"Én arra várok, hogy az új rendben rendeződnek majd a dolgok. Addig meg elmegy a szekér valahogy, eddig is elment. Azt majd ott lesz teljes szabadság."
Azért talán hasznos lesz olyanok számára is ez a cikk, akik valaha ilyen délibábos elképzelésekkel bírtunk....
Azért talán hasznos lesz olyanok számára is ez a cikk, akik valaha ilyen délibábos elképzelésekkel bírtunk....
"A kérdés rossz. A világot megváltoztatni nem lehet. Olyannyira lehetetlen, mint a tenger fenekére bugyit húzni. A világ, kedves komám, az VAN. Pucér. Az összes gonoszsággal és jósággal, ami benne van egyszerűen maga a tökéletes visszatükröződése annak, amilyen maga az emberiség. Nem, nem az összeesküvést és gazdasági erőfölényt szerző hatalmi erők manipulatív cselekedeteinek eredménye, hanem az önnön működését megismerni lusta, alapvetően gyenge, kényelemre és szórakozásra (=szétszórt figyelem!) vágyó és könnyű életre szomjazó tömegek kívánsága, úgy tündököl. Igen, tudom, ítélkeztem. A kifelé mutogatás akkor is zsákutca. Pont."
Akit érdekel az egész cikk, az itt elolvashatja::
http://www.ivi.hu/blog-hogyan-valtoztassuk-meg-a-vilagot#more-2352
Ebben az az érdekes, hogy egy néhány nappal ezelőtt felraktam egy cikket erre blogra, amit az egyik hozzászólásomból (sefa blog) kreáltam Várj Jehovára! címmel. Számomra érdekes módon összecsengett a téma Jézusnak a talentumokról szóló példázatával.
Ugyanazt a képet használtam illusztrációul, amit Józsi bácsi is, amit viszont pár nappal korában találtam ezen a blogon:
http://kulturaliskreativblog.com/2012/08/02/2156/#respond
Pedig tényleg nem beszéltünk össze!
Ha valakinek nincs kedve végigolvasni Józsi bátyánk elmefuttattását a tudati felismerések színtjeiről és az azokhoz tartozó színekről, akkor röviden idézem a lényeget:
"A cikk címében feltett kérdésre tehát a válasz az, hogy a világot azáltal változtatjuk meg, hogy nyitva tartjuk az elménket és a szívünket, a felismeréseinket pedig megosztjuk a világgal (és példát mutatunk velük!) – és ebben az értelmezésben már szerintem Albert bácsi is büszke lenne ránk, mert csinálunk valamit és nem csak passzívan szemlélődünk (bár a fókuszált szemlélődés az már teremtés is lehet!) -, mert ez hozza létre azt az energiaáramlást, amely másokra (=én+világ) hatással van/lesz, s amely által a világ változása pozitívabb irányt vesz apró lépésekben. Jóllehet a spiráldinamika modelljén kívül van még egy csomó másik, amelyik működőképes, de saját tapasztalatom az, hogy az életben mindenhez valamilyen “eszközt” használunk (és ha működik akkor bizonyosságunk is lesz benne!), legyen az egy bölcs ember hitvallása, egy tudós ember kutatásának rendkívüli eredménye, vagy akár csak a sarki “Józsi bácsi” kocsmafilozófiája. Szerény véleményem szerint tökmindegy, csak az a lényeg, hogy úgy érezd, közelebb kerültél az EGYséghez az “eszköz” által."
http://www.ivi.hu/blog-hogyan-valtoztassuk-meg-a-vilagot#more-2352
Ebben az az érdekes, hogy egy néhány nappal ezelőtt felraktam egy cikket erre blogra, amit az egyik hozzászólásomból (sefa blog) kreáltam Várj Jehovára! címmel. Számomra érdekes módon összecsengett a téma Jézusnak a talentumokról szóló példázatával.
Ugyanazt a képet használtam illusztrációul, amit Józsi bácsi is, amit viszont pár nappal korában találtam ezen a blogon:
http://kulturaliskreativblog.com/2012/08/02/2156/#respond
Pedig tényleg nem beszéltünk össze!
Ha valakinek nincs kedve végigolvasni Józsi bátyánk elmefuttattását a tudati felismerések színtjeiről és az azokhoz tartozó színekről, akkor röviden idézem a lényeget:
"A cikk címében feltett kérdésre tehát a válasz az, hogy a világot azáltal változtatjuk meg, hogy nyitva tartjuk az elménket és a szívünket, a felismeréseinket pedig megosztjuk a világgal (és példát mutatunk velük!) – és ebben az értelmezésben már szerintem Albert bácsi is büszke lenne ránk, mert csinálunk valamit és nem csak passzívan szemlélődünk (bár a fókuszált szemlélődés az már teremtés is lehet!) -, mert ez hozza létre azt az energiaáramlást, amely másokra (=én+világ) hatással van/lesz, s amely által a világ változása pozitívabb irányt vesz apró lépésekben. Jóllehet a spiráldinamika modelljén kívül van még egy csomó másik, amelyik működőképes, de saját tapasztalatom az, hogy az életben mindenhez valamilyen “eszközt” használunk (és ha működik akkor bizonyosságunk is lesz benne!), legyen az egy bölcs ember hitvallása, egy tudós ember kutatásának rendkívüli eredménye, vagy akár csak a sarki “Józsi bácsi” kocsmafilozófiája. Szerény véleményem szerint tökmindegy, csak az a lényeg, hogy úgy érezd, közelebb kerültél az EGYséghez az “eszköz” által."
A felhasznált forrásokat a cikkben megjelöltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése