Menjek vagy maradjak?

Talán ha már egy ideje olvasod a blogokat, kezd megfogalmazódni a kérdés benned, hogy mit lenne jobb csinálnod: elhagyni Jehova Tanúit és felvállalni a kiközösítéssel járó helyzeteket vagy bennmaradni a gyülekezetben és segíteni a családodnak és másoknak a 'felébredésben'? Ez a kérdés különös hangsúlyt kap abban az esetben, ha még valamilyen kiváltságban is vagy, vagyis olyan helyzetben, hogy ténylegesen tudnál is tenni valamit az ott lévő emberekért.


Mint mindennek van előnye és hátránya is, bármelyik döntést hozod is meg (vagy "hozatják" meg veled...) mindenféleképpen problémákat fogsz tapasztalni, de örömet is egyben. Itt nincs jó vagy rossz döntés, mert az a kérdés, hogy neked jó-e az amit csinálsz. Honnan tudod ezt?

Bár talán furcsa ezt a kérdést feltenni, hiszen az ember azt gondolná, hogy ezt azért mindenki tudja magáról, hogy mi jó neki és mi nem, viszont a Jehova Tanúi tanítások elmére és érzékelésre gyakorolt hatásainak megértése nem tartozik az egyszerű dolgok közé. Ezért ez egy kis magyarázatot igényel.

Amikor jól érezzük magunkat, akkor alapvetően élvezzük, amit csinálunk. Látjuk a helyünket a világban, érezzük, hogy értékes emberek vagyunk, függetlenül attól, hogy ezt mások kifejezik-e vagy sem. Látjuk azokat a területeket is, amelyeken dolgoznunk kell még, de ez nem keserít el bennünket, hanem inkább feladatot ad, ami további célt ad az életünknek. Érezzük, hogy a kormánykerék a mi kezünkben van, ami nem csupán azt jelenti, hogy nem okolunk másokat a helyzetekért, amiben találjuk magunkat, hanem tudjuk, hogy nálunk van megoldás is. Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor az életünk nem csak munkából áll, hanem megállni is tudunk. Úgy érezzük megérdemeljük a jó dolgokat is és képesek vagyunk elfogadni is, nem csak adni. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy állandóan vigyorban kéne élnünk, hogy csak a fülünk miatt nem tudjuk körberöhögni a fejünket, viszont ha jól érezzük magunkat, akkor a jó érzések fognak dominálni az életünkben nem pedig a rosszak. A nehézségeket feladatokként fogjuk fel, ha megbetegszünk, akkor azt elismerjük (nem pedig tagadjuk!!! - ez fontos), ami arra indít, hogy valódi gyógymódot keressünk rá.

Ellenben amikor rosszul érezzük magunkat, akkor kilátástalannak érezzük a helyzetünket. Életünket céltalannak gondoljuk, ha jellembeli hibáinkkal találkozunk, akkor azokat letagadjuk vagy mentséget (kifogást) találunk rá. Ettől persze a dolog még nem oldódik meg, ezért olyan valamit kereshetünk, ami legalább egy kis időre elfeledteti velünk ezt a helyzetet. "Szerencsére" bőven találunk is ilyet, mert a világ több iparága is ebből az állapotból szeretne hasznot húzni. Mivel mindenki szeretne inkább jó érzéseket átélni, mint rosszakat, ezért a tartós rossz érzésektől szenvedő emberek függőséget alakíthatnak ki bizonyos jó érzést okozó dolgoktól. Ez ugye kinek mi pl: alkohol, nők, drog, de lehetnek akár vallásos, ezoterikus gondolatok és még sok egyéb, a lényeg az, hogy elterelje a figyelmünket, hogy NE érezzük a rossz érzést. Mivel ezek nem jelentenek kiutat a helyzetből, ezért zsákutcába kerülhetünk. Mivel képtelenek vagyunk átlátni a saját felelősségünket, ezért panaszkodni kezdünk (hasonló megrekedt életű embereknek), másokat vagy éppen a körülményeket okolva helyzetünkért. Nem gondoljuk, hogy ezek az érzések rendellenesek lennének, ezért nem keresünk szakmai segítséget, sőt még úgy is gondolhatjuk, hogy "nem vagyok én hülye, hogy pszichológushoz menjek" vagy "ott még nem tartok, hogy családsegítőtől kérjek segítséget" (talán még ezt is gondolhatjuk: "a büdös kölyök megérdemli, hogy pofán vágtam, majd még egyszer hálás lesz érte" vagy a Jehova Tanúinál általános kifogás: "nem akarok szégyent hozni Jehovára, hogy egy világi embernek feltárjam a problémámat"), kimutatva ezzel, hogy mit is gondolunk azokról az emberekről, akik ezt megteszik. Előbb-utóbb a lelki szinten átélt szenvedések fizikai szinten is megjelennek, amire gyógymódot nem keresünk (nem hisszük el, hogy van ilyen, azt hisszük ez "az élet rendje"), csak a fájdalmat próbáljuk csillapítani (megint, hogy NE érezzük), ami egyre több gyógyszert fog igényelni.

Mielőtt megpróbálnád magad egyik vagy másik csoportban elhelyezni, ami nem cél, hiszen mindannyian tudjuk, hiszen átéltük már valószínűleg mindkét állapotot, mert ezek így váltakozhatnak az életünkben attól függően, hogy éppen a lelkiüdvünk, megmentésünk vagy élettervünk (ki hogyan nevezi) szempontjából éppen milyen tevékenységet végzünk.

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a Jehova Tanúi tanításai szerint a megmentésünk a gyülekezettel való kapcsolatunktól függ, viszont sok Tanú, köztük felelős beosztású "cselekvőképes" egyén is inkább a negatív érzésektől szenved. Sokan úgy érzik, hogy képmutatóskodniuk kell, le kell nyelniük a sok hülyeséget, ami a szervezetttől jön és el kell viselniük más emberek érzéketlen viselkedését az "igazságért" és azért, hogy "felnyithassák mások szemeit".
Ezek valós gondok és sok őszinte személynek okoznak fejtörést. Mégis azt kell mondjam, hogy jónéhányan az Őrtorony Társulat piszkos ügyeinek leleplezésével foglalkoznak legelőször, ahelyett, hogy a saját rossz érzéseiket és annak valódi okát megértenék és kiiktatnák. Ugyanis a rossz érzéseket nem külső dolgok okozzák, hanem belső. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy az Őrtorony Társulat vádolása helyett magunkat kéne vádolni ezután, mert ez éppen úgy nem vezet sehova.
Akik úgy döntenek, hogy benn maradnak és onnan 'segítik' a testvéreiket, azok sokszor úgy érzik, hogy kötelességük ezt megtenni. De hogyan is lehet segíteni? Vajon rá kell világítani, hogy milyen hazug az Őrtorony? Van akinél bejön ez, de néhányan, akik ezt megpróbálták keserű csalódásokat éltek át és több kárt okoztak, mint hasznot, mert egyesek még nem voltak készek arra, hogy megértsék ezeket a dolgokat és nem akarták elhagyni a számukra védelmet nyújtó szervezetet.

Kérlek, hagy segítsek egy másik oldalról meglátni ennek a feladatnak a felelősségét. Tegyük fel, hogy te egy vén vagy, aki már kezd átlátni dolgokat a szervezetben. Ekkor felmerül benned a kérdés, hogy mit tegyél? Ne felejtsd el, hogy te még mindig egy "pásztor" vagy, akinek a gondjaira "juhok" vannak bízva.
Ide másoltam egy még aktív tag által közölt hozzászólást, hogy jobban szemléltessem az esetet:

"Hogy mersz a szádra venni, hátulról jönni, te mocsok senkiházi szar embergyilkos!!!!!
Hülye vagy mint a segg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kizársz? Baszd meg, te köcsög!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tudod mi a legrosszabb amit embernek mondhatnak? Nem bármiféle káromkodás, hanem ez: Veled is csak többen vagyunk.
Ping-pong, veled is csak többen vagyunk.
Nulla hasznod van, kár volt megszületned.
Ez ítélet volt? Igen. A tiétek!!!!!!!!!!! De a saját ítéleteteket sem értitek, ti szerencsétlenek.
Sajnállak benneteket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Én rossz lennék amiatt amit írtam? Phhh, nektek tényleg ennyire nem jön le a lényeg?
Fuck U!
És ha azt hiszitek azért , hogy ilyen vagyok, Isten nem szeret engem, megint tévedtek. Szeret,. engem, mert megüzente. (kimondta egy démontól megszállt ember által: Isten nagyon szeret téged. ??????????).
Kellek neki, és vágyakozik a keze munkája után...
Én, Jehova (az én Istenem, akit nagyon szeretek!) Tanúja vagyok!
Éééés ti, kinek vagytok a tanúi?
Csak két út van... ha nem Neki, akkor az Ördögnek Ez gáz!!!!!!!!!!!!"

Majd így folytatja egy másik helyen:

"Iiiiiigen, itt vagyok én, egy szál szakadt gatyában, zölden és dühösen!!!
Imádom a nagy embert amikor előtör, szinte kirobban belőlem. Érzem, hogy élek, hogy ember vagyok, hogy halandó vagyok, hogy bűnös vagyok....
Szeretek elrontani dolgokat, mert az emlékeztet rá, hogy tökéletlen vagyok. Tökéletes emberként nem lenne mentségem, mert akkor meglenne a tudásom és az erőm, hogy csakis jót tegyek, de így nincs...
Óriási a különbség köztünk (nem közted és köztem, hanem köztetek és köztem).
Ti Isten ellen beszéltek szépen és osztjátok az észt, én meg érte beszélek csúnyán, és tombolok, mert próbállak ráébreszteni benneteket (is), hogy újra a maga egyszerűségében vizsgáljátok a Bibliát és így közeledjetek Istenhez.
Értsd már meg, hogy nem az utálat beszél belőlem!!!!!!!!!!!!!!!!
Azt hiszed ehelyett nem tehetnék mást? Amikor hazajöttem betehettem volna Vivaldi Négy évszakot és lazulok egy kicsit, ehelyett gyötörtem magam veletek, hogy éljetek.
Én nem tanítok, eszemben sincs! Én azért jöttem hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket, "Ennyi, és ne tovább!""

(van még több ilyen is, csak most ezt az egyet idéztem)

Hogyan tekintesz erre az emberre? Nyilván azt gondolod, hogy nem normális vagy valami baja lehet és ezt NEKED kéne kezelned. Ez a helyzet megrémiszt, mert valószínüleg nincsen doktorid pszichiátriából, viszont a te felelősséged "tisztántartani a gyülekezetet". A Jehova Tanúi tanítások szerint ez a személy egy démonoktól megszállott lehet, avagy biztosan olyat csinál, amit nem kéne neki ezért egyszerű a dolog: megtalálod, mit csinál rosszul és rövid úton kivágod a gyüliből. Fúj, hamis istenimádó, térjen meg mielőtt a "tiszta" szervezetbe akar jönni. Mindenki boldog, sőt még "jót" is tettél vele, hiszen így legalább lesz módja meglátni, hogy milyen hazug és képmutató a szervezet (ne feledd: TE mutattad meg neki). De valahogy a te problémáid csak nem akarnak múlni, sőt fokozódnak: mert nem fogod magad jól érezni az ilyen tettektől. Mert nem is lehet!

De más úton is el lehet indulni. Először is gondolj arra, hogy ha már ügyesen rájöttél, hogy az illető démonokkal állhat kapcsolatba, akkor ezeket a démonokat te ki is tudod űzni? Mert Jézus ki tudta űzni őket. Ha te mégis úgy gondolod, hogy olyan hatalmad neked nincsen, akkor arra sem vagy jogosult, hogy ilyen ítéleteket hozzál mások felett. Próbáld inkább egy másik oldalról megközelíteni a dolgot: milyen állapotban van a kérdéses személy? Valószínűleg a tűrőképessége határán van már, mert úgy érzi, hogy minden tőle telhetőt megtett már és a dolgok mégsem fordulnak jobbra az életében. Te tudod miért van ez, hiszen az a hitrendszer, ami a társulattól jön, eleve kizárja, hogy boldoguljon valaki, mert hazugságra épül az egész. De ő ezt (még) nem tudja és tőled várja a megoldást, hiszen te vagy neki a "szerető pásztor", akihez odamehet. Ha te elmondod neki a nagy frankó igazságot a szervezetről, vagy olyan helyzetbe hozod, hogy ha igazságtalanul is, de megszabaduljon a szervezettől, amiről TE TUDOD, hogy tönkre teszi az életét, akkor mit gondolsz, hogyan fogja magát érezni? És te mit gyüjtöttél a magad fejére ezzel a tetteddel? Nem hasonló bánásmódra számíthatsz egyszer te magad is? Mert "amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal" (Máté 7:12) Mégha 'hálás' is lesz egy idő után feléd, mert ebből az esetből tanulhatott (rettentően nehéz egy ilyen esetből tanulni...de meg lehet próbálni), még akkor is súlyos tettet követtél el magad ellen, mert te nem fogod később érteni, hogy 'hol van Jehova', még akkor sem, ha elhagyod a szervezetet.

Remélem érted már, hogy ez miért nem segítség számára és azt is, hogy te ezért a tettedért miért nem fogsz jutalomba részesülni.

Próbálj inkább úgy tekinteni erre a személyre, mint egy másik emberre, akinek nem szánalomra, hanem együttérzésre van szüksége. Jézus meg tudta ezt tenni, így neked is sikerülhet, ha az ő követője vagy. Gondolj bele, min mehetett keresztül? Olvass a sorok között és próbáld elképzeli abból, ahogyan kifejezi magát. 

Csak néhány példa:

"te mocsok senkiházi szar embergyilkos"

Hol hallotta ezt? Talán neki is ezt modták a szülei? Sok gyermek él ilyen körülmények között.

"Tudod mi a legrosszabb amit embernek mondhatnak? Nem bármiféle káromkodás, hanem ez: Veled is csak többen vagyunk."

Nem akarták őt, lehetséges elhagyták a szülei, esetleg nevelőintézetben nőtt fel?

"Nulla hasznod van, kár volt megszületned."

Ebből az okból értektelennek érzi magát, az élete felesleges. (Az egyetlen dolog számára Jehova Szervezete, vajon mi lesz, ha azt is elveszik tőle?)

"És ha azt hiszitek azért , hogy ilyen vagyok, Isten nem szeret engem, megint tévedtek."

Súlyos szeretethiányban szenved, állandóan erősítgetnie kell ezt kívülről, mert ő maga nem érzi...

Ugye lehet így is nézni, csak a szemüveget kell lecserélni...

Természetesen úgy könnyebb ezeket átérezned, ha a magad életében is átérezted már ezeket a fájdalmakat, mert akkor mintegy belülről jön. De előfordulhat az is, hogy ez még nálad nem történt meg és még mindig a zúgivással, "tiltott" szerelmi kapcsolatokkal, flörtökkel vagy pornófilmek nézésével (...............helyettesítsd be ide a sajátodat) próbálod elnyomni a SAJÁT rossz érzéseidet, aminek a segítségre szoruló csak hangot ad. Ekkor se keseredj el, mert ha emberi segítséget próbálsz nyújtani a gondodra bízott személynek, mely felelősséget TE VÁLLALTAD MAGADRA, akkor saját magadra is emberi módon fogsz tekinteni idővel és képes leszel a tiszta lelkiismerethez eljutni.

Igazából először magaddal kellene kezdened, de mivel Jehova Tanúinál sok minden fordítva van, így ez is. Igaz hosszabb úton, de így is el lehet jutni oda, ahová eredetileg indultál és ez a lényeg.

Természetesen nem vagy felelős mások viselkedése miatt, akármilyen nehéz gyerekkoruk is volt, és nem is kell "kezelned" senki pszichotikus állapotát, viszont sok múlhat azon, hogy hogyan állsz hozzá, hiszen komoly segítséget nyújthasz az illetőnek, hogy valódi orvosi kezelésben részesüljön. Ha valóban képben vagy a szervezet történelmével és annak személyiséget károsító hatásaival, akkor tudod, hogy sokaknak nincs más kiút ebből az állapotból. De ne képzeld azt, hogy mindenkin lehet segíteni, pl: Jézus közvetlen tanítványa, Júdás, is öngyilkos lett, ez nem más ember hibája. Ha viszont te, mégha jó szándékból is, de hozzájárultál egy másik ember kilátástalan állapotához (ha a szervezet útmutatásait követed, akkor sajnos hozzájárultál valami módon), akkor ne csodálkozz, ha idővel ugyanazt a kínt fogod átélni, amit másoknak okoztál. 

Ebből következik az is, hogy ha emberi módon jársz el, akkor nem fogod követni a szervezeti útmutatásokat (nehogy ebből lelki gondot okozz magadnak). Ez más vénekkel való összeütközésekhez vezet, esetleg gyanússá válhatsz a szemükben és kötöszködni fognak veled. Ha viszont tudod, hogy te jót cselekszel, akkor nincsen okod csüggedésre a tőlük jövő nyomorgattatás ellenére sem. Sőt inkább meg fogod tapasztalni a 2Kor 4:7-9 verseinek igazságát: "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk"

Ez a "nyomorúság" azonban nem ugyanaz, ami a kezeletlen problémáidból (vagyis képmutató életmódodból) fakad, és a valódi együttérzés sem azonos azzal, hogy 'megérted' a magad problémáit, hogy miért fordulsz piához, miért legelteted a szemed más nőkön, mint a feleséged vagy éppen miért rövidíted meg a Királyság-pénzeket. Ezeket is meg lehet érteni, miért is ne, hiszen "tökéletlen emberek vagyunk" és amúgy sem "érdemel mást ez a képmutató bagázs", csak akkor az a kérdés, hogy TE miért vagy ott?

Ha így gondolkodsz, akkor még igazat is adhatsz az alábbi megjegyzéseknek, sőt mi rosszabb, nem tudsz kiállni az emberi magatartás mellett (amivel csak még mélyebbre taszítod az amúgy sem túl jó állapotban levő juhocskát):

"Imádom a nagy embert amikor előtör, szinte kirobban belőlem. Érzem, hogy élek, hogy ember vagyok, hogy halandó vagyok, hogy bűnös vagyok...." 

"Szeretek elrontani dolgokat, mert az emlékeztet rá, hogy tökéletlen vagyok. Tökéletes emberként nem lenne mentségem, mert akkor meglenne a tudásom és az erőm, hogy csakis jót tegyek, de így nincs..."

Valóban a tökéletlenségbe való menekvés a gyáva ember utolsó mentsvára. Ezt mindenre rá lehet húzni. Ha úgy érzed, egyet tudsz érteni ezzel a gondolkodással, ami miatt nyomorultul is érezheted magad, akkor jobb, ha nem áltatod magad a 'megmentő' vagy 'szemfelnyitogató' szereppel, amit meglátásod szerint a gyülekezetben töltesz be. Ha az érzéseid a gondolataid és a szíved nincs a helyén, akkor nagyon könnyen akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatsz, hidd el nem ér annyit az a kis dicsőség, amit emberektől kapsz ezért. Az orvos kezében van a szike, amit gyilkolásra és gyógyításra is egyaránt használhat. Tőled függ (nem Jehovától, nem másoktól), hogy mi válik belőled: 'teokratikus' hős vagy gyilkos?

Remélem nem sértettelek meg (nem állt szándékomban), azt akartam érzékeltetni, hogy a gyülekezetben való bennmaradás és más emberek segítése sokkal inkább egy tudatos döntés következménye, mint egy érzelmi felindulásból jövő teokratikus 'küldetéstudat' vagy mások sajnálata (valójában lesajnálgatása). Annak az embernek, aki ilyet vállal magára tudnia kell, hogy nem kényszerpályán van, hanem ezt akarja csinálni és ebben örömét is leli! Nyilván ehhez előbb szembe kell néznie a saját "bűneivel" vagy legalábbis késznek kell lennie arra, hogy szembenézzen a saját dolgaival, mert másképp még rövid ideig sem lehet ebben sikeres. De akkor se keseredj el, ha nem tudod ezt huzamosabb ideig végezni, légy biztos benne, hogy Isten értékeli a szolgálatodat.
Ráadásul ezt te magad is érezni fogod!