Az önértékelés növelése pozitív megerősítések által

Korlátozó hiedelmeinket leghatásosabban úgy tudjuk az életünkből kiszorítani, ha ugyanazt a technikát alkalmazzuk - fordítottan ugyan - ahogyan bekerültek az életünkbe.
Például: Pistike a szobájában játszik. Édesanyja bosszankodik éppen, mert Pistike korábban széthagyta a játékait. Mindenféle "hasznavehetetlen", "semmirekellő"-nek lehordja Pistikét, nem rosszindulatból teszi, neki is ezt mondták annak idején a szülei. "Ostoba, hülyegyereknek" is nevezi a gyereket, jóllehet az asszony sem nem tanár, sem nem elmeszakértő, tehát fogalma sincs arról, hogy miről beszél.
Igaz Pistikének sincs lövése sem, a szavak értelméről, de mégis felfogja édesanyja rezgéseit és azt is tudja, hogy miatta mérges. Meg van arról győződve, hogy valami baj van vele mert a 'mama miatta mérges'. Az iskolában később megtudja, hogy a "hülye" azt jelenti, amikor valaki nem ért dolgokat. Kezdi már érteni: hát a mamának igaza volt, hiszen ő tényleg nem érti azt, amit az iskolában mondanak!
Pistikéből rossz tanuló lesz.
A 18 éves Pista rendelkezik ugyan szakmával, de nem érdekli, amit csinál. Már több munkahelyet is ott hagyott, azt mondták neki, hogy nem veszik hasznát a munkájának. A fiatalember nem gondolja, hogy baj van vele. Úgy gondolja, hogy a főnőkök szemetek. Egyébként is gyűlöli az egész világot, leginkább a nőket, egyedül csak az édesanyját imádja, de azt nagyon.

Természetesen, ha kívülről szemléljük Pistike történetét, akkor látjuk, hogy Pistike nem volt sem buta, sem hasznavehetetlen, de mivel elhitte, amit az édesanyja mondott (akinek nyilván a saját maga boldogtalan élete miatt voltak gondjai, nem pedig a fia széthagyott játékai miatt), ezért olyan helyzeteket teremtett magának tudattalanul is, melyek megerősítették a szülőtől jövő üzenetet. A felnőtt Pista, aki érzelmileg érettlen, nem viselné el azt, ha azzal kéne szembesülnie, hogy a mamája szóbeli erőszakot követett el ellene. Már nem emlékszik, hogy mit érzett akkor, amikor a mama szidalmazta őt, csak azt tudja, hogy néha olyan nagy feszültség van benne, amit nem tud elviselni anélkül, hogy ne inná meg a napi alkohol adagját.

Ha az egész folyamatot vissza akarjuk forgatni, akkor gyakorlatilag ún. pozitív megerősítéseket kell betáplálnunk az elménkbe. Jézus ezt így fogalmazta meg: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!". Te vagy az elsőszámú, legközelebbi 'felebarátod' a magad számára. Olyannak szeresd magadat, amilyen vagy: kövérnek, soványnak, betegnek, alkoholistának. Természetesen nem kell a rossz dolgokat szeretned, de például fogalmazhatsz úgy, hogy "szeretem önmagamnak azt a részét is, amely még nem tud ellenállni az alkoholnak/cigarettának/drognak, szeretem és megértem, hogy van valami, amivel még nem tudok szembenézni, ezért még hatalmukba tudnak tartani ezek a függőségek". Ugyanis, ha utálod magad azért, amit teszel, akkor az csak még jobban megerősít abban a tevékenységben, mert lényednek az a része, amely 'felelős' azért a tettért, mintegy 'kitaszítottnak' érzi magát, ami miatt egyre erőteljesebben követelődzik.

A pozitív megerősítéseket legegyszerűbben egy tükör előtt mondhatjuk el magunknak. Ezek a mondatok a következőek lehetnek:

• szeretem a külső megjelenésemet
• büszke vagyok a viselkedésemre, az eredményeimre
• szeretem az embereket és mások is szeretnek engem
• szeretetre méltó vagyok, mások értékelik az egyéniségemet és véleményemet
• elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok és másokat is elfogadok olyannak, amilyenek
• élvezem, hogy a szellem és a test egyedülálló kombinációja vagyok
• stb

(meditációról, énképről szóló könyvekben még több ilyet találunk, de magunk is kitalálhatunk)

Ezt a gyakorlatot nem olyan egyszerű elvégezni, mint ahogyan az első ránézésre tűnhet. Jehova Tanúi és más vallásszervezetek is az önszeretetet az önzéssel mossák össze és emiatt némelyeknek esetleg rossz érzése lehet, ha normális szavakkal beszél önmagához. Mintha az valami nagy erény, vagy az 'alázat' fokmérője lenne, ha becsmérlően beszélünk magunkról mások előtt! De vigyázzunk ezzel, mert ez csapda lehet: némely vallásszervezet ugyanolyan rossz érzéseket akar kelteni bennünk, mint a példában említett Pistike édesanyja. És éppen olyan módon érzelmileg zsarolják a híveiket, mint a verbálisan bántalmazó szülők teszik!

Ha önmagunk gyülöletére és megtagadására akar valaki rávenni, az egyben Jézus tanácsa ellen is beszél!

Egy másik probléma lehet, hogy a "tükörbe való nézést" egyeseknek egy kissé gyakorolniuk kell. A szavak ugyanis nem eredhetnek nagyképűségből, mert akkor nincs semmi hasznuk: az illető ugyanolyan nyomorultul fogja magát érezni. Ha te magad is Jehova Tanúja vagy/vagy voltál, esetleg ún, felelős poziciót töltöttél be, talán mára már felismerted, hogy egy olyan erőszakszervezet szekerét toltad, amely szétszakított családokat, tönkretett, megalázott és kiforgatott embereket a vagyonukból, sőt egyesek haláláért is felelős, kimondhatatlan szívfájdalmakat okozva ezzel a hátramaradott családtagoknak. Esetleg te magad is hozzájárultál ilyen dolgokhoz akár aktívan, akár hallgatólagosan. 

Azt javasolnám, hogy ebben az esetben se add fel. Senkinek nem jó, ha önmarcangolásba süllyedsz, 'bánkódva' a múlt tettei felett, amik már elmúltak és megtörténtek. Valószínüleg az elsődleges oka annak is az volt, hogy nem szeretted a másik embert, nem értetted meg a problémáját, ami abból jött, hogy a magadét sem értetted meg és magadat sem szeretted. Miért folytatnád azt, ami olyan rossz eredményt szűlt a magad és mások életében?

Groteszk módon, amikor kimondjuk, hogy szeretjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, nem a jó, hanem a rossz tulajdonságaink jutnak eszünkbe, olyan események, melyekért joggal utálhatjuk magunkat. Szinte elözönlenek ezek az emlékképek, érzetek, amikor igazságtalanul bántunk másokkal, megsértettünk másokat, kegyetlenek voltunk azokkal szembe, akik szerettek minket stb. A vallásos emberek kissé talán ódzkodhatnak szembekerülni ezekkel a fájdalmakkal, egyszerűbb kimondani, hogy 'Jézus meghalt értem' és zutty, lehet is az egészet visszasöpörni ott ahol volt, a tudatalatti szőnyege alá. 

Egy másik hibaforrás az, amikor 'felülírjuk' a pozitív megerősítéseket. Elkezdjük mondogatni, aztán egyszer csak úgy érezzük, hogy ez nem is így van, mit áltatom magam ezzel. De ez egyrészt nem igaz! Az úgy van, ahogy mondjuk: szépek vagyunk, okosak vagyunk, értékesek vagyunk, és minél többször mondogatjuk, annál több olyan dolgot is felfedezünk magunkban, amire alkalmazhatóak ezek a szavak - igaz nem olyan értelemben, ahogy talán korábban gondoltuk őket.

Másrészről, ha egyáltalán nem éreznénk igaznak őket, akkor is lesz hatásuk előbb vagy utóbb. Miért? A példában említett Pistikénél talán igazak voltak azok a szavak, amiket anyja mondott neki? Nem, de mégis volt hatásuk, mert Pistike elhitte azokat.

A pozitív megerősítések alkalmazása nem öndicséret vagy öntömjénezés, nem is az egó megtámogatására szolgál. Nem kell valamiféle hurrá-optimista érzést kifejleszteni, ami szemet huny a gyarlóságaink felett vagy arra késztetne, hogy behunyjuk szemeinket kellemetlen tények felett. A pozitív megerősítésekkel normálisan, emberi hangon tárgyalhatjuk meg magunkkal a problémákat, hiszen nem akarjuk majd az önbecsülés látszatát fenntartani azáltal, hogy elkerülünk kényes témákat. Nem lesz erre szükségünk, mert a pozitív megerősítésekkel tudatába kerülhetünk valódi erényeinknek is. Ezért jobban el tudjuk fogadni azokat a dolgokat is, melyek nem annyira előnyösek. Sőt a pozitív szavakkal erőnk lesz szembenézni ezekkel, hiszen tudatunk azon fog dolgozni, hogy a betáplált szavak beteljesedjenek, ami azzal is jár, hogy időnként ( a fejlődésünk függvényében) "feldob" olyan dolgokat, amiken változtatnunk kellene, hiszen csak olyan dolgon tudunk változtatni, amit tudatosítunk magunkban, ami elől menekülünk, azt nem tudjuk megváltoztatni sem. Ezek nem kell, hogy lehangoljanak bárkit is, inkább örüljünk neki.

Az önmegerősítő kijelentéseket összeköthetjük és továbbfejleszthetjük azzal, ha olyan képeket vizualizálunk magunkról, amikor egy helyzetben egy kívánt eredményt szeretnénk elérni. Képzeld el magad, ahogyan magabiztosan beszélsz a főnököddel, munkatársaddal vagy a gyülekezeti előljáróddal. Azokat a szavakat mondod neki, amiket érzel és érzed, ahogyan meghallgatásra találnak a szavaid. Minél részletesebben el tudod képzelni ezeket, minél többször gyakorolod, annál jobban fog menni a valóságban. Érzed, hogy a kezedbe kerül az életed, az fog történni, amit akarsz és eléred a célodat. 

A negatív, depressziós érzéseidhez is így jutottál, azt is egy belső párbeszéd - egy ellentétes irányú - előzte meg. Sőt bármi dolog ma létezik az anyagi világban, az mind úgy jött létre, hogy az ötlet, majd a terv megszületett valakinek a gondolataiban és addig-addig gondolkodott rajta, hogy egyszer csak megvalósította.

Miért lenne ez a te esetedben kivétel?

Ha mégis úgy érzed, akkor te vagy az egyetlen, akinél ez nem működik.

Források: 

Dr Szepessi Elemér: Holisztikus medicina

John Hudson: Gyors meditáció