„Néha olyan, mintha csak álmodnám az egészet!”

Avagy, családon belüli erőszak témája Jehova Tanúi nézőpontjából.  Ébredjetek 2001.év, november 8-i szám, 10-11. oldalán található "Mi visz rá egy férfit, hogy bántalmazzon egy nőt!" című cikke ezt a témát járja körbe. Mivel éppen ebben az időben voltam én magam is egy ilyen helyzet áldozata, így volt alkalmam összehasonlítani az elméletet a gyakorlattal.
(Az egész cikk megtalálható itt)

A cikk eleje még úgy, ahogy el is menne egy jó kis általános összefoglalásként ebben a témában. Ezzel még nincs is semmi baj.

Amikor a nőknek való segítségnyújtáshoz ér a szerző, a helyzet bebonyolódik számára: "Ahogyan láthatjuk, a házasságon belüli erőszak egy igen összetett téma.". Ez mondjuk kétségtelen tény, ezért nem igazán érthető, hogy miért nincs az egész cikkbene gyszersem megemlítve szakember bevonása. Vagy legalább erre való utalás. Igazából nem egyértelmű, hogy kihez vannak címezve a tanácsok, talán egy kívülálló laikus segítőnek(?), akinek ugyan éppen semmi köze nincsen egy családi perpatvarhoz és általában nem jó ilyesmibe bevonódni, mert az csak pletykákhoz vagy pártoskodáshoz vezet amit már talán tudunk, ha bárminemű konfliktus volt már valaha a családunkban.
"Előfordulhat, hogy néhány bántalmazott nőnek a hatóságok segítségét kell kérnie." Igazából, mindig a hatóságok segítségét kéne kérnie (ha vannak, mert ugye az Ébredjetek mindenfelé megjelenik a világon, ki tudja hol milyen törvények vannak, de ha feltételezzük, hogy az európai üzleti öltözködési kultúrát tartják mérvadónak a gyülekezetben, akkor lehet egy ilyen tanácsot sem kéne pl egy férfisoviniszta társadalom mércéjéhez mérni...szóval ezt úgy konkretizálni lehetett volna.)

De mi a helyzet a férfiakkal? "Egy „verekedő” nem alkalmas arra, hogy különleges kiváltságokat kapjon a keresztény gyülekezetben (1Tim 3:3)". Ezzel szemben a valóságban a vének nem távolították el kisegítőszolga férjemet a tisztségéből, hanem még azt is kifogásolták, hogy ő maga lemondott tisztségéből. Azt mondták, hogy az emberi tökéletlenség nem ok a lemondásra. 

"Sok bántalmazó nem hajlandó felelősséget vállalni a tetteiért, mondván, hogy a felesége kiprovokálta a történteket. Még a család barátai közül is néhányan tényként fogadhatják el a férj állítását, hogy a felesége nehéz eset, így hát nem is csoda, hogy egyszer-egyszer kihozza őt a sodrából." - pontosan ezt állították a vének is, ami nem segítette elő annak lehetőségét, hogy a férjem felvállalja a tetteiért a felelősséget, márpedig anélkül, ezt maga a cikk is elismeri, lehetetlenség megváltoztatni ezt a viselkedést. Ez nem csoda, ha összezavarta a volt-férjemet is, akinek ebből komoly gondjai lettek.

Ezért joggal állíthatom, hogy a Jehova Tanúi veszprémi gyülekezetének felvigyázók lerombolták a házasságomat, azáltal, hogy követték a társulati útmutatásokat, amit ugyan elég szelektíven értelmeztek, mert néha teljesen figyelmenkívülhagytak, csak, hogy fokozzák az összezavarodottságot. Ezzel súlyos károkat okoztak érzelmileg, fizikailag és anyagilag is mindkettőnknek. Sőt önmaguknak is, mert magukra vettek egy súlyos terhet, az ítélet terhét, amivel ők maguk sem tudtak mit kezdeni. Olyan 'tanulságokat' senki sem hivatott levonni a másik életére, hogy az illető "rossz döntést hozott", "úgysem lett volna jó a kapcsolat" (mert ilyeneket mondtak a vének), senki sincsen felhatalmazva, mert honnan tudja, hogy annak a személynek mi a jó vagy éppen neki milyen tapasztalatra van szüksége a fejlődéséhez. A saját életére mindenki csak maga láthat rá és hozhat értékelést, ennek megítélése senkire nem tartozik! 

Így saját tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a fenti cikk, a többi hasonlóval egyetemben, semmilyen gyakorlati hasznossággal nem bír azok számára, akik ezeket az útmutatókat próbálják követni. Sajnálatos módon, mivel semmi konkrétum nincs benne az érintettek számára, így csak egy 'nesze semmi fogd meg jól' olvasmányról van szó, amiről esetleg érdemes tájékozódni, elborzongani, de ha ilyen problémád van, akkor semmi gyakorlati haszna nincsen, mert a szavak mindenkinek mást-és mást jelentenek. Ez azért van így, mert az emberek, ahányan vagyunk, mindenki mást ért bizonyos fogalmak mögött, ezért pl egy olyan kifejezés mint a "házasságon belüli erőszak", kinek mit jelent? Például: adott esetben egy nőnek, aki maga is erőszakos családból származik, magasabb 'tűrőképessége' lehet a férje erőszakosságával szemben (erre persze rá lehet húzni egy szép bibliaverset: '....a szeretet mindent eltűr..."). Egy ilyen nőnek a családon belüli erőszak talán az, amikor már a férje a fejét veri a falba és kést rak a nyakához. Ha csak szimplán megpofozza vagy kizárja  a lakásból, ez még 'belefér'. Viszont egy más szociális környezetből jövő nőnek, talán már egy durvább szónál vagy az öltözéke vagy barátai állandó kritizálgatával is betelhet a pohár és bizony kikérheti magának a dolgot. Sok öntudatosabb nő már ilyen helyzetek miatt is elindított válópert (véleményem szerint jogosan), ha a férj nem hajlandó beismerni tévedését és nem történik változás. De mi van akkor, ha egy keresztény nő a vénekhez fordul ilyen esetben ahelyett, hogy a józan eszére hallgatna? És mi van akkor, ha a vének másféle környezetből vannak és az "Írásokból" tanácsokat adva olyan eljárásmódot "nyeletnek le" az illetővel, amit ő maga amúgy nem tett volna. Csak azért, hogy fenntartson egy látszatot és a "gyülekezet egységét" (pontosabban annak látszatát). Ezzel az eljárással elindítanak embereket, családokat a lejtőn, akiket aztán annak alján szépen magukra hagynak, mondván, hogy az illető maga csinálta magának a problémáját. (mondjuk ebben részben igazuk is van, mert elfogadott egy betarthatatlan hitrendszert és hallgatott a vénekre)

A családi konfliktusokkal foglalkozó társulati cikkek nem javasolják a képzett szakember bevonását, amikor megemlítik, akkor is inkább negatív értelemben beszélnek erről. Igaz, a 'világi' szakembereknek nehéz megérteni és követni a Jehova Tanúi gondolatmenetét és vallásrendszerét és ezen belül segíteni nekik meglátni a gondjaikból kivezető útat. Ezért előbb-utóbb ugyan oda lyukadhatnak ki, hogy a vallási elmekontroll talán túl erősen működik a családban vagy egy olyan eszmeképet kergetnek (nők, férfiak bibliai szerepköre), amely az ő körülményeikre nem alkalmazható olyan módon, ahogyan esetleg a felek alkalmazni szeretnék azokat (leginkább egymásra). Így a párok esetleg megrémülnek, hogy a vallásuk elhagyására akarja őket rávenni a 'világi' tanácsadó, amitől még jobban összezavarodnak. Mivel a Jehova Tanúi vallás minden nem ehhez a valláshoz tartozó személyt démonoktól megszállottaknak titulál, ezért  a tanácsra szoruló nem lesz nyitott egy ilyen véleményre. 

Súlyos depresszió esetén, már több kiadvány is ajánlja a terápiát és szakember ígénybevételét, de akkorra már hosszú utat kellene a lelkiproblémával kűszködő személynek megtennie, amiben a gyülekezet nem segíti, inkább hátráltatja (na jó, ha már nagyon nem tudnak vele mit kezdeni, akkor kizárják maguk közül). 

Az emberi természet és főként önmagunk ismerete nélkül az íly módon összeszedett bibliversek csak a levegőben lógnak és mindig azok érdekeinek alátámasztására használhatóak fel, akik éppen hatalmon vannak, míg a többi tagot erőtlenné, cselekvésképtelenné ezzel kiszolgáltatottakká teszik. Így egy vallásos köpönyeget húzva az egész dolog fölé Isten szent gyülekezetének megszentelt égisze alatt akár a legborzalmasabb bűntényeket is el  követhetik kétségbeesett emberek a saját családtagjaik ellen, mint a feleségverés, férj megalázása, gyermekek bántalmazása, sőt nemi erőszak.

Ezek az esetek teljesen el vannak záva az illetékes szakemberek és hatóságok elől, hiszen az áldozatok (legyenek nők, férfiak, gyerekek, idősek) őrzik titkukat, mert abban a hitben vannak, hogy ezzel Istent szolgálják. 

Pedig semmi nem áll távolabb az igazságtól!

Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy a Jehova Tanúit gonosz embereknek tartom. Ez nem így van. Ezek az emberek teljesen jó szándékkal, öntudatlanul vagy csak zavartságokban cselekednek úgy, ahogy. Ők nem tudják, hogy milyen ravaszan vannak manipulálva a háttérből. De ez még nem kifogás senki viselkedésére. Egyénileg vagyunk felelősek az életünkért és Isten előtt is egyénenként kell számot adnunk. Senkitől sem fogadnak majd el olyan kifogást, hogy 'ez és ez ezt mondta nekem, azért tettem, vagy nem tettem azt amit'. Így azonkívül, hogy önmagunknak és szeretteinknek fájdalmat és szenvedést okozunk, még Isten helyeslését is elveszíthetjük (vagyis pontosabban, nem azt fogjuk kapni, amire gondoltunk...).

A másik kifogásom az Őrtorony kiadványokkal az, hogy minden szép és jó tapasztalatot a Jehova Tanúival köt össze és minden rosszat a kívülállókhoz, kiközösítettekhez vagy más vallásúkhoz.

A fenti cikkben is van egy ilyen 'buzdító' tapasztalat (hogy fenntartsa a, sok esetben, délibábos reményt a bántalmazott családtagokban):

"Tekintete belevész az ablakon túl tornyosuló épületrengetegbe, miközben ujjai reszkető ajkát takargatják. Ő Lourdes, egy latin-amerikai nő, aki több mint 20 évig gyötrődött erőszakos férje, Alfredo markában. Alfredo indíttatást érzett, hogy megváltozzon, ám Lourdesnek a mai napig erőfeszítésébe telik, hogy beszélni tudjon azokról a testi és lelki fájdalmakról, melyeket átélt.
„Még csak kéthetes házasok voltunk, amikor kezdetét vette az erőszak — rebegi Lourdes fátyolos hangon. — Egyszer kirúgott két fogamat. Egy másik alkalommal éppenhogy csak behúztam a nyakam, amikor az ökle átszakította egy szekrény oldalát. De a becsmérlő szavak még inkább az elevenembe vágtak. Azt mondta, hogy egy »semmirekellő szemét« vagyok, és úgy bánt velem, mintha teljesen ostoba lennék. Ott akartam hagyni, de hová mehettem volna három gyerekkel?”
Alfredo gyengéden megérinti Lourdes vállát. „Tekintélyes szakember vagyok — szólal meg. — Megalázónak éreztem, amikor kaptam egy bírósági idézést, és ott átnyújtottak egy határozatot, melyben a bíróság elrendelte Lourdes védelmét. Próbáltam megváltozni, de rövidesen visszatértem a régi viselkedésemhez.”
Hogyan változott meg a helyzetük? „ A sarki üzlet eladónője Jehova Tanúja — mondja Lourdes, aki most már szemmel láthatóan felszabadultabb. — Felajánlotta, hogy segít nekem megérteni a Bibliát. Megtanultam, hogy Jehova Isten értékeli a nőket. Elkezdtem járni Jehova Tanúi összejöveteleire, noha eleinte ez rettenetesen feldühítette Alfredót. Teljesen új érzés volt számomra, hogy barátokkal lehetek együtt a Királyság-teremben. Bámulatos volt felfedezni, hogy nekem is lehetnek meggyőződéseim, hogy szabadon hangot adhatok ezeknek, és még taníthatom is őket másoknak. Rájöttem, hogy Isten értékesnek tart engem, és ez bátorsággal töltött el.
Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor minden megváltozott. Alfredo akkoriban még mindig a katolikus misére járt vasárnaponként, és folyton kifogásolta, hogy Jehova Tanúival tartom a kapcsolatot. Ám aznap határozottan a szemébe néztem, és nyugodtan, de magabiztosan ezt mondtam neki: »Alfredo, a te véleményed nem az én véleményem.« És nem ütött meg! Nem sokkal ezután megkeresztelkedtem, és az azóta eltelt öt év alatt egyetlenegyszer sem vert meg.”
De további változások voltak kialakulóban. „Körülbelül három évvel azután, hogy Lourdes megkeresztelkedett — veszi át a szót Alfredo —, az egyik munkatársam, egy Jehova Tanúja, meghívott az otthonába, és bámulatba ejtő dolgokra világított rá a Bibliából. Így hát a feleségem tudta nélkül elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. Hamarosan már én is ott ültem Lourdesszel a Királyság-teremben. Sok, ott elhangzott előadásban a családi élet témáját fejtegették. Gyakran szégyenkeztem is az ilyen előadások után.”
Alfredóra mély benyomást tett az, hogy a gyülekezet tagjai — a férfiakat is beleértve — az összejövetelek végén felsöpörték a padlót. Amikor meglátogatott egy-egy családot, látta, hogy a férjek segítenek a feleségüknek a mosogatásban. Ezek az apró események megmutatták neki, hogy hogyan is viselkedik az, aki igazán szeret.
Nem sokkal később Alfredo megkeresztelkedett, és most ő is, és a felesége is teljes idejű szolgaként tevékenykedik. „Gyakori, hogy étkezések után segít leszedni az asztalt, és ágyazáskor is ott sürög-forog mellettem — meséli Lourdes. — Megdicséri a főztömet, és hagyja, hogy én döntsek egy-két dologban, mint például abban, hogy milyen zenét szeretnék hallgatni, vagy hogy mit vásároljunk a lakásba. Azelőtt Alfredo soha nem tett volna ilyet! Nem is olyan régen, életemben először kaptam tőle egy csokor virágot. Néha olyan, mintha csak álmodnám az egészet!”

Bár dícséretes Alfredo igyekezete mégis erősen kétlem, hogy egy olyan esetben, ahol már a bíróság rendeltette el az asszony védelmét, ilyen idilli helyzet alakulhat ki, még akkor is ha az állapotok valamennyire helyrejönnek (bár én ebben sem hiszek, de mindenki másmilyen). És mindez a Jehova Tanúi hatásaitól? Mellesleg azt is sugallhatja, hogy a Jehova Tanúi családokban rendes, segítőkész férjeket lehet találni. Természetesen vannak ilyen férfiak a Jehova tanúi között is, mint ahogy bármilyen más vallású vagy ateista emberek között is vannak ilyenek. Jehova Tanúi köreiben éppen úgy megtalálhatóak az erőszakos emberek, mint bárhol máshol, sőt a betarthatatlan követelményrendszer még az átlagosnál is nagyobb  nyomást helyezhet egyesekre, ugyanakkor, ahogy láttuk, kevesebb esélyük van arra, hogy segítséget kapjanak a gondjaikra, pont a vallásuk előírásai szerint.

Remélem, azok, akik bármiylen vonatkozásban érintve vannak ebben a témában, ösztönzést éreznek majd arra, hogy megfelelő segítséget kérjenek és olyan helyzetbe jussanak, amiben ők maguk is jól érzik magukat. Ugyanis ez jelzi, hogy jó felé haladnak.
Nem célom senkit sem kiábrándítani a vallásából, sajnálom, hogy ilyen szomorú tapasztalatokról kellett beszámolnom, az igazsághoz ez is hozzátartozik.

Bár számomra az átélt tapasztalat hatásai felbecsülhetetlen értékkel bírnak, nem nevezném sem jogosnak, sem etikusnak azt az eljárást, amit a vének részéről tapasztaltam Inkább úgy van bennem jelen az egész történet, mint egy olyan esemény, aminek emlékétől inkább megszabadulnék. Csatlakoznám a fent idézett hölgyhöz:
„Néha olyan, mintha csak álmodnám az egészet!”

Igen valóban, mintha csak egy rémálom lett volna. Ma már alig hiszem, hogy velem történt meg.