De ha már egyszer egy ilyen szerepbe kerültünk, érdemes megnéznünk, hogy - mint "kígyóknak" milyeneknek is kéne lennünk. Már csak azért is, mert maga Jézus is ezt tanácsolta a követőinek: ".... legyetek azért okosak mint a kígyók..."
Az alábbi cikkben összeollóztam néhány gondolatot, melyek a kígyó szimbolikáját járják körbe.
".... a kígyó egy nagyon okos, ugyanakkor ravasz, gyakran agresszív állat, amely képes a megújulásra (lásd: vedlés), ivadékainak gondozásában példamutató, s a közhiedelemmel ellentétben hasznos is (egyetlen vipera évente 270-300 mezei egeret pusztít el), a mérgét pedig gyógyításra is lehet használni."
"...A kígyó okos, mert tudja, mit tesz, hová megy, s ugyanakkor körültekintő és óvatos. A galamb "egyszerű", nincs benne álnokság, együgyű, a szó jobb értelmén. A görög szó jelentése: keverék nélküli.
Máté evangelista a kígyó és a galamb alakjával a hithirdető magatartását jellemzi: célratörő, óvatos, nem kihívó, de ugyanakkor egyenes, nem ismeri az álnokságot."
"...Vegyük fontolóra az ellenség-szeretet témájában a sumér agyagtáblácskák bölcseségét: „Akit szeretsz, annak igáját is húzod.”! Ugyan ki hajlandó önként ellenségei jármába hajtani a fejét?! Vagy talán erről lenne szó??!! De ugyancsak elgondolkodtató Victor Hugonak ez a mondata: „Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani.” Ezért ismerd meg jól az ellenségedet! Tudd meg, méltó-e rá, hogy nagyvonalú lehess vele!
Ugyanez a Jézus azt is tanította, hogy „Legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyó.” Azaz hasson át titeket a szeretet ereje, de józanul mérlegeljétek a szeretet gyakorlásának feltételeit, nehogy naívitásotokkal magatoknak, családotoknak és nemzeteteknek fölöslegesen ártsatok, és ezzel megkönnyítsétek mindazok esélyeit, akik gonoszul rátok támadnak!"
"A különböző hagyományokban a kígyó szimbóluma központi helyet foglal el. A szimbólumképzés szempontjából az állatok között a kígyó a leggyakrabban használt jelkép. A Mitológiai Enciklopédia így fogalmaz: „A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz. Lehet szoláris jelkép (ha a nap sugarait jelképezi), vagy lehet lunáris szimbólum (ha a vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja). Fallikus jelképként utal a férfi-női jellegekre. Spirális, vagy kör alakú ábrázolásai pedig utalnak a ciklikus időre és a változó sorsra is. Rejtőzködő életmódja, téli álma és a föld alá, üregekbe bújása miatt az alvilágot is megtestesítheti. Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jóstehetséget is.” A kígyónak, más szimbólumokhoz hasonlóan számos jelentése van. Mindig a bölcsességgel társították, különösképpen a rejtett tudással, amely a legmagasabb bölcsesség. Ha a saját farkába harapva ábrázolják, akkor a kezdet és vég nélküli örökkévalóság szimbólumává válik, vagyis az a kör, amelynek a középpontjában világegyetemek jelennek meg, növekszenek, majd elpusztulnak, eltűnnek.
Az egyiptomi hitvilágban Aphopisz kígyó a sötétség démona, így napisten Ré ellensége. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvényé is vált, s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. A görög-római mitológiában a kígyó lehet pozitív és negatív egyaránt. Közismert például Laokkon története, aki Apollón papjaként ellenezte a faló Trójába vitelét. Ezért az akhájokat támogató istenek bosszúból kígyót küldenek reá és fiára. Máig létező szimbólum a kehelyből kifelé tekeredő kígyó, amely Aszkhépiosznak a gyógyítás istenének jelképe. A kígyó Pallasz Athéné „házi” állataként a tudás és a bölcsesség szimbóluma is. A hinduizmusban a kígyó többek közt a végtelenséget és a termékenységet jelképezi. De a kígyó testesíti meg a gonoszságot is, akit a hagyomány Kálinak nevez – legyőzője pedig maga Krisna.
A buddhizmus kígyója a jóga során felszabaduló energiát szimbolizálja.
A kínai univerzalizmus a kígyót a sárkánnyal azonosítja, amely pozitív jelentéstartalommal bír.
A judaizmus kígyó értelmezéséről elsősorban az Ószövetségből értesülhetünk. Az Ószövetség rézkígyója a megváltó Krisztus jelképe, de egyben ő az ősbűn csábítója is. Ez a szimbólum hordozza magában legmélyebben az ellentétekben rejlő összetartó erőt. Azt az erőt, ami a nyitottságban és a zártságban is jelen van. De csak együtt. Ebben a tételben ősenergia működik. Önmagában egyik sem jelent jót vagy rosszat. A kígyó, a vipera Keresztelő János és Jézus szóhasználatában az álnokság jelképe és a farizeusok jellemzője. (Mt 3,7; Mt 12,34; Mt 23,33). Az emberre leselkedő veszélyeket is szimbolizálja, amikor az elküldött hetven tanítvány arról számol be, hogy szavukra engedelmeskedtek a gonosz lelkek. Jézus így szól hozzájuk: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és a skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi sem árthat nektek.” (Lk 10,19) A tizenkettőt pedig így figyelmezteti: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16)"
Az egyiptomi hitvilágban Aphopisz kígyó a sötétség démona, így napisten Ré ellensége. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Ureusz, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvényé is vált, s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. A görög-római mitológiában a kígyó lehet pozitív és negatív egyaránt. Közismert például Laokkon története, aki Apollón papjaként ellenezte a faló Trójába vitelét. Ezért az akhájokat támogató istenek bosszúból kígyót küldenek reá és fiára. Máig létező szimbólum a kehelyből kifelé tekeredő kígyó, amely Aszkhépiosznak a gyógyítás istenének jelképe. A kígyó Pallasz Athéné „házi” állataként a tudás és a bölcsesség szimbóluma is. A hinduizmusban a kígyó többek közt a végtelenséget és a termékenységet jelképezi. De a kígyó testesíti meg a gonoszságot is, akit a hagyomány Kálinak nevez – legyőzője pedig maga Krisna.
A buddhizmus kígyója a jóga során felszabaduló energiát szimbolizálja.
A kínai univerzalizmus a kígyót a sárkánnyal azonosítja, amely pozitív jelentéstartalommal bír.
A judaizmus kígyó értelmezéséről elsősorban az Ószövetségből értesülhetünk. Az Ószövetség rézkígyója a megváltó Krisztus jelképe, de egyben ő az ősbűn csábítója is. Ez a szimbólum hordozza magában legmélyebben az ellentétekben rejlő összetartó erőt. Azt az erőt, ami a nyitottságban és a zártságban is jelen van. De csak együtt. Ebben a tételben ősenergia működik. Önmagában egyik sem jelent jót vagy rosszat. A kígyó, a vipera Keresztelő János és Jézus szóhasználatában az álnokság jelképe és a farizeusok jellemzője. (Mt 3,7; Mt 12,34; Mt 23,33). Az emberre leselkedő veszélyeket is szimbolizálja, amikor az elküldött hetven tanítvány arról számol be, hogy szavukra engedelmeskedtek a gonosz lelkek. Jézus így szól hozzájuk: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és a skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi sem árthat nektek.” (Lk 10,19) A tizenkettőt pedig így figyelmezteti: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése