Az ausztrál bizottsági vizsgálat (Esettanulmány 29)

Már régebben írtam az ausztrál Királyi Bizottság 2013-ban indult vizsgálatáról, melyben különféle szervezetek (iskolák, egyházak, sportklubok) gyermekvédelmi eljárásait kutatták át, különös tekintettel a gyermekmolesztálásos esetekre. Az egész vizsgálatot a katolikus egyházban 2012-ben tapasztalt két eset (New South-Wales és Victoria államokban) hatására kezdeményezték ugyan, de végül több, mint 4000 szervezetre kiterjesztették. Nyilvános kérelmet tettek közzé a panaszok meghallgatása érdekében, melyre több,mint 50000-en reagáltak. A jelentett bántalmazások mintegy 62%-a vallásos intézményekkel hozható kapcsolatba. A Bizottság arra volt kíváncsi, hogy az egyes egyházi szervezetek hogyan kezelik a köreikben felmerült eseteket, milyen gyermekvédelmi belső szabályzataik vannak stb..., vagyis mivel járultak hozzá ők maguk az esetek magas számához, melyből jónéhány megelőzhető lett volna, ha komolyabban vették volna az áldozatok panaszait és az erre vonatkozó törvényi előírásokat. A Jehova Tanúinál a 60 év alatt 1006 molesztálásos esetet találtak dokumentálva, melyek közül egyet sem jelentettek a hatóságoknak.


Meglepő módon, a Bizottság nem elégszik meg a kutatásának puszta dokumentálásával, amit aztán egy polcra helyezhet porosodni, hanem mélyére akar látni, hogy milyen belső eljárások, kik és hogyan hoznak/hoztak döntéseket ezekben a kérdésekben az érintett szervezeten belül. Pontosan ezt tették a Tanúkkal is. Ebben a cikkben röviden összefoglalom, hogy mi történt eddig ezen a területen, kiváltképp a Jehova Tanúira vonatkoztatva.

Fontos szem előtt tartani, hogy a kormány által létrehozott vizsgálatot végző bizottság ugyan bírói hatalommal is fel van ruházva, melynek kötelező érvényű döntései nem lesznek. A bizottság munkája azonban teljesen nyilvános, és aránylag nagy média érdeklődést is kapott (nem Magyarországon, sajnos). A javaslataikat ez év végéig kell a kormány felé jelenteniük, hogy aztán ezzel mi fog történni, még a jövő titka.

A Jehova Tanúival kapcsolatos helyzetet két esettanulmányban foglalták össze, melyek Esettanulmány 29 és 54.

Esettanulmány 29

2015. júliusában kezdődött az a nyilvános meghallgatás, melyben az Ausztrál Jehova Tanúi Egyházban történt gyermekkorban elszenvedett szexuális zaklatások túlélőinek tapasztalatait összegezték. Az ülésen meghallgattak két túlélő tanút (BCG és BCH-ként utaltak a két nőre, akik előálltak történeteikkel), 12 szervezeti képviselőt, akik a Jehova Tanúi szervezetének belső eljárásait és gyakorlatait fejtették ki, és egy szakértőt, akit a Jehova Tanúi kértek fel (Dr Monica Applewhite, a védőügyvéd kérdésére elismerte, hogy túlzó kijelentést tett a kutatásait illetően). Az ülésen megvitatásra került még:

1. a Szervezet reagálása az egyházon belül történt és bejelentett szexuális bántalmazásokra 
2. melyek azok a belső szabályok, eljárások, melyeket az ilyen esetekben alkalmaznak 
3. mi az, amit annak érdekében tesznek, hogy megelőzzék ezeket az eseteket 

Röviden összefoglalva a történteket: a Jehova Tanúi képviselői sokan sokféle módon lejáratták magukat, melyet a jelenlegi tagoknak elég nehéz lesz feldolgozniuk. A sokkoló kijelentések oly számosak, hogy ebben az írásban csak néhányat tudok közreadni, de buzdítok minden még jelenlegi tagot, aki ért angolul - és érdekli az, amit a vezetőik mondtak a vizsgálóbizottság előtt - az hallgassa meg ezeket a beszédeket saját maga.  

Az egyik megkérdezett vén, Dino Ali, például azt találta mondani a bíró azon kérdésére, hogy jelentene-e egy gyilkosságot a rendőrségen, ha egy szemtanú mondja neki ugyan, de ő maga képtelen lenne a feljelentést megtenni, hogy nem jelentené, hanem a tanút buzdítaná ennek megtételére. A válasza láthatóan sokkolta McClellan bírót. 

Az egész eljárás szövege nyilvános, ezen a linken elérhető és olvasható (angolul):

http://www.childabuseroyalcommission.gov.au/case-study/636f01a5-50db-4b59-a35e-a24ae07fb0ad/case-study-29,-july-2015,-sydney

A tanúvallomások meghallgathatóak itt (angolul):  https://www.youtube.com/channel/UCCZ6rs9OvQLaoydMR6GjsqQ

A tanúk között volt Geoffrey Jackson (egy összegzés itt található), a Vezető Testület tagja, akit a VT szerepéről kérdeztek, mint a tanításokért felelős osztály képviselőjét. Meglepő módon, Geoffrey Jackson nem védte az Őrtorony tanokat, hanem vallomásában teljesen ellenement néhány azoknak. Például elismerte, hogy "úgy tűnik az az eset áll fenn", hogy a szervezet nem teljesen jól reagál a szexuális molesztálás eseteire, hiszen az elmúlt évtizedekben többször is változtatni kellett az ezzel kapcsolatos szabályon. Nos, egy ilyen kijelentésért könnyen kizárhatnak valakit a gyülekezetből, mivel nem tiszteli a "hűt és bölcset", mint Jehova egyetlen csatornáját. Ami lehet mégsem az egyetlen és kizárólagos, hiszen Jackson merésznek tekintette ezt az állítást, amikor nekiszegezték a kérdést, hogy Jehova kizárólagos szószólójának tartja-e magát (érdemes összevetni ezt azzal, amit az 1994-es Őrtorony október 1-i száma a 8. oldalon kijelent a hű és bölcs rabszolgáról (melynek Jackson magát is tartja)).
Azok a Tanúk, akik veszik a fáradtságot a videófelvétel meghallgatásának (amíg el nem távolítják azt), megtudhatják Jacksontól, hogy a fizikai fegyelmezés nem elfogadott (annak ellenére, amit erről az Őrtorony ír), mint ahogy azt is, hogy a közösségmegvonás korántsem "szerető elrendezés", hanem igenis egy kegyetlen eljárás, ahogy a VT tag nem tagadta ezt a vallomásában. A VT tag úgy tudja, hogy senkit nem közösítenek ki Jehova Tanúi közül, ha egy karácsonyfára tesz szert, és abba is beleláthatunk, hogy mennyire érdekli a VT tagjait a szexuális molesztálás áldozatainak története (semennyire). Jackson nyíltan elismerte, hogy el sem olvasta annak a két nőnek a történetét, akiknek az életét teljesen tönkretette az Őrtorony eljárás. Azt a kifogást hozta fel erre, hogy a beteg apjáról kellett gondoskodnia. Jóllehet beszédjéből kiderül, hogy a többi Őrtorony képviselőnek és ügyvédeknek a vallomásait elolvasta, arra szakított időt. Nyilvánvaló, hogy a bokros teendői listájának végén szerepeltek az áldozatok történetei, ha egyáltalán rajta voltak. Azért képmutatóan megjegyezte az áldozatokat képviselő ügyvédnek, hogy 'ne feltételezze róla, hogy nem érdekli az áldozat mondanivalója....és adja át neki szeretetét és aggodalmát, és biztassa arra, hogy ragadja meg az alkalmat arra, hogy beszéljen az érzéseiről, amitől reméli, hogy segíteni fog a helyzet (mármint a belső eljárások és gyakorlatok) javításában'. Nos, ha valaki volt már valaha hasonló helyzetben az tudja, hogy mennyire érdekli a szervezet képviselőit egy nő véleménye, főleg nem egy olyané, aki szexuális molesztálással áll elő :)
Jackson igazi "hitehagyott" beszédének szöveges összefoglalása itt olvasható részletesebben (angolul): 
http://jwsurvey.org/cedars-blog/12-things-we-learned-from-geoffrey-jacksons-testimony-at-the-royal-commission

Az eljárást vezető védőügyvéd, Angus Steward még írásos alapot is felhozott a "két tanú szabály" ellen. Steward a 5Mózes 22:25-27. verseit idézte mely szerint egy szexuális bűncselekményt elkövető egyén ellen akkor is el lehet járni, ha az a tettét olyan körülmények között követi el, amelyben áldozatának esélye sincs védekeznie, vagy segítséget kérnie. A gyermekek elleni szexuális támadások pedig leginkább ilyen körülmények között történnek. 

"De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, a ki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint a mikor valaki felebarátjára támad és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt a ki megoltalmazza őt.

A beszélgetés részlete itt hallgatható meg (angolul):
https://www.youtube.com/watch?v=dJE4_xGHs8E

Természetesen, Jackson írott nyilatkozatában kijelentette, hogy 'jóllehet ezek a szavak valóban megtalálhatóak a Bibliában, mint egy kivételes esetre alkalmazhatóan, de ez nem az Írások helyes értelmezése. Az Írások elvárása szerint legalább két tanú vallomása elfogadható, egy ügyben való eljáráshoz'.

A meghallgatás során a Királyi Bizottság az alábbi problematikus pontokra lett figyelmes:

• a szervezetnek nem létezik olyan belső szabálya, ami értelmében jelenteniük kéne a szexuális támadásokat a hatóságoknak vagy a rendőrségnek
• 1998 előtt egy gyermekkori molesztálás áldozatának az elkövető jelenlétében kellett a vádjait előadni
• ha az elkövető nem vallja be a tettét, egy hajthatatlan követelmény szerint két szemtanú állítására van szükség egy gyermek molesztálása esetén
• nők egyáltalán nem szerepelnek a belső fegyelmi eljárási rendszer döntéshozatalában
• nem történik semmiféle intézkedés az áldozat érdekében arra, hogy egy támogató személy csatlakozzon hozzá a belső fegyelmi eljárás során
• a szervezetnek korlátolt, hatástalan kockázatfelmérő gyakorlatai vannak
• a szervezetnek létezik egy olyan szabálya és gyakorlata, mely szerint közösségmegvonással sújtják azokat, akik el akarják hagyni a szervezetet

Az egész eljárásról készült tanulmány (angolul) letölthető innen: http://www.childabuseroyalcommission.gov.au/getattachment/c2d1f1f5-a1f2-4241-82fb-978d072734bd/Report-of-Case-Study-No-29

Az eljárás alapján ez a konklúzió született:

"A Királyi Bizottság úgy találta, hogy a gyermekek szexuális támadásoktól való védelme nem kielégítő a Jehova Tanúi szervezetben, és úgy tűnik a szervezet nem reagál megfelelő módon a gyermekkori molesztálásokkal kapcsolatos vádakra. 

 A bizonyítékok alapján a Királyi Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Jehova Tanúi szervezet olyan idejétmúlt eljárásokkal és gyakorlatokkal reagál a gyermekmolesztálás vádjaira, melyeket nem vizsgál felül folyamatosan. Ezek között van a szervezet által megrögzötten alkalmazott két-tanú szabály, mely a Királyi Bizottság meglátása szerint súlyos hiányosságot mutat a gyermekmolesztálás természetének megértése iránt. Ez a szabály, amit a Jehova Tanúi rugalmatlanul alkalmaznak még a gyermekek szexuális bántalmazása esetében is, több mint 2000 évvel ezelőtt lett kitalálva.

A Királyi Bizottság a kivizsgálás során úgy találta, hogy a Jehova Tanúi szervezetének belső eljárásai, melyek a gyermekkori szexuális bántalmazásokkal kapcsolatos panaszoknál alkalmaznak, nem gyermek és bántalmazott túlélő fókuszúak. A túlélő áldozatoknak kevés vagy semmilyen lehetőségük nincsen a panaszaikkal előállni, a(z) [elkövetőkkel szembeni] szankciók gyengék, nem számolnak annak lehetőségével, hogy az elkövető újra támadhat.

Végezetül, a Királyi Bizottság megállapítja, hogy a szervezet azon általános eljárása, mely szerint nem jelentenek komoly eseteket a rendőrségnek vagy a hatóságoknak, rendkívül komoly mulasztást jelez részükről a gyermekek biztonságára és védelmére vonatkozóan." 

http://www.childabuseroyalcommission.gov.au/media-centre/media-releases/2016-11/report-into-jehovah%E2%80%99s-witness-organisations-releas

Esettanulmány 54

A 2017 március 10-én tartott meghallgatásban a Bizottság arra volt kíváncsi, hogy mi történt az elmúlt 21 hónapban. 

Ezt egy következő cikkben foglalom össze.

További források:
http://jwsurvey.org/child-abuse-2/news-bulletin-australian-government-issues-report-condemning-jehovahs-witnesses-sexual-abuse-policies

http://jwsurvey.org/australian-royal-commission/royal-commission-case-study-54-expect

http://mobile.abc.net.au/news/2017-03-10/uniting-church-in-australia-apologises-to-victims/8344496

https://www.youtube.com/watch?v=AY3_sh8kYXg


Magyar nyelvű hírek, források:
http://www.magyarkurir.hu/kitekinto/uedvozli-az-ausztral-puspoki-konferencia-pedofilugyek-allami-kivizsgalasat

https://444.hu/2017/02/06/50-ev-alatt-4444-gyerek-ellen-kovettek-el-szexualis-eroszakot-az-ausztral-katolikus-egyhazban

http://jtinfo.blog.hu/2017/01/15/miert_nem_irta_meg_az_ujsag