"Az agyban megvan az alkalmazkodás és a változás képessége. nem vagyunk szükségszerűen arra az útra kárhoztatva, amelyre születtünk vagy amelyre felneveltek bennünket. Nem vagyunk örökletes genetikai tulajdonságaink életre szóló áldozatai. Végzetünket nem határozzák meg azok a kezek, melyek első néhány életévünkben formáltak bennünket, ahogyan korábbi téves döntéseinknek vagy helytelen cselekedeteinknek sem maradunk véglegesen az áldozatai."
Néhány Jehova Tanú fanatikus hívő betörése a társblogokba: itt és itt eléggé meggyőző volt számomra, hogy ennek a vallásnak néhány tagjánál komolyan 'megakadt a lemez'. Sajnos az évtízedekig ható agymosás, megtette hatását, az Őrtorony-mantrák gondolkodás nélküli elfogadása és ismételgetése bizony leépített bizonyos képességeket és puszta bábbá alakított, amúgy jó képességű, intelligens embereket.
Szerencsére éppen ezidő alatt olvastam a fent idézett könyvet, ami némi háttér magyarázattal látott el és ezúton szeretnék megosztani néhány gondolatot azokkal az emberekkel, akik úgy érzik, hogy elpazaroltak értékes éveket az életükből azáltal, hogy ennek a szektának a tagjai voltak.
Sokan volt Jehova Tanúi közül talán szégyenkeznek, zavarba esnek vagy bűntudattól szenvednek veszteségeik miatt. Ha szeretnének a jelenlegi helyzetük kialakulásának okai után kutatni, ami véleményem szerint fontos ugyan, de sajnos nagyon gyakran eljuthatnak oda, hogy a génjeiket, neveltetésüket vagy nemtörődőm életmódjukat hibáztassák. Vannak, akik belenyugszanak a kilátástalan jövőbe. Mások öngyilkosságot fontolgatnak. Megint mások haragjukat a világ vagy az Őrtorony Társulat ellen fordítják, mintha ők tehetnének bajaikról. De szerencsére akadnak olyanok is, akik a tettek mezejére lépnek és megoldást keresnek hátrányos helyzetükre.
A helyzet az, hogy fölösleges aggodalmaskodnunk a régmúlt hibái miatt: a rántottából nem lesz újra tojás. Pál apostol a Flippiekhez írt levelében erre utalt, amikor valaki felismeri, hogy a tökéletlen állapota inkább tevékenységre a céljai újragondolására, mint sopánkodásra adott neki okot:
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára."
A régmúlt hibái és botlásai felett felesleges bánkódnunk - ezek valószínűleg úgyis elnyerik méltó jutalmukat, nincsen szükség még marcangolni is magunkat ezekért. A hátunkon levő hátizsákot pedig ürítsük ki, ne cipeljük tovább a konfliktusok terhét, azáltal ha amennyire tőlünk telik rendezzük a nézeteltéréseket, megbocsátunk vagy bocsánatot kérünk mi magunk. A Lukács 15:10 szerint: "örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén."
Képzeljük el a helyzetet: Szabó Józsi minden nap részegen jött haza és megverte a feleségét. Egyszer a feleségének vagy neki (valamelyiküknek) elege lett belőle és szakorvosi segítséget kértek. A terápia segített Józsinak megérteni, hogy ő nem feltétlenül rossz ember 'csak' kommunikációs problémái vannak. Józsi felismerte, hogy más módon is kifejezhetné a problémáit vagy ha az asszony teljesen érthetetlen, akkor elválik tőle, mert a verésektől nem lesz okosabb. Az angyalok az égben végre fellélegeztek: "Na, ezt is elértük, hogy Józsi megértette a dolgokat." Vajon mi lenne, ha Józsi elkezdene bánkódni azon, hogy az elmúlt évtízedekben elpáholta az asszonyt és ezen rágódna? Nemde újra elkezdene inni, és újra erőszakos lenne?
Vajon nem tenné-e értéktelenné az angyalok munkáját és Jézus váltságáldozatát?
Higgyünk hát abban, hogy amit a tudatlanság ideje alatt tettünk, az úgy volt jó, ahogy tettük. Feltéve, ha teljes odaadással tettük a dolgokat, nem kétfelé sántikáltunk (akkor is lehet rendezni a dolgokat, bár az talán kicsit cikibb..). Nos, valamire biztosan jó volt. Ha mi ezt nem így éreztük, az elsősorban a mi bajunk volt, mert eltértünk a saját életcélunktól és belső útmutatónktól. A megbocsátással és a Krisztusról szóló igazság ismeretével azért is esik le nagy kő szívünkről, mert ezzel mintegy visszatérünk a számunkra helyes útra és ezt a lelkiismeretünk 'megjutalmazza' nekünk.
Ráadásul egy mélyebb megértésre juthatunk Isten velünk kapcsolatos szándékáról, aki mintegy jelképesen eltávolítja rólunk "az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodást", ami miatt oly sok bajba belekeveredtünk akaratunkon kívül is és képesek leszünk elhagyni azokat a rossz szokásokat, melyek ebből fakadtak (Róma 1:28,29).
Ha valaki mégis úgy érzi, hogy Isten "bünteti" őt múltbeli hibái miatt, akkor érdemes megnézni az idézett kiadványból a keresztény pszichológus Izrael ókori királya, Saulról szóló elemzésének alapján:
Való igaz, hogy bizonyos bibliai szakaszokat úgy is lehet értelmezni, minth ha a mentális betegségek Isten büntetései lennének a bűnösök számára vagy démonok megszállása okozná ezeknek az embereknek a kínszenvedését.
A Sámuel 1. könyve 16: 14-16 versei így írják le ezt a történetet:"És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged! Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj."
Egy Saul személyiségét és jellemét vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy Saul hagyta magán kialakulni a bipoláris, paraniod működészavar jellegzetsségeit. Önimádata és önfelmagasztalás utáni vágyakozása eluralkodtak gondolatain és cselekedetein. A jóról és a rosszról kialakított értékrendjét a népszerűségnek rendelte alá. Megnyitotta szívét a féltékenység lelkülete előtt, amikor Dávid közkedveltségét tapasztalta. Hagyta, hogy téveszmék gyűrűzzenek be az elméjébe (sok beteg ember pl összeesküvés-elméleteket gyárt), Saul meg volt arról győződve, hogy Dávid bitorolni akarja a trónját. Ösztönei vezérelték, melyekkel kiszolgáltatta magát saját őrjöngő szenvedélyének, melyekkel hirtelen dűhrohamokat produkálva képes lett volna kioltani Dávid életét vagy bárkiét, aki szembeszáll az akaratával. Őrjöngéseiből minden átmenet nélkül a legmélyebb reménytelenség, önmegvetés és lelkiimeret-furdalás állapotába süllyedt. Ebben az időszakaiban a zene, Dávid játéka, jó hatással volt rá.
Abban az időben még nem voltak kifejtve ezek a pszichológiai ismeretek, ezért azok, akik lejegyezték a történetet Isten büntetésének vették Saul állapotát. Az ő szempontjukból így tűnhetett.
Pedig Saul maga utasította el Isten szellemének működését azáltal, hogy ellene tett a saját lelkiismeretének és nem bízott saját képességeiben. Az isteni kiválasztottságáról szóló elképzelése önteltségbe hajtotta és elutasította, hogy felismerje saját képességeit és szerepét.
Isten szeretetteljes törvényei, melyek minden ember szívében ott vannak, visszautasítják a velük ellentétes gonosz lelkületet - pl az önhittséget, az írigységet, a gyűlöletet és a gyilkosságot -, hiszen ezek nem férnek meg egymás mellett, ún. kognitív disszonanciához vezetnek.
Az agy plaszticitásáról szóló ismereteink azonban reményt adhatnak, arra, hogy az ilyen zavarban szenvedők is segítséget kapjanak, főleg ha Isten iránti őszinte odaadással (alázat, bizalom, mások tiszteletben tartása stb.) párosítják gyógyulási szándékukat.
Sőt még egyes esetekben kiemelkedő teljesítményekre is képesek lehetnek azok, akiket jelenleg a társadalom csak "megkínzott zsenik"-ként tart nyilván. Egy másik cikk erre mutat rá:
"A bipoláris zavar drámai hullámzással jár a boldogság és a szomorúság érzése között, ezt más szóval mániás depressziónak is nevezik. "A bipoláris emberek hajlamosak a kreativitásra, amikor éppen kifelé jönnek a mély depresszióból" - fűzte hozzá James Fallon, a California-Irvine Egyetem neurobiológusa. "Amikor a beteg hangulata javul, agyi aktivitása is megváltozik: az úgynevezett frontális lebeny egyik részében lecsökken, a lebeny egy másik részében azonban fellángol. Megdöbbentó módon ez akkor történik, amikor az embereket elönti a kreativitás.”"
Mi lehet ezért tenni? Rengeteget.
(Ha valakit bővebben érdekel ez a téma, akkor ajánlom a könyv elolvasását, én csak néhányat emelek ki ezek közül.)
Pl: használhatjuk a képzelet erejét. A kellemes események elképzelése és gondolatban való újra élése új idegpályákat építhetnek ki, melyek megerősödve átvehetik a sérült, rossz beidegződések helyét.
Találjunk ki valamit az entrópia törvény ellen: ennek értelmében ugyanis a világegyetem a pusztulás és rendezetlenség felé halad. Ha nem teszünk ellene semmit és nem állunk útjába ennek az irányzatnak, akkor életszemléletünk a pesszimizmus irányában alakul. Mindennel szemben szkeptikussá válhatunk, csüggedés vehet rajtunk erőt és depresszióba eshetünk. Ha nem akadályozzuk meg ezt a folyamatot, akkor a végén teljesen fatalistákká válhatunk. Ezt megelőzhetjük pl azzal, ha terveket tűzünk ki, legyenek azok bármilyen csekélyek is, a terveket kisebb egységekre bontjuk és keresünk valakit, akinek beszámolhatunk ezekről.
Ezekkel és hasonló trükkökkel újra felépíthetjük az életünket. Ez csak rajtunk múlik!
Források: http://www.medicalonline.hu/tudomany/cikk/megvan_a_kapocs_az_orulet_es_a_zsenialitas_kozott
Elden M Chalmers: Az agy csodálatos öngyógyító képessége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése