Ki a mártír és ki a hitehagyott?

Azért sokat elárul egy vallási csoport belső értékrendjéről hogy kit tekint hősnek, illetve kit tekint hitehagyottnak. Egy arab férfit pl azért börtönöztek be és korbácsoltak meg, mert egy online fórumot alapított, ahol lehetőséget adott az ország dolgait érintő vitáknak.

"Raif Badawit, aki a Szaúd-Arábiai Liberálisok nevű - politikai és szociális vitáknak helyet adó - online fórum alapítója, 2012. június 17-én tartóztatták le, és azóta fogva tartják a Briman nevű börtönben, a tengerparti Dzsiddában. A weboldal létrehozása és szerkesztése miatt Szaúd-Arábia informatikai törvényének és az iszlám vallás megsértésével vádolták. Raifot végül bűnösnek találták hitehagyás vádjában: 10 év börtönre és 1000 korbácsütésre ítélték, illetve pénzbüntetést kapott és eltiltották a médiamegjelenésektől is."

Az egész cikket itt olvashatod.

Míg a világ "Charlie vagyok, vagy nem vagyok" vitában az erőszak valamelyik oldalára kíván állítani (akármelyiket is vallja valaki, véleményem szerint a terrorizmust támogatja vele...), addig jó arról is értesülni, hogy léteznek olyan emberek, akik a 21. század szintjén szeretnék elrendezni a dolgokat. Szerencsére egyre többen. Hogy a fundamentalista egyházaknak (legyenek azok iszlám, keresztény vagy akármelyik) ebben hol jut szerep, azt nem tudom, de az is elképzelhető, hogy sehol. 

Legalábbis addig, amíg saját berkeiken belül nem néznek körül. 

Az egész Charlie-vitában azt hiányolom, hogy míg sokszor elhangzanak olyan mondatok, hogy "nem támogatom a terrorizmust, de...", amelyek arra utalnak, hogy az áldozatok provokálták az elkövetőket, addig egyszer sem hangzik el az, hogy a vallások "tabu" és "megtámadhatatlan" státuszát is meg kellene kérdőjelezni, mert igenis nagyon messze elmennek egyesek a vallás és Isten nevében elkövetett rémtettekben. Ettől függetlenül ezt a témát még mindig szentnek és sérthetetlennek kéne tekinteni, amivel nem "illik" viccelni. Igaz, tényleg nem illik, mint ahogy sok minden mást sem illik tenni. Az egyházak mégis megteszik, és a vezetőik kivonják magukat a felelősség alól, mondván "elhatárolják magukat" az elkövetőktől. 

Ami nagyon helyes, joguk van hozzá. Mint ahogy másnak joga van - személyiségi jogai tiszteletbentartása mellett - elhatárolódni az egyházak dolgaitól. De ez nem történik meg, oda-vissza már nem működik a dolog. A Jehova Tanúinál biztosan nem. 

Ez ellen vajon hányan emelik fel szavukat? Biztos, hogy csak és kizárólag a Charlie gúnyrajzaival van a probléma? Mi lenne, ha a másik oldal dolgait is ugyanúgy serpenyőbe tennénk?