Démonűző keresztény

Ezt a kérdést igazán nem feszegettem sokáig, mivel úgy éreztem, nem szeretném magamat bajba vagy félelembe sodorni, főleg a JT-knél átéltek hatására, de az élet úgy hozta, hogy megint hozzá kellett nyúlnom. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt időszakban sikerült beleszaladnom (nem csupán nekem, hanem sokaknak) egy olyan személybe, aki mindenáron démonokat akart belőlem kiűzni. Sikerült is elvadalnia az egyik blogról, mivel többszöri próbálkozásom ellenére sem tudtam kideríteni, hogy mi lehet a baja velem. A magam részéről nem szeretek olyan helyen jelen lenni, sem személyesen, sem virtuálisan, ahol tolerálnom kéne mások erőszakos és ítélkező viselkedését (részletek: itt és itt).


De mint minden tapasztalat, ez is jó valamire. A kialakult helyzet hatására sok mindenen elgondolkodtam. Felmerült bennem a kérdés, hogy valóban lehetséges-e napjainkban, hogy Krisztus hatalmával valaki gyógyításokat végezhet, vagy démonokat űzhet ki másokból. Az Őrtoronyban átélt saját tapasztalatomból indultam ki, amikor is egy gyülekezettől jövő sokkhatás következményeként váratlanul meggyógyultam addigi betegségeimből, mégpedig "csodás módon". Érdekes, ez az eset inkább alátámasztotta számomra  az Őrtorony hamis tanítói mívoltát, mint megerősített volna a hitemben. Ekkor kezdtem el komolyan azon gondolkodni, hogy nem stimmel valami a JT-inél, jóllehet a hamis prófáciákról, meg egyéb sumákságokról fogalmam sem volt, hiszen jó JT módjára eszembe sem jutott "hitehagyott" oldalakat olvasni (akkoriban még nem is volt annyira lehetőség erre). Sőt, az ezt követő években egy meglehetősen érzelmi hullámvasútba kerültem, mivel nem tudtam elhelyezni magamban a történteket. Innen tudom, hogy nagyon nem mindegy, hogyan, ki által és milyen módon gyógyulunk meg, mert a "kezelés" többet árthat, mint használ. Igen, a kéretlen "jószándékú" segítők és szellemgyógyítók súlyos károkat okozhatnak az életünkben. Létfontosságú, hogy meg tudjuk különböztetni őket a valódi képességekkel rendelkezőktől, mert ilyenek is vannak ám.

A következő bibliai utalások jutottak eszembe ezzel a témával kapcsolatosan:

"Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak". (Márk 16:17,18)

Erre azt mondják a JT-i, hogy nem része az ihletett Írásoknak, mert utólag került bele. A lényeg, hogy mégis benne van, sőt Jézus maga is utalt arra, hogy a követői fognak ilyesmiket tenni, bár ezt még a hamis követők is megtehetik:

"Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." (Máté 7:22, 23)

Tény viszont, hogy az apostolok is tettek ilyen csodákat az első században, mely képességet a nyelveken szólás képességével hasonlóan a Szent Szellem akkori csodás ajándékaként kapták. Az apostolok rendelkeztek a csodatévő képességgel, de nem mindenkit ítéltek alkalmasnak arra, hogy továbbadják nekik ezt a hatalmat. 

Egy Simon nevű férfit, aki elámult az apostolok gyógyítótudományától, a Biblia "ördögi tudomány" gyakorlójaként tart számon, jóllehet semmi nem utal arra, hogy a férfi bármilyen gonosz dolgot művelt volna. 

"Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel" (Csel 8:18)

Az apostolok mégsem látták alkalmasnak a csodatételre, hiszen hiányozhatott nála a szellemi gondolkodásmód.

Ezt a bibliaidézetet arra használják a Tanúk, hogy bebizonyítsák a csodatételek hamis prófétákhoz köthetőek az utolsó napokban. Ezzel igazából csak maguk ellen tanúskodnak - legalábbis az én esetemben ez így történt (ez az amire utaltam a cikk elején). Csak azért, mert ők nem képesek csodákat tenni, legalábbis tudatosan biztosan nem, ezért ezzel a bibliai-nak álcázott tanítással próbálják a valódi gyógyítókat lehúzni.

Szóval úgy gondolják, hogy ha 'bebizonyítják, hogy ma nincsenek csodák Jézus erejével, akkor azok, akik mégis képesek ilyesmire, csakis az Ördögtől valók, és ettől ők majd jobbnak tűnnek. 

Viszont a Biblia szerint Isten egyházában (és itt nem az adók 1%-ért könyörgő gyülekezetekre, hanem a szellemi tagokból álló láthatatlan egyházra gondolok), mégiscsak vannak olyanok, akik 'gyógyítókul adatnak':

"És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit." (1Kor 12:28)

Aki azonban az apostoli idők Szent Szellemtől kapott démonűző képességeivel kérkedik, annak nehéz dolga lesz ezt bizonyítani, hogy valóban onnan van a tudása. Hiszen felmerülhet a kérdés, hogy vajon melyik apostol kézrátételével szerezte meg a tudását? Az első századi csodás képességek, úgy tűnik, csak így voltak terjeszthetőek. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy ez így is volt, de az, aki csak a Bibliából érvelve támasztja alá különleges tudásának isteni eredetét, bajba kerülhet ezen a téren. A bevezetőben említett "ördögűző keresztény" sem tudott válaszolni erre, az általam feltett kérdésre. Ehelyett inkább személyemet támadta. (Még szerencse, hogy nem a középkorban élünk, mert akkor könnyen máglyán is végezhettem volna az "isten iránti nagy buzgóságának" köszönhetően.)

A szellem azonban képes kimunkálni valakiben ezt a tudást, de úgy tűnik nem olyan módon, ahogy ez az első században történt. A gyógyítás és különösen a szellemgyógyítás nem nélkülözheti az emberi testről, pszichéről szóló ismereteket. Ahogyan fejlődött a tudomány és a gyógyítói tapasztalat, ráadásul elérhetővé váltak más kultúrák meglátásai is, egyes emberek kifejleszthették magukban azokat a képességeket, amelyke mindannyiunkban megvannak. Ebben semmi természetfeletti nincsen, hiszen az embereknek különféle képességeik és érdeklődési körük lehet: az egyik mérnök, a másik tudós, a harmadik gyógyító.
A gyógyítónak magából, a saját lelkéből kell adnia, így az empátiát sem hagyhatja ki. Ezért még ha történnének is csodás gyógyulások, de ha a segítő, vagy gyógyító nem mutatja fel a krisztusi tulajdonságokat és az empátia teljes hiányáról tanúskodik, akkor az a 'beteg' számára legjobb esetben is csak rövid távon hozhat hasznot, de hosszabb távon mindenképpen káros. Egész egyszerűen azért, mert nem látja a saját életében az összefüggéseket, hiszen maga a gyógyító sem látja azt a sajátjában, így csak vaktában, hatáskeltés végett használ olyan praktikákat és erőket, melyekről nem tudja, hogy mik azok. Ezt nevezik fekete mágiának, ami veszélyes, mert vak vezet világtalant.

A bevezetőben említett démonűző "Krisztus katonát", aki már egy ideje a volt-JT-i által látogatott blogokon tevékenykedik, ez egyáltalán nem zavarja: teljességgel képtelen megérteni a másik ember nézőpontját, kemény ítéletekre ragadtatja el magát, ha valaki nem ért vele egyet (volt akit lesenkiházizott, máglyára küldött és általában mindenkit gonosz szellemektől megszállottaknak tart). Önmagát felmagasztalja és mások fölé emeli. Nyiltan negatívan diszkriminál és rendszeresen antiszemita megjegyzéseket tesz. A sértésekért azonban soha senkitől nem kért bocsánatot, sőt arra kényszeríti a többieket, hogy nyeljék le a stílusát. Valakinek, aki kifogásolta a modorát, ezt írta:

"Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is." (2Kor 11:1)

Hát, lehet, hogy a családjának sokat kell szenvednie tőle. De az is lehet, hogy fizetett személyzet gondoskodik a megnyugtatásáról. Egy biztos: ő maga nem kíván fejlődni a krisztusi tulajdonságok megtermésében, hiszen ezt nem tekinti feladatának. Inkább mások viseljék el a dolgait, ő meg csak nyomja az igét.

Ezt úgy is nevezik, hogy erőszak.

Az ártó szellemek osztályozásában viszont rendkívül járatosnak tűnik:

"Addig még az ember nem szuletik
újjá Szetszellemtol, a világ szelleme lakozik benne.
A démon szó esetleg valakinél félreértésre ad okot.
A helyes forditás az ordog anygala, azaz egy a bukott szellemek kozul, vagy esetleg tobb.
Az Úr Jézus nem véletlenul uzte ki az ordog szellemeit(démonok) az általuk gyotort emberekbol. Sot ezta parancsot adta a tanítványainak. Általába,akit megszabadítottak az ordog szellemétol, azok a személyek a Szetszellem hatása alá kerultek. Tehát nem kell, hogy végleges legyen ez az állapot az emberben. Addig, amíg az emberben vannak helytelen vágyak és bunos cselekedetek, addig bizony az ordog szellemei uralkodnak felette.
Onmagában sok betegséget is okoznak az emberben lakozó ártó szellemek. nem mindegyiknek azonos a szerepe az emberben.
Vannak,amelyek azt a célt szolgálják, hogy elhitessék a hazugságot. Ezek a hiteto szellemek. Vannak,amelyek alkohol rabjává teszik az ember, megint mások erkolcstelen hajlamúak, és parázna életmódba hajszolják az embe. Vannak atolvajlásra osztondok, vagy a hazudozásra osztondok.
Ezeknek a szellemeket csak a Szetszellem segítségével lehet észlelni."

Arról azonban egy szót sem ejt, hogy ő maga hogyan szabadult meg tőlük.
Ugyanis, ha megszabadult volna tőlük, akkor tudná, hogy fogvatartott személy szabad akarata nélkül nem történik semmiféle szabadulás. Nem lehet senkit sem kiragadni a maga által választott nyomorból. Ha valóban megszabadult volna a gonosz szellemektől, akkor nem erőszakoskodna másokkal és nem vádaskodna, hanem megvárná, míg az a személy maga ismerné fel a problémáját és fordulna hozzá segítségért.
Természetesen ehhez neki magának hiteles személynek kell lennie, egyébként csak elriasztja azokat, akik nehézségek gyötörnek. Sajnálatos módon a volt JT-i közül sokan még bedőlnek érveléseinek, jóllehet a szellem gyümölcseinek a megtermésében egyáltalán nem jeleskedik.
Abban egyetértek, hogy sokat lehet tőle tanulni, mint bárkitől az életben. Ilyen alapon az Őrtoronytól is sokat lehetett tanulni. Vajon azok, akik hagyják magukat terrorizálni egy erőszakos térítő által, levonták az Őrtoronyból levonható tanulságokat? Ugyanis ott is mindent a Bibliából magyaráztak meg, csak egyet nem engedtek használni: a józan eszünket.

Végezetül nézzünk meg egy szép körérvelést, mivel takaródzik emberünk:

"Akkor Pál miért nem hagyta bennuk az ordog szellemét? ha szerinted felesleges dolog démonizálni. Miért adott az Ur parancsot a tanítványoknak, hogy démonokat uzzenek?
A te teoriád szerint már egy ilyen parancs kiadása is elmebetegségrol tanuskodott, hisz a démonokról beszélni, ill azok hatására figyelmeztetni embertársainkat, szerinted nem krisztusi tulajdonság, sot távol állott az apostoloktól.
A gond azonban az ezzel a démonod által eloadott, a problémát szándékosan bagatelizáló , szándékomat aljas módon kétségbevonó teoriáddal, hogy úgy Krisztus, mint az apostolok, a prédikáló tevékenységuk elkerulhetetlen részének tartották az ordogok kiuzését. Ugyhogy mond meg a téged ellenem és a Szentírás ellen hergelo démonodnak, hogy menjen oda ahová való, de itt a blogon ne nagyon próbálkozzon, mert nem vagyok egyedul, akik figyelunk, és az ilyen irások mogott azonnal felismerjuk annak ihletojét.
Remélem elég világosan eloadtam."

Igen, így van. Teljesen világos.