Az operaház fantomja, avagy tekintsünk a kulisszák mögé!

Jehova Tanúi Vezető Testületének tagjairól megjelent cikk adta a végső löketet ennek a különös librettónak a megírására. Andrew Lloyd-Webber musicalje és annak filmváltozata, amúgy is nagy kedvencem, amely csodálatos művészi módon mutatja be, hogy milyen mély is az a bizonyos 'nyúl ürege'. Aki nem látta a filmet vagy nem ismeri a történetet, és meg akarja nézni, annak jelezném, hogy ez az írás elronthatja a film első nézéséből fakadó izgalmat.
Ebben a történetben egy érdekes párhuzam vonható a Jehova Tanúinál tapasztalható értelmi és érzelmi megtévesztés vonatkozásaiban, ami a vallásba való bevezetésben és érzelmi fogvatartásban ölt testet.

Szeretném előrebocsátani, hogy ez a történet nem a jó és a gonosz harcáról szól. Ezeket nem külső szellemi erőknek, hanem inkább bennünk levő hajlamoknak tekinti, amivel mindannyiunknak meg kell kűzdenünk magunkban.

A történet a 19. század végi Párizsban játszódik. Christine a 7 évesen árva kislány az operaházba kerül muzsikus apja halála után. A tehetséges kislány a balettkarban nevelkedik, melynek vezetője saját lányaként szereti. A jóságos hölgy más árva gyerekeket is megsajnált, évekkel korábban egy cigányok által bántalmazott eltorzult arcú kisfiút is becsempészett az operaház pincéjébe, ahol titokban élelemmel látta el. A gyermek más emberek szemei elől elzárva a kulisszák mögött nevelkedett és fantasztikus zenei érzéke bontakozott ki.
Christine, aki apja muzikális tehetségét örökölte, titokban énekelt, melyre egy rejtélyes hang válaszolt valahonnan az épületből. A zene nyelvén egyfajta kapcsolat alakult ki közöttük. A rejtélyes hang énekelni tanította a fiatal lányt, aki az apja által küldött Zene Angyalának vélte titkos mesterét.
Hasonlóan Christine-hez, sokan, akik valamilyen feldolgozatlan sérelemmel élnek, akár tudtukon kívül is, úgy érezhetik, hogy kérdéseikre válaszokat találnak az Őrtorony kiadványokban. Valaki megérti és tanítja őket. Jehova Tanúi tanításaira különösen fogékonyak az olyan emberek, akik rosszul működő családokban nevelkedtek, meghalt egy szerettük, keresik az élet értelmét vagy családi nehézségekkel küszködnek. Ezek az emberek arra vágynak, hogy valaki felkarolja és támogassa őket.
Az időközben gyönyörű nővé alakult Christine-nek lehetősége adódott egy beugró szerepben megmutatni énektudását, amivel nagy sikert aratott. Az előadás után elárulta a barátnőjének, hogy mi a titka, de azt is elmondta, hogy az angyal félelemmel tölti el.

Christine érezte, hogy az angyal a markában tartja és mindenáron meg akart felelni neki. Amikor egy ifjú lovag vacsorára hívta, arra gondolt, hogy mit szólna ehhez az Angyal. A kezdeti sikerek után egy függőségi kapcsolat alakul ki, amiben az Őrtorony Társulat a fantomhoz hasonlóan átveszi az emberek lelke feletti írányítást, beleszól az életükbe, döntéseikbe.
Christine, ahelyett, hogy jóképű lovagjával ment volna szórakozni, inkább ezzel a titokzatos angyallal akart találkozni. Kíváncsisága erősebb volt, mint a józan esze. Úgy érezte, hogy a Mester sosem elégedett vele.
Az angyal meg is jelent a szobájában levő tükörben, amelybe a lány varázslatos módon belépett és titkos folyosón lefele (!) kezdett indulni. Az angyal olyannyira mestere volt a megvakításnak, hogy a lány még a piszkos, patkányokkal teli folyosót is valami misztikus helynek vélte, ahol a gyertyákat tartó karok életre keltek. A bibliatanulmányozás kezdeti eufórikus hatásával a jó szándékú rokonok nem képesek versenyezni. Hiába az észérvek, a tanulmányozó valahogy nem akarja a tényeket látni. A tanulmányozó életvitele a kezdeti fellendülés után azonban romlani kezd.

A rejtélyes fantom, az Őrtoronyhoz hasonlóan belemászik áldozatai elméjébe, akik nem tudják megkülönböztetni a saját 'hangjukat' az Őrtorony tanításoktól, melyek egyfajta belső hanggá válnak számukra. Általában hat kilométerről fel lehet ismerni a kifejezéseket és érveléseket, melyek az Őrtorony által vannak vezérelve. Földalatti birodalmában a fantom elkápráztatta a lányt, megígért neki mindent, amit csak hallani akart. Sok jó dolgot is mondott, nem tűnt rossznak egyáltalán. Mivel a sérült férfi nem tudta másként megmutatni a tehetségét s világnak, ezért szüksége volt valakire, aki által kifejezheti a képességét. "Te egyedül tudod csak szárnyaltatni a zeném" - mondta. Ezenkívül titokban szerelmes is volt a gyönyörű lányba.

A lány teljesen el volt varázsolva az élménytől, de mikor magához tért, szeretett volna megismerkedni a titokzatos férfival, aki lovagias módon viselkedett vele. Amikor azonban felismerte a férfi igazi arcát eltávolítva az álarcot, a férfi váratlanul erőszakosan reagált. Sokan tapasztalnak erőszakos magatartást a vének részéről, amikor őszinte kérdéseket próbálnak feltenni a társulat történetével vagy tanításaival kapcsolatban vagy a sokféle terhet cipelő gyülekezeti kiváltságokkal rendelkező férfiak a feleségük ellen fordulhatnak, ha az rámutat egy gyenge pontjukra.
Christine 'megértette' a férfi baját és sajnálta őt. Hiszen ő maga is sérült volt lelkileg, csak az ővé láthatatlan volt, míg a fantomé látható. A magáét sem tudta kezelni, így a fantom viselkedését is tolerálta, ami súlyos következményekhez vezetett.

A fantom időközben átvette az operaház irányítását, kiosztotta a szerepeket és rendelkezett az anyagi hozzájárulásokról - a maga számára. Igazi Nagy Testvér módjára figyelte és kézben tartotta a dolgokat. Senki sem tudta (kivéve a balettkar vezetőjét), hogy kicsoda ő és honnan tud mindent. Egy alkalommal, amikor nem követték a tanácsát az előadás alatt egy gyilkosságot követett el, megölte az egyik színpadrendezőt, aki a nyomozására indult. Hasonlóan ehhez a gyülekezetekben folyó kedves kis színjátékok közepette egyszer-egyszer valaki hírtelen 'meghal', kiközösítik, jóllehet senki nem tudja mi is történt valójában. Lehet, az illető csak kérdezni mert vagy elolvasott egy régebbi társulati kiadványt.
A Jehova Tanúi gyülekezeteiben, az operaházhoz hasonlóan félelem és bizonytalanság uralkodik. Mindenki gyanús mindenkinek.

A nagy felfordulás közepette a Christine, újdonsült lovagjával, Raoul-lal a tetőre menekül, hogy biztonságban elmondhassa a fantomról szóló igazságot, ami a tudomására jutott.

A lovag természetesen nem akarta elhinni, inkább csak a csinos lányt látta, akinek gyorsan szerelmet vallott. Sok Jehova Tanúi családban nevelkedett fiatal egyik menekülési útvonala egy 'világi' személlyel kialakított kapcsolat, akik megértően és kedvesen bánnak velük. Ezek a személyek nem mindig vannak tudatában annak, hogy a JT fiatalok fejében levő 'fantom' milyen hatással lehet azok életére még akkor is, ha elhagyják a gyülekezetet. Szerencsére a bölcs természet szerelem formájában elveszi az ilyenek eszét, egyébként egyetlen egy épeszű férfi vagy nő sem vállalna fel egy ilyen 'fantommal' terhelt kapcsolatot. Lányoknak még valamivel könnyebb dolguk van, mert ők egy kissé fellélegezhetnek a JT nőkről  szóló tanításai után, hiszen nem kell lábtörlőnek lenniük, a fiúk már nehezebben tudják eladni a gyülekezetben elsajátított férfifőségről szóló soviniszta színezetű elméleteiket a világban, így nekik ezen a téren többet kell dolgozniuk a maguk egyéniségén. Bizony nincsenek könnyű helyzetben az ilyen fiatalok!

Christine félelemből belement a fantom játszmájába: azt kérte vőlegényétől, hogy tettessék magukat úgy, mintha nem lennének jegyesek. Félt a fantom bosszújától, nem tudta, hogy már rég tud mindent, hiszen ő is ott volt a tetőn és kihallgatta őket. Bizony a gyülekezeti titkosügynökség hálózata is kiterjed mindenhova.
Az operaház bálján (olyan, mint egy kongresszus, ahol mindenki a legjobb formáját mutogatja), mely féktelen tivornyázásba fordul, a fiatalok próbálnak elvegyülni, de hiába. A sértett, felfuvalkodott fantom váratlanul megjelenik és mindenkit kioszt. Raoul meg akar vele kűzdeni, de hirtelen egy földalatti pincében találja magát, mely tükrökkel van kifalazva. Mindegyikben a fantom arcát látja, de egyik sem az igazi. Hasonlóan ehhez a jelenethez, azok, akik pert indítottak az Őrtorony Társulat ellen, megláthatták annak számtalan arcát, sőt még veszélybe is kerülhettek.
Raul, a balettvezető hölgy segítségével kimenekül a szorolt helyzetből, akit azután kifaggat a titokzatos lényről.

Christine, bár tudja ki a fantom, mégis hisz az apja által küldött Zene Angyalában. A temetőbe megy, hogy kiderítse a titkot, ahol az angyal helyett a fantommal találkozik megint. Ez már tényleg megérteti vele, hogy el kell fogadnia apja halálát és pontosan ez az érzelmi gyötrelem, a valóság el nem fogadása okozta nála, hogy a fantom félre tudta vezetni ás a markában tudta tartani oly hosszú ideig.

Bár a harcban a fantomnak megkegyelmeznek, büszkeségében sértve érzi magát és háborút indít a fiatalok ellen. De még valaki más is meg lett sérte a büszkeségben, mégpedig Rauol, aki szervezkedni kezd az operaház tutyi-mutyi vezetőségével: "részveszünk a játszmájában, de a kezünkben tartjuk az adut". Christine-t akarják csalinak használni a fantom léprecsalásában.
Ilyen és hasonló játszmák történnek a Jehova tanúi gyülekezetben is, olyanok által, akik sértettségüktől vezetve próbálnak másoknak 'segíteni'. Ehelyett inkább léprecsalnak és nehéz helyzetbe hoznak más ártatlanokat, hiszen még mindig az Őrtorony szabályai szerint játszmáznak.

Christine időközben mélyen depresszióssá válik, úgy érzi senkiben sem tud megbízni, elárultál és becsapták. Raoul megvigasztalja, így főszerepet vállal a fantom által írt diszharmónikus operában. Az összesküvőknek igazuk volt, mert a fantom besurrant a színpadra és egy különleges dráma veszi kezdetét. Vajon mit fog csinálni Christine, aki a színpadon egyedül van a fantommal és rajta a világ szeme?

A lány hihetetlen bátorsággal leleplezi a fantomot, aki haragjában leégeti a színházat és elrabolja őt. Erőszakkal akarja arra kényszeríteni, hogy a felesége legyen. Christine elmondja neki, hogy nem a torz arca tölti el borzalommal, mert az igazi elkorcsosodás a lelkében található. Ekkor váratlanul megjelenik Raoul, aki a lányért jött.  Az ezt követően kibontakozó drámát, hogy ki kivel is van, leginkább a kakofónia kifejezéssel illetném. Sokan a Jehova Tanúi közül is tapasztalnak hasonló zavarodott állapotot, amikor súlyos döntéseket kell hozniuk a családjukkal, barátaikkal kapcsolatban, akiket az Őrtorony Társulat elválaszt tőlük érzelmi zsarolással. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik attól szenvednek, hogy még mindig hisznek a tanításokban, jóllehet bebizonyosdtak, hogy mennyire káros hatással van az életükre. Érzelmileg valahogy mégsem tudnak elszakadni a gyülekezeti hatásoktól. Nem csoda, ha sokan a pszichiátrián kötnek ki, vagy egyéb komoly kezelésre van szükségük a lelki egyensúlyuk helyreállításában.

De minden jó, ha vége jó. Végül mindenki megmenekül, a fantom pedig eltűnik az egyik tükörben. A történet a nézőre bízza, hogy mi történhetett vele. Azért  a film végén Christine sírjánál hagyott fekete szalaggal átkötött szál rózsa arra enged következtetni, hogy életben maradt és talán egy Jean Valjean-hoz hasonló figurává avanzsálva a háttérből valami nagylekű mecénásként esetleg sérült gyermekeket sponzorált. A szeretet és a megértés, amit Christine-től kapott, talán jó útra terelte az életét. Bizzunk benne!

A film végén található gyönyörű dal jól összefoglalja a tanulságot: tanuljunk meg önállóan élni, dolgozzuk fel a sérelmeinket, ne függjünk érzelmileg másokon és másoktól és találjuk meg az életcélunkat, amely mindenkinek van. Nem véletlen, hogy olyannak, akkor és oda születtünk ahova, hiszen Istennek mindenkivel különleges célja van, amit úgy tud betölteni, ha az illető elfogadja a helyét az élet színpadán. Vannak, akik főszerepben vannak, az ő életük általában kihívásokkal teli, mások szerepe nem annyira látványos, ettől ugyan még nem kevésbbé fontos. Senki sem jó vagy rossz, mindenkiben van ilyen is olyan is. Csak tőlünk függ, hogy melyik tulajdonságaink fogják uralni az életünket.
A szeretetnek és megbocsátásnak azonban nagyobb az ereje, mint a gyűlöletnek és a bosszúnak.

Ezenkívül ha véletlenül beazonosítottad magad, mint az Őrtorony fantomszervezet egyik volt vagy még jelenlegi bábjaként (vén, köf, kef, úttörő stb.), akkor igyekezz lépéseket tenni az áldozataiddal való megbékélésre, mert ha nem teszed, akkor azok az élet színpadán olyan szerepbe (élethelyzetbe) kerülhetnek, melyek a te leleplezésedre kényszeríthetik őket, mely miatt te kerülhetsz kellemetlen helyzetbe, mert "nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne" (Lukács 8:17).

Child of the wilderness (pusztaság gyermeke)
Born into emptiness (ürességbe születtél)
Learn to be lonely (tanulj meg egyedül lenni)
Learn to find your way in darkness (tanuld meg a kivezető utat a sötétségből)
Who will be there for you (ki az, aki ki fog állni melletted?)
Comfort and care for you (aki vigasztalni fog és gondoskodni rólad?)
Learn to be lonely (tanuld meg az önállóságot)
Learn to be your one companion (tanulj meg a saját magad társasága lenni)
Never dreamed out in the world (soha ne álmodd azt a világban)
There are arms to hold you (hogy akad valaki is, aki a karjaiban tart)
You've always known your heart was on its own (hiszen mindig is tudtad, hogy a szíved egyedül van)
So laugh in your loneliness (nevess a magányodon)
Child of the wilderness (pusztaság gyermeke)
Learn to be lonely (tanulj meg egyedül lenni)
Learn how to love life that is lived alone (Tanuld meg szeretni az olyan életet, melyet egyedül él valaki)
Learn to be lonely (tanulj meg magányosnak lenni)
Life can be lived, life can be loved alone (az életet lehet egyedül élni és az ilyen életet lehet szeretni!)


Az egész film (angolul) megtekinthető itt: http://www.youtube.com/watch?v=DqedZc_XU4w