A segítségnyújtás

"...És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban ....csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat...." 

(1Kor 12:28)

Az elmúlt hétvégén a blogtalálkozón feljött a gyülekezeti tagok vagy extagok segítése. Mivel megoszlottak a vélemények ebben a kérdésben, ezért úgy gondoltam összeszedem a gondolataimat a segítés témájával kapcsolatban. Ugyanazon a hétvégén részt vettem a Szintézis Szabadegyetem nyílt hétvégéjén is, ahol többek között a segítők etikájáról is szó esett.

A Jehova-kultusz egy idegen lények által bevezetett imádat lenne?

Már korábban írtam Jehova és Lilith közötti kapcsolat összefüggéséről. Mielőtt kifejteném a címben megjelölt témát, szeretném tisztázni a blogírás határait.

Álom helyett rémálom

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy párhuzamot vonjak a lakáshitel károsultak vagy egyéb becsapott emberek és a szekták károsultjai között. Talán egyeseknek teljesen triviálisnak tűnhet a kettő közötti kapcsolat, mivel amit egy szekta ígér, ahhoz ugye kell egy ember is, aki elhiszi, és ezt kívülállók nehezen képzelik el, hogy ez lehetséges. Nos, én azt mondom, hogy hasonló a helyzet a lakáshitelesekkel, vagy azokkal a szerencsétlenekkel, akiket az eladósodásuk végett újabb ingatlancápák támadtak meg és álomotthonokat ígértek nekik. Nehezen érthető meg, hogy miért hisznek el emberek ilyen ajánlatokat?
Ezért, jobb ha nem ítélgetjük egymást!

Áldozatosdi helyett: lépj ki a szarból!

Miért ragadunk bele egy olyan környezetbe, ahol nekünk nem jó, ahol bántanak? Miért nem bírunk felkerekedni, és megkeresni azokat az embereket, akik szeretnek és elfogadnak minket? Miért hajítjuk kukába az életünket, és miért hagyjuk, hogy testünket felfalja egy pusztító betegség? Miért olyan nehéz megpróbálni szeretni az életet?

Bántalmazó családi kapcsolat. Lélekölő munka. Megalázó, kizsigerelő főnök. Bűntudatot keltű és képmutató vallásvezetők. A sort folytatni lehet. De miért gondoljuk, hogy ezeket nekünk tűrni kell? Miért olyan nehéz kilépni ebből, és nem a fájdalom útját választani tapasztalatszerzésnek?

Nos, azért, mert már megszoktuk, hogy csak ez az egy út létezhet számunkra. Egy rossz tapasztalat is jónak tűnhet, ha korábban még rosszabb volt az életünk, és mivel sokunk csak ezzel a viszonyítási rendszerrel bír, ezért elviselünk egy romboló helyzetet, sőt még "pozitívan" is érezhetjük.

"Az igazság szabaddá tesz"

"Azok az emberek, akiket az uralkodó rendszer nem tudott beprogramozni, és akik saját útjukat járják, veszélyt jelentenek az emberiséget rabszolgasorsba döntő hatalomra, mely retteg és fél az igazán szabad emberektől. A félelem, vagy a védekezés rezgésileg olyan állapotot hoz létre, melyben támadhatóak vagyunk. A félelmüket legyőző, védelmet nem kereső emberek legyőzhetetlenek...