Az "F"-skála szerint a potenciálisan fasiszta személyiséget a következők jellemzik:
- elfogadja a konvencionális értékítéleteket (Konvencionális értékítélet alatt azt értem, hogy hagyományos, nem újkeletű, a megszokotttól nem eltérő. Nem mintha a régi értékítéletekkel feltétlenül baj lenne, de a világ változik, és nem minden úgy van, ahogy régen volt. Vannak egyszülős családok, vannak melegek (vagyis jobban felvállalják identitásukat), léteznek kábítószerfogyasztók és egyéb másként gondolkodók. A szekták egyedüli reakciója a kiátkozás és megbélyegzés.)
- kritikátlanul alárendeli magát a vezőknek (Ami "föntről" jön, az valami isteni sugallat lehet, ami "lentről" az pedig ördögi csábítás. Felfele nyal, lefele tapos.)
- agresszív azokkal, akik nem hajlandóak magukat kritikátlanul alávetni a vezetőknek (A vezetők kritizálása, vagy a "hű és bölcs rabszolga" kétségbevonása nem csupán kiátkozást von maga után, sőt az egyik legveszélyesebb bűnnek számít.)
- idegenkedik a gazdag érzelmi élettől, a képzelettől, a személyességtől, a gyengédségtől (Ezek a "női hisztériák", érzelmi megnyilvánulások a szellemi gyengeség jelei, olyasmi dolgok, melyeket el kellene nyomni. Az egyszerű ember logikájába és fekete-fehér gondolkodásmódjába nem beilleszthető bonyolultabb megértések "ezoteriás"-nak minősítése. Aki ilyesmivel foglalkozik, csakis mentálisan zakkant lehet.)
- hajlamos a merev gondolkodásra (Csak a törvények, a leírt dolgok számítanak, és azon lovagolnak...főleg szavakon, bibliafordításokon.)
- nagyra értékeli a férfiasságot, az erőt és a hajthatatlanságot (Patriarchizmus, csak a férfi tulajdonságok értékesek, a nőknek a konyhábana helye, a nők alattomos manipulátorok, akik elcsábítják a "szegény" férfiakat.)
- embergyűlölő, az embert alapvetően rossznak tartja ("Mindannyian bűnösök vagyunk". A bűnt keresik az emberekben, és azt akarják legyőzni mindenáron....ettől aztán még több lesz belőle...:))
- hajlamos azt hinni, hogy a társadalomban vad és veszélyes erők, összeesküvések uralkodnak (Üldözöttség tudata, a "világ" a "keresztények" ellen van, Jézus megmondta....stb. Alacsony önreflexió, nem gondolnak arra, hogy esetleg jogos is lehet a másik haragja velük szemben. Ezért nincs fejlődés a személyiségben, mert önmagukat ártatlan áldozatoknak vélik, Így kiszolgáltatottakká válnak, és bűnbakká is egyben a náluk nagyobb hatalmak kezében.)
- igen nagy figyelmet fordít a szexualitásra, más emberek szexuális "kilengéseire" (A szekták vezeőire különösen jellemző, hogy úgy kezelnek másokat, mintha azok gardedámjai lennének. Úgy gondolják, hogy ítéleteket osztogathatnak egyének felett a szexuális hovatartozásuk vagy életmódjuk végett. Az állandó tiltásokkal, gyanusítgatásokkal szexuálisan túlfűtött légkört teremtenek, melyben a legszörnyűbb szexuális bűncselekmények történhetnek meg, melyek irányában nagy toleranciát mutatnak----főleg a vezetők esetében.)
A fenti jellemzők a fasiszta vagy antiszemita gondolkodás alapját képező autoritárius személyiségtípust írják körül. Az eddigi kutatások arra utalnak, hogy az autoriátus személyiség kifejlődésének oka a gyermekkorra nyúlik vissza. A megkérdezettek visszaemlékezései szerint a gyermekkori családban jellemző volt általában az apa autoriátus nevelési stílusa (főség-elv). Az ilyen családban kevés volt az érzelmi melegség. A szülők rideg, követelő, büntető és merev elveket fogalmaznak meg, melyek végrehajtását maradéktalanul elvárják a gyerektől. Nincs mód az önálló véleménynyilvánításra, a kreatív megoldásokra.
Az ilyen családban felnövekvő személyek egyrészt idealizálják az apafigurát (a gyermek szemében Istent képviseli, vagyis az istenképében is meghatározó lesz), másrészt ellenséges az apával szemben az okozott sérelmekért. E kettősséget úgy élheti meg felnőttkorban, hogy vezetőket idealizál (vagy éppen kritizál, mivel nem felelnek meg az "elvárásainak"), ugyanakkor az apával (szülővel) kapcsolatos feldolgozatlan sérelmeit védtelen személyekre vetíti ki, pl olyan kisebbségekre, akikkel ellenségesen viselkedhet.
A szektákban nevelkedetteknek tehát komolyan meg kell vizsgálniuk a saját attitűjüket ebben a kérdésben. Nem elég az, hogy felnőtt fejjel megértik a szekta "hamis tanításait" és elfordulnak azoktól. Az érzelmek szintjén megmaradhatnak azok az attitűdök, melyek a szekták légkörére jellemzőek, így komoly lelki munkát kell elvégezniük, ha meg akarnak szabadulni azoktól. Nem mondhatják azt, hogy "én nem tehetek erről, mert a szüleim hibája, hogy ilyen vagyok" vagy "a szüleim vallásos agymosás hatása alatt cselekedtek, ezért megértem őket (ezzel megkímélem magam attól, hogy konfrontálódjak)...".
Ahogy a fiak nem felelnek az apák bűnéért, úgy az apák sem a fiaikéért.
Forrás:
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése