egészében, mint részeiben, bár számtalan változatosságú, ( egészében tagok, szervek és belsõ részek; részeiben az izmok sorozata, idegek és véredények; továbbá a tagokban levõ tagok és a részekben levõ részek folytán ) mindazáltal az ember, ha cselekszik, mint egy cselekszik. Ilyen az Úr védelme és vezetése alatt a menny is.
Hogy az emberben ilyen sokféle dolog, mintha csak egy volna, együttmûködik, ( unum agant ) az onnan ered, hogy benne legparányibb részecskét sem lehet találni, amely a közös léthez ne járulna, vagy hasznot ne hajtana. Az általános használ saját részeinek és a részek használnak az általánosnak; mert az általános a részekbõl áll és a részek az általánost képezik. Ezért azok egymásról gondoskodnak, egymásra utalva vannak és ilyen alakban köttetnek egymással össze, úgy hogy mindenik az általánosra és az ebbõl származó jóra vonatkozik. Innen van azután, hogy azok, - mint egy - mûködnek össze. A társaságok képezése a mennyekben hasonló módon történik. Azok ott hasonló alakká, a haszonhajtás tekintetében egyesíttetnek. Ezért az olyanok, akik az általánosnak hasznot nem hajtanak, a mennybõl eltávolíttatnak, mert azok idegenszerûek. Hasznot hajtani annyit jelent, mint az általános jó érdekében másoknak javát akarni. Hasznot nem hajtani pedig annyit jelent, mit másoknak nem az általános jó, hanem saját maga érdekében javát akarni. Ezek azok, akik önmagukat mindenekfelett szeretik, amazok azonban, akik mindenek felett az Urat szeretik. Ezért van az, hogy azok, akik a mennyben vannak, mint egy személy mûködnek, mindazáltal nem önmagukból, hanem az úrból; mert õk az Úrra, mint eredõ okra tekintenek fel és az Õ országára, mint az általánosra, amelyrõl gondoskodni kell. Ezt kell érteni az Úr következõ szavai alatt:
"Keressétek elõször az Istennek országát és annak igazságát és mindazok megadatnak néktek." Máté 6: 33
Az Õ igazságának keresése az Õ jóságának keresését jelenti. Akik a világban hazájuk javát, mint a magukét, munkálták, azok a másvilágon az Úr országát szeretik és keresik. Mert ott az Úr országa helyettesíti a hazát és azok, akik másokkal jót tenni szeretnek, nem a saját, hanem a jó érdekében, azok szeretik felebarátaikat; mert ott a jó a felebarát. Mindazok, akik ilyenek, a legnagyobb emberben, vagyis az Úrban, vannak.
Mivel az egész menny egy embert ábrázol, és mivel az a legnagyobb alakú isteni-szellemi ember és képmás is, azért a mennyet úgy, mint az embert, tagok és részek szerint különböztetik meg és ezeket éppen úgy is nevezik. Az angyalok tudják is, hogy melyik tagot képezi az egyik és melyiket a másik társaság; és azt mondják, hogy ez a társaság a fejnek ebben a tagjában, vagy valamely tájékán, emez a mellnek ebben a tagjában, vagy tájékán, emez a csípõknek ebben a tagjában, vagy tájékán van és így tovább. Általában a legmagasabb, vagy harmadik menny a fejet a nyakig képezi; a középsõ, vagy a második a mellet csípõig és térdekig; a legalsó, vagy az elsõ menny képezi a lábszárakat egészen a talpig és a karokat az ujjakig; mert a karok és a kezek az ember legvégsõ ( ultima ) részei, habár csak oldalról. Ezekbõl ismét kitetszik, hogy a menny miért három.
Azok a szellemek, akik a menny alatt vannak, nagyon csodálkoznak, ha hallják és látják, hogy a menny úgy alul, mint felül van, mert õk ugyanabban a képzeletben és hitben vannak, amelyben e földön az emberek, hogy t.i. a menny sehol máshol, csak felül lehet, mert nem tudják, hogy a menny fekvése olyan, mint az ember tagjainak, szerveinek és belsõ részének fekvésem amelyek közül egyik felül, másik alul van és olyan, mint valamely tagban, szervben és belsõ részben, a részek fekvése, amelyek közül egyik belül, másik pedig kívül van; ezért a menny tekintetében tévednek."
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Emanuel_Swedenborg
http://emanuelswedenborg.tripod.com/menny.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése