Ki vagy te?

Talán erre azt mondod magadban: ’ja, én kivagyok’. De most félretéve a viccet, tényleg ki vagy Te?
Az autód, a házad, a bankszámlád? Vagy az vagy, akinek a körülötted élő emberek tartanak, akik nap, mint nap találkoznak veled, a családod a munkatársaid vagy netán a gyülekezeted tagjai?

De SZERINTED ki vagy te?

Mindazzal, amivel rendelkezünk, az elménkkel és az akaratunkkal hoztuk létre (vagy éppen nem hoztuk létre). De vajon mennyire valóságosak ezek a dolgok? Ha ezt a cikket olvasod, akkor már valószinüleg felismerhetted, hogy eléggé múlékony ternészettel bírnak. Egyik nap volt autónk, házunk vagy munkánk, a másik nap már ezek nincsenek sehol.  Sajnos ugyanez történhet a családunkkal vagy éppen a minket körülvevő emberekkel is, még azok is, akikkel évekig egy közösségbe jártunk, ismertük egymás búját-baját, egyszerűen elfordíthatják fejüket, ha meglátnak az utcán és még csak azt sem tudják, hogy miért teszik ezt.

Mindez csupán az elménk játéka lenne? Illúziókat kergettünk volna eddig?

Keleten az elmét folyton ugráló majomnak hívják, nem véletlenül – a majom állandó mozgásban van, szórakozásra vagy szórakoztatásra vágyik. A nyugati kultura ezt a fajta tudatosságot egó-nak hívja, ami a gondolataink egyfajta saját életre kelése, miközben egyre jobban eltávolodunk saját magunktól.

Honnan tudjuk, hogy ez a ’majom’ átvette felettünk az irányítást? Ennek egyik legbiztosabb jele lehet, ha állandóan zakatol a fejünk, gondolataink száguldanak és ha megpróbáljuk leállítani őket, akkor attól idegesek leszünk. De ennél is tovább megy: az egó-tudat számára az ad biztonságot ha a téged körülvevő világban kapaszkodókat keres és talál a maga számára, amivel azonosíthatja magát: „Ez vagyok Én!”. Ilyen kapaszkodó mindaz, amivel életed során körülveszed magad, mint a  munkád, az otthonod, a körülményeid, de még azok az emberek is, akikhez ragaszkodsz és akiket szeretsz.

Az egó számára a legnagyobb veszélyt ezeknek a körülményeknek a megváltozása jelenti, éppen ezért minden változást rendkívül erős fájdalommal reagál le, ami arra ösztönöz téged, hogy a lehető legritkábban változtass a már jól bejáratott és kialakult körülményeiden. Az egód a saját félelmedet használja fel ellened, hogy biztosítsa saját fennmaradását.

A három, leggyakrabban előforduló félelem alaptípus:

•          Az anyagi veszteségtől való félelem:

Az anyagi javak felhalmozásával küzdesz ellene.  Ha csak belegondolsz, hogy elveszítheted a munkádat, máris gyomorszorító félelem lesz úrrá rajtad, ami arra késztet, hogy rabszolgaként olyan munkát végezz, amire egyébként nem lennél hajlandó. Ez az oka annak, hogy egyéniségként nem tudsz a saját lábadra állni, hiszen az egó elhiteti veled, hogy ha kiállsz a magad igazáért a főnököddel szemben vagy kockáztatsz, akkor könnyen elbukhatsz, ezért jobb ha  inkább meghúzod magad.

•          A magányosságtól való félelem:

Ez abból a téves tudatból táplálkozik, hogy egyedül vagy a világon és szükséged van valakire. Ez az érzés pedig arra késztet, hogy belekapaszkodj körülötted levő emberekbe. Sajnos a félelemből magad köré épített fal nem tud megvédeni a magányosságtól, viszont sikeresen megakadályozza kapcsolataid sikerességét. Ennek oka a saját erőd hiányában keresendő, hiszen ha nincs önbizalmad, akkor nem csupán magadban, de senki másban sem tudsz megbízni. Egód a világot egy veszélyes helynek láttatja veled, így képtelen vagy kitörni egy nem működő kapcsolatból vagy egy romboló élethelyzetből.

•          A változástól való félelelem:

Az egód harmadik játszmája megpróbál az állandóság és stabilitás állapotában tartani, amivel elhiteti veled, hogy magabiztos ember vagy hiszen a kiszámíthatóság illózióját kelti benned. Úgy érzed, hogy kezedbe tartod a dolgokat és a változatlanság csalóka délibábjával áltat, ami csúnyán véget érhet, ha elveszítesz valakit vagy valamit vagy életkörülményeid hirtelen negatív irányba változnak meg.

A megfékezhetetlennek tűnő ’majom-elme’ folyton rohangál múlt és jövő között; hol a múlt megváltozhatatlan eseményein rágódik, hol pedig a jövőre gyárt elméleteket. Mivel senki sem tudja, mi fog következni, így ezek a gondolatok vagy szebbek lesznek a valóságnál vagy pedig rosszabbak lesznek, mint a valóság. Az előbbi kiábrándultsághoz, míg az utóbbi fölösleges aggodalmakhoz vezethet a jelen életedben.

Hogyan lehet a majmot megállítani? Vagy nincs is rá egyáltalán szükségünk? De igen van. Nagyon hasznos a gondolkodóképességünk, ha például meg akarunk oldani egy adott problémát. Ha viszont az igazi valónkhoz akarunk közel kerülni, akkor bizony szükség van a ’majom megkötözésére’, a gondolataink ideiglenes leállítására. Ebben az állapotban tudunk csak igazán szembenézni a félelmeinkkel és aggodalmainkkal.

És a félelmeink mögött ott vagyunk MI MAGUNK.

Források:

http://pozsgainikoletta.com/

http://szammisztika.com/

Ekhart Tolle: A most hatalma