"Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad
emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol
vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a
múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag,
vereségeiből diadal." (Müller Péter)
Az életünk sebei feldolgozásának, illetve azok feletti átlépésének, mind hatássa vannak a kapcsolatainkra és hitünkre. Hogy megfelelő alapra építsük életünket, vissza kell menni azokra a pontokra, ahol ez az alap rogyadozik valami miatt. Néhányan ezeket a hitbéli alapokat rajtuk kívül álló okokra, vallási vezetők hiányosságaira, téves tanításokra vezetik vissza. Ezzel nem az a baj, hogy nem lehet igaz adott esetben, hogy egyesek visszaélnek mások bizalmával és elárulják hittársaikat, hanem ha csakis rajtunk kívül keressük a problémáink gyökerét, akkor leragadhatunk a másik ember személyiségbeli gondjainak elemzésénél, ami felett igazából semmi hatalmunk nincsen (na meg semmi közünk hozzá). Így végül ugyanolyan tehetetlennek érezhetjük magunkat, mint a csalódásunkkor, így óhatatlanul Isten ellen is fordulhatunk - vagyis nem növekedünk a hitben.
Ennek a folyamatnak átlátása érdekében szeretném ajánlani Pál Feri atya egyik programját. A kreditben ez olvasható:
"Pál Ferenc, római katolikus pap,
metálhigiénás szakember előadása a MOM Kulturális Központban a Hit Éve
alkalmából. Sokféleképpen hiszünk. A hit jellemző ránk. Képes fejlődni
és növekedni bennünk, de stagnálhat is, sőt megbetegetívővé is válhat.
Ezért érdemes ismernünk az Isten titkát befogadni képes hitet, ami
hozzájárul belső egyensúlyunkhoz is."
Az előadás az alábbi linkről érthető el:
https://www.youtube.com/watch?v=zdz1OkscDOc
Az katolikus pap, a hit alábbi szakaszait különbözteti meg:
1. indifferentiált hit szakasza - csecsemőkor, ősbizalom
2. projektív, intuitív hitszakasz - a képzelőerő aktiválása, kisgyermekkor, mesék világa
3. mitikus, szó szerinti életszakasz - kisiskolás kor
4. konzervatív szakasz - korai serdülőkor, küzdelem az eredetiségért, a közösség megtartó erejének megélése
5. provokatív szakasz - kései serdülőkor, a hit személyesítése, hiteles példák megtalálása, szerelem megélése
6. induvidiális, reflektív, racionális hit - fiatal felnőttkor, egocentrizmus, természetes énközpontúság
7. összekötő hit - a másik elfogadása, ökomenizmus, integráció
8. univerzalizáló hit - személyes eredetiség kifejlesztése
Te melyik szakaszban tartasz?
Azt a hatalmas ugrást, hogyha valaki a személyekkel szembeni érzéseit kivetíti egy másik személyre, jelen pillanatban Istenre, én is elítélendönek tartom. Ha valaki pusztán az érzelmei alapján nem akarja elfogadni Isten létezését, az vágyvezérelte gondolkodás. De szerintem van, akit a csalódása vezet ahhoz, hogy jobban megvizsgálja a hitét, vallását, világnézetét. Ha számára elegendö info gyülik fel ahhoz, hogy jogosan kétkedjen, akkor mindegy, hogy milyen okból kezdett el kutakodni. Persze egy ilyen konklúzióra való eljutás még nem kezeli az érzelmi dolgokat, azt fel kell dolgozni. Azzal sem értek egyet, amit az atya mondott, szerintem a hit nem jellemzö minden emberre. Bar lehet, hogy a rank szó alatt a vallásos embereket érti, ez esetben teljesen igaza van. A spiritualitást, és bizonyos metafizikai jellemzöit az embernek elválasztanám a vallásos hittöl.
VálaszTörlésMiért? A spiritualitás a szellemi dolgok felé fordulás gyüjtő elnevezése. Ebbe elvileg beleférhetne a vallásosság....
TörlésRosszul fogalmaztam, elnézést. Úgy mondom akkor, hogy a spiritulitás és a vallásos hit közé nem tennék egyenlöségjelet. Inkább az van, amit mondassz, hogy a hit a spiritualitás részhalmaza. Sok ateista életében is jelen vannak ilyen jegyek, tehát nem kell Istenben hinni ehhez. Illetve azt is bizton tudom, hogy sok embernél egyáltalán nincs jelen se Isten hit, se a spiritualitás.
Törlés