Igen, a szervezet egy "nagy nyomorúságot" ígér a "paradicsom" előtt. Elég fájdalmas ebben a személyes nagy nyomorúságban meglátni, hogy mi magunk idéztük elő helyzetünket.
Hát igen, eszembe jutott Douglas Adams pocsolyája, amelyik arra gondol, milyen jó, hogy itt vagyok, nahát ez a gödör pont olyan alakúra van csinálva, mint én, akkor hát minden értem készítetett, de jó, de szép. Aztán jön a nap, és a pocsolya egyre kisebb lesz, de még mindig győzködi magát, hogy minden rendben lesz, őérte van itt minden, a gödör, amiben van még mindig olyan alakú, mint ő, és így végül önmaga megszűnése meglepetésként éri. Számomra ez a metafora az emberiség legszomorúbb jövőjét mutatja, amikor illúziókba merengve hagyjuk, hogy végünk legyen.
Naggyon jók, sőt még lehet tovább spékelni sajnos. Mert nemcsak hogy a paradicsom nem jön el, hanem még rosszabb is lehet a tétlenségtől a dolog.
VálaszTörlésIgen, a szervezet egy "nagy nyomorúságot" ígér a "paradicsom" előtt. Elég fájdalmas ebben a személyes nagy nyomorúságban meglátni, hogy mi magunk idéztük elő helyzetünket.
TörlésHát igen, eszembe jutott Douglas Adams pocsolyája, amelyik arra gondol, milyen jó, hogy itt vagyok, nahát ez a gödör pont olyan alakúra van csinálva, mint én, akkor hát minden értem készítetett, de jó, de szép. Aztán jön a nap, és a pocsolya egyre kisebb lesz, de még mindig győzködi magát, hogy minden rendben lesz, őérte van itt minden, a gödör, amiben van még mindig olyan alakú, mint ő, és így végül önmaga megszűnése meglepetésként éri. Számomra ez a metafora az emberiség legszomorúbb jövőjét mutatja, amikor illúziókba merengve hagyjuk, hogy végünk legyen.
Törlés