Hajlamosak lehetünk ilyenkor valami 'megnyugtató' cimkét találni, amit aztán ráragaszhatunk az illetőre. Pl: ez lusta, képmutató, tehetetlen, felfuvalkodott és folytathatnánk.
Semmi kétség, nyilván léteznek ilyen emberek, akik ilyen tulajdonságokkal bírnak, sőt egyes csoportoknál mintegy felhalmozódhatnak bizonyos jellemvonású emberek, mert valószinűleg azért megy oda, mert azonosulni tud azzal az ott levő szellemmmel. A csoportszellem felerősíthet akár negatív, akár pozitív tendenciákat.
Feltételezem, a blog olvasóinak volt alkalmuk tapasztalni egy bizonyos csoportszellemet Jehova Tanúinál. Most mégis arról szeretnék írni, hogy mi módon tudjuk ezt a helyzetet a magunk hasznára fordítani.
A projekció kivetítést jelent. Ez egy elhárító mechanizmus, amivel az egyén a saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másban véli meglátni, mintegy 'kivetíti' és láthatóvá teszi (mindannyian láttunk már projektort, vagyis vetítőt). Ilyen értelemben ismerve ennek a jelenségnek mechanizmusát, és felismerve (elismerve) magunkban ennek meglétét, egy nagyon hasznos információhoz jutunk a belső VALÓDI világunkat és érzéseinket illetően.
Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Pl amikor valaki nagyon értetlenkedik és úgy tűnik, ellene tesz minden logikának, akkor hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az illetőnek valami komoly problémája lehet a fejében. Amikor már nagyon az agyunkra megy, akkor meg is mondjuk neki: "Te hülye vagy!" vagy "Nem vagy normális!"
Ebben az esetben a projekció, a kivetített kép azt jelzi, hogy BENNÜNK valami nem stimmel és lehet, hogy szakorvos segítségét kellene kérnünk. Ez még akkor is így van, ha teljesen normálisnak tűnünk, vagyis azt gondoljuk magunkról, hogy azok vagyunk, mert ugye, minden csak viszonyítás kérdése. ("ki van a rácson túl" kérdés).
Így már mindjárt érthetőbbé válnak Jézus a Máté 5:22-ben mondott szavai: "aki azt mondja bolond, méltó a gyehennára". Ebből is látszik, mennyire türelmes hozzánk Jézus, mert sokszor olyat beszélünk, amiről halvány fogalmunk sincsen.
Mondjuk, ha már egy pszichológus vagy pszichiáter gondolja ezt a páceinséről, az már más kategória, ami kifejezetten veszélyesnek mondható. Ezért ha nagy alázatosságodban úgy gondolod, hogy tényleg szakemberhez fordulsz, akkor ne menjél olyanhoz, aki az emberi méltóságodat nem tiszteli, hacsak nem akarod megtapasztalni annak a bizonyos 'gyehennának a lángjait'.
Ennek felismerése először kellemetlen érzésekkel töltött el, mert valljuk be, nem mindig szeretjük a képet, amit láthatunk ilyen módon. Amikor ugyanis nagy ügyesen észrevettem mások hibáit a gyülekezetben és felfigyeltem arra, hogy a szavaik nem mindig vannak összhangban a cselekedeteikkel, akkor mi volt az első gondolatom? Hát az, ami neked: "ezek képmutatók".
Ilyenkor persze az egó védekezik, magyarázkodik, kifogásokat keres, de attól még a kép az ott van. És ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, azért nem a tükör a hibás.....Ha én képmutatónak látok valakit, az azért van, mert én magam is az vagyok valamilyen értelemben. Ezzel az információval már lehet mit kezdeni, mert magamba nézhetek, hogy én magam mikor jártam el képmutató módon vagy miért nem vagyok önmagam. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor valószinűleg fogunk ilyet találni, sőt ha az 'igazságban' járunk, akkor kifejezetten örülni is fogunk az ilyen ismereteknek, mert az önmagunkról szóló igazság is igazság (sőt...). Ha ezt rendszeresen tesszük, újabb és újabb aspektusokat feltárva a saját személyiségünkről (és kijavítva azokat), akkor még az is lehet, hogy 'igazság útján fogunk járni'.
Ráadásul a világ is sokkal érthetőbbé válik ezáltal számunkra. Pl fel fogjuk ismerni, hogy kik azok az emberek, akik szintén hasonló 'úton' járnak és kik, akik viszont nem. Saját magunk ismeretében jobban megértjük Isten velünk kapcsolatos szándékát is és meg tudunk itélni helyzeteket, melyek segítenek nekünk ezen szándék betöltésében és melyek nem.
Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy annak a személynek nincsen problémája, akinél az eredeti gondot észrevettük. Nyilván van neki, amit mi azért vettünk észre, mert a dolgok észlelése szubjektív, vagyis azt látjuk meg, amit mi éppen akkor akarunk, amiben érdekelve vagyunk vagy valami miatt aktuális számunkra (a percepció szubjektivitásáról itt).
Első szinten úgy is reagálhatunk, hogy az a ő dolga, vagyis "ő baja, kit érdekel". Ebben részben igazunk is van, mert tényleg semmi közünk hozzá, ki mit csinál az életével, meg különben is, nekünk magunknak is kb olyan súlyos gondunk van, amit kezelnünk kell, ilyen állapotban nem kéne mások baját a nyakunkba venni, mert az olyan lenne, mintha egy most operált beteg akarná gondozni a többi beteget. Egyrészt nem az ő dolga, másrészt meg amúgy sem képes rá.
Ennek belátásában, egyesek talán úgy döntenek, hogy nem tartanak kapcsolatot a JT gyülekezettel a továbbiakban.
Ha súlyos problémánk van, akkor az egónk a düh formájában fogja felszínre dobálni, azokat a pontokat, melyeken dolgoznunk kellene. Ezeket elfogadhatjuk, de el is utasíthatjuk őket. Ne feledjük, szabad akaratunk van. Mi döntünk. Az eredmény kimenetele a döntésünktől függ. Tapasztalatom szerint, akár évekig is eltarthat egy-egy probléma feldolgozása. A büszkeség súlyos faktor a JT gyülekezetekben, ahogy ezt láthattuk, ergó: valószinűleg az egó erős támadásaival kell szembenéznünk a saját esetünknél. Ez különösen igaz lehet, ha valamilyen gyülekezeti kiváltságot töltöttél be, mert ott ez társulati 'követelmény' is volt. Mindig tudd, hogy bármilyen 'hibát' is fedezel fel magadban ezen folyamat alatt, mindig van lehetőséged kijavítani azt, esetleg jóvá tenni, ha van erre lehetőséged. Az angyalok örvendeznek az égben minden megtérő bűnös felett, így feletted is ezt teszik. Sőt, ha eltávolítod a szálkát a magad szeméből, akkor esetleg még a mások szeméből is segíteni tudsz eltávolítani azt.
Használhatjuk a projekciót pozitív értelemben is, ilyenkor a jó tulajdonságokat vesszük észre, ami a saját önbizalmunkat növeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése