Van értelme az életednek?

Ezt a kérdést az istenkereső emberek gyakran felteszik maguknak. Egyesek úgy érzik, hogy életük értelmét egy vallásos tevékenységben való részvétel adja meg. Mások a családi kapcsolataikban, gyerekeikben vagy éppen azokban az anyagi javakban látják, melyek megszerzéséért sokat küzdöttek. Vannak olyanok is, akik egy hivatás gyakorlásával érzik magukat teljesnek, függetlenül attól, hogy az nekik örömet okoz vagy sem.

A feltétel nélküli alapjövedelem kapcsán felmerült gondolatok arra engednek következtetni, hogy az emberek elég nagy része a munkával járó PÉNZ megszerzésében találta meg élete értelmét, és CSAKIS ABBAN. A Biblia olvasónak nem okoz meglepetést, hogy egyesek ennyire mélyen magukévá tették a materialista világ szemléletét (2Tim 3:2). Ezek az emberek még azt is gondolhatják magukban, hogy "mindenki dolgozhat, ha akar", csak azért, hogy igazolni tudják önző életmódjukat, és lerázzák saját felelősségüket a gyengébbek segítésében. A pénzért sok mindent hajlandóak elkövetni "munkavégzés"-nek tituálva azt, jóllehet a saját anyagi hasznán kívül, másnak csak kára származik tevékenységükből. Az ilyenek azt gondolhatják, hogy ugyan ki dolgozna, ha létezne egy csupán a lét jogosultságán kapott juttatás. Azt ugyanis el sem tudják képzelni ezek az emberek, hogy valaki ne a megélhetéséért, hanem önmagáért a munkavégzésből fakadó örömért dolgozzon, mert látja azok jótékony hatását a többiek javára.

Mennyire messzire van ez Jézus tanításaitól!

Ezzel kapcsolatban az alábbi gondolatot találtam egy közösségi oldalon:

"Hm, az alapjövedelemmel kapcsolatos eszmecserék és viták során a "ki fog majd dolgozni" kérdés kapcsán a "munka nemesít", "az embert a munka emelte ki az állatvilágból" gondolatok is rendre előjönnek. Filózgattam magamban, hogy ez tényleg így van-e? Vajon az ősember, amikor eszközöket talált ki és készített, hogy könnyebben éljen, boldoguljon, gondolt-e arra, hogy ő most dolgozik, munkát végez, és ezáltal ő most épp nemesedik és kiemelkedik? Nem hiszem. Szerintem nem a munka tesz/tett emberré (sőt, néha épp a kényszere zülleszt minket a megélhetésért egymás ellen küzdő "vadállatokká"), hanem az élet jobbá tételéért végzett, kreatív, értelmes és így örömteli tevékenység. És akkor Hamvasnál erre bukkanok: "A munka nem egyéb, mint tevékenység, de szellemi valóság realizálása nélkül, az értelmetlenné vált életben értelmetlen, kínos, gyötrelmes, nehéz, alacsony rendű és felőrlő tevékenység. Ha az életnek nincs értelme, akkor az ember életcélja a semmittevő élvezet; a felelőtlen Én gyönyöre. S ha az életnek nincs értelme értelme, akkor a tevékenység is értelmetlen; ez az értelmetlen tevékenység: a munka.
Az újkori emberiség, különösen a legutóbbi száz év alatt a munkakérdés megoldását gondolkozásának egyik legfontosabb céljává tette. Hogy semmi eredményt nem ért el, és a munka továbbra is az maradt, ami volt: rabság, kényszer, borzalom - annak oka igen egyszerű. Nem látta, hogy nem a munkánál kell kezdenie, hanem ott, ahol az élet minden tevékenysége értelmet nyer.""

(Lontay-Szabó Éva)

Lehet, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése ahelyett, hogy lustaságra, munkakerülésre sarkallna, inkább éppen a "pénzimádók" lába alól fogja kihúzni a talajt? Mert nagyon könnyen ők kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy felül kell bírálni életük eddigi értelmét, és be kell hozniuk egy "szellemi valóságot" is az anyagiak mellé. Ez egyesek számára valóban olyan lehet, mint egy "halál", hiszen elveszíthetik életük értelmét, sőt az élet értelmébe vetett hitüket is.

De Jézus nem ítélkezett az emberek felett, hanem konstruktív tanácsokkal látta el őket. "Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." (Lukács 16:9)

Hogy ki mennyire lesz sikeres ebben az "újjászületésben", az leginkább attól függ, hogy a meglévő javait - akármilyenek is legyenek azok - mi módon használja fel.