Egy diáklány előadását már korábban említettem ezen a blogon. Kiderült, hogy Brie-nek hívják, nem 15 hanem 18 éves. Brie nyilatkozot egy Friendly Atheist nevű blogon az előadásáról, melyben fontos infrmációkat tár fel a Jehova Tanúi vallás belső életéről, különösen a nőket és nőkkel szembeni erőszakot érintő terüleken.
Brie arról beszél, milyen kételyek merültek fel benne a tanításokkal kapcsolatban, milyen személyes megaláztatás érte őt magát fiatal lányként, és hogyan jutott az előadásában említett interjúalanyokhoz.
"Brie-nek hívnak, 18 éves, egy wisconsini középiskolai végzős hallgatója vagyok. Jövő héten fogok végezni. Tartottam egy előadást az osztályom előtt a vallásomról, mely felkerült a YouTube-ra, bár én sosem osztottam volna meg nyilvánosan. Az osztálytársaimra sokkolóan hatott, hogy én is Jehova Tanúja voltam.
Édesanyám JT családban nevelkedett. Az apám nem, ő akkor csatlakozott, amikor én megszülettem. Én voltam a tökéletes kis JT lányka, 12 évesen megkersztelkedtem, és eljártam az összejövetelekre minden kedden, csütörtökön és vasárnap. (Mostanában lett heti két alkalomra csökkentve.) Szombatonként jártam prédikálni (ajtókon kopogtatni), de nyaranta még többször jártam. Felállítottam magamnak egy célt, hogy minden héten 40 órát fogok menni.
Mindig voltak olyan csekélyebb dolgok a vallásommal kapcsolatban, melyeket fiatalként nem értettem, vagy olyan kérdések, melyekre nem kaptam egyenes választ, pl: hogyan jut hely a földön minden Jehova Tanújának, aki eddig valaha élt? Honnan vannak az állatok a földön, ha az evolúció nem igaz (mióta tudjuk, hogy egy bárkába nem fértek be mindannyian)?
De volt négy olyan probléma, ami igazán megkérdőjeleztette velem a vallásomat:
Az első a mások tanítása volt. A “Mi Királyság Szolgálatunk” füzet, amit családunk minden hónapban megkapott, ötleteket adott, hogyan ajánljuk fel az irodalmat az embereknek, és én nagyszerűen vissza tudtam ismételni ezeket a bevezetőket ….pontosan azt, ami írva volt. De nem tudtam semmit sem hozzáadni, mivel úgy éreztem nem vagyok eléggé felkészült a vallásban ahhoz, hogy válaszolni tudjak nehéz kérdésekre. Ha valaki elkérte a kiadványt, meg kellett jegyezni a címét és később arra kellett rávenni, hogy tanulmányozza a Bibliát velünk. Én soha nem mentem vissza az ilyen helyekre, mert féltem attól amiket esetleg kérdezhetnek tőlem. Az osztályban általában én vagyok az a tanuló, aki mindig részletes magyarázatokat kíván, mert nem szeretek olyasmiről beszélni, amit nem értek teljesen. De a tanáraimmal ellentétben, a gyülekezeti vének visszautasították, hogy válaszoljanak a kérdéseimre.
Ahogy idősebb lettem, megértettem, hogy miért éreztem ezt sokszor így: a válaszaink felszínesek és csak a leírt szöveghez ragaszkodnak. Még akkor sem, ha odaadó hívek szerettek volna valamit mélységeiben megérteni, nem kaphattunk választ, mivel azt mondták, hogy ne kérdőjelezzük meg a tanításokat (ráadásul még máshonnan sem kutathattunk a válaszok után). Bár voltak weboldalak, melyek leleplezték a Tanú-tanításokat, de arra meg azt mondták, hogy olyan emberek írják a cikkeket, akiket Sátán használ fel arra, hogy lerombolja a hitünket. Minden külső információ csak félre lett söpörve az aktív Tanúk áltak, mint hazugságok.
A másik dolog, ami megkérdőjeleztette velem a vallásomat a továbbtanulás kérdése volt. Mindig jól teljesítettem az iskolában, de JT-i nem jó szemmel tekintették azokat, akik felsőbb oktatásban vettek részt. Erre azt az indokot hozták fel, hogy a földi élet csak átmeneti, így igazából Jehovának kéne szentelnünk azt, amíg itt vagyunk. Az az idő, ami a “világi” dolgok keresésére megy el, csak pazarlás, hiszen rengeteg időnk lesz a Paradicsomban tanulni. De én nem akartam asztalok körül szolgálni az életem hátralevő részében. Az oktatás sokkal többet jelentett nekem, mint amit szerettek volna, hogy jelentsen.
Utána az apám elkülönülése volt a következő dolog, aki 6 évvel ezelőtt lett kizárva a gyülekezetből. Annak ellnére, hogy tiltva volt a vele való beszélgetés, én mindig beszéltem vele. (Azzal az Istennel ellentétben, akinek az imádatára tanítottak, én feltétel nélküli szeretetet éreztem iránta.) Ez éveken keresztül bűntudatot okozott nekem. Rosszul éreztem magam azért, mert szerettem az apámat! A gyülekezeti tagok azt mondták, hogy a kizárással motiválva van arra, hogy visszajöjjön…de én nem akartam ezzel a lehetőséggel élni. Tudtam, hogy nem fog visszatérni a hitbe és én nem akartam minden szálat megszakítani vele. Ráadásul, ha ő feladta a Paradicsomi élet esélyét, szerettem volna abban a rövid időben, amit együtt töltheteünk még, vele lenni.
A legvégső szalmaszál kilencedikes koromban jött, amikor egy barátommal a tengerpartra mentünk. Közben sms-eket küldözgettem egy fiúnak, aki egy másik JT gyülekezetbe járt és küldtem egy képet magunkról, ahogyan a tengerparton vagyunk … vagyis bikiniben. Szerencsétlen módon, az anyja átnézte a telefonját, így megtalálta a “szörnyű” képet. Ez ahhoz vezetett, hogy a vének eljöttek hozzánk tanácsot adni nekem. Azt mondták, hogy bűnös vagyok abban, hogy maszturbálásra késztettem a fiút. Még be is ismertették velem azt, hogy én hajszoltam bele ebbe. Nyilvánvalóan ez soha nem állt szándékomban, de az a vénekkel történő beszélgetés, életem legkellemetlenebb pillanata volt. Nem hinném, hogy annyira elpirultam volna valaha is. Azt az érzést keltették bennem, hogy romlott vagyok, mert jól érzezem magam a tengerparton, és cseteltem egy barátommal – nos, őt is ugyanúgy elővették -, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy a gyülekezetben bajba kerültem, egyszerűen azza a "bűnténnyel", hogy fürdőruhát viselek.
Ezután befejeztem. Nem akartam magam JT-ként aznosítani.
Valójában még nem vagyok kiközösítve. De tudom, hogy ez be fog következni, az iskolában tartott beszédem következtében (Biztos vagyok abban, hogy ez a cikk sem segít…) A vallás ellenében bármit is mondani, hitehagyásnak számít és tudom hogy kezelnem kell a következményeket, előbb vagy utóbb. Csak abban bízom, ez nem történik előbb, mint az iskola befejezése. Szeretem a családomat és azt szeretném, ha ott lennének, amikor felmegyek a színpadra - de ha a vallás közbeszól, akkor ez nem biztos, hogy megtörténik. Pedig szeretném, ha büszkék lennének rá egyszer még utoljára, mielőtt kizárnak az életükből. Biztosan személyes sértésnek fogják venni az iskolában tartott beszédemet, és úgy fogják érezni, hogy ellenük fordultam és más gyülekezeti tagok ellen. Szeretném tisztázni, hogy én nem gyűlölöm Jehova Tanúit. A haragom az Őrtorony Szervezet ellen irányul, akik szétrombolnak családokat és eltitkolnak dolgokat. Míg a legtöbb ember, beleértve a családomat is, kedves emberek, akik egyszerűen csak azt hiszik, hogy isten akaratát teszik, de én úgy gondolom, hogy ők ugyanúgy áldozatok, mint én is az vagyok. Talán felismerik ezt egy napon. Addig meg arra gondolok, hogy azáltal, hogy a családtagjaim nem beszélnek majd velem, azt a célt szolgálja, hogy “megmentsék” magukat, és – az ő nézőpontjukból – engem.
Nem tudom, hogy egyáltalán hogyan készülhet fel erre valaki. Ez nem olyasmi, amire fel lehetne készülni. Fájni fog. Rossz.
Mellékesen, nem vagyok ateista, de hívőnek sem mondanám magam. Az ezzel kapcsolatos nézeteim még változóban vannak. Most azt gondolom, hogy létezik valami más is ezen kívül, bár nem igazán tudom hogyan érint engem. De bárhogyan is, elég biztos vagyok abban, hogy létezik egy olyan Magasabb Erő, akármi legyen is az, akit/amit baromira nem érdekel, hogy fürdőruhában vagyok-e vagy sem.
Ez a gondolat megint az iskolában tartott beszédemhez vezet. A tanárom, Mr Hansen, azt kérte, hogy írjunk egy meggyőző beszédet. Rámutatott arra, hogy a beszédek sokkal meggyőzőbbek lehetnek, ha olyan valamit használunk az ötletünk vezetőjéül, amit személyesen értékelünk. Ez elgondolkodtatott azon, hogy nekem mik az értékeim az életemben, melyeket szeretnék megosztani az osztálytársaimmal. A hitem az eddigi életem szerves része volt. Amikor a rokanaim megtudták, hogy az anyám egy ex-JT támogató csoporthoz tartozott, nem beszéltek vele többet. Így az a koncepció, miszerint a szeretet feltételekhez van kötve nagyon is helytálló az esetemben. Elmondtam anyunak, hogy miről szeretnék beszélni az osztályban, és tetszett neki. Még a csoportban is elmondta, így néhány csoporttag önkéntesen felajánlotta, hogy megosztja a történetét velem (amiért anyu kezeskedett), mintegy alátámasztásul a beszédemhez.
Szóltam a tanáromnak, hogy lehet, túl fogom lépni a rendelkezésre álló időt, de nem szeretném, ha bármi ki lenne vágva az előadásból. Nem szeretném azoknak a korábbi tagoknak az üzeneteit kockáztatni, akik megosztottám velem történeteiket. Csak azért rögzítettem a beszédet, hogy megmutassam anyunak és azoknak a személyeknek, akikkel az interjúk készültek. Úgy gondoltam, hogy csak néhány ember fogja látni, így megkértem az egyik osztálytársamat, hogy vegye fel azt a telefonommal. A beszéd után csend lett a teremben, aztán az egyik lány csak annyit mondott, hogy ez csodálatos volt. Úgy éreztem, hogy “átjött” az üzenet.
Anyu és a barátai szintén meghatódtak a beszédtől, így meg akaták mutatni azt még néhány barátjuknak, ennek okáért regisztráltam a YouTube-on ahova feltötem az elkészült videómat. Meglepődve láttam, hogy néhány óra alatt több, mint ezren nézték meg azt. Azt meg végképp nem tudom hova tenni, hogy mostanra már 350 000 megtekintés lett. Hihetetlen számomra, hogy ennyi embert érdekel az, amit mondok, de örülök annak, hogy ennyi embert megmozgatott a beszédem.
Lehet, most azon gondolkodsz, hogy vajon milyen osztályzatot kaptam a beszédemre. Nos, ezt még nem tudom. De ha nem “A” (vagyis ötös – ford.), akkor megmutatom Mr Hansen-nek a YouTube adatokat…
Jónéhány ok miatt sokkolt ez a reakció engem. Már önmagában az az egyik, hogy egyáltalán kapok üzeneteket emberektől. Erre egyáltalán nem számítottam. A másik az, hogy ezek az üzenetek túláradóan pozitívak és támogatóak, inkább, mint negatívak. Tudom, mennyire kegyetlen tud lenni az Internet (különösen fiatal lányokhoz), ennek ellenére több ezer személy kifejezte, hogy menniyre büszkék rám és biztosítottak az ügyem támogatásáról. Még alig tudtam ez eddigi történések feldolgozni…amikor is az egyik közeli barátom mondta, hogy mindenki rólam beszél a Reddit-en. Azt sem tudtam mi az a Reddit, mire barátom felvilágosított: “ Brie, ott vírusszerűen terjednek a hírek”. (Reddit, egy nyilvános fórum - ford.)
Az anyám nagyon büszke rám. Amikor látta, hogy milyen nagy dologgá vált ez a neten, megkérdezte tőlem, hogy akkor is kiraktam volna a videót, ha tudom, hogy ekkora vihart kavar fel. Erre azt mondtam, hogy igen, biztosan kiraktam volna akkor is. Ha már egyszer ki leszek közösítve, akkor legalább használjam fel a lehetőséget arra, hogy elmondjam a véleményemet és valami jót hozzak ki a dologból. Azért egy kissé ideges is vagyok, mivel tartok attól, hogy amikor a rokonaim megtudják…annak bizony csúnya kimenetele lesz.
Addig is, amíg ez megtörténik, örülök, hogy megtartottam ezt a beszédet."
.
.
.
Brie a Caroll Egyetemen kezdi meg tanulmányait ősszel, mint segédorvos hallgató.
Brie a Caroll Egyetemen kezdi meg tanulmányait ősszel, mint segédorvos hallgató.
Forrás:
Gratulálok nagylány,még nem vagyok tanu,csak kereszteletlen hírnök, és érzem a nyomást,a mielőbbi megkeresztelkedésre. Képtelen vagyok az önátadásra, vannak dolgok amiket nem tudok elfogadni. a gyülekezet és a szolgálat legyen az első helyen. A gyermekemet évente 3-szor látom, de akkor is menjek, mert az elkötelezettségem motiválhatja hogy kövessen. Nem fog, csak ellenem ne forduljon !!! Vannak olyan személyek, akik viselkedését látva nem tudom felfogni hogy lehetnek tanúk. Számos dolog van amire nekem nem elfogadható a válasz amit kapok,igazad van Brie, feltétel nélküli szeretet amire buzdítást kapsz,de önzést és egoizmust tapasztalsz!
VálaszTörlés