A gyermekkori kiértékelést nem azért kell elvégezni, hogy aztán vádolhassuk szüleinket vagy sajnáljuk magunkat, esetleg kifogást, mentséget találjunk tetteinkre, hanem hogy mi magunk tisztán lássuk azt, hol is akadt el bennünk az energiaáramlás és helyreigazítsuk ezt azáltal, hogy változtatunk a JELEN stratégiánkon. A gyermekkorban átélt helyzetekről nem mi tehetünk, ezért fölösleges magunkat vádolni vagy esetleg sajnálni a történtek miatt, de csak mi tehetünk azért, hogy ellensúlyozzuk a hatásait felnőttkorunkban.
Fontos észben tartani, hogy a drámák nem személyiségi vonások, hanem tanult stratégiák, melynek valamelyikét vagy az összesnek egy keverékét alkalmaztuk a túlélésünk érdekében. Ebből következik, hogy lehetséges újratanulni ezeket, sőt hasznot is húzhatunk belőlük.
Alapvetően 4 fajta dráma létezik:
- A megfélemlítő
Jellemzői: harsányak, fenyegetőek, fizikai erejükkel kérkednek, váratlanul kitörhetnek. A többieket félelemben, sakkban tartják. Utasítgatnak, sokat beszélnek, hatalmaskodnak és gunyorosak.
Vonzza: a szegény én-t.
Átalakítható: kitűnő vezetővé. Uralkodás és arrogancia, önérvényesítéssé és magabiztossággá transzformálható - A vallató
Jellemzői: szüntelenül megkérdőjelezik a másik ember tevékenységét és szándékát, rosszindulatú kritikusok, mindig a hibát keresik és azokon lovagolnak, mindent kiforgatnak, az emberek önigazolásba menekülnek előlük
.
A körülötte levő emberek: leginkább zárkózottakká válnak.
Átalakítható: olyan területeken használható jól ez a tudás, ahol ki kell kuatatni valami hibát pl: tudományos kutatás, pszichológia - A zárkózott
Jellemzői: megrekednek saját belső világukban, rejtélyesnek, megközelíthetetlennek tűnnek, nem szeretik a kötöttségeket, mindent egyedül akarnak megoldani, jellemzően unottak, a távolságtartással védik magukat
Vonzzák: a vallatókat, de drámába keveredhetnek a megfélemlítő és a szegéyn én típusúakkal is.
Benne rejlő lehetőségek: mély, intuitív bölcsesség, kreativitás. Gyógyító, lelkész vagy művész. - A szegény én vagy áldozat
Jellemzői: erőhiány, együttérzést erőszakol ki a környezetéből, borúlátóak, aggodalmaskodnak, sóhajtoznak, szeretnek panaszkodni, a segítségre szorulással hívja fel magára a figyelmet, de a megoldások nem érdeklik (pont abból nyer energiát, hogy a gondjain rágódhat), szeretik a problémákat, ha nincs, akkor is csinálnak. Önmagát 'alázatosnak' vélve, semminek tekinti, de megsértődik, ha áldozatait valóban semmibe veszik.
Vonzza: a megfélemlítőt, mert segítségével fenntartható az áldozati szerep és a bocsánatkéréssel generálja újra erőit.
Lehetőségei: együttérzést igénylő feladatok, szociális munkás, gyógyító.
Hogyan szabadulhatsz meg a drámáidtól?
- tudatosítsd viselkedésedet (különösen, ha stressz alatt állsz vagy szorongsz)
- tudatosítsd, milyen típust vonzol magadhoz: megfélemlítők tevékenységének áldozata vagy? mindig bocsánatot kell kérni tőled? vagy mindig neked kell bocsánatot kérni másoktól? sok 'szegény én' áll sorba nálad, hogy előadja a problémáit? stb...
- vedd észre a tested jelzéseit: 'megfagysz' a bírálat hatására? Hidegséget, merevséget, félelmet érzel, ami arra utalhat, hogy úgy érzed versenyezned kell az energiáért, mert nincs elég
A hatalmi drámáktól való megszabadulásban nem kell tökéletességre törekedni. Fontos, hogy olyannak fogadjuk el magunkat és másokat, amilyenek vagyunk. Az élet tapasztalatszerzésről szól és a drámákból sokat lehet tanulni. Hasztalan az egymás feletti ítélkezés és önmagunkat mások "fejlődéséhez" viszonyítani. Saját és mások drámái sokszor a humor forrásainak bizonyulhatnak.
Forrás: Redfield- Adrienne: A mennyei prófécia gyakorlati útmutatója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése