Egyesek tönkremennek anyagilag, elszakítják őket családjuktól, rossz hírnevüket keltik a korábban kedvelt közösségükben. Ezek természetesen kihatással lehetnek egészségi állapotukra, ráadásul még nem sok olyan ember akad, aki a helyzetüket megértené és legalább emberi együttérzésre lenne képes. A legjobb esetben is, csak más hasonló helyzetben levő megalázott, sértett emberrel találkozhat, aki esetleg panaszaival halmozza el.
A nagy nyomorúságról szóló gondolat Jehova Tanúi számára ismerős, hiszen ez az egyik sarkalatos tanítás.
A 2010. december 15-i Őrtorony ezt így adja vissza:
"Abban, hogy a közelgő nagy nyomorúság idején milyen ítéletben fogunk részesülni, döntő szerepe lesz annak, hogy hogyan viszonyulunk Krisztus szellemi testvéreihez"
(A Krisztus szellemi testvérei titulust persze nagy szerényen a Vezető Testtület tagjaira vonatkoztatják, ahogy kiderül a szövegkörnyezetből, jóllehet ők maguk és képviselőik semmilyen bizonyítékát nem adták annak, hogy ők valóban az éhezőkön, a betegeken vagy a nyomorban levőkön - akikhez való viszonyulásunkból ítélheti meg Jézus, hogy valóban azok vagyunk-e akiknek mondjuk magunkat (Máté 25: 34-45).)
Mivel a vezetők nagyon is jól tudják milyen hatásaik lesznek a tanításaiknak, ezért bevezették a "nagy nyomorúság" fogalmát a Tanú köztudatban, sőt mi több: a Tanúk várják ezt! Ez egy önbeteljesítő próféciává fog válni számukra, hiszen mindenkivel az fog történni, amit vár, és aminek a megtörténtét el tudja képzelni.
De ha te is ebben a helyzetben találod magad, akkor cseppet se félj, mert ha hittél a nagy nyomorúság bekövetkeztében, akkor bizonyára abban is hiszel, hogy képes leszel onnan kijönni is. Aki hisz, az meg nem szégyenül (Róma 10:11). Viszont ha már a bentléted alatt is csak tingi-lingiztél, kritizáltál másokat és gyávaságból nem mertél lépni, akkor bizony mindezekkel az emberi gyarlóságaiddal majd szembe kell nézned. Emiatt meglehet, hogy a saját "nagy nyomorúságodat" bizony nehezen fogod megélni (Péld 24:10).
A nagy nyomorúságot (másnéven krízishelyzetet) nem csupán az adott külső hatások és élethelyzetek okozhatják, hanem az azokra adott reagálásunk, megéléseink. Bizony fájdalmas lehet felismerni, hogy mi magunk hogyan járultunk hozzá helyzetünk kialakulásához: az oktatás elhanyagolása miatt, nem találunk megfelelő munkát, vagy nem keresünk elég pénzt, az orvosi kezelések elutasítása végett, krónikus betegséggel kell szembenéznünk, a családi konfliktusaink kezelése helyett, egy szép nagy mosoly mázat húztunk a bajok fölé stb.
Ráadásul - mintha még ez nem lenne elég -, felismerjük, hogy a Vezető Testületnek leghalványabb köze sincsen Krisztus szellemi testvéreihez, hiszen szorult helyzetünkben úgy hátat fordítanak nekünk, mint a sicc, sőt még nekünk lehet félnivalónk, ha sokat merünk ugrálni.
Így valóban igazuk lesz abban, hogy a 'közelgő nagy nyomorúság idején ítéletben fogunk részesülni', hiszen valóban képesek leszünk meglátni a saját helyzetünket, és - remélhetőleg - rálátásunk lesz a kiútra is. Mindenkinek a sajátjára.
Az is igaz, hogy ebben 'döntő szerepe lesz annak, hogy hogyan viszonyulunk Krisztus szellemi testvéreihez'. Ami igaz egyrészt azokra, akik valóban Krisztus szellemi testvérei (ezeket fel fogjuk ismerni), másrészt azokra is, akik ezt önmagukról hamisan állítják. Velük szemben is kötelezettségeink vannak, hiszen a szabad vallásgyakorlás jogokkal és kötelezettségekkel is jár.
Ha átmegyünk a saját nagy nyomorúságunkon, akkor jobban át fogjuk érezni más emberek gondjait, de a saját teendőinket is átlátjuk. Tartózkodni fogunk majd az ítélkezésektől - melyeket olyan jól megtanultunk a JT-inál -, és azt is megértjük, hogy senki más életét nem élhetjük, csak a sajátunkat. Egy régi történet jutott eszembe ezzel kapcsolatosan. Még úttörő koromban, a Bétel egyik külföldi vezetője a mi könyvtanulmányozási csoportunkhoz volt beosztva. Egy alkalommal, amikor valaki elmondta neki, hogy xy testvér vagy testvérnő azért nem jön, mert beteg, akkor ez a személy csak azt ismételgette: "kifogások, kifogások". Eszébe sem jutott megkérdezni, hogy hogy van az illető, vagy netán meglátogatni őt. Én magam is elég súlyos tünetekkel küszködtem akkoriban, tőlem sem kérdezte meg egyszer sem, hogy hogy vagyok, vagy miben tudna segíteni, pedig tudta, ismerte a körülményeimet.
Nyilván nem kívánok senki felett pálcát törni (egyébként ez az illető még mindig a Bétel vezetőségéhez tartozik), csak ez egy érdekes momentum arra vonatkozólag, hogy mi módon tekintenek ezek az emberek a többiekre: valóban szolgáiknak gondolják őket, akik alantasabbak náluk. Azt, hogy ők ezt hogyan tudják összeegyeztetni Krisztus gondolkodásával, legyen az ő gondjuk, majd nekik kell ezt kibogózniuk akkor, ha majd ők élik meg a saját nagy nyomorúságukat.
Abban viszont igazuk van, hogy "a közelgő nagy nyomorúság idején ítéletben FOGUNK részesülni" és abban is, hogy ennek az ítéletnek a milyenségére "döntő szerepe lesz annak, hogy hogyan viszonyulunk Krisztus szellemi testvéreihez".
Igaza lesz a Bibliának:
"A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját .... végre szűkölködésre jut" (Péld 22:16)
Mivel a vezetők nagyon is jól tudják milyen hatásaik lesznek a tanításaiknak, ezért bevezették a "nagy nyomorúság" fogalmát a Tanú köztudatban, sőt mi több: a Tanúk várják ezt! Ez egy önbeteljesítő próféciává fog válni számukra, hiszen mindenkivel az fog történni, amit vár, és aminek a megtörténtét el tudja képzelni.
De ha te is ebben a helyzetben találod magad, akkor cseppet se félj, mert ha hittél a nagy nyomorúság bekövetkeztében, akkor bizonyára abban is hiszel, hogy képes leszel onnan kijönni is. Aki hisz, az meg nem szégyenül (Róma 10:11). Viszont ha már a bentléted alatt is csak tingi-lingiztél, kritizáltál másokat és gyávaságból nem mertél lépni, akkor bizony mindezekkel az emberi gyarlóságaiddal majd szembe kell nézned. Emiatt meglehet, hogy a saját "nagy nyomorúságodat" bizony nehezen fogod megélni (Péld 24:10).
A nagy nyomorúságot (másnéven krízishelyzetet) nem csupán az adott külső hatások és élethelyzetek okozhatják, hanem az azokra adott reagálásunk, megéléseink. Bizony fájdalmas lehet felismerni, hogy mi magunk hogyan járultunk hozzá helyzetünk kialakulásához: az oktatás elhanyagolása miatt, nem találunk megfelelő munkát, vagy nem keresünk elég pénzt, az orvosi kezelések elutasítása végett, krónikus betegséggel kell szembenéznünk, a családi konfliktusaink kezelése helyett, egy szép nagy mosoly mázat húztunk a bajok fölé stb.
Ráadásul - mintha még ez nem lenne elég -, felismerjük, hogy a Vezető Testületnek leghalványabb köze sincsen Krisztus szellemi testvéreihez, hiszen szorult helyzetünkben úgy hátat fordítanak nekünk, mint a sicc, sőt még nekünk lehet félnivalónk, ha sokat merünk ugrálni.
Így valóban igazuk lesz abban, hogy a 'közelgő nagy nyomorúság idején ítéletben fogunk részesülni', hiszen valóban képesek leszünk meglátni a saját helyzetünket, és - remélhetőleg - rálátásunk lesz a kiútra is. Mindenkinek a sajátjára.
Az is igaz, hogy ebben 'döntő szerepe lesz annak, hogy hogyan viszonyulunk Krisztus szellemi testvéreihez'. Ami igaz egyrészt azokra, akik valóban Krisztus szellemi testvérei (ezeket fel fogjuk ismerni), másrészt azokra is, akik ezt önmagukról hamisan állítják. Velük szemben is kötelezettségeink vannak, hiszen a szabad vallásgyakorlás jogokkal és kötelezettségekkel is jár.
Ha átmegyünk a saját nagy nyomorúságunkon, akkor jobban át fogjuk érezni más emberek gondjait, de a saját teendőinket is átlátjuk. Tartózkodni fogunk majd az ítélkezésektől - melyeket olyan jól megtanultunk a JT-inál -, és azt is megértjük, hogy senki más életét nem élhetjük, csak a sajátunkat. Egy régi történet jutott eszembe ezzel kapcsolatosan. Még úttörő koromban, a Bétel egyik külföldi vezetője a mi könyvtanulmányozási csoportunkhoz volt beosztva. Egy alkalommal, amikor valaki elmondta neki, hogy xy testvér vagy testvérnő azért nem jön, mert beteg, akkor ez a személy csak azt ismételgette: "kifogások, kifogások". Eszébe sem jutott megkérdezni, hogy hogy van az illető, vagy netán meglátogatni őt. Én magam is elég súlyos tünetekkel küszködtem akkoriban, tőlem sem kérdezte meg egyszer sem, hogy hogy vagyok, vagy miben tudna segíteni, pedig tudta, ismerte a körülményeimet.
Nyilván nem kívánok senki felett pálcát törni (egyébként ez az illető még mindig a Bétel vezetőségéhez tartozik), csak ez egy érdekes momentum arra vonatkozólag, hogy mi módon tekintenek ezek az emberek a többiekre: valóban szolgáiknak gondolják őket, akik alantasabbak náluk. Azt, hogy ők ezt hogyan tudják összeegyeztetni Krisztus gondolkodásával, legyen az ő gondjuk, majd nekik kell ezt kibogózniuk akkor, ha majd ők élik meg a saját nagy nyomorúságukat.
Abban viszont igazuk van, hogy "a közelgő nagy nyomorúság idején ítéletben FOGUNK részesülni" és abban is, hogy ennek az ítéletnek a milyenségére "döntő szerepe lesz annak, hogy hogyan viszonyulunk Krisztus szellemi testvéreihez".
Igaza lesz a Bibliának:
"A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját .... végre szűkölködésre jut" (Péld 22:16)
A szűkölködés lehet többféle értelemben és összefüggésben megélni. És az sem mindegy, hogy kinek mit jelent a szűkölködés.
Az biztos, hogy a sok megkárosított, tönkretett és magárahagyott ember nem igazán lesz jó referencia Krisztusnál.
A magam részéről senkinek nem kívánok semmilyen rosszat. Cikkemmel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy az Őrtorony féligazságai hogyan mutatnak rá a saját jövőjükre is. A még aktív Tanúk megtanulhatják átértelmezni ezeket a szavakat a maguk számára, mert hiszem és tudom azt, hogy mindenkit ott és olyan nyelven vezet Isten, ahol van és amit megért. Egy Őrtoronyhoz edződött "Tanú-fül" is lehet "halló", nem muszály vakon követni az utasításokat, és hagyni hogy mások a saját hasznuk érdekében kizsákmányolják őket.
Forrás:
Őrtorony 2010. december15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése