Kaptam egy ajánlást!

Egy szervezethű testvérnő (bizonyos Horváth Laura) kezdett magánakcióba az általa és a vallási csoportja által "elmebeteg, hitehagyottak" ellen. Az akciójával ért el némi sikert- amin nem csodálkozok -, bár korántsem, azt amit eredetileg tervezett. Érdekes módon rólam jó ajánlást írt:

"Karalábé blogja a soron következő. Valahol az egyik blogbejegyzés alatt olvastam tőle, hogy különleges úttörő volt. Ha elolvassa valaki a blogját, erős ezoterikus hatásokat fog felismerni. Az, hogy képzett különleges úttörő volt, látszódik az írásain. Amikor komolyan ír és nem provokálja a társait, akkor jó meglátásai vannak, és még védi is a szervezetet. Amikor viszont elkezd háborúzni, akkor hisztisebb nálam is. Ilyen pedig kevés van! Ha érzékeny vagy az ezotériára, akkor jelent veszélyt. Ha összegyűjtöd a megnyilatkozásait, megírhatod belőle Jehova Tanúi védelmét a hitehagyottakkal szemben. Úgyhogy őt még ajánlom is mindenkinek, hogy olvasgassa sokat, ha baja van a hitehagyottakkal. Nem tudom, hogy olvassák-e. Szerintem sokan lusták olvasni.

Ő volt az egyedüli a kiközösítettek közül, aki többször igazat adott nekem.
Sok dolog szimpatikus abban amit ír. Például sokszor rápirít másokra, hogy a szervezeten belüli kiváltságaik megszűntek, csillapodjanak már le, már nem vének. Egy időben kitiltották a hitehagyottak a blogokról, mert meg merte őket kritizálni. Nagyon gyakran szóvá teszi a férfiközpontúságukat. Tudod, szerintem azok, akik a szervezetet elhagyva is olyan érzéketlenek, mint pöffeszkedő vénként voltak, na, azok jobb is, ha kint vannak. Mi, akik bent maradtunk, csak nyerhettünk ezen. Erre is rájöttem,amikor olvastam a blogját."

Egy másik blogbejegyzésében ezt írja:

"Végül a hitehagyottaknak. Először is az őszinte köszönet szavait kell tolmácsolnom felétek, amiért olyan készségesen asszisztáltak az akciómhoz. Amikor töröltem a posztokat, akkor úgy éreztem, hogy értékes gondolatok vesznek el és kár értük. Nem miattam, mert belőlem jön, ha megnyitom a számat, több is, mint kellene vagy ami illendő lenne, hanem a hozzáfűzéseitek miatt sajnáltam a törlést. Még annak ellenére is tanultam tőletek hasznos gondolatokat, hogy mást gondolunk igazságnak. Karalábé, Marci, Mint olvasod és Sefatias nagyon kellemes beszélgetőtárs lehetne. Ha valakit kihagytam, nézzétek el nekem. Én tudom, hogy jó agyatok van, és megértitek ti is, hogy a hitehagyottak egy bizonyos aktivitása, nem a vallásszervezetünk vezetőinek szól, hanem rajtunk csapódik le, mi szenvedünk tőle. Hiába a sallangos szöveg, mi szívunk."

Nos, ha valaki mégis arra vetemedne, hogy megfogadja Laura ajánlását és olvasgatni kezdené a blogomat, az nem árt, ha ismer egy-két dolgot rólam. Először is sem hitehagyott, sem hisztis nem vagyok, ezeket a jelzőket Laura aggatta rám - nyilván magából kiindulva. Bármilyen furcsának is tűnik egyeseknek, akik az interneten ontják panaszáradatukat a Jehova Tanúira, én magam valóságos hitként, vallásként éltem meg azt. És ráadásul sok mindenben nem csalódtam. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok dologban pedig igen. Leginkább az emberekben. Ezek nagy része a saját látásmódomnak volt köszönhető elsősorban, mivel nem vettem észre bizonyos jelenségeket, melyek körülöttem történtek. Jobbnak gondoltam néhányakat, míg magamat ok nélkül vádoltam. Ennek oka volt az én személyes életemben, amiért egyáltalán nem hibáztatom magam, de keményen dolgoztam/dolgozok azon, hogy ez az akadály elháruljon. Természetesen ez nem kisebbíti egy csöppet sem azokat a komoly (nevén nevezem) szemétségeket, amiket ellenem elkövettek a Jehova Tanúi (itt elsősorban a vezetőkre utalnék). Bár ez elég sok fájdalmat okozott nekem - Laurával ellentétben -, nem adtam ki magam semmiféle "mindenre kapható" személynek, hogy tőrbecsaljak és leleplezzek bizonyos ártó embereket. Úgy gondolom, megteszi ezt helyettem az élet. Teljesen megelégszem azzal, ahogyan ők saját magukat csalják tőrbe, amit többször megfigyeltem az exJT blogokon is.
A vallási szálra visszatérve, igen fontos tudomásul venni mindenkinek, aki egy szellemi útra lépett (a Jehova Tanúi is egy ilyen dolog...), hogy ez SOHA nem veszélytelen. Az Istenhez vezető út során elsősorban önmagunkat kell lelepleznünk, ami igen sokkoló lehet esetenként. Ebben vagy segítenek mások, nyilván olyanok, akik már előljárnak a folyamatban, vagy nem, hanem inkább eltávolítanak az egész dologtól. A Jehova Tanúi előljárói az utóbbihoz tartoznak tapasztalatom szerint, mert az önfeltárás és saját fejlődés helyett másokat igyekeznek lehúzni, hogy ők maguk jobbnak tűnjenek. Laura módszerei csak egy nagyon csekély bepillantást engedtek abba, hogy ő maga mit tanult a JT gyülekezetben. Ezért inkább szektának nevezném a JT csoportot, mint vallásnak, mely a tagjai romlását és erkölcsi züllését segíti elő. Ha Laurát kiközösítik, az is csak a mély szellemi színvonalra utalna, hiszen a vezetők nem képesek sem megakadályozni, sem visszafordítani az ilyen folyamatokat.

Azonban ez nem jelenti azt, hogy semmit nem tehetünk az érdekünkbe, mint ahogy azt sem, hogy a JT vezetői egy ördögi megszállottak lennének, akikkel nem lehetne szót érteni. A JT közösség, mivel vallási dolgokkal játszik, egy igen veszélyes helyzetbe hozza magát: a legnagyobb ellenségük ugyanis a saját maguk által hirdetett mércéjük. Ugyanis az, amit az ember önmagára nézve elfogad, ahhoz kell igazodnia. A Jehova Tanúi pedig nagyon magasra helyezik a mércét olyan emberek számára, akik elég mély szintet ütnek meg - ahogyan Laura beszámolójából is kitűnik -, így rendkívül nagy és látványos fejlődési folyamat lehetséges az egyes egyén életében (ami sajnos nem tűnik ki - még - az írásából).
Mutatok egy példát erre Laura írását idézve, aki felismerte, hogy a 'pöffeszkedő vének' eltávolításával csak a gyülekezet nyert:

"....szerintem azok, akik a szervezetet elhagyva is olyan érzéketlenek, mint pöffeszkedő vénként voltak, na, azok jobb is, ha kint vannak. Mi, akik bent maradtunk, csak nyerhettünk ezen."

Nos, ha ennyire sokat lehet nyerni - ami kétségtelen -, akkor miért gondolja, hogy ő szív a vallásvezetők helyett, akiknek becstelen eljárásait a 'hitehagyottak' szóvá merik tenni?

".... a hitehagyottak egy bizonyos aktivitása, nem a vallásszervezetünk vezetőinek szól, hanem rajtunk csapódik le, mi szenvedünk tőle. Hiába a sallangos szöveg, mi szívunk."

Ha ő maga elfogadja a vezetőket hiteles mércéjéül - és elfogadja, mert különben nem lenne ott - akkor mi gátolja meg abban, hogy megértse, hogy mik a nyereségei a velük való kapcsolatból? Ja, hogy ehhez 'ezoterikusan' kéne gondolkodnia, az meg neki nem megy. Rendben, nem könnyű megérteni sokszor a dolgok mélyebb értelmét, de azért nem lehetetlen dolog. Ha nem érti, mert 'megsüketültek a fülei', akkor azért nem a vezetők a hibásak, hanem ő maga. Vagyis a saját hülyesége végett 'szív', de a másikat vádolja.
Más szavakkal: ha valakinek nem tetszik az, ami a gyülekezetben folyik, akkor nyugodtan elhagyhatja vagy kivonhatja magát abból, ha pedig elfogadja azt, akkor legalább fordítsa valahogy a javára az ott történteket. Én hiszem azt, hogy ezt meg lehet tenni, ha valaki hajlandó a tetteit a szellemi világosság fényében megvizsgálni (János 3:20). De ez a küszöbön ugrálás, amit itt egyesek csinálnak, nagyon nevetséges. Nem csoda, ha kétségbeesik és szidni kezdi azokat, akiktől ugyan nem kért előzetes belegyezést magánakciójához:

".... Nézzük meg, hogy ki tudjátok-e szűrni így, mi is a bajom. Két segítséget adok. Nem az a baj, hogy megjött és nem az a bajom, hogy szűz vagyok. Ha így sem megy, akkor olyanok vagytok, mint Ninive lakói: "nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van."
A gyökerezés nem volt sértő. Az első zsoltár írja, hogy milyen a boldog ember. A boldog ember olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, mely idejekorán megadja gyümölcsét. Ti nem adtok gyümölcsöt, még késve sem. Biztos azért nem, mert gyökerek vagytok egy nagy fán. Vagy életképtelen, és önvédelemre képtelen csírák, de majd egyszer gyümölcstermő fák lesztek. A köcsögözés sem sértő, mert Pál apostol mondta, hogy a gyülekezetben mindenféle edény van, tehát köcsög is sok van."

Bár sok dologban igaza van és muris is a kialakult helyzet, mégsem tudok nevetni rajta. Inkább tragikomikusnak tartom az egészet, hiszen tudom, hogy vannak elég sokan, kik talán súlyos gondokkal küszködhetnek és kilátástalannak láthatják a helyzetüket. Nekik üzenem, hogy nem az! (ha egyáltalán a neten vannak....)

Ha Laura mindenképpen el akarja dönteni, hogy én a szervezet ellen vagyok-e vagy mellett, akkor nehéz dolga lesz. Ugyanis én egyik sem vagyok, hanem valakik javára cselekszem. Elsősorban önmagamért, na meg persze azokért, akik a Jehova Tanúi vallást komolyan a saját szellemi fejlődésük szolgálatába szeretnék állítani. 

Laura ezt írta önmagáról egy kommentjében:

"Ezt a harcom megharcolom, és utána megmutatom, hogy lehet ilyet is. Akkor is megteszem, ha egyedül maradok vele. Engem nem zavar. Általában mindig egyedül maradok a konfliktusokban. Mindig ellenem fordulnak. Mindig két szék közé esek a padlóra. Mint sokan mások is. Csak én felállok belőle, mások meg padlón maradnak!"

Bízom benne, hogy így lesz!