Az egyik hozzászóló az alábbi megjegyzést tette:
"Azt hiszem elkerülhetetlen lesz minden ébredező számára, hogy megfogalmazzon egy egyéniségére szabott vallási befolyásoktól mentes Biblián alapuló istentisztelet belső és külső követelményeit. Ha ehhez a blog a látókör szélesítésével és a benne megjelenő szellemi energiákkal hozzásegít, akkor elérte célját. Azt, hogy 'elegem van', követnie kell egy 'hogyan tovább'-nak is! Lehet, hogy sokan azért jutottak ebbe az 'elegemvan' helyzetbe, hogy a megoldást maguk és mások számára is kizzadják, mint kagyló az igazgyöngyöt"
Amikor Jehova Tanúiként nézünk szembe az Őrtorony Társulat életünkre gyakorolt hatásaival és azzal a ténnyel, hogy hazugságra és önbecsapásra építkeztünk, akkor bizony meglehetősen kemény helyzeteket élhetünk meg.
A Biblia ezt így fogalmazza meg a Korinthusiakhoz írott első levél 3. fejetezetében (10-15 versek): '...mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít rá. Ki-ki azonban meglássa, mimódon épít rá.....ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá; kinek-kinek munkája nyilván lészen, mert az nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg és megmutatja, hogy egyénenként milyen munkát végeztünk, azt a tűz (az ÉLET maga) próbálja meg.
Eszerint két kimenetel lehetséges:
- ha valakinek a munkája, melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi,
- ha valakinek a munkája megég, kárt vall
Ez utóbbi esetben Pál apostol még hozzáteszi: "Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül."
Ma már a tűzön járást tanítják pl. felsővezető beosztásúakat továbbképző tréningeken a fókuszálás segítségével, az akaraterő és a tudattalan bevonásával az emberek képessé válnak a tűzön keresztül menni mezítláb (egy barátomtól tudom ezt, aki volt ilyen tréningen és sikerült neki, jóllehet ő maga nem istenhívő...).
Valami hasonló fokú koncentrációt és elszántságot kíván keresztül menni azokon a helyzeteken, amiket a gyülekezet tagjaiként átélhetnek egyes személyek.
Ez olyan időszak lehet, amelyben minden hazugság leég.
Pl. az Őrtorony Társulat által Jézusról, mint fundamentumról közvetített hazugságok, de a saját magunk személyiségével kapcsolatos tévhitek is. Meglehet, az is eszünkbe juthat, hogy ugyan nem is Krisztusra és nem is mi magunk kezdtünk el építkezni, hiszen megkeresztelkedésünkkor már sokunknál egy adott személyiség volt jelen, amit a családi környezetünk alakított ki, ami nem minden esetben alapult krisztus szellemiségén, még akkor sem, ha JT családban nőttünk fel. Akkor elfogadtuk, hogy Jehovánál a tiszta szív számít, vagyis mindegy milyenek vagyunk, Ő 'megért' bennünket, a múltunkat, még akkor is, ha mi magunk nem (ami nyilván így is van részben) és ezáltal beetethetőek voltunk arra, hogy egy erőszak-szervezet szekerét toljuk.
De hát az ÉLET megmutatja, hogy mi életképes és mi nem.
Gyermekkorunkkal kapcsolatos körülmények kiértékelése ezért feltétlenül szükséges, mint ahogy az Őrtorony-tanítások (és hazugságok) felülvizsgálta is, ahhoz, hogy egyáltalán az alapokkal tisztába legyünk.
Mi a helyzet olyankor, amikor arra a fájdalmas felismerésre jutunk, hogy nagyon keveset kaptunk, ugyanakkor rengeteget várnak el tőlünk? Hogyan lehet áthidalni a különbséget?
"Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell"
(Kormorán: Ki szívét osztja szét)
Ekkor lehet a kagylóról példát venni és kicsiszolni, átfényesíteni azokat a gondolatokat, amik felmerülnek bennünk. Fájdalmas emlékeket, bántalmakat, sérelmeket mind-mind egyfajta 'pozitív' tapasztalattá lehet fordítani és elsősorban magunk életére de esetleg mások javára is felhasználni ezeket a gondolatokat. Íly módon eljuthatunk oda, hogy még hálásak is lehetünk a gyülekezetnek, hogy keresztül mentünk ezeken, az általa teremtett helyzeteken (amitől ők még ugyan felelősek a tetteikért), mert tudjuk, hogy feltétlenül szükségesek voltak a szellemi fejlődésünk érdekében.
Ezek az alkalmak lehetőséget teremtettek számunkra, hogy kiaknázzuk, egyáltalán hozzáférjünk rejtett tartalékainkhoz és felszínre hozzuk azokat.
Érdekes, hogy a hagyományos rituálék szerint nem létezhetett szellemi tanító a beavatás szertartása nélkül, mert a mesterek tudták, hogy csakis személyes tapasztalatokon keresztül lehet megszerezni a szellemi energiát, semmiféleképpen sem az 'ismeret elsajátításával' vagy 'szeretet kimutatásával' vagy hasonló langyos dolgokkal.
Milyen érdekes! Most sincs ez talán annyira másképpen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése