Előre bocsátanám, hogy nem szeretnék állást foglalni semmilyen politikát érintő ügyben, még csak véleményt sem formálni, mivel nem vagyok otthonos ezen a területen. Információim hiányosak a mindennapos botrányos ügyeket illetően, bár Scmitt Pál kisdoktorija körüli felhajtást nehéz lett volna kikerülni.
A HVG-ben megjelent cikk adta az ötletet ahhoz, hogy párhuzamot vonjak ezen eset és a JT gyülekezetben előforduló vezetői 'bukások' között.
A cikk írója utal arra, hogy 'a súlyos öncsaláshoz vezető úton sok apró lépést kell megtennünk, számtalan rossz, morálisan megkérdőjelezhető döntést kell meghoznunk, hogy a végén egy tátongó szakadék szélén találhassuk magunkat'. Ebben a 'jelentéktelen alkukkal kezdődő folyamatban' fokozatosan eltávolodnak tőlünk azok az emberek, akiktől őszinte (sok esetben számunkra nem kedvező) visszajelzést kaphattunk volna, akik képesek lettek volna egy olyan tükröt tartani felénk, amilyennek ténylegesen láttak minket.
Ez a mindenkori vezetők gondja, hiszen, akinek hatalma van, attól félnek az emberek, legyen az a hatalom bármilyen természetű. Nincsen ez másképp a Jehova Tanúi gyülekezetekben sem.
Schmitt Pál körül kialakult helyzet egy kissé emlékeztet arra, hogyan is kezeljük a vezetőket, azok hiányosságait és végül bukását (vagy lemondását).
A szerző szerint : 'az önhamisítás egy évek, évtizedek alatt, sokak asszisztálásával belülről felépített gondolkodás- és élménymód egyenes következménye'. Az önhamisítás áldozata (az illető saját maga) végülis tökéletesen elhiszi a saját hazugságait, vagyis teljesen meg van győződve arról, hogy legjobb tudása szerint cselekedett és nem érti, hogy az amit most csinál, ami ellen senkinek semmi kifogása nem volt, most hirtelen miért nem jó.
De vajon egy vezető pozicióban levő személy helyzete felhatalmaz-e bárkit is arra, hogy csámcsogjon az illető hiányosságain? A biblia szerint a kormányzat képviselői 'Isten szolgái, akik ugyanabban tevékenykednek' (Róma 13:6). Vagyis úgy is tekinthetjük, mintha Isten maga helyezte volna fölénk azt az embert. Más szóval olyant kaptunk, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Ezért vigyázzunk, hogy milyen gyorsan vonunk le következtetéseket a vezetők személyiségi problémáival kapcsolatban, mert ezzel saját magunkról állítunk ki bizonyítványt.
Az önhamisítást gyakorló egyén ugyan belülről építi fel ezt a gondolkodásmódot, de 'sokak asszisztálásával' teszi ezt. Ezzel párhuzamosan, a gyülekezeti vének és egyéb hatalmon levők jelleméhez maguk a hívek is hozzájárulnak, hiszen sokan félnek attól, hogy hamar kívültalálják magukat, ha őszintén megmondják a véleményüket. Bár ez a félelem egyáltalán nem alaptalan, de az ilyen esetekben nincsen jó megoldás, mert akkor az ily módon kitenyésztett 'tirannusz'-tól fognak szenvedni.
Hogyan lehet ebből az ördögi körből kitörni?
A varázsszó: hibáztam. Ha már egyszer elkövettünk valamit, amit ma már nem követnénk el, akkor még mindig mentegethetjük magunkat, de el is ismerhetjük a hibánkat. De milyen nehéz is ide eljutni! Már nem a hiba kijelentéséig, hanem oda, hogy megértsük, hogy mivel követtünk el hibát. A társulati utasításokat követő vének talán úgy érezhetik, hogy nem tettek semmi rosszat és az áldozatuk csak nyafog, vagy irígy vagy lusta stb....ami lehet, hogy talán úgy is van, de nem ez a gond.
Akármilyen az áldozat, ő egy áldozat, akinek panasza van ellenünk.
Minden központosított hatalomnak érdeke e függő helyzetek kialakítésa és fenntartása. A függés félelmet fiall, mely fokozatos torzulást idéz elő a félelemben élők értékítéletében. Ez egy alattomos folyamat, amely alatt a szenvedő alanyok mindvégig meg vannak győződve arról, hogy elfogulatlan, pártatlan és becsületes módon ítélnek, holott semmi nem áll távolabb az igazságtól, mivel egy erőszakszervezetben erről szó sem lehet.
A felhasznált cikk szintén megemlíti a hazugságok hátán épített 'előre nem haladó életet, az ún. magyar sorsot, amit senki nem ért, még mi sem'. Egy fontos kérdésnek tűnik, hogy a hibák felismerése részét képezhetné egy közösség vagy egy egyén tanulási folyamatának. 'Hibázni ugyanis muszály'. Miért ne használnánk fel ezeket az alkalmakat a javunkra inkább?
Forrás: http://hvg.hu/velemeny/20120415_schmitt_ugy_es_mi?FullComment=true#comments
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése