Az unokahúgomnak szánt karácsonyi ajándékkönyvben találtam az alábbi részletet, amely a fenti bibliai tanácsot próbálja a mai fiatalok élethelyzetére vonatkoztatni:
"A Bibliában olvassuk ezt a tanácsot. Lehet, a hittanárod (ha van) vagy vallásos emberek ezért most haragudni fognak, de azt mondom, csak akkor tedd ezt, ha mindenképpen balról is akarsz kapni egy maflást! Nemecsek és Nyilas Misi odatartották volna. De az idők változnak, ma a világ sokkal keményebb, mint Jézus Krisztus idejében volt kétezer éve. Ami akkor bejött, ma nem jön be.
Azt is mondják, a Bibliában az is benne van, hogy "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!"
Ez tévedés, mert ilyen nincs a Bibliában, ez egy közmondás. De nem is ez a lényeg. Ez arról szól, hogy a gonosz tetteket jóval kell viszonozni. Meg lehet próbálni, és ha nem nagyon elvetemült az illető, lehet, hogy működni is fog. De ha már többször megpróbáltad jóval viszonozni a másik szemétségét, és az nem vette a lapot, kár tovább kisérletezni. Dobd vissza kenyérrel - de legalább kéthetes, jó kemény legyen az a kenyér! És célozz pontosan!"
Régebben engem is idegesített ennek a bibliai utalásnak a gyakorlati értelmezése. Azt gondoltam, hogy mamlaszság újabb lehetőséget adni a bántalmazásra ráadásul egy olyan embernek, aki már azelőtt is bántalmazott bennünket. Nem igazán értettem, hogy Jézus miért adna ilyen haszontalan tanácsot? Pedig, ha jobban belegondolok, akkor nem az, csak azt kell értelmezni, hogy mi is az az "arc". Valaki persze gondolhatja úgyis, hogy ez az ő becses orcája, és ha valaki egyszer pofán vágta, akkor fordítsa neki oda a másikat is, hogy oda is kapjon egy maflást. Senkit nem akadályozok meg a szabad asszociációban, és az én véleményemmel sem kell egyetéretni.
Úgy gondolom, hogy egy személynek többféle "arca" vagyis oldala van. Mi mindannyian kissé másképp viselkedünk vevőként, alkalmazottként, főnökként, szülőként vagy utasként. attól még ugyanazok a személyek vagyunk, de az élet különböző feladatai közepette különféle "arcokat" veszünk fel. Egyik alkalommal talán normális és nyugodt hangon beszélünk, viszont ha igazságtalanság ér, vagy bántalmaznak valakit (pl egy szülőnek a gyerekét), akkor változhat a stílus, és határozottan léphetünk fel.
Jézus tanácsát abban a vonatkoztatásban találtam hasznosnak és alkalmazhatónak a mindennapi életemben, hogy ezeket az "arcokat" megfelelő módon tudjam váltogatni. Ha valaki "arcul üt", az arra utal, hogy valaki bánt, megbánt vagy éppen támadást indít ellenem valamilyen formában. Ha például az illető személy azt az "arcomat", a személyiségemnek azt a részét ismeri, amelyik nem annyira határozott, akkor esetleg azt gondolhatja, hogy mafla vagyok, és feljogosítva érezheti magát a támadásra vagy arra, hogy fölényesen viselkedjen velem. Ebben az esetben, ha odatartom a "másik orcámat", és felemelem a hangomat, vagy kikérem magamnak a viselkedését, akkor abbahagyhatja a szemétkedést. Erre ugyanis sokan nem számítanak. A támadó ember az úgyis gyenge belül - ezért támad agresszíven szóban vagy tettlegesen - és csak a nálánál gyengébbekkel mer kikezdeni. Ha viszont bekeményítek, akkor meghátrál.
Ez fordítva is igaz. Ha pl egy közösségben leginkább, mint határozott véleménnyel rendelkezőt tartanak számon, mert olyan helyzetek vannak, amelyekben erre az "arcra" lehet szükség, akkor talán egyesek azt hihetik, hogy én mindig harcolni akarok. Vannak olyan emberek, akik akkor is harcolnak, ha kell, ha nem, mert ez a lételemük, ezért pont a harcos modorral hívhatjuk fel a figyelmüket magunkra. Ebben az esetben az a bizonyos "másik orca" megint csak jól jön, mert attól meg összezavarodnak, ha hirtelen átváltunk és valami olyat mondunk, hogy "egyetértek veled, nagyon igazad van ebben...".
Jézus tanácsa, számomra pont azt jelenti, hogy nem kell hagyni magunkat. Fejlesszünk csak ki többféle viselkedési stratégiát, hogy minél sokoldalúbbak legyünk és alkalmazzuk azokat mindig az éppen aktuális helyzetnek megfelelően. Az írástudóktól és a farizeusoktól Jézus általában óvta a tanítványait, azonban létezik egy jó értelemben vett "képmutatás" is, amikor az adott helyzethez és személyhez illő információkat adjuk csak ki.
"Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából." (Máté 13:52)
Egy másik gondolat a Bibliából szintén azt sugallhatja, hogy egy a keresztényeknek mindig jót kell tenniük másokkal, függetlenül azok viselkedésétől.
"Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Róma 12:21)
Itt megint felmerül a kérdés, hogy mi a "jó"? Ugye, kinek mi. Ez teljesen relatív ugyanis. Ha abból indulok ki, hogy ha valaki tesz valamit, akkor azt nyilván azért teszi, mert szeretné, ha azt kapná vissza (a keresztények még ezt tanácsban is kapják, lásd: aranyszabály), akkor jogosan feltételezhetem, hogy számára az a jó, amit éppen velem tett. Tehát ha ugyanazt adom neki vissza is, akkor az ő fogalmai szerint jót tettem vele. Persze nem akarok senki szintjére lesüllyedni, ezért én nem szoktam azt teljesen visszadni, ha rossz dologról van szó, de visszaadom olyan mértékben, hogy az illető érezze, hogy milyen érzés az, amit ő adott. Ha panaszkodik - márpedig általában szoktak - akkor rögtön rá lehet mutatni arra, hogy ő maga ugyanezt csinálta velem, így gondoltam, hogy neki is tetszeni fog, ha visszaadom. Ilyenkor általában elhallgatnak.
Nyilvánvalóan az ilyen embertől igyekszem távoltartani magam, hacsak nem akarok vele állandóan ilyen játszmákat folytatni. Nem kell megtűrni a kétféle mértékkel mérő embert magunk körül!
Szóval én amondó vagyok, hogy mindenkinek adjuk vissza azt, amit kaptunk. Ha szeretetet és jót kaptunk, akkor adjuk vissza busásan, ha pedig rosszat és bántást kaptunk, azt is adjuk vissza, de abból adjunk egy kicsit kevesebbet.
Nem kell engedni, hogy mások lábtörlői, bokszzsákjai legyünk, mert attól nem leszünk keresztények. Maximum csak növeljük a belső feszültségünket, ami agresszióhoz, dühkitörésekhez vagy betegségekhez vezet.
Forrás: Kövesi Péter: Nem leszek nEMECSEK!!!!!!
Forrás: Kövesi Péter: Nem leszek nEMECSEK!!!!!!
nagyon jó!
VálaszTörlésA Máté 5:39-hez fűznék hozzá egy gondolatot. Szerintem a fenti magyarázat nagyon jó, és tetszik is, csakhogy Jézus továbbfűzte a gondolatot, ami szerintem kizárja azt, hogy ezt az értelmet adjuk a versnek
VálaszTörlés"38Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. 39Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! 40Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! 41S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! 42Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! "
Szóval szerintem a "másik arc" nem az egyéniségünk másik oldalát jelenti, hanem szó szerint egy másik pofonért kell folyamodnunk, hiszen a többi szemléltetés is inkább erre hajaz. Az egy más kérdés, hogy szerintem ez nemminden élethelyzetre vonatkozik. Kétlem, hogy egy megerőszakolt nő boldogan fordul az erőszakoskodóhoz, hogy a következő menetet egy másik pózban csinálják. És még sorolhatnám a különböző élethelyzeteket, amelyekben ezt a tanácsot nem lehet, és nem is szabad alkalmazni. Valamint ne felejtsük el, hogy Jézus kapott pofonokat, és mégsem kérte, hogy adjanak még neki. Pál apostol is kapott egy pofont a főpap parancsára. Eszébe sem jutott mégegyet kérni. Sőőőt! Elég keményen reagált,és a reagálásáért csupán csak azért kért bocsánatot, mert a főpap utasítására kapta. Ha nem a főpap lett volna a pofozkodó, akkor Pálnak eszébe sem jutott volna bocsánatot kérni (Csel 23:1-5)
Nem értelmezésnek szántam az írásomat, csak összefoglaltam a gondolataimat. "... szó szerint egy másik pofonért kell folyamodnunk". Senki nem akadályoz meg téged abban, hogy fordulj oda még egy pofonért, ha nem volt elég egy neked.
Törlés"Pál apostol is kapott egy pofont a főpap parancsára. Eszébe sem jutott mégegyet kérni. Sőőőt! Elég keményen reagált,és a reagálásáért csupán csak azért kért bocsánatot, mert a főpap utasítására kapta. Ha nem a főpap lett volna a pofozkodó, akkor Pálnak eszébe sem jutott volna bocsánatot kérni"
TörlésMiért, ha már valaki főpap, akkor nyugodtan lehet neki pofozkodnia? És Pál talán be akarta volna magát nyalni a főpapnál, hogy "lemeszeltfalazta", aztán pedig korrigálta volna, hogy mégsem, mert ő a főpap?
Én nem nézném ennyire tökkelütöttnek, inkább szavaiból szarkazmust érzek ki. Ez része volt annak a "kígyópolitikának", amivel képes volt a farizeusi múltjából fakadó előnyöket kihasználni a hittestvérei javára.
Egyébként sem kért bocsánatot, csak azt mondta, hogy nem tudta, hogy a főpap ütötte meg. Pont ő ne tudta volna, hogy ki volt a főpap?
Jó a poszt, egyetértek, sőt még határozottabban fogalmaznék.
VálaszTörlésJézus parancsa, hogy tegyük tanítványaivá a világ népeit. Egyelőre a saját társadalmunk többségét kell a tanítványává tennünk, ez az aktuális feladat.
A fordítsd oda a másik arcodat is az ókori közönségnek szóló tanítás - az egy vad, tudatlan és lelketlen kor volt, a lelkiség épp csak csírázott. Jézusnak köszönhetően szárba szökkent, majd a "felvilágosodással" hanyatlásnak indult. Mára kialakult egy tudatlan, kizsákmányolt, csak családi emlékként keresztény többség, amelyen sikerrel, ám érdemtelenül uralkodik egy szellemi arisztokrácia.
Gógyi-korban élünk, a keresztények ellen szellemi trükköket vetnek be, kiragadják Jézus tanításainak egyes elemeit a nagy összefüggésből, és Jézus ügye ellen fordítják őket. Ahogy te is írod, ne hagyjuk.
Fordítsuk vissza békés, de működőképes eszközökkel Jézus felé a saját társadalmunk többségét.
Tudod, én nem akarok senkit sehova sem fordítani. A keresztények majd felébrednek, ha akarnak, a szellemi álmosságukból. Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra!
TörlésJézus nem ezt tanította, hanem azt parancsolta, hogy tegyetek tanítványommá minden népet.
TörlésEbből következnek gyakorlati lépések, keresztényként nem lehet őket elsumákolni.
Ezzel nekem nincs bajom, de úgy gondolom, hogy Jézus a tanítványainak parancsolta mások tanítvánnyá tételét. Már a korábban említett okok miatt, a magyar kereszténység elitjének Jézus tanítványi mivoltja számomra erősen megkérdőjelezhető. A kereszténység egy dogmarendszerhez igazodik és Krisztus tanításainak "gyakorlati lépéseiből" egy viselkedési szabályrendszert kreáltak, ami nem termi meg a Krisztus tanítványait azonosító gyümölcsöket. Így nyilván a tanítványképzést sem tudják teljesíteni, mert előbb magukat kéne azzá tenniük.
TörlésDe legyünk pozitívak: a megtérés mindenki számára nyitott.
A megtérés valóban mindenki számára nyitott, a megtérők egyben tanítványok is.
VálaszTörlésJavaslom, hogy folytassuk itt: http://sefatias.blog.hu/2014/01/10/a_pasztor_nelkuli_juhokrol#more5750047