"A szorongást általában a hiperérzékenységgel szokták összefüggésbe hozni, ám a Tel Aviv-i Egyetem kutatói szerint az ilyen emberek éppen hogy egyáltalán nem érzékenyek.
Annak kutatásához, hogy a szorongó illetve nem szorongó emberek agya hogyan dolgozza fel az információkat, a szakemberek - Yair Bar-Haim kutatásvezető és Tahl Frenkel pszichológusok – félelmet és rossz érzéseket keltő képeket mutattak kísérleti alanyaiknak, miközben agyuk tevékenységét monitorozták. Úgy tapasztalták, hogy a szorongó emberekre kisebb hatást tettek a látottak. Meglepő módon a szorongásra hajlamos alanyok a többieknél kevésbé tűntek érzékenynek a környezetükben történő apró változásokra – magyarázta Frenkel. Elmélete szerint ez azért lehetséges, mert ezeknél az embereknél nem működik megfelelően a fenyegetettség érzése – ami pedig fontos a hatékony döntéshozatalhoz és a félelmek kezeléséhez -, így kevésbé reagálnak az ilyen kis dolgokra.
A nem szorongó emberekben dolgozik egyfajta tudatalatti korai figyelmeztető rendszer, így tudnak időben felkészülni a veszélyre. Emiatt a szorongókat jobban meglepik ezek a helyzetek, míg a többieknek idejük marad öntudatlanul is felkészülni rájuk. A folyamat jobb megértése érdekében a tudósok 240 egyetemi hallgatót is megvizsgáltak, akik szorongását a Spielberger-teszt segítségével mérték fel. Olyanokat kerestek, akik a leginkább és a legkevésbé érintett 10 százalékba tartoznak.
Először egy olyan képsorozatot mutattak nekik, amin egyre jobban félt a szereplő. A szorongásra hajlamos alanyok hamarabb észrevették a félelmet a modell arcán. Noha ők csak a képek 32 százalékát ítélték „ijedtnek”, szemben a nem szorongók 39 százalékával, az agyműködésük mást mutatott: az EEG-készülék kimutatta, hogy a nyugodtabb alanyok már mélyen elkezdték feldolgozni az információkat, ami befolyásolta a válaszaikat. Ez a folyamat a szorongóknál nem játszódott le. Frenke magyarázata szerint, aki nem szorong, hamarabb észreveszi a környezetéből érkező fenyegető jeleket, így tudattalanul fel képes készülni a várható eseményre. A szorongókat azonban meglepetésként érik a félelmet keltő események."
Még egy ok, miért is kell szembenéznünk félelmeinkkel, ahelyett, hogy pótszerekkel vagy gyógyszerekkel elnyomnánk azokat. Azok, a Tanúk, akik kezdik felismerni, hogy lóvá voltak téve eddig az ŐrtoronyTársulat hamis propagandája következményeként, talán félelmet és idegességet tapasztalhatnak. Számtalan dolog felmerülhet ilyenkor az ember elméjében:
- mi lesz velem, ha nem kapok útmutatást a "toronyból"?
- hogyan mondom meg a családomnak, a gyerekeimnek, hogy más nézeteket vallok?
- hogyan fog ez az ismeret hatni az életemre/munkámra stb?
- meg tudom-e majd őrizni az épelmémet?
- stb
Ezek teljesen normális dolgok, mely aggodalmak nagyon is emberiek. Tudnunk kell azonban, hogy ezeknek a félelmeknek igen nagy százaléka abból fakad elsősorban, hogy az Őrtorony tanításokat követve évekeig, évtízedekig lenyomva tartottuk azokat a bennünk meglevő erőket, melyek kitörni igyekeztek volna. Hiszen nem tehettük azt, amit szerettünk volna: nem hallgathattuk azt a zenét, nem vehettük fel azt a ruhát, amit akartunk, mert mindig megjelent valaki, aki valami teokratikus "jó tanáccsal" látott el minket. Egyszóval: nem voltunk önmagunk, mert nem lehettünk azok!
Így ezt a generalizált félelmet úgy is össze lehetne foglalni, hogy leginkább önmagunktól félünk, hogy kik vagy mik is vagyunk valójában, amely félelem az önismeret súlyos hiányával párosulva esetleg gyűlöletté fajulhat, hacsak nem teszünk ellene valamit.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése