A szégyentől és bűntudattól vezérelt közösségekben, mint pl a Jehova Tanúinál is, a legtöbben arra támaszkodnak, hogy a Bibliában található bűnökről való felsorolás (paráznaság, részegeskedés, kicsapongás stb...) kritériumait próbálják alkalmazni, leginkább egymásra. Ez alapján súlyos "bírói" döntéseket hoznak olyan emberek felett, akik szerintük áthágták a bibliai szabályokat. Ilyen alapon kiközösítenek megesett fiatal lányokat, kamaszokat, akik nem voltak képesek uralkodni szexuális vágyaikon és nem voltak hajlandók belerohanni tízenévesen egy házasságba - mondván "paráznaságot" követtek el. Ezek a döntések a legtöbbször nem segítenek a nehéz helyzetbe került fiatalnak, viszont eredményesen szétválasztanak családokat, és szívfájdalmat - bűntudatot - okoznak az érintetteknek, akiket jól megszégyenítenek.
De hogyan képes a Jehova Tanúi irányítása ezeket a parancsokat kivitelezni? Azáltal, hogy kiképeznek olyan embereket, akik elhiszik, hogy a Biblia szavait szószerint kell venni és azt is, hogy ezt ők személyesen el tudják dönteni egy embertársukról, hogy adott esetben az illető parázna-e vagy sem. Miután ezt a döntést meghozták - többnyire a bűnös saját manipulált lelkiismerete általi bűnbánatán, vagy éppen a titkosrendőrség módszereivel nyomozó vének "eredményei" alapján -, haladéktalanul eljárnak a bomlasztást okozó személy ellen, megszégyenítve, megalázva, és feljogosítva érzik magukat arra - miután minden "szaftos" részletet megtudtak -, hogy elválasszák őt a családjától. Mert a gyülekezetet azt "tisztán" kell tartani!
Micsoda szellemi Paradicsomnak kell lennie egy ilyen mindenféle bűnöstől megtisztított gyülekezetben! Vagy mégse? Felmerül a kérdés: végül ki marad?
A "bűnösök"-kel való bánásmód másik véglete a megértés. Vannak bűnök, melyeket meg lehet emberileg érteni, sőt meg is kell, főleg ha maga a "bíró" is aktívan gyakorolja őket. Ezzel a szemléletmóddal bűn,- sors, - és tettestársnak lehet a másikat tekinteni - kiváltképp akkor, ha még nem is egy kiszolgáltatott kamasz, vagy éppen van egy befolyásos rokona az illetőnek "magasabb körökben", aki még fel is tudja emelni a szavát érte. Ettől aztán beindul a "keresztény" játszma: ki tud jobban "megbocsátóbb" lenni.
Hát nem bűnösök vagyunk mindannyian?
Ebben a keresztapai környezetben, így sok minden megtörténhet: nők bántalmazása, gyermekek molesztálása, mások becsapására, és kizsákmányolására irányuló üzleti fogások ésatöbbi.
Kéz-kezet mos, mindenki bűnös és megtérésre van szüksége, de mindig csak az jár rosszul, aki valami miatt nem kívánatos a rendszerben. Mert egyet nem lehet megbocsátani: a kérdéseket, az önálló gondolkodást és az emberi érzéseket. De hát létezik "szentszellem" elleni bűn is! Még milyen jó, hogy ilyen is van a Bibliában! És ki más lenne jogosultabb arra, hogy eldöntse azt, hogy mi is számít annak, mint akit a "szentszellem" kinevezésével helyeztek a többiek fölé!
Majd eljön Jézus és megítél, de leginkább megért engem, téged meg elküld a gyehennára, vagy pokolra, mert oda való vagy, hiszen úgyis elmebeteg vagy, nemde?
Ha meg tévedtünk, az emberi dolog (hirtelen minden nagyon "emberivé" válik ezen a ponton), meg egyébként is tökéletlenek vagyunk. Miért te nem vagy az?
Ebből a gondolati mátrixból nem igazán lehet kikerülni anélkül, hogy ne kelljen valami önmagára nézve kellemetlen ténnyel szembesülnie a kilépőnek. Remélem, azt senki nem gondolja komolyan, hogy az ilyen ítélkezéseket meg lehet úszni mindenféle következmény nélkül, vagy lehet mutogatni a másikra, a társulatra, akik becsaptak minket, hamisan prófétáltak, vagy a "bűnösökre", akik "elutasítják Isten kegyelmét" vagy "nem tárták ki szívüket eléggé a kegyelem előtt" vagy éppen nem imádkoztak eleget.
Szerény személyes véleményem az, hogy aki benn akar maradni ebben, az is fizet, de az is, aki ki akar lépni. Ingyen semmit nem adnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése