Hibáztál?

Na és akkor mi van?

Ma mit csinálnál másként, ha újrakezdhetnéd?

Egy elég helytálló vélemény a szektába tömörültekről

"Olcsó és hatásvadász húzás lenne részemről emberek vallásosságából viccet csinálni, de vannak olyan mozgalmak (szekták?), amelyekkel kapcsolatban nyugodtan megteszem, mivel szerintem ezeknek az égadta világon semmi közük a hithez, Istenhez, vagy akár a Biblia tanításaihoz.

Akarsz hős lenni? Vagy a túlélésre hajtasz?

"Az vagy, amit teszel, nem az, ami történik veled: „Révész bácsi, a balettmester már gyerekkoromban megmondta, hogy az életben befelé kell figyelni, az érzelmek is belülről jönnek." 

Miért ilyen makacs Mr Anderson?

Melyik vallást válaszd?

Azt amelyik illik az egyéniségedhez. Istent bármelyik vallásban megismerheted, de bármelyikben el is hagyhatod. Nincs összefüggés tehát a vallásosság és az istenhit között. Ha már mindenféleképpen hasonszőrű emberekkel kívánod az 'élet nagy dolgait' megvitatni, akkor az viszont nem mindegy, hogy milyen szokásokhoz kell igazodnod és milyenekhez nem. 

Az alábbi útmutató segít ebben eligazodni:

Attól függ, honnan nézzük...

Jehova Tanúinál gyakran megfigyelhető, hogy bármi történik, mindig úgy magyarázzák, hogy az az ő saját ideológiájukat támassza alá. Pl, ha sütöttt a nap egy szabadtéri kongresszuson, akkor azt "Jehova áldása"-ként, tartották számon - hiszen "meghallgatta az Ő szolgái imáit" (akik nyilván nem akartak az esőben ülni) -, míg ha esett az eső, Sátán kisértésekent értékelték ki, aki próbára tette "Isten népét". Arra, hogy ezekre a próbákra mi okból kerülhetett sor, már nem tértek ki. De voltak olyan vélemények is, melyek szerint az eső akkor is Isten áldása, ha éppen kongresszusi napon jön, hiszen kell a csapadék a földeknek. Természetesen a napsütést is lehetett "próbá"-nak tekinteni, főleg ha 40 fokkal társult....

Mire jó a kapálás?

"A múltkor Egerben mama kérdezte, hogy épp mivel foglalatoskodom, én pedig
mondtam neki, hogy olyan nőkről írok, akik borzasztóan kritikusak saját
magukkal szemben és kiakadnak azon, hogy vastagabb a karjuk, vagy
narancsbőrös a fenekük. Mama megvetően legyintett, közölte, hogy ez
baromság és hogy inkább arról írjak, hogy ezek a nők kapáljanak be öt
hektár kukoricát, és akkor biztosan nem lesz idejük a narancsbőrükkel
foglalkozni.

És akkor hirtelen belém hasított, hogy basszus, mindenre ezt a kapálás
dolgot hozza fel, és összegyűjtöttem, hogy mama szerint milyen problémákra
lenne megoldás a kapálás.

Önbizalom és érett személyiség: a változás csak belülről jöhet

Függőségek, pánikrohamok, szekták és munkahelyi tréningek. Mi ezekben a közös? Az alábbi beszélgetésből kiderül:

Az emberi lét legpusztítóbb fegyvere

"Pusztítóbb mint az atombomba, pusztítóbb mint bármilyen járvány, pusztítóbb mint az éhínség, a háborúk, az értetlenség, a félreértés, a tévedés, a rosszindulat, a gyűlölködés és a gyűlölet. Mi is az, amire gondolok? Az emberi lét legpusztítóbb fegyvere:

Elveszett gyermekkor - TDK szakdolgozat a Jehova Tanúi családokban nevelkedő gyermekekről

Tegnap Székesfehérváron a Kodolányi Főiskola Tudományos Diákköri Konferenciát (TDK) tartott, melyen részt vettem egy évek óta készülő dolgozatommal, melyet egy 7 főből álló csoportos interjú elemzésére alapoztam. A dolgozat pontos címe: Az ellopott gyermekkor - A Jehova Tanúi vallási mozgalom gyermekekre és ifjúságra gyakorolt hatása.

Egy pillangó története

"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni.

Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

Megrövidített életét a kiszabadított pillangó a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán."

Téged "benyelt" már a szekta?

Hinni valamiben sosem baj! Legyen valaki keresztény, boszorkány, muszlim, buddhista, vagy bármi más, az az ő magánügye. A vallást mindenkinek tiszteletben kell tartania, ám akkor nem árt figyelmeztetni a másikat, ha az kezdi teljesen elzárni magát a világtól.

Legtöbbször ez akkor jelent problémát, ha valakit benyel egy szekta. A vakhívő megszakít minden kapcsolatot a családjával, barátaival, és csakis a szekta szabályai szerint él, mintha teljesen kimosták volna az agyát.

Élesítsd az intuíciódat!

"És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok"

(Ézsaiás 30:21)

Ítélkezés helyett megbocsátás

"Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.

Kinek a problémája a szektás gondolkodás?

Diane Benscoter, aki korábban a Moon szekta tagja volt, beszél a szektában átélt élményeiről. Diane tizenévesként ismerkedett meg a szekta tanításaival, melyet szinte egy héten belül magáévá tett. Ám középosztálybeli szülei kisérletet tettek a kiszabadítására. Akkoriban (70-es évekről van szó) létezett egy földalatti mozgalom, mely gyakorlatilag elrabolta az áldozatokat és átprogramozásnak vetette őket alá. Diane "kitérítése" is hosszú ideig tartott (feltehetően erőszakos módszerekkel történt, ugyanis a család akarta így, nem pedig ő maga...), viszont eredményes volt, hiszen ő maga is ún. "átprogramozóvá" vált. Ez ment egy darabig, egészen addig, míg egyszer letartóztatták emberrablás vádjával.

Az iskola és Jehova Tanúi

"Jelentõs többletterheket ró a pedagógusokra, amikor egy új vallásos mozgalomból érkezõ tanuló kerül az osztályba. Az ilyen tanulók által hozott viselkedéskultúra és normarendszer ugyanis – a többségi társadalom szempontjából nézve – igencsak eltérhet a többi tanuló által képviselt normától. Ez a továbbiakban – látszólag vagy ténylegesen – feloldhatatlan konfliktusokhoz vezethet az osztályközösségben, illetve a tanár-diák, vagy akár a tanár-szülõ kommunikációban. Nem elég azonban felismerni a problémát, nekünk, pedagógusoknak kell megtenni az elsõ lépéseket a felmerülõ konfliktusok oldásához, orvoslásához. Mivel az új vallásos mozgalmak igen eltérõk a világnézet és a kulturális hagyományok tekintetében, ezért a tanuló megértéséhez és megismeréséhez elengedhetetlen, hogy bizonyos mértékig megismerjük egyháza hitelveit és szokásrendszerét. Az alábbiakban arra vállalkozunk, hogy egy konkrét új vallásos mozgalom – a Jehova Tanúi Egyház – példáján keresztül megvizsgáljuk a többségi társadalom és a kisegyház normarendszere közötti különbségekbõl adódó problémákat, amelyek a közoktatásba kerülõ Jehova Tanúi gyerekek szocializációját negatívan befolyásolhatják.

Tanácsadás, döntéshozás

A napokban kaptam egy hozzászólást a moderálásról szóló cikkemhez, miszerint egy blogger kifogásolta az ebben a témában írt észrevételemet. Ezt írja:

"Elég gyengusz ez a kritika, írhatnál erősebbet, többet, jobbat. Esetleg átvennéd az említett blog felügyeletét? Érdekelne, az hogyan működne a te elképzeléseid szerint... esetleg erről is írhatnál cikket, hogy mégis hogyan kellene."

A vízhordó

"Egyszer volt, hol nem volt, messze - messze egy ember ki vízhordással kereste kenyerét. Két vödörrel hordta minden nap a vizet egy kútról, a vállán lévő botról lógott a két, egyik egy új, a másik már öreg veder aminek alja itt - ott lyukas volt. A vízhordó mégsem cserélte le megszokott vedrét. Két garasért hordta, csak hordta a vizet. Az ép vödör szinte versenyzett, ki a szebb, a gazda számára fontosabb, s egyszer öntelt vigyorral a víz színén, megszólította félig már üres társát.

A kapuk

Csak azután szólaljunk meg, miután a szavaink áthaladtak három kapun. (Lehet, kevesebbet beszélnénk...)

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat." (Kis Herceg)

Az alábbi írás a fanatikusokról, és magáról a fanatizmusról szól. Ez a blog a szektákról szól, ezért a fanatizmus témába vág. Fanatikus emberek azonban mindenhol vannak, korántsem csak a szektákra korlátozódnak. A fanatikus emberek csak ritkán tevékenykednek egyedül (mint a norvég sorozatgyilkos, Anders Behring Breivik tette), mivel szükségük van más fanatikusokra, akik megerősítik őket a saját igazukban. Olyanokra, akikkel együtt lehetnek 'igazak' és küzdhetnek az általuk gondolt 'gonoszokkal' szemben. Igen, a fanatikusok nem tűrik meg a "hernyókat", mert nem hisznek az élet szentségében, abban meg mégkevésbbé, hogy a pillangók a hernyókból fejlődnek ki.....