Hatalmi drámák a párkapcsolatban (4.rész)

"Önmagunk meghülyítésének legbiztosabb módja, ha mások ügyeibe ártjuk magunkat; leghamarabb úgy lehetünk épelméjűek és boldogok, ha a magunk dolgaival törődünk." Melody Beattle (Codependent No More)

Valószínűleg nem fogok senkinek sem újat mondani, ha azt állítom, hogy a gyermekeknek hatalmas energiára van szüksége. Állandó figyelmet és törődést igényelnek és bizony sokszor leszívhatják az energiáinkat.
Sajnos sokan e blog olvasói közül úgy érezhetik, hogy kisgyermekként nem kapták meg ezt a törődést vagy odafigyelést, ami megillette volna őket és emiatt sokszor depressziót, lehangoltságot, motiválatlanságot (energiahiányos állapotokat) élhetnek meg.
Szerencsére a bölcs természet ennek a problémának a megoldására is kitalált valamit...
Felnevelkedésünk talán elég volt a túléléshez, de nem volt elég az érzelmi fejlődésünkhöz, melynek következtében egy űr maradt bennünk. A kisgyermekek önmaguk nemi identitását az ellentétes nemű szülőhöz való kapcsolatukból próbálják feltérképezni. Ha ez a kapcsolat valami végett nem volt kielégítő, akkor a gyermek úgy nő fel, hogy ez az ismeret hiányos illetve egyáltalán nem létezik benne, viszont a teljesség iránti vágy, az igen.
Azoknak, akik ezen a területen valami komoly hiányossággal birnak, felnőtt korukban kell bepótolniuk a hiányzó ismereteket, melynek egyik formája lehet plátói kapcsolatok kialakítása. Őszinte barátság és véleménycsere az ellentétes nem tagjaival, segíthet fejlődnünk saját magunk megismerésében.
Neked vannak kielégítő kapcsolataid a másik nem tagjaival? Vagy nem tulajdonítasz jelentőséget ezeknek, ha nem válnak szexuális kapcsolatokká?

A cél, hogy a teljességet önmagunkba legyünk képesek megtalálni, ami pl abban is megmutatkozhat, hogy szeretünk egyedül lenni, van életünk saját magunkban és felnőttként nem függünk másoktól.
Ez a felemelkedett érzés mindannyiunk titkos vágya, hiszen ott él még bennünk valahol mélyen az egységhez, a Felsőbbhöz való tartozás, az örök rajongás és szerelem érzése. Amikor az ellentétes nemmel való kapcsolatunk során először fedezzük fel ezt az érzést (ami nem más, mint egy megemelkedett tudatállapot), hirtelen úgy érezhetjük, hogy rengeteg energiával töltődtünk fel. Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy ez a nagy energia azzal a csodálatos lénnyel van összefüggésben, akinek a hatására ez az egész érzés kiváltódott bennünk és úgy érezhetjük, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha egyszerűen össze kötnénk az életünket ezzel a személlyel, hogy az energiaforrás mindig elérhető legyen számunkra.

Holott lehet, hogy ő ugyanezt gondolja rólunk és az ő energiakörei éppen olyan hiányosak, mint a mieink.
Gondolom, ez már innentől mindenkinek egyértelmű: kialakul egy "játszma", egy harc az energiáért, csak ebben az esetben a felek azt hiszik, hogy nekik erre szükségük van, sőt a lehető legjobbat teszik a másikkal, akit "halálosan szeretnek".

Így alakulnak ki a társfüggőségek, másszóval ko-dependenciák.

De honnan tudhatjuk, hogy a mi kapcsolatunk igazi szerelem vagy egy társfüggő kapcsolat? Ha eddig figyelmesen olvastad a korábbi cikkeket, akkor sok mindenre rájöhettél magad is ezzel kapcsolatban. Ez a terület különösen fontos olyan személyeknél, akik korábban Jehova Tanúi voltak, ugyanis, ahogy azt már megszoktuk, a társulati útmutatások és félremagyarázatok átírják a fogalmakat, melynek következtében sokan eshetnek bele pszichológiai csapdákba, melynek egyik jele, hogy nem képesek kilépni destruktív párkapcsolatokból, mégpedig a szeretet nevében.

Összefoglalom a két terület főbb jellemzőit:

Igazi szerelem:

• képes vagy kielégítő életet élni párkapcsolat nélkül
• tudatában vagy saját  hatalmi drámáidnak és nem próbálsz meg energiát lopni másoktól (le tudod állítani magad és másokat is, ha ezt próbálják tenni)
• nem érzed szükségét, hogy mások cselekedeteit kormányozd (pl.: nem akarod megmondani neki, hogy milyen gyülekezetbe járjanak, ne járjanak)
• képes vagy önmagad központjába megmaradni (nem jössz ki könnyen a sodrodból, vagy ha igen, gyorsan vissza tudsz térni)
• őszintén beismered érzéseidet (nem maszkolod őket)
• ha problémád van valakivel, akkor azt világosan fel tudod tárni az illetőnek
• kívül tudsz maradni szerelmed (ha van) problémáján és tiszteletben tartod a szabad akaratát
• tudsz adni és kapni is
• vannak céljaid és képes vagy azokon dolgozni (nem kell állandóan összehangolnod azokat másokkal)

Ko-dependencia:

• nem önmagad vagy a figyelem központjában, hanem valaki más (ha nem a szegény párod az, akkor találsz magadnak egy "megmentésre" várót)
• az energiának valaki mástól kell érkeznie hozzád, önmagadban nem tudsz feltöltődni
• legjellemzőbb viselkedési forma: az irányítás: állandóan ellenőrizgeted a párodat
• nincsenek céljaid, a saját életed megrekedt
• szigorú szabálygyüjteményre van szükséged az életed területein
• sokszor "kiszipolyozva" érzed magad

Az alábbi kérdések segíthetnek a tisztább látásban:

1. Állandóan valaki másra gondolok, valaki más gondja jár az agyamban?
2. Igyekszem-e valaki más figyelmét felhívni magamra?
3. Olyan emberek vannak körülöttem, akik hiányt szenvednek valamiben?
4. Jobban érzem magam, ha valamit másokért teszek? 
5. Nem tudok nemet mondani?
6. Lemondok saját igényemről, önmagamhoz szigorú vagyok, míg másokért mindent megteszek?
7. Gyakran eltérek terveimtől mások kedvéért?
8. Állandóan ellenőrizgetni akarok másokat?
9. Át akarom venni az irányítást, megoldani mások gondját?
10. Unatkozom és rossz a kedvem egyedül?
11. Lekicsinylem a látszólag véletlen eseményeket, csak ne kelljen változtatnom a körülményeken?

Egy ötvenéves asszony a következőképpen mesélte el a történetét: "Anyám mindig azt mondogatta, hogy én vagyok a legjobb barátja., én meg kb 7 éves koromtól gondoskodtam róla. Rossz hangulatok gyötörték, esténként félálomba itta magát. Nekem csak ezután volt lehetőségem olvasni vagy telefonálni a barátaimnak. Elvégeztem ugyan az egyetemet, de közben minden áldott nap hazaszóltam, és mikor anyám egészsége megromlott, súlyos szorongás tört rám. Olyan emberhez mentem feleségül, aki nagyon sok mindenben hasonlított az anyámra és attól kezdve mindkettő miatt szoronghattam.! Egész életemben úgy éreztem, mintha valaki a hátam mögött állna és a nyakamba szuszogna. A gondolat, hogy szabad lettem és azt csinálok, amit akarok, valósággal rémületes. Mintha arra várnék, hogy egyszer majd elkezdődik a saját életem. Már egy éve járok a terápiára, és az utóbbi időkben egy-két érdekes véletlen fölkeltette a kiváncsiságom. A jelek, mintha arra utalnának, hogy állatkozmetikával kellene foglalkoznom, amihez mindig is nagy kedvem lett volna."

Nem könnyű helyretenni a fogalmakat, amiket az Őrtorony társulat jóvoltából kifordítva kaptunk meg. Az alattomos elmekontroll technikákkal egy érzelmileg érett, független és egészséges személyt önzőnek, büszkének vagy nem törődömnek állítanak be, míg az érzelmi problémákkal küszködő és azzal szembenézni nem akaró (vagy valami miatt nem tudó, az még jobb, mert akkor azt ki lehet jobban használni) személyt alázatosnak vagy a krisztusi önfeláldozás mintájaként prezentálják.

A mi saját érdekünk, hogy felismerjük a csapdákat: valóban segítünk valakinek vagy helyette végzünk el dolgokat; képesek vagyunk törődni a társunkkal vagy csak beleavatkozunk az életébe; tényleg szívességet akarunk tenni valakinek vagy csak nekünk magunknak nem lévén céljaink, így lábtörlőnek dobjuk magunkat a másik elé?

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is." (Gal 6:7)

Forrás:
Redfield: A mennyei prófécia