(egy vívódó JT vallomása)
Néha bizony úgy tűnhet, hogy a JT tanítások teljesen átszőtték az agyunkat. Gondolj csak bele: heti 3 alkalommal összejövetel, prédikálás, személyes 'tanulmányozás' egyéb 'teokratikus' programok - az agymosás széles skáláját felölelő formáknak voltál kitéve, talán évtízedeken keresztül.
A fenti tépelődésre egy másik személy, feltételezem teljes jó szándéktól indíttatva, ezt írta:
"...ha nem imádkozol eleget, nem olvasod a Bibliát eleget, akkor az agyadban a régi megszokott szinapszisok erősödnek fel újra. Minél többször átmegy az inger az idegpályán, annál erősebb lesz a beidegződés. Na most vagy agyátültetésen megyünk át, vagy új idegpályákat kell befogni, kivésni..."
A helyzet ezzel a tanáccsal az, hogy akik a Jehova Tanúi valláshoz tartoznak/tak, azok már eleget olvasták a Bibliát és (a maguk módján) eleget imádkoztak, mégis becsapottakká váltak. Ráadásul a gyülekezeti előljárók is leginkább ezt a "tanácsot" tudják adni nekik, amivel általában erősítik a bűntudatukat, azt éreztetve velük, hogy ez igazából az ő hibájuk, hogy ebbe a helyzetbe jutottak, holott ez nincs teljesen így. Ha ugyanazt a módszert használjuk, akkor mitől várjuk, hogy más eredményeket érjünk el?
Az ún. kognitív disszonancia akkor alakul ki, ha egy személy magatartása, érzékelése és az ezekhez történő hozzáállása egymással nincs összhangban. Vagyis amikor a tudatos és tudattalan akarat vagy szándék egymással ellentétben vannak. Ezt az állapotot az alábbi kép hivatott ábrázolni, bár ez korántsem tökéletes, hiszen tudatos gondolkodásunk mintegy 4%-ot tesz ki, a maradék 96% a tudattalanhoz tartozik. Ha megfelelően szeretnénk érzékeltetni a helyzetet, akkor képzeljünk el egy nagyon nagy lovat, egy icipici lovassal a hátán.
A fenti tépelődésre egy másik személy, feltételezem teljes jó szándéktól indíttatva, ezt írta:
"...ha nem imádkozol eleget, nem olvasod a Bibliát eleget, akkor az agyadban a régi megszokott szinapszisok erősödnek fel újra. Minél többször átmegy az inger az idegpályán, annál erősebb lesz a beidegződés. Na most vagy agyátültetésen megyünk át, vagy új idegpályákat kell befogni, kivésni..."
A helyzet ezzel a tanáccsal az, hogy akik a Jehova Tanúi valláshoz tartoznak/tak, azok már eleget olvasták a Bibliát és (a maguk módján) eleget imádkoztak, mégis becsapottakká váltak. Ráadásul a gyülekezeti előljárók is leginkább ezt a "tanácsot" tudják adni nekik, amivel általában erősítik a bűntudatukat, azt éreztetve velük, hogy ez igazából az ő hibájuk, hogy ebbe a helyzetbe jutottak, holott ez nincs teljesen így. Ha ugyanazt a módszert használjuk, akkor mitől várjuk, hogy más eredményeket érjünk el?
Az ún. kognitív disszonancia akkor alakul ki, ha egy személy magatartása, érzékelése és az ezekhez történő hozzáállása egymással nincs összhangban. Vagyis amikor a tudatos és tudattalan akarat vagy szándék egymással ellentétben vannak. Ezt az állapotot az alábbi kép hivatott ábrázolni, bár ez korántsem tökéletes, hiszen tudatos gondolkodásunk mintegy 4%-ot tesz ki, a maradék 96% a tudattalanhoz tartozik. Ha megfelelően szeretnénk érzékeltetni a helyzetet, akkor képzeljünk el egy nagyon nagy lovat, egy icipici lovassal a hátán.
 |
| Forrás: http://www.rkdsz.hu/hirek/komment-fo-hirkent-kotelezo-olvasmany |
Ez nem annyira könnyű helyzet, amit csupán 'akarattal' le lehetne gyűrni. Én úgy tapasztaltam, érdemesebb inkább jobban megértenem, hogy miért is néz arra a 'lovam' amerre én nem akarok menni. Vagyis: honnan indultam és hová akarok jutni? Hogyan is kerültek az életembe JT-i? Milyen állapotban voltam akkor, mennyire voltam sebezhető?
Tudatalatti beállítódásainkat jórészt a neveltetésünkből, múltbeli tapasztalatinkból hozzuk. Gyermekkorunkban megtanultunk valamilyen mintát, ami később meghatározhatja a konfliktusaink kezelésének módját, melyeket gyakran szintén csak a 'szőnyeg alá söpörjük', ahelyett, hogy megoldanánk azokat. Sokan közülünk talán életük valamely mélypontján találkozhattunk a tanításokkal, melyek valamennyire kiutat mutattak a helyzetből. Talán éppen gyászoltunk, elvesztettük a munkahelyünket, családi gondjaink voltak vagy lázadó tinédzserként képtelenek voltunk eligazodni az életben, ezért jól eshetett magunkon kívülre helyezni a megoldást. De ahelyett, hogy ez konkrét segítséget jelentett volna abban, hogy a realitások talaján maradjunk, inkább egyfajta mesterségesen (mások által) kreált álomvilágba kerültünk.
Ezért ha összhangba szeretnénk kerülni saját magunkkal, akkor óhatatlan szembenézni a rég eltemetett és megoldatlan érzéseinkkel, gondjainkkal. Az akarat fontos, de eljuthatunk egy olyan pontra, amikor önmagában nem segít; megértésre és együttérzésre van szükségünk önmagunk felé.
Ez talán egyes esetekben különösen nehéz lehet.
Felhozni ezeket a rég elfelejtett dolgokat, melyeket oly sokáig sikeresen tartottunk lenyomva az Őrtorony-tanítások segítségével, sem egyszerűnek sem kellemesnek nem lehet nevezni. Nagy bátorságra van szükség. Jézus azt mondta, hogy 'aki menni akar utána, az tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét' (Máté 16:24). Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy ha Jézust követni akarjuk, akkor vállaljuk fel azt a terhet, fogadjuk el a megbízást, hogy cipeljük a magunk terhét, vagyis azt az örökséget, amit a saját múltunkból hoztunk magunkkal, ami a saját életünk terhe. Ehhez viszont feltétlenül tudatosítanunk kell a velünk történt dolgokat. Ha megtagadjuk ezt a szembenézést, akkor un. tudatalatti megkűzdési módokat alkalmazunk (tagadás, hárítás, projekció stb, bővebben), melyekkel a környezetünkre rakjuk át szépen, finoman a saját felelősségünket. Miben nyilvánul ez meg? Valaki talán elvárhatja, hogy a családja tolerálja, "értse meg" az agresszív viselkedését, alkohollal való visszaélését, hanyagságát, nemtörődömségét stb, mert neki 'nehéz gyerekkora volt'. A lehető legrosszabb az, amikor ez a környezet a bibliai alapelvekbe vetett őszinte hit miatt azt is gondolja, hogy nekik ezt meg kell tenniük, amivel hozzásegítik az illetőt a további süllyedéshez. Az ilyen vallásos hit nyilvánvaló félreértésen alapul, hiszen rossz gyümölcsöket terem.
Ennek okáért jobb ha nem építünk mások megértésére és megbocsátására, hanem magunk felé gyakoroljuk azt elsősorban, hiszen csak akkor leszünk képesek szeretetet és együttérzést mutatni mások felé is, ha ezt már saját magunk felé megtettük.
Saját magunk megismerésének rengeteg módja van: pl. olyan tevékenységek űzése, melyeket szeretünk, mint pl sportok, zenehallgatás és olvasás által. Talán megragad egy táj, ahol úgy érzed jártál már korábban? Rengeteg információ jön a külvilágból nap, mint nap, melyeket mi a sajtát egyedi módunkon értelmezünk, ami értelmezés mindig feltárhat valamit a tudatalattinkban tárolt információból is.
Mivel azonban ezek a tevékenységek JT-inál eléggé korlátozva vannak és az évek, esetleg évtízedes agymosás eredményeként uniformizálva lettünk, ezért más módon is törekedhetünk a tudatos életre.
Pl ún. kognitív terápia által, mely olyan, elsősorban a tudatos (kognitív) képességekre épülő terápia, amely egy vezetett ön-feltárás, ön-kép kialakítás, saját nevelés, az személyiség újraépítése (szimbolikus modellképzés) feltárt megismerések által. Magyarul olyan folyamat, amiben az illető maga tudja alkalmazni a meglévő ismereteit önmagára. A szakember vezetése azért lehet szükséges (főleg egy volt JT-nek), mert ha el is olvas egy rakás könyvet, amiből megérthet bizonyos dolgokat, de képtelen lesz azokat teljesen saját magára alkalmazni, egyrészt, mert nem tanulta ezt meg (a gyülekezetekben csak a másikra alkalmazták), másrészt nincs egészséges környezete, amelyből visszajelzéseket kaphatna (a gyülekezetből való kizárás előnye, hogy egészségtelen környezete sincs már legalább, de még mindig egyedül kell boldogulnia). A szakember azért is jó, mert figyelmeztet a tévutakra (pl: önsajnálat).
Fontos szem előtt tartani, hogy egy ilyen terápia nem a vallásodról vagy annak tanításairól szól, hanem rólad és az életedben előforduló problémáidról. A segítő nem elsősorban vallásos igazságokról próbál majd meggyőzni, hanem abban segít, hogy hatásosabban tudd kezelni a konfliktusaidat.
Források: http://meszotar.hu/keres/kognitiv
Tudatalatti beállítódásainkat jórészt a neveltetésünkből, múltbeli tapasztalatinkból hozzuk. Gyermekkorunkban megtanultunk valamilyen mintát, ami később meghatározhatja a konfliktusaink kezelésének módját, melyeket gyakran szintén csak a 'szőnyeg alá söpörjük', ahelyett, hogy megoldanánk azokat. Sokan közülünk talán életük valamely mélypontján találkozhattunk a tanításokkal, melyek valamennyire kiutat mutattak a helyzetből. Talán éppen gyászoltunk, elvesztettük a munkahelyünket, családi gondjaink voltak vagy lázadó tinédzserként képtelenek voltunk eligazodni az életben, ezért jól eshetett magunkon kívülre helyezni a megoldást. De ahelyett, hogy ez konkrét segítséget jelentett volna abban, hogy a realitások talaján maradjunk, inkább egyfajta mesterségesen (mások által) kreált álomvilágba kerültünk.
Ezért ha összhangba szeretnénk kerülni saját magunkkal, akkor óhatatlan szembenézni a rég eltemetett és megoldatlan érzéseinkkel, gondjainkkal. Az akarat fontos, de eljuthatunk egy olyan pontra, amikor önmagában nem segít; megértésre és együttérzésre van szükségünk önmagunk felé.
Ez talán egyes esetekben különösen nehéz lehet.
Felhozni ezeket a rég elfelejtett dolgokat, melyeket oly sokáig sikeresen tartottunk lenyomva az Őrtorony-tanítások segítségével, sem egyszerűnek sem kellemesnek nem lehet nevezni. Nagy bátorságra van szükség. Jézus azt mondta, hogy 'aki menni akar utána, az tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét' (Máté 16:24). Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy ha Jézust követni akarjuk, akkor vállaljuk fel azt a terhet, fogadjuk el a megbízást, hogy cipeljük a magunk terhét, vagyis azt az örökséget, amit a saját múltunkból hoztunk magunkkal, ami a saját életünk terhe. Ehhez viszont feltétlenül tudatosítanunk kell a velünk történt dolgokat. Ha megtagadjuk ezt a szembenézést, akkor un. tudatalatti megkűzdési módokat alkalmazunk (tagadás, hárítás, projekció stb, bővebben), melyekkel a környezetünkre rakjuk át szépen, finoman a saját felelősségünket. Miben nyilvánul ez meg? Valaki talán elvárhatja, hogy a családja tolerálja, "értse meg" az agresszív viselkedését, alkohollal való visszaélését, hanyagságát, nemtörődömségét stb, mert neki 'nehéz gyerekkora volt'. A lehető legrosszabb az, amikor ez a környezet a bibliai alapelvekbe vetett őszinte hit miatt azt is gondolja, hogy nekik ezt meg kell tenniük, amivel hozzásegítik az illetőt a további süllyedéshez. Az ilyen vallásos hit nyilvánvaló félreértésen alapul, hiszen rossz gyümölcsöket terem.
Ennek okáért jobb ha nem építünk mások megértésére és megbocsátására, hanem magunk felé gyakoroljuk azt elsősorban, hiszen csak akkor leszünk képesek szeretetet és együttérzést mutatni mások felé is, ha ezt már saját magunk felé megtettük.
Saját magunk megismerésének rengeteg módja van: pl. olyan tevékenységek űzése, melyeket szeretünk, mint pl sportok, zenehallgatás és olvasás által. Talán megragad egy táj, ahol úgy érzed jártál már korábban? Rengeteg információ jön a külvilágból nap, mint nap, melyeket mi a sajtát egyedi módunkon értelmezünk, ami értelmezés mindig feltárhat valamit a tudatalattinkban tárolt információból is.
Mivel azonban ezek a tevékenységek JT-inál eléggé korlátozva vannak és az évek, esetleg évtízedes agymosás eredményeként uniformizálva lettünk, ezért más módon is törekedhetünk a tudatos életre.
Fontos szem előtt tartani, hogy egy ilyen terápia nem a vallásodról vagy annak tanításairól szól, hanem rólad és az életedben előforduló problémáidról. A segítő nem elsősorban vallásos igazságokról próbál majd meggyőzni, hanem abban segít, hogy hatásosabban tudd kezelni a konfliktusaidat.
Források: http://meszotar.hu/keres/kognitiv
Kedves Karalábé!
VálaszTörlésÉrdekes cikket kerekítettél. Sajnálom, hogy a mondatomat még mindig nem érted:
"...ha nem imádkozol eleget, nem olvasod a Bibliát eleget, akkor az agyadban a régi megszokott szinapszisok erősödnek fel újra. Minél többször átmegy az inger az idegpályán, annál erősebb lesz a beidegződés. Na most vagy agyátültetésen megyünk át, vagy új idegpályákat kell befogni, kivésni..."
Nem kívánok vitatkozni (ha szeretnéd megérteni a --kontextustól függetlenül, abból kiragadva valóban félreérthető-- mondatomat, kérlek írj nekem privátban {ide már nem fogok reagálni},
csak azért írtam ide, mert szerintem nem korrektül használtad fel a gondolatomat),
szóval kérni szeretnélek tisztelettel:
Ha máskor idézel tőlem, kérlek próbáld meg megérteni mit (lényegileg) miért (milyen okkal, milyen célból) és legfontosabb: kinek írok/írtam.
Ui.: Köszi, hogy nem ítélted meg az indítékomat. Én se teszem veled. Nincs harag!
A cikk ettől függetlenül értékes.
Üdvözlet.
T.
Sajnálom, ha elbeszélünk egymás mellett. Én a fenti szavaidat így értelmeztem, ahogyan ezt a cikkben kifejtettem. Nem állt szándékomban téged bosszantani.
Törlés