Senki sem tudja jobban...

...azt, hogy mi folyik egy szekta berkeiben, mint azok a gyerekek, akik abban nőttek fel. Személyes meggyőződésem az - amit nem feltétlenül kell mindenkinek osztania -, hogy a gyerekkorunk a felnőtt életünk feladataira készít fel. Azok az események, amiken keresztülmentünk és sokszor kénytelenek voltunk elszenvedni, megmutathatják, hogy a Teremtő milyen feladat ellátását szeretné tőlünk, ha betöltenénk. 

A szektákban nevelkedő gyermekek vannak a legjobb helyzetben felnőttként, hogy tegyenek valamit azokért a gyerekekért, tagokért ma, akik hozzájuk hasonló helyzetben vannak. 

Ugyanakkor mégsem csupán másokért teszik azt amit, hanem egyúttal önmagukért is (Péld 11:25), hiszen felnőttként lehetőségük van végigküzdeni azokat a küzdelmeket, melyeket gyermekként képtelenek voltak megtenni. Ezt tette a Szcientológia Egyház vezetőjének unokahúga is, aki könyvet adott ki a kemény fizikai munkával, büntetésekkel és agymosással teli gyerekkoráról.

Metamorfózis, avagy a "pillangótechnika"

A szó jelentése: átalakulás egyik formából a másikba, átváltozás, alakváltoztatás, formaváltoztatás.

Ha a hernyó ragaszkodna a múlthoz, sose lenne belőle pillangó. Viszont a múltbéli hernyósága egy cseppet sem zavarja a jelenbéli pillangósságában, hiszen az egy szükséges állapot volt ahhoz, hogy a pillangó pillangó lehessen.

Szekták

Féja Géza 1937-ben megjelent Viharsarok című szociográfiája (melyről később maga a térség is nevét kapta) valóban olyan nagy vihart kavart, hogy még magát az írót is nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Az elnevezés az 1800-as évek második felében a Dél-Tiszántúlon kibontakozott jelentős baloldali mozgalmakra utal. Több emlékezetes tüntetés zajlott le, elég csak az 1895-ös békéscsabai csendőrsortűzre, vagy Szántó Kovács János lefogására, illetve a gyomai sortűzre gondolni. A környék lakói mindig is lázadóbbak voltak az átlagnál, jól mutatja ezt az a tény is, az 50-es évek kolhozosítása ellen fegyveres ellenállás is kibontakozott. Az ellenállási mozgalom tagjait a hatalom könyörtelenül kivégeztette.

Ugyan miben élhették még ki az elnyomott emberek a hatalom elleni lázadásukat?

A mű egyik fejezete a szektákról szól, megemlítve köztük Jehova Tanúit is. Féja veszélyesnek tartotta a szektákat a társadalomra, ugyanakkor rámutatott keletkezésük egyik okára.

Ha belefáradtál már, hogy mindig bizonyítanod kell...

A szégyenre és bűntudatra épülő közösségek kiszívják a tagok életerejét, elveszi az életkedvüket. Tovább ront a helyzeten, hogy a keresztény körökben néha kevésbé kezelik a szülőket és a vezetőket úgy, mint akik felelősek lelki egészségük megőrzéséért, pedig a Biblia világosan mondja, hogy a vezetőktől több kéretik majd számon. Mégis gyakran lázadóknak és bajkeverőknek titulálják azokat, akik számon merik kérni a szülőkön és vezetőkön a hibáikat.

Alább összefoglaltam, milyen tüneteket észlelhetsz magadon akkor, ha olyan gyülekezetbe tartozol, ahol a személyiség integrációján és az egyéni szellemi fejlődésen nincs hangsúly:

A megbetegítő hit hatása a felnőtt férfiak és nők személyiségére

"Az a gyerek, aki azt tapasztalja, hogy csak akkor szeretik, ha megfelel mások elvárásainak, kénytelen valamilyen neurózissal válaszolni, legkésőbb akkor, amikor kudarcot vall valamiben. Aki ugyanis nem tanulta meg, hogy bízzon magában, saját erejében és képességeiben, az embertársaiban sem fog megbízni, és persze arra sem lesz képes, hogy egészséges bizalommal legyen Isten iránt. Az ekkléziogén neurózisok legsúlyosabb következménye az, hogy egy kiszámíthatatlan, haragos Istent, akinek örökké a bosszún jár az esze, egy olyan Istent, akitől félni kell - egy ilyen Istent senki sem lesz képes "teljes szivéből és teljes lelkéből" szeretni, ahogy a Biblia kívánja. Szeretni nem lehet parancsszóra, csak szabadon. Aki szeretetet követel, azt sosem fogják szeretni.

Kiégetett tégla vs. faragott kő

"Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által." (1Péter 2:5)

A torony. Mit jelképez?

C. G. Jung svájci pszichológus az emberiség ősrégi szimbólumait archetípusoknak nevezi. Ezek ősminták vagy meghatározott rendben elhelyezett motívumok és indítékok. Rejtetten vannak jelen tudatos viselkedésünkben, és függetlenek akaratunktól. Ezek lelkünk legmélyebb rétegeiben rejtőző őseink örökségei, melyek az emberiséggel párhuzamosan fejlődtek. Bennük találjuk meg az egyesítő emberi alapelveket, melyek mindannyiunkban közösek.

Éltető hit

".....szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?"

(Zsoltárok 56:9)

Váratlan gyógyulások, nem remélt felépülések, hihetetlen javulás – ki ne hallott volna
ilyen esetekről? Nemcsak Lourdes-ban vagy Fatimában, hanem itt, közöttünk, a
mindennapokban. Csodák? Vagy a hit ereje? Vagy az a csoda, hogy ilyen erős hite van valakinek? A hit és az imádság lélektani hatásain gondolkozva az elmúlt hónapokban már megfogalmaztuk, hogy a spiritualitás úgy hat a személyiségre, mint egy „pszichológiai immunrendszere” és a lelki egyensúly fenntartásában alapvető szerepe van. Sőt, a helyesen értelmezett vallásos hit védelmet nyújthat a szorongások, a depresszió és a reménytelenség ellen, valamint hozzájárulhat az érzelmi stabilitáshoz, kiegyensúlyozottsághoz.

Spiritualitás és lelki egészség

"...taníts minket imádkozni..." (Lukács 11:1)

Istenismeret és önismeret

Nagyon nehéz az imádkozás közben és által lejátszódó lélektani folyamatokról írni, sőt még elemezni is őket. Meglepő azonban, hogy ezek milyen nagymértékben hasonlítanak a modern pszichológiai kutatások által leírt teljes, autentikus személyiség jellemzőire. Miről van szó? Az ima az embernek talán a legmagasabb szintű tevékenysége: a személy elvonul s a csendben önmagára és cselekedeteire is reflektál, megpróbálja ezeket a hit fényében Isten elé vinni. Ebben az önvizsgálatban önismerete növekedhet, önazonossága megerősödhet, s képessé válhat arra, hogy valóban kapcsolatba kerüljön Istennel. Megdöbbentő, hogy ezt a gondolatot már 1198-ban (!) megfogalmazta Thierry Szent Vilmos ciszterci szerzetes, Szent Bernát kortársa:

 „Az én képmásom vagy. Ismerd meg magadat és így fogsz megismerni engem, akit a kép ábrázol. Önmagadnál megtalálsz engem.” 

Ezért talán megengedhető, hogy megpróbáljuk lélektani szempontból is megérteni, mi történik ilyenkor.