Mivel évekig voltam egy olyan "keresztény" csoport tagja, akik a saját lelkiismereti kérdéseikre hívatkozva veszik semmibe mások emberi jogait, ezért bennem is gondolatokat indított el a cikk. Nem mintha a homoszexuálisok és némelyek általi saját életforma agresszív marketingjének lennék felettébb híve.....
Úgy gondolom, gyorsan változó világunkban az "alternatív életformák" megjelenéseit követni meglehetősen kemény feladat, amely széles és rugalmas látókört igényel. Ebben az idős emberek közül csak kevés igazán alkalmas, és nem is feltétlenül várható el mindenkitől. Így a történetben én nem elsősorban a keresztény hitre, hanem az idős korra helyezném a hangsúlyt. De mégis miből gondolták a szállásadók, hogy a szobát bérelni szándékozó pár "gay"? Talán úgy voltak öltözködve, vagy úgy viselkedtek, mellyel kihangsúlyozták szexuális másságukat? Vagy csak a szálloda tulajdonosai egyszerűen feltételezték, hogy ha két férfi kér szobát, akkor azok csakis melegek lehetnek? Ha így lenne, az rémisztő, mert én is utaztam már barátnőmmel, akivel szállodai szobát osztottam meg, és bizony nem szeretném, ha csupán ez alapján mélyreható következtetéseket vonnának le szexuális irányultságomra vonatkozóan. Ha azonban a pár feltűnő, kirívó netán kifejezetten provokatív viselkedéséből vált egyértelmű szexuális másságuk, akkor bizony érdemes elgondolkodni azon, hogy a meleg közösség tagjai miért érzik úgy, hogy feltétlenül mások orrára kellene kötniük magánügyüket. Mert ha így gondolják, akkor bizony szembe kell találkozniuk egyesek korlátaival - nos, az idősekével nagy valószínűséggel. Emiatt nem érzem túl jogosnak a feljelentésüket, bár ez csak találgatás részemről, hiszen a cikk nem tárja fel a részleteket.
Mivel az eset Angliában történt, ahol azért a "gay"-kultúra igen nagy teret kap, óhatatlanul is eszembe jutott két másik történet. Az egyiknél egy újságcikkben leírt esetet feladatként elemeztünk egy szociális tanfolyam részeként, miszerint egy idős személyről szólt, aki valahol Dél-Londonban kihívta a rendőrséget egy melegfesztivál miatt. Az idézett cikkben a rendőrség kijött, és kérdőre vonta a nénit, hogy pontosan mi zavarja. Kiderült, hogy nem csupán a hangoskodás, hanem maga a felvonulás témája, mivel az ő vallási nézeteivel ez nem egyeztethető össze. Már nem emlékszem pontosan a cikkre, de valami olyasmi volt a végkimenetele, hogy a néni ellen kezdtek eljárást negatív diszkrimináció címén.
A másik történet egy nyelvtanfolyamon esett meg, amelyen az egyik osztálytársam igen feltűnő viselkedésű meleg férfi volt. Az órán csoportokba voltunk beosztva, és ez a férfi valahogy mindig a nők között kötött ki. Kb 3-4 másik férfi volt jelen, akikről azt vettem észre, hogy próbálják elkerülni a társaságát, de nem feltétlenül a szexuális mássága miatt.... (bár ki tudja?). Mindenesetre, a nők sem szívesen beszélgettek vele, hiszen a legtöbb esetben, akármilyen témáról is volt szó, valahogy mindig annál kötött ki, hogy melyik éppen aktuális barátjának mekkora a "farka". Hát már nagyon untuk ezt hallgatni! Szokásomhoz híven, őszintén megmondtam neki, hogy 'bocsika, de erre nem vagyunk kiváncsiak', de nem használt. Nem sértődött meg ugyan, senkit nem fenyegetett diszkriminációval, csak egyszerűen nem állt le. Így igazából mi panaszkodhattunk volna, de ugyan mit értünk volna el vele? Inkább próbáltuk elkerülni, amennyire tudtuk, de nem azért, mert homokos, hanem azért, mert nem tudott viselkedni, ami nagy különbség! (Disztingválatlan ember a heterók között is akad bőven, de személy szerint arra sem vagyok kíváncsi...) Ha valaki későn érkezett, az nem tudta ezt megtenni, mert más csoportban már nem volt hely....:)
De visszatérve az idősekre, valahol őket is meg lehet érteni, bár nem hinném, hogy nekik nem kéne másokkal ugyanezt tenni. Egy humoros epizódot idéznék be, mivel a nyelvtanulás unalmas biflázásait felválottam az angol humor gyöngyszemeire, melynek egyik a Little Britain, mely igen sokszor nyúl a melegek kényes témájához, részben biztosan azért is, mert a fő karaktereket alakító színészek egyike maga is meleg. Az alábbi epizódból, melyben egy idős mami az unukájával beszélget, kiderülhet hogy az idősek a maguk idejében hasonló huncutságokban vettek részt, mint a mai fiatalok, csak akkor azokat másként nevezték ...:)
Vagyis könnyű hiretelen erkölcsös "kereszténnyé" avanzsálni, amikor már valakinek "nem áll fel" a dolog...
https://www.youtube.com/watch?v=rqtCmDgIUbY
Természetesen ettől még valakinek tényleg lehet keresztény lelkiismerete is, melyet simán zavarhat az, ha esetleg számára egy "bűnös" dolgot kéne tolerálnia. Most nézzük meg a kérdést erről az oldalról is.
A vallási másság tolerálását egész sor vallás követeli ki magának. Hogy visszatérjek a szociális tanfolyamra, ahol a kulturális különbözőségeket is vizsgáltuk, igen gyakran szembetaláltuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy vajon egy gondozó, akinek munkája a gondjaira bizott személy számára ételt készíteni, visszautasíthatja-e ezt, ha a vallási nézetei szerint bizonyos ételek (pl disznóhús) nem fogyasztható? Egyes vallásokhoz tartozó kolleganők határozottan kiálltak amellett, hogy ők ugyan olyan ételt nem készítenek el, melyet az ő vallási nézeteik (igen korlátozó nézetekről van szó egyes nyugati ember számára) nem hagynak jóvá, még akkor sem, ha ezzel korlátozzák magának a gondozottnak a jogait (és nem mellesleg ezért kapják a fizetésüket, hogy elvégezzenek bizonyos dolgokat...). Valahogy Jehova Tanúi jutottak eszembe az esetről. Úgy éreztem, hogy nem feltétlenül a lelkiismeretről van itt szó, hanem egy saját értékrendszer másokra való kényszerítéséről. Mert ami nekem és az én vallásom - amely az egydüli igaz vallás - szerint jó, az legyen jó másnak is! Aztán eköré lehet tanításokat, írásszövegeket kreálni.Természetesen nem kötelező a szociális gondozás területén dolgozni, vagy más hasonló munkakörben, ahol megmondják az embernek, hogy mit kell csinálni. Lehet továbbtanulni, lehet saját vállalkozást indítani és egyéb hasonlókat, sőt még lehet olyat is tenni egy vallásos embernek, hogy esetleg valamiféle pozitív és proaktív tevékenységet talál ki, amely mások javára van. A keresztény lelkiismeretet azonban mégis inkább csak a korlátozó dolgokra használják, hogy 'én nem tehetem, ezt meg ezt', 'az én vallásomba ez nem fér bele'. A keresztény lelkiismeret aránylag ritkán indít olyasmire, hogy 'tennem kellett valamit, mert nem vagyok képes elnézni a törvénytelenséget', de nem akarok gonosz lenni, mert biztosan ilyenre is van példa. (Az általam kutatott területen nincsen, azért írtam, amit....mielőtt még bárki vitatkozni próbálna....:)
Nos, egyezzünk ki abban, hogy ha legalább annyi ilyen pozitív kezdeményezés létezne Európában, ahány keresztény van, akkor talán megszűnne (vagy legalábbis erősen korlátozódna) a pornóipar, a gyermekkereskedelem és a pedofilia.
Ettől függetlenül - vagy éppen ennek ellenére - létezik a keresztény lelkiismeret, melyet csak aránylag ritkán szoktak figyelembevenni mások. Jézussal is pontosan ezt tették, és Ő ezt nem is titkolta a tanítványai elől:
"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot."Elképzelhető, hogy van némi összefüggés Jézus tanításai és a mai keresztény hit között. A Jehova Tanúi -és más vallási mozgalmak - pl mártírt csinálnak magukból és azt gondolják, hogy ők ATTÓL válnak keresztényekké, hogy mások nem tolerálják (egyébként sokszor tolerálhatatlan) nézeteiket vagy viselkedésüket. Vagyis a másik ember erőszakos viselkedésétől teszik függővé a hitüket (ezért nem érzik jól magukat, ha egyetértenek velük, mivel akkor nem lehetnek az 'igazság üldözött védelmezői' sem....:)) Hogy ők mennyit tolerálnak másoknak, az nem érdekes. Mint ahogyan az sem, hogy 'amit vet az ember, azt is aratja' alapon, a 'keresztényüldözés' éppenséggel lehet egy visszajelzés is az abban érintett egyén részére, hogy az ő saját toleranciaszintjének tágításán is el kéne gondolkodnia. Hiszen az a leghatásosabb tanulási módszer, amit a saját bőrünkön tapasztalunk meg...mert hát az Isten sokféleképpen oktathat minket (Jakab 1:2).
(János 16:33)
Természetesen nem helyeslem az erőszak semmilyen formáját sem, akár keresztények, akár más vallások részéről jönne is vagy éppen akárki felé irányul is. A keresztényeknek szerintem attól kellene különbözniük- ha már annyira akarnak - a többi erőszakos vagy éppen nemtörődöm vallásoktól, hogy az erőszakot nem viszonozzák erőszakkal, avagy ha őket erőszak éri, akkor egyfajta belső fejlődés irányába mozdulnak el. Az erőszakos válaszreakció híja egyáltalán nem jelenti az erőszak tolerálását, hanem annak egy magasabb, szellemi síkon történő kezelését. Létezniük kell a konfliktusok rendezésének civilizáltabb módjainak is, amelyek mára már a keresztény kultúra részei is lehetnek. Gondolok itt pl az asszertív kommunikációra és érdekérvényesítésre, a negédes bájolgással vagy a kényszeredett "mártír" tolerálással, ami inkább a bűncselekmények feletti elnéző magatartással szemben. Ez a folyamat egyáltalán nem végződik egy exhibicionista alázatoskodásban megnyilvánuló vallásos felsőbbrendűségben, valami olyasmiben, hogy 'nézzétek emberek, mi mennyi mindent kiálltunk a hitünkért' vagy 'ebből is látszik, hogy, mi keresztények, mennyire mások vagyunk a többi 'pogány' vallástól'. Jézus maga is óva intett ettől a szellemtől, mert ez tévút. Ugyanis nagyon jól tudta, hogy a követői az 'üldözések', 'próbák' (vagy más szóval krízisek) közepette a SAJÁT bűneikkel fognak szembesülni. Ha ez nem történik meg, ehelyett a másokéval vannak elfoglalva, vagy magukból csinálnak mártírt, akkor nem értik meg a lényeget: a saját feladatukat, "küldetésüket", így céltalan, értelmetlen életet fognak élni.
Ezért sem értem a keresztény Európa miért van annyira elfoglalva a melegekkel. Hiszen a Biblia szerint mindannyian bűnösök vagyunk (most ki mit ért ezalatt, de most induljunk ki ebből), vagyis mindannyiunknak van saját dolga, amivel foglalkozhatunk vagy nézegethetünk. A homoszexualitás - ha a Biblia bűnmeghatározásából indulunk ki - csak egyike ezeknek. Ha nem vagyunk érintve benne, akkor mi dolgunk van vele? Ja, hogy ezek veszélyesek a társadalomra? Miért, a többi "bűn" nem az? Sőt, ha mi magunk nem dolgozunk a sajátunkon, akkor mi is azok vagyunk. Ott, ahol ez a Bibliában le van írva (1Kor 9-10), legalább egy sor más hasonló kaliberű "bűn" is megemlítésre kerül. Ezek közül a keresztények nem találják meg a sajátjukat? Vagy már mindenki megszabadult a házasságtörés, paráznaság, lopás, telhetetlenség, részegesség, káromkodás és ragadozás bűnétől? Ja, vagy ezek nem annyira cikik, ezek "érthetőek". Amúgy sem kéne keverni a bűn fogalmát a bűnözésésel. Míg az egyik csakis Istenre és az érintett egyénre tartozik, addig a másik tartozna az adott társadalomra. Mert senkinek nincs joga Isten helyébe lépni, illetve senki sem teheti ezt meg büntetlenül. A melegek negatív diszkriminálásával éppen a "keresztény" kultúrkör járatja le magát!
Ezzel a 'melegesdivel' olyanok vagyunk, mint egy csoport kisóvodás, akik kaptak egy-egy matricát: mindenki rögtön azt nézi, hogy mi van a másiknak. Mondjuk úgy, hogy a "bűn" lapjai is előre le vannak osztva, mivel mindannyian beleszületünk egy családba, akiknek van egy élethelyzete, vannak gyermeknevelési szokásai stb, és nekünk abból kell valamit kihozni. Ezek mindenkinek feladatot adnak, de mindenkinek mást. Fölösleges tehát összehasonlítgatni a helyzeteket, és kijelenteni egyesekről, hogy ők bűnösebbek Isten előtt, mint mások. Mégis honnan tudjuk, hogy az adott "bűnös" embernek milyen helyzeteket kellett megélnie, mi vezetett a jelen állapotához? Milyen választási lehetőségei voltak? Volt-e a gyakorlatban is lehetősége választani, vagy csak elvileg (ez nagyon nem mindegy!!)? Élt-e ezekkel a lehetőségekkel, és ha igen, akkor a környezete hogyan reagálta le (pl segítették vagy éppen belerúgtak)? Ha ezeket valaki önmagában végigzongorázta, akkor tartózkodni fog attól, hogy ítélkező kijelentéseket tegyen másokra nézve, ugyanakkor képes lesz kiállni a saját értékrendje és jogai mellett. Majd ha Istennek nem tetszik valami vagy valaki, akkor majd tesz ellene a Maga módján. Nem hinném, hogy pont egy keresztény embernek lenne nehézsége ennek elfogadásával.
Egyébként meg mióta vannak a keresztények arra felhatalmazva, hogy mások erénycsőszei legynek? Ha a bevezetőben említett idős keresztény házaspárt zavar a tőlük szobát bérlők erkölcse, akkor kérjenek esetleg házassági anyakönyvi kivonatot a vendégektől, de azt is vizsgálják meg, hogy egyik fél sem esett át szexoperáción, és nem tartozott korábban a másik nemhez. Nyilván ez nevetséges, mert senkinek sincs joga mások magánéletében és döntéseiben vájkálni, a "saját keresztény lelkiismeretre" hívatkozva. Ha nehezükre esik a másságot tolerálni, akkor talán tényleg be kéne zárniuk az üzletet, és valami más dologgal foglalatoskodni. De úgy tűnik, önmagából a "keresztény hitből" nem élnek meg (pedig Jézus azt mondta, hogy az igaz ember hitből él).
Szóval van egy ilyen oldala is a dolognak, amit nem kéne elvetni.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése