Van élet az Őrtorony után!

2012

2012-03-11T08:04:00.002-07:00

A napokban kezembe akadt egy pár társulati kiadvány, melyeket valaki hátrahagyott egy váróteremben. Csak kíváncsiságból és nosztalgiából belelapoztam, milyen témákkal is foglalkoznak. Az egyik cikk 2012 jelentőségéről szólt.
Gyanítom, az Őrtorony Társulat nem tudta megkerülni az ezzel az évszámmal kapcsolatos kérdéseket és mivel az általuk eddig megjelölt időpontok és számítások nem jöttek be, így talán azt feltételezhetik (vagy az is lehet, hogy remélik), hogy a több ezer éves Maja jövendölés is csak egy újabb "huhogás" (úgy emlékszem ezt a szót használták a kiadványban).

Ezért most úgy gondoltam, leírom a témával kapcsolatosan eddig összeszedett ismereteimet és tapasztalataimat a teljesség igénye nélkül.

A több ezer éves maja naptár szerint 2012 december 21-én lesz vége az 5125 évente újrakezdett időszámításnak. Annyira nem ástam bele magam ebbe az információba, mivel általában nem érdekelnek ezek a világvégék. Úgy tudom, csak lenullázódik a naptár azon a napon, aztán megy tovább (vagy nem megy, mert egyesek szerint majd az idő is meg fog állni....hát ez majd kiderül).
Ami számomra érdekesebb, hogy egy korszakváltásnak lehetünk tanúi. Az asztrológusok szerint a Halak korszaka ment át a Vízöntőbe, hogy mikor, ezt megint nem sikerült egyértelműen kinyomoznom, minden esetre mostanában. Egy aránylag számomra megbízható forrás szerint, ez 2010-ben történt (de más források 1999-et is emlegetnek). A Halak jellemzője az anyag fejlődése és az érzelmi viharok, szenvedések megélése volt. Ebben a korban nagy hangsúlyt kapott minden ami a látható világ anyagi dolgaival volt összefüggésben, mint pl a pénz, ingatlan, ipari fejlesztés, gyarmatosítás (anyagi kizsákmányolás) stb. Ezeket a célokat leginkább kapcsolati rendszerek építésével, lobby-zással, csalással, hazugsággal, korrupcióval vagy diplomáciai trükkökkel érték el. Ezek ahhoz vezettek, hogy nagy pusztulás ment végbe e földünkön és kifosztották azokat az embereket, akik értékteremtésből akartak megélni. További eszközök lehettek: félelemkeltés, anyagi bizonytalanság, kétségek ébresztése, tananyag lebutítása, önálló kezdeményezés korlátozása, kényszerítés, bürokrácia, fegyver és média.

A Vízöntő korszaka ezzel szemben egy teljesen újfajta értékrendet preferál, ami a tiszta szellemiségen, az emberi tudat kitágulásán alapul. Teret kap az intellektualizmus, az individualizmus, a kreatív erők használata. Az emberek jobban egymás felé fordulnak és megszaporodnak a humanitárius szervezetek. Hangsúlyt kapnak a megújuló energiák és vegyszermentes termékek. Míg a Halak korszakban az ember Istenben bízott, addig a Vízöntőben ő maga lesz "istenné" vagyis teremtő erővé, vagyis az emberek jobban tudatába jutnak egyéni képességeiknek, aminek következtében nem kívülről, hanem saját kezdeményezésüktől várják a megoldást. Megnő az egyéni felelősségvállalás értéke, ugyanakkor csökken a kiszolgáltatottság érzése és az abból fakadó szenvedések és panaszkodások is.

Egyes vélemények szerint 2012 ennek a két korszaknak az egyik leglátványosabb fordulópontjának a kezdete, amikor a kétféle világ gondolkodásmódja elválik egymástól. Ezért ha valaki végleg le akar mondani a Halakra jellemző értékrendek követésével, akkor ez az év különösen kedvező lehet számára. Ha valaki ellenben úgy dönt, hogy számára az a világ tökéletesen jó volt és mindenáron azt akarja folytatni, akkor valószinűleg a félelem növekedését fogja tapasztalni, ami kicsinység-érzését növeli, ami sajnos az immunrendszer leromlásához, így betegségek felerősödéséhez vezethet.

Kiknek fog válságot és kemény tanításokat hozni a 2012-es év? Azoknak, akiknek minden más év is azt hozna, vagyis, akik rossz irányba tartanak, nincsenek a helyükön - nem a saját életüket élik - megfelelési kényszerek és külső-belső elvárások rabjai. A válság minden esetben következmény is, hiszen valamit mindig megmutat abból is, amit nem csináltunk jól. Voltak előzményei, de nem figyeltünk rájuk, nem vettük őket komolyan. Amikor már eléggé szenvedünk, akkor eljön az igazság pillanata és van lehetőségünk változtatni. Azáltal viszont, ha lemerülünk személyes mélységeinkbe egyúttal lehetőséget is kapunk az újrakezdésre, újjászületésre.

Szerencsére mindig van lehetőség megfordulni. Azoknak, akik a Biblia alapelvei szerint élnek és Jézust követik a mindennapjaikban is, egyre könnyebb és felszabadítóbb érzés lesz együttműködni a felszabaduló spirituális energiával. Valóban 'felemelhetik fejeiket', még akkor is, ha nehézségeken mennek át, hiszen tudják, hogy azok a régi világ eltűnő energiáival vannak kapcsolatban. Aki felismerte, hogy az anyagi világ a maga körforgásaival nem az ő igazi hazája, az mindig egy igazi úttörő, aki tudja hogyan járja végig a szellem-lélek újjászületés valóban megszabadító útját.
Remélem a blog olvasói közül többen is tapasztalnak ilyesfajta intenzív változásokat az életükben nap, mint nap.

Ez lenne Armageddon vagy a Nagy Nyomorúság kezdete, amiről az Őrtorony Társulat már oly régen jövendölget? Bevallom, nem tudom és nem is érdekel, mint ahogyan az armageddoni "huhogások" is hidegen hagytak annakidején, míg Jehova Tanúihoz tartoztam. Úgy vélem, nem az a lényeg, hogy pontosan mikor történnek meg ezek, hanem az, hogy mennyire vagyunk összhangban az akapelvekkel, melyekre a Biblia írói már jó ideje figyelemeztetnek (és amelyek érdekes módon nagyban hasonlítanak a Vízöntő-korszak értékrendjéhez), hogy (a Biblia szóhasználatával éljek) "...milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek..." (2Péter 3:11).

Forrás: http://lecturium.hu/folyoirat/mikor_kezdodik_a_vizonto

A mód, ahogyan javamra fordítottam Jehova Szervezete 'gondoskodását'

2012-03-11T04:50:00.000-07:00

"...a tanulóban fel kell ébreszteni az értékelést Jehova szervezete iránt ás tudatára kell ébreszteni, hogy életfontosságú annak részévé válni....a heti bibliatanulmányozásnak magában kell foglalnia oktatást, amely segít a tanulónak ÉRTÉKELNI A SZERVEZETET ÉS JAVÁRA FORDÍTANI ANNAK GONDOSKODÁSÁT a saját megmentésük érdekében. Minden héten néhány percben mondj el vagy írj körül valamit a szervezetről és annak működéséről." Királyság-szolgálatunk 1993/4 3-4.o.

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..." (Róma 8:28)

Nem vagyunk egyformák, így vannak akik könnyebben, vannak akik nehezebben teszik túl magukat egy-egy megrázkódtatáson. Én ez utóbbiak közé tartozom...
Úgy találtam, igen nehéz elhelyezni magam a történelemben a Jehova Tanúival való szoros kapcsolatom után. Elsőkörben azt ismertem fel, hogy nem vádolhatom jogosan a szervezetet az életemben előforduló problémákért, ami tegyük hozzá, sokunk hajlama és első reakciója. Hiszen egy munkahelyről való kirúgásunknak is mindig a főnök az oka, a házastársunknak is súlyos személyiségi gondjai vannak, amiért elváltunk tőle, a gyerek persze nem akar tanulni, mert ezek a mai fiatalok már mind elszemtelenedtek, arról nem is beszélve, hogy a kormányon levők sem értik azok problémáit, akik bérből és fizetésből élnek, nyilván azért hoznak olyan döntéseket, amivel ellehetlenítik az emberek életét .....és folytathatnánk.

Szóval, amikor ideág eljut valaki, hogy az élete alakulásában talán ő maga is benne van, akkor lehet továbblépni azirányban, hogy a velünk történtek valahogyan a tanulságunkra is szolgálhatnak. Sőt, amennyiben igaz a fent idézett biblivers, még az épülésünkre is kell, hogy szolgáljanak, sőt valami miatt egyenesen szükségesek is voltak a lelki fejlődésünk szempontjából.

Mivel maga az Őrtorony Társulat is az ő saját maguk értékelésére buzdít minket, most elmondanám, hogyan volt nekem hasznomra a velük való kapcsolatom.
Mindenekelőtt, 19 évesen egy súlyosan veszélyeztetett családi környezetben voltam, ahol csak annyit érzékeltem, hogy azt nem akarom csinálni, amit ők, bár arról fogalmam sem volt, hogy mit akarok ezzel szemben. A saját céltalanságom és motivációm hiánya nyilván erősen hozzájárult, ahhoz, hogy egy szervezetileg kitűzött, ráadásul bibliaidézetekkel alátámasztott, egyetemes "isteni terv" részeseként, egyfajta eufóriában úszva figyelmenkívül hagyjam életem szomorú realitásait és egy olyan tevékenységbe vessem magam, ami valamennyire spirituálisnak nevezhető. Jóllehet ez sok áldozattal járt részemről, de én ennek is nagyon örültem, mert éreztem, hogy erőt ad ahhoz, hogy ellene tegyek a családi hagyományoknak, ami akkori céljaimmal teljesen összhangban volt.

A gyülekezetekben sok kitűnő személyt ismerhettem meg, akik közül jónéhányan mély emberségről, segítőkészségről tett tanuságot. Máig sok szeretettel gondolok azokra az emberekre, akik személyes figyelmet szenteltek nekem és kedves tanácsaikkal láttak el. Sajnos, akkor még nem voltam olyan szinten, hogy meg tudjam fogalmazni magamnak vagy másoknak, hogy mit akarok és mit nem, ebből kifolyólag a közléseimet gyakran talán félreértették egyesek. Akkor még nem voltam képes felnőtt emberként kezelni az ebből fakadó helyzeteket, konfliktusokat, így nem tudtam a javamra sem fordítani teljesen az ezekből a helyzetekből levonható tanulságokat (angolul tudóknak bővebben). Ebből kifolyólag sok szenvedést okoztam magamnak és másoknak, amit nagyon sajnálok.

Időközben elsajáthattam egy bibliaismeretet, amely által beleláthattam valamennyire Isten dolgaiba, amire korábban nem volt lehetőségem. Jóllehet ez a fajta "ismeretszerzés" még több és több kérdést generált az életemben, amelyekre választ nem kaptam, de szerencsére a gyülekezeti vének a segítségemre siettek. Hiszen ő általuk sikerült felismernem, hogy messzire elszakadtam a valóságtól és a viselkedésem elfogadhatatlan, sőt káros a környezetemre. Nélkülük erről fogalmam sem lett volna, így ennek az új ismeretnek a fényében lehetőségem volt kiigazítani életemet és pontosítani céljaimat. Ez az én életemben azt is eredményezte, hogy egyúttal fel is gyógyultam, egy akkor már hosszú ideje tartó fizikai betegségből is, amit az orvosok sem tudtam sehogyan sem kezelni az akkori módszerekkel.

Ezekből is látható, hogy nem kevesebbet köszönhetek Jehova Tanúinak, mint az életemet, ezért igazából nem lenne okom haragudni rájuk. Néha, mint mindenki, amikor rossz napom van, mégis hajlamos vagyok arra, hogy ne az előnyöket lássam, hanem esetleg a másik fél hiányosságait vagy jelen esetben, a szervezet által elkövetett hibákat. Erre mindannyiunknak hajlama van, ezért kedvesen megbocsátok magamnak, ha így érzek, de igyekszem átváltani a 'felfelé vivő' áramlatra. Tudom, ha idegesítem magam más problémáján, akkor csak ártok magamnak és a másik félnek is.
Ha tudom, akkor alkalmazom a Máté 18: 15-20-ig terjedő tanácsát, de mindig észben tartom, hogy ezeket a szavakat Jézus olyan emberekhez intézte, akik az Ő tanítása szerint éltek. Ha valakinél ez a módszer nem működik, akkor az szolgálja a legjobb érdekeimet, ha távol maradok az olyan személyektől vagy szervezetektől.

Felmerülhet valakiben ezek után a kérdés, hogyha olyan hatalmas hasznom származott a dologból, akkor mégis miért döntöttem úgy, hogy megszakítom a kapcsolatot a szervezettel. Ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy sokkal jobban önmagamra találtam és már nincsen szükségem elmekontroll technikákra, hogy eldöntsem mit tehetek és mit nem a mindennapi életemben. A kommunikációs stílusom is fejlődőtt annyira, hogy hatékonyabban tudom a környezetemmel tudatni, hogy mit szeretnék és mit nem. Mivel már én magam nem kiabálok senkivel, ezért másoktól sem tűröm ezt el. Az önbecsülésem is nőtt, ami miatt nem tűröm el mások megalázó, lekicsinyelő stílusát csak azért, mert az én társadalmi helyzetem különbözik az övékétől vagy azért mert az ellenkező nemhez tartozom, amiről nem felelek meg a sokak elméjében kialakult elképzelésnek. Ezenkívül úgy tapasztalom, hogy ha mégha rövid ideig is, de kiteszem magam olyan társaság hatásának, ahol ezek a (számomra) alapvető emberi viselkedésformák nincsenek tiszteletbe tartva, akkor betegségem kezd visszaszivárogni az életembe. Mivel a szenvedéseinket magunk választjuk, ezért én úgy döntöttem, hogy lehetőleg ezek nélkül szeretnék élni, így a Jehova Tanúi gyülekezetet nem tartottam építő környezetnek számomra. Azt sem tűröm már el, hogy olyan személyek, akik a saját döntéseiknek és felelősségüknek nincsenek tudatában, ezért a saját, sok esetben tudatosan választott nyomorúságukat rám vetítsék ki (projektálják), és a személyemet támadják a velem kapcsolatos problémájuk helyett (amit ilyen-olyan okok miatt sajnos képtelenek megfogalmazni). Ma már tudom, hogy az ilyen helyzeteket nem lehet kezelni megfelelően képzett szakember jelenléte nélkül. Idegrendszerem nem bírta tovább elviselni az ott előforduló megpróbáltatásokat és egészségi állapotomra hivatkozva nem tudtam tovább folytatni az Isten szolgálatában való, tegyük hozzá Jehova Tanúi módja szerinti részvételt. Ezt igyekszem nem kudarcként kiértékelni, hiszen nincsen erre okom, mert a maximumot adtam, amíg ott voltam.

Egyúttal azt is elismerem, hogy másoknak valamilyen oknál fogva szükségük lehet a Jehova Tanúi szervezet közvetlen gondoskodásaira és minden joguk megvan rá, hogy csatlakozzanak, természetesen addig, amíg ezt a körülmények megengedik. Végülis, ha pozitívan állunk a kérdéshez, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy a szervezeten belülről kapjuk az 'útmutatásokat', ameddig képesek vagyunk azokat a saját körülményeinkre alkalmazni, Isten munkájában úgy is részt vehetünk (Máté 24:14). Akár a szervezeten 'kívül' vagyunk, akár 'belül', tevékenységünk megitélése egyedül Istenre tartozik.

Visszatérve a bevezetőben említett példákra: igen, lehet, hogy a főnökünk azért rúgott ki, mert veszélyeztetve érezte a pozícióját, a volt-házastársunknak is nehezére esik a tükörbe néznie, a gyerek is csak talán az élete egy későbbi szakaszában fogja felismerni bölcsességünket és a törvényhozóknak is egy hónapig ki kéne próbálniuk, hogy milyen is az általuk kikalkulált minimálbérből megélni. Ugyanígy, néha talán azt gondolhatjuk, hogy az Őrtorony Társulat is ravaszan kiagyalt elmekontroll technikákat alkalmaz, hogy becsapja és kihasználja az olyan embereket, akik valami miatt különösen sérülékenyek és ezáltal inkább démoni befolyás alatt áll, mint Isten Szellem irányítása alatt.
Mint bármilyen helyzetben, soha nem árt tisztában lenni, hogy 'merről is fúj a szél', annak érdekében, hogy meg tudjuk tenni a szükséges óvintézkedéseket. Kisgyermekekként is használtunk sokféle játékot, kelléket, ami a felnevelkedésünkhöz szükséges volt. Felnőtt emberként ma már nincs szükségünk cumira, pelenkára vagy járókára. Hasonlóan tekinthetünk a XX. század fenomenomjára, az Őrtorony Társulatra is, mint egy olyan eszközre, amire valamilyen oknál fogva szüksége volt az emberiségnek és nekünk személyesen is. Személyesen csak örülhetünk neki, hogyha a mi életünkben már nem szükségeltetik ez a pótszer, mivel ez a fejlődésünk, érettségünk egyik jele lehet.
Az, hogy aztán ezt az érettséget mennyire akarja a környezetünk, vagyis adott esetben az Őrtorony Társulat, értékelni, ez már legyen az ő dolguk. Én a magam részéről elég nagyképűnek tartanám, ha felhívnám mások figyelmét arra, hogy "legyenek szívesek értékelni és a maguk javára fordítani a gondoskodásaimat", mert én jót akarok ám. Ezt hagy döntsék el mások! Még úgy is érezném talán, hogy ellene mennék a bibliai tanácsnak: "Dicsérjen téged más, és ne a te szájad..."(Péld 27:2) Ezeket az apró kihágásokat nagylelkűen megbocsátom az Őrtorony Társulatnak, hiszen senki sem tökéletes. Bízom benne, hogy egy napon majd talán tudatára ébrednek a másokra tett hatásaiknak is kezelni fogják az ebből eredő problémáikat. Akárhogyan is döntsenek, addig is (így kívülről szemlélve) felhasználom a Jehova Tanúi szervezet létét arra, hogy jobban megértsem, mennyire türelmes hozzám az Isten!

Személyes értékelésem és nagyrabecsülésem kifejezéseként, igyekszem minden héten néhány percbe körülírni, hogyan is működik ez a szervezet, abból a célból, hogy az iránta érdeklődők elsőkézből kapjanak egy teljesebb képet.

Arany Buddha

2012-03-08T23:14:00.001-08:00

1957-ben egy több száz éves agyagszobrot költöztettek a bangkoki Wat Traimi templomba. A lótuszűlésben meditáló Buddhát ábrázoló szobrot a szállítást végző szerzetesek véletlenül leejtették, mivel ez egy rossz ómennek számított, ezért otthagyták éjszakára a sárba.
Később az egyik szerzetes kiment megvizsgálni, hogy milyen mértékű a károsodás. Ahogy belevilágított a repedésbe, fémes csillogást látott: kiderült, a szobor színaranyból készült, csak a felszínét borítja egy vékony agyagréteg.
Az így felfedezett, később Arany Buddha névre keresztelt alkotást a 13. században készítették, majd a z 1700-as évek közepén a szerzetesek agyaggal vonták be, nehogy a megszállók kezébe kerüljön. Mivel a burmai katonák minden szerzetest lemészároltak, több mint 200 évre elfelejtődött a titok, amire aztán a bevezetőben említett módon derült fény.

Ez a történet egy gyönyörű emlékeztető mindannyiunk számára, miszerint a -sokszor- hétköznapi külső alatt rejlő belső lényegünk elképesztő fejlődési lehetőséget nyújt mindannyiunk számára. A biblia szerint is Isten a saját képmására teremtette az embert. Talán ezért is érzik sokan manapság, hogyha elindulnak saját belső értékeik felfedezésére, akkor egyúttal Istenhez is közelebb kerülnek.

Ugyanakkor a választás szabadságával is születtünk. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy aakar-e élni azokkal a - szinte - korlátlan lehetőségekkel, amelyekkel a természet felruházta. A felszin szürke, semmitmondó rendje, ami a hétköznapi robot, amikor csak árnyékai vagyunk önmagunknak, jóllehet belül egy színarany tömb lapul.
De miért is 'koldulunk' a megélhetésünkért, miközben egy kincsesláda tetején üldögélünk?

Képességeink kibontakoztatásának legfőbb akadálya az önbizalomhiány. Aki nem hisz magába, az nem mer belevágni új dolgokba, és ezért nem képes kihozni magából a maximumot. Az ilyen ember egész életét a felszínen fogja leélni, a csalóka 'biztonság' érzését nyújtó, soha nem változó rutinfeladatok és szürke hétköznapok mindent elnyerő mocsarában.

Mégis milyen okok vezethetnek valakit egy ilyen krónikus önbizalomhiányhoz? Ennek sok összetevője lehet, pl mi magyarok különösen rosszul állunk ezen a téren. Egy felmérés szerint a magyarok 13%-a elégedett az életével és minden harmadik ember pedig egyenesen kilátástalannak érzi azt. Ha figyelembe vesszük a magyar nemzeti psziché-t (kollektív tudatalattit), akkor nem csodálkozhatunk ezen, hiszen veszteségek, bukások és fájdalmak sorozatából áll a történelmünk és meglehetősen egészségtelen módon szeretünk a fájdalmunkba tocsogni. Ha figyelmesen elolvassuk a Magyar Himnusz szövegét, már csak attól is elmegy a maradék életkedvünk. (Félreértés ne essék, gyönyörűnek tartom magát a művet, de nem kifejezetten lélekemelő.)
További tényező lehet annak a konkrét családnak a története, ahonnan származunk. Ugyanis nem mindegy, hogy egy anyagi jómódban élő család megfelelő nevelésben részesült ivadékai vagyunk vagy éppen egy különösen sok megrázkódtatáson keresztülmenő 'szerencsétlen' sorsú felmenőktől kaptuk az életet. Nyilván a gyerekkorunk is ennek megfelelően alakulhat, hiszen az önbizalom (vagy annak hiánya) első adagolásait onnan hoztuk magunkkal, ami aztán egy életre meghatározhatja szemléletmódunkat ezen a téren.

Mintha még ez mind nem lenne elég, valószínűleg kétségbeesett kiútkeresésünkben sikerült valahogy bekerülnünk a Jehova Tanúi közé is. Az állandó elvárásoknak való megfelelés, kritizálás és pletyka, a bűnösségünkre való folytonos emlékeztetés, megintcsak nem az önbizalmunk épülését mozdították elő. Ha még ennek tetejébe egy olyan házastársad is van, aki folyton kritizál, lenéz vagy becsmérel, akkor ne csodálkozz, ha depressziós vagy és önbizalomhiányba szenvedsz, még akkor is, ha egó-majomelméd megpróbál az "önbizalom" egy hamis formájával áltatni, amit inkább önteltségnek lehetne inkább nevezni.

Forrás:http://journals.worldnomads.com/katesyearinthailand/photo/32943/847108/Thailand/The-Golden-Buddha-Wat-Traimi-Temple

Mit lehet tenni? A változás indulhat kívülről és belülről is. Várhatod, hogy majd történik valami pl egy kormányváltás, főnökváltás a munkahelyeden, hárzastársad megtér vagy legrosszabb esetben eljön Armageddon (amit JT-i hisznek), ami majd lehetővé teszi neked, hogy felépítsd az önbizalmadat. De megpróbálhatod belülről, az önmagadról való gondolkodás megváltoztatásával is indítani ezt a folyamatot. Egyszerűen csak kezdj el magadról úgy gondolkodni, hogy értékes vagy és belül tele vagy kincsekkel. Zavar a bűnösséged tudata? Csak gondolj arra, hogy bármit is tettél, nem szándékosan tetted és ha valakit megbántottál, akkor AZONNAL menj és rendezd vele. Már ettől is jobban fogod magad érezni, függetlenül attól, hogy az az illető erre hogyan reagál.
Ha úgy gondolsz magadra, mint értékes emberre, akkor egyre kevesebb és kevesebb 'bűnt' fogsz elkövetni és egyre erősebb lesz a hited is Krisztus áldozatában.

Egy példa itt Susan Boyle meghallgatása, aki fergeteges sikert aratott, amikor a majdnem 48 éves munkanélküli nő végre eldöntötte, hogy megmutatja valódi énjét a világnak. Miközben ezt hallgatod, gondolkodj el, hogy benned milyen talentum van.

http://www.youtube.com/watch?v=KV8A_FErUVo&feature=related

Vállald önmagad!

2012-03-07T10:56:00.000-08:00

"...lehet, hogy nekem is akkor kellett volna elkezdenem a hangulatjavítók szedését. Talán nem lettem volna alkoholista. De az lettem, elismerem. És biztos vagyok benne, hogy miattuk...."

"....nem vagyok ateista, csak éppen nem tudom Istent elfogadni úgy, ahogy a Biblia ír róla. Ha Isten tényleg olyan, mint ahogy a Bibliában van, akkor mi elég nagy bajban vagyunk, mert ez az Isten nem érez könyörületet. Tűzben égeti el az ártatlan csecsemőket a bűnösökkel együtt, vízbe folytja az ártatlan kisgyermekeket a bűnösökkel együtt. Én nem kérek olyan Istenből, aki nem válogatja külön az ártatlanokat a bűnösöktől. Úgy bánik velünk, mint az állatokkal, akiket bármikor ki lehet írtani, akkor is, ha nem tettek semmi rosszat. Nem veszi figyelembe az emberi méltóságot, és már az is megalázó, ahogyan beszél rólunk a lapjain, állandóan éreztetve velünk, hogy bűnösök vagyunk. Nos, lehet, hogy én bűnös vagyok, de nem a saját hibámból (Ádámtól örököltem), ha azonban nem az én hibámból vagyok bűnös, akkor nem is vagyok felelősségre vonható. Ha igen, akkor viszont ez igazságtalanság!"
(részletek ex-JT-itől)

Kétségtelen tény, hogy tetteink hatással vannak egymásra és néha nehéz megállapítani, hogy hol kezdődök én és hol a másik. Főleg, amikor érzelmileg függünk vagy összeköttetésben vagyunk valakivel, akkor nem igazán tudunk (vagy akarunk) kibújni ezek alól a hatások alól.
Ez fokozottan érvényes, amikor az Istennel kapcsolatos érzéseinket egy vallásszervezettel kötjük össze és talán ezért is olyan egyedi terület ez a mi esetünkben, akik Jehova Tanúi voltunk. Olyan helyen sérülhetünk meg, amely a legérzékenyebb: a Legfelső Lénybe vetett bizalmunk inoghat meg.

Amint a fenti hozzászólásokból kiderül, egyesek olyannyira kivülállónak érezhetik magukat az életükben előforduló problémák miatt, hogy még vallási nézeteket is kreálnak arra, hogy a felelősséget egy vallási szervezetre vagy éppenséggel Istenre hárítsák.

Arról, hogy mit is jelent vállalni önmagunkat, egy meglehetősen érdekes és humoros megközelítést találtam dr Buda László tollából az egyik magazinban, amire azért is lettem figyelmes, mert nemrég egy előadásán is résztvehettem.
"Engem a 'vállald magad!' jelszó elsőre mindig ironizáló hangulatba hoz. Az a kép ötlik fel bennem, ahogy egy fáradt ember nagy nehezen vállára vesz egy másikat, aki még fáradtabb (ráadásul ez utóbbi is ő maga), és így, lelkes arcot vágva, menetelnek a vattacukorszerű megvilágosodás felé. Időnként még bosszant is, ha arra gondolok, hogy egy ilyen ösztönzés, szlogen, tanács mennyire összezavarhatja azt, aki felszínesen ragadja meg a dolgok értelmét. Megint a jó öreg skizó: vagyok én, aki vállal valakit, és vagyok én, akit vállalnak. Most mit mondjak erre?!"
Egy alkalommal a doktor a testével kapcsolatos félelmeitől szeretett volna megszabadulni. Különösen egy álmaiban folytonosan visszatérő szituációtól rettegett, amikor is meztelenül találta magát egy nyilvános helyen. Ezen aztán úgy jutott túl, hogy egy alkalommal kiált az emelvényre meztelenül. Élményéről így számol be: " Óriási élmény volt! Amitől titkon félsz, az hirtelen valósággá válik! Így utólag talán jobb, ha bevallom, azért ettől még nem szabadultam meg minden gátlástól, szégyentől, rejtőzködéstől. Nem váltam tökéletesen áttetszővé, de aki ahogy tud, lépegessen a világosság felé."

Dr Csernus Imre szerint is önmagunk vállalása az egyik legnehezebb feladat. Egy szombathelyi előadásában kifejtette, hogy a nők jelentős része nem büszke a melleire. Ahelyett, hogy egyenes derékkal villantaná, amivel a természet megalkotta, visszafogja magát. Doktorunk a férfiakat sem kímélte. Véleménye szerint az apák jelentős része nem férfi. Nem önmaga. Utálja azt, amit nyolc órában dolgozik és már vasárnap este ötkor nem lehet hozzá szólni, annyira ideges a másnap miatt. A rutinfeladatok rutinsikert hoznak, aminek az lesz a végeredménye, hogy Csernus kénytelen a 'puhapöcs' szóval jellemezni az így kialakult egyéniséget.

Bizony, bizony az egó állarcai alól előbukkanó énünk talán nem okozza a legnagyobb örömöt számunkra minden esetben. Bármennyire is nem tetszik a gondolat, hogy az életünkben kialakult helyzetért mi magunk vagyunk a felelősek, jobb ha szembenézünk a tényekkel és őszinteséggel és megértéssel közelítünk saját magunkhoz. A teljes felelősség felvállalása egy hatalmas megkönnyebbülés is egyben, mert azt is megmutatja, hogy a te kezedben van a dolgok irányítása.
"mert nincs az a titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs olyan elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jőne" (Lukács 8:17)

Forrás

Jobb és bal agyféltekés működés

2012-03-07T07:19:00.002-08:00

1996. december 10-én Dr. Jill Bolté Taylor, 37 éves Harvard egyetemi agykutató bal agyféltekéjében hatalmas bevérzés alakult ki. Pár óra leforgása alatt olyan állapotba került, hogy nem tudott járni, beszélni, írni, illetve életének bármely részére visszaemlékezni. Az alábbi linkről elérhető videóban a saját élményeiről beszél, amikor mintegy belülről volt alkalma megtapasztalni a bal félteke készségeinek leépülését.

Beszámolójából egyrészt megtudhatjuk, hogy milyen segítségre van szüksége egy agyvérzést elszenvedett személynek. Másrészről megtudhatjuk, hogy amikor a bal agyfélteke nyelvi központjai elcsendesültek, a jobb agyfélteke 'hatalomátvétele" eredményeként milyen élményekben lehet része valakinek. Jill felépült betegségéből, de soha nem felejtette el azt az egységélményt, eufóriát és lelki békét, amit ezalatt az idő alatt élt át.
Ha felismerjük a két agyféltekénk valódi képességeit és használatukban megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt, akkor egy jobb, békésebb, boldogabb és együttérzőbb világot tudunk teremteni.
Hát nem ezt szeretnénk mindannyian?

http://www.ted.com/talks/lang/hu/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html

A projekcióról

2012-02-24T23:49:00.001-08:00

Sokszor vagyunk úgy, hogy valamilyen helyzetben találjuk magunkat egy akármilyen emberi kapcsolatban. Úgy érezhetjük, hogy azzal a személlyel nem megyünk sokra, nem tudunk vele zöldágra vergődni. Ilyenkor szeretnénk azt hinni, hogy a hiba, ami miatt a kapcsolat nem működik, az benne van, nem pedig mi bennünk.
Hajlamosak lehetünk ilyenkor valami 'megnyugtató' cimkét találni, amit aztán ráragaszhatunk az illetőre. Pl: ez lusta, képmutató, tehetetlen, felfuvalkodott és folytathatnánk.

Semmi kétség, nyilván léteznek ilyen emberek, akik ilyen tulajdonságokkal bírnak, sőt egyes csoportoknál mintegy felhalmozódhatnak bizonyos jellemvonású emberek, mert valószinűleg azért megy oda, mert azonosulni tud azzal az ott levő szellemmmel. A csoportszellem felerősíthet akár negatív, akár pozitív tendenciákat.

Feltételezem, a blog olvasóinak volt alkalmuk tapasztalni egy bizonyos csoportszellemet Jehova Tanúinál. Most mégis arról szeretnék írni, hogy mi módon tudjuk ezt a helyzetet a magunk hasznára fordítani.

A projekció kivetítést jelent. Ez egy elhárító mechanizmus, amivel az egyén a saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másban véli meglátni, mintegy 'kivetíti' és láthatóvá teszi (mindannyian láttunk már projektort, vagyis vetítőt). Ilyen értelemben ismerve ennek a jelenségnek mechanizmusát, és felismerve (elismerve) magunkban ennek meglétét, egy nagyon hasznos információhoz jutunk a belső VALÓDI világunkat és érzéseinket illetően.

Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Pl amikor valaki nagyon értetlenkedik és úgy tűnik, ellene tesz minden logikának, akkor hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az illetőnek valami komoly problémája lehet a fejében. Amikor már nagyon az agyunkra megy, akkor meg is mondjuk neki: "Te hülye vagy!" vagy "Nem vagy normális!"

Ebben az esetben a projekció, a kivetített kép azt jelzi, hogy BENNÜNK valami nem stimmel és lehet, hogy szakorvos segítségét kellene kérnünk. Ez még akkor is így van, ha teljesen normálisnak tűnünk, vagyis azt gondoljuk magunkról, hogy azok vagyunk, mert ugye, minden csak viszonyítás kérdése. ("ki van a rácson túl" kérdés).

Így már mindjárt érthetőbbé válnak Jézus a Máté 5:22-ben mondott szavai: "aki azt mondja bolond, méltó a gyehennára". Ebből is látszik, mennyire türelmes hozzánk Jézus, mert sokszor olyat beszélünk, amiről halvány fogalmunk sincsen.

Mondjuk, ha már egy pszichológus vagy pszichiáter gondolja ezt a páceinséről, az már más kategória, ami kifejezetten veszélyesnek mondható. Ezért ha nagy alázatosságodban úgy gondolod, hogy tényleg szakemberhez fordulsz, akkor ne menjél olyanhoz, aki az emberi méltóságodat nem tiszteli, hacsak nem akarod megtapasztalni annak a bizonyos 'gyehennának a lángjait'.

Ennek felismerése először kellemetlen érzésekkel töltött el, mert valljuk be, nem mindig szeretjük a képet, amit láthatunk ilyen módon. Amikor ugyanis nagy ügyesen észrevettem mások hibáit a gyülekezetben és felfigyeltem arra, hogy a szavaik nem mindig vannak összhangban a cselekedeteikkel, akkor mi volt az első gondolatom? Hát az, ami neked: "ezek képmutatók".

Ilyenkor persze az egó védekezik, magyarázkodik, kifogásokat keres, de attól még a kép az ott van. És ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, azért nem a tükör a hibás.....Ha én képmutatónak látok valakit, az azért van, mert én magam is az vagyok valamilyen értelemben. Ezzel az információval már lehet mit kezdeni, mert magamba nézhetek, hogy én magam mikor jártam el képmutató módon vagy miért nem vagyok önmagam. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor valószinűleg fogunk ilyet találni, sőt ha az 'igazságban' járunk, akkor kifejezetten örülni is fogunk az ilyen ismereteknek, mert az önmagunkról szóló igazság is igazság (sőt...). Ha ezt rendszeresen tesszük, újabb és újabb aspektusokat feltárva a saját személyiségünkről (és kijavítva azokat), akkor még az is lehet, hogy 'igazság útján fogunk járni'.

Ráadásul a világ is sokkal érthetőbbé válik ezáltal számunkra. Pl fel fogjuk ismerni, hogy kik azok az emberek, akik szintén hasonló 'úton' járnak és kik, akik viszont nem. Saját magunk ismeretében jobban megértjük Isten velünk kapcsolatos szándékát is és meg tudunk itélni helyzeteket, melyek segítenek nekünk ezen szándék betöltésében és melyek nem.

Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy annak a személynek nincsen problémája, akinél az eredeti gondot észrevettük. Nyilván van neki, amit mi azért vettünk észre, mert a dolgok észlelése szubjektív, vagyis azt látjuk meg, amit mi éppen akkor akarunk, amiben érdekelve vagyunk vagy valami miatt aktuális számunkra (a percepció szubjektivitásáról itt).

Első szinten úgy is reagálhatunk, hogy az a ő dolga, vagyis "ő baja, kit érdekel". Ebben részben igazunk is van, mert tényleg semmi közünk hozzá, ki mit csinál az életével, meg különben is, nekünk magunknak is kb olyan súlyos gondunk van, amit kezelnünk kell, ilyen állapotban nem kéne mások baját a nyakunkba venni, mert az olyan lenne, mintha egy most operált beteg akarná gondozni a többi beteget. Egyrészt nem az ő dolga, másrészt meg amúgy sem képes rá.

Ennek belátásában, egyesek talán úgy döntenek, hogy nem tartanak kapcsolatot a JT gyülekezettel a továbbiakban.

Ha súlyos problémánk van, akkor az egónk a düh formájában fogja felszínre dobálni, azokat a pontokat, melyeken dolgoznunk kellene. Ezeket elfogadhatjuk, de el is utasíthatjuk őket. Ne feledjük, szabad akaratunk van. Mi döntünk. Az eredmény kimenetele a döntésünktől függ. Tapasztalatom szerint, akár évekig is eltarthat egy-egy probléma feldolgozása. A büszkeség súlyos faktor a JT gyülekezetekben, ahogy ezt láthattuk, ergó: valószinűleg az egó erős támadásaival kell szembenéznünk a saját esetünknél. Ez különösen igaz lehet, ha valamilyen gyülekezeti kiváltságot töltöttél be, mert ott ez társulati 'követelmény' is volt. Mindig tudd, hogy bármilyen 'hibát' is fedezel fel magadban ezen folyamat alatt, mindig van lehetőséged kijavítani azt, esetleg jóvá tenni, ha van erre lehetőséged. Az angyalok örvendeznek az égben minden megtérő bűnös felett, így feletted is ezt teszik. Sőt, ha eltávolítod a szálkát a magad szeméből, akkor esetleg még a mások szeméből is segíteni tudsz eltávolítani azt.

Használhatjuk a projekciót pozitív értelemben is, ilyenkor a jó tulajdonságokat vesszük észre, ami a saját önbizalmunkat növeli.

Hit-kérdések és történetek

2012-02-23T14:33:00.002-08:00

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenféleképpen igazad lesz." (Henry Ford)
Sajnos tökéletesen meg tudom érteni azokat a volt Jehova Tanúit, akik kiábrándultak a vallásból sőt hitetlenné váltak. Mindannyian másként éljük meg az Istennel való ismerkedést, a JT módszer különösen nagy hangsúlyt fektet az ismeretszerzésre, logikára, meggyőzésre (amelyek tipikus bal agyféltekés tevékenységek....majd erről még írok). Az ember azt hinné, hogy majd a nagy érzések, megtapasztalások majd úgy jönnek, annak eredményeképpen, hogy mepróbálja 'Istent szolgálni', az 'igazságban járni'. Mivel a JT-i által prezentált Isten-kép alapvetően 'tanuláson' alapul, ezért az egész folyamat egy idő után teljesen önfenntartóvá válik, azt fogjuk 'tanulni', ami összhangban van az 'igazsággal', ha olvasunk is egyáltalán más irodalmat a társulat által kiadottakon kívül, azokból is az elménk hajlamos lesz kiválogatni azokat az infókat, melyek alátámasztják a hitünket (ez a 'tanulás' igazából ravasz agymosás, amiről már írtam a a Félelem és elmekontroll c. sorozatban).

Most ezt nem szeretném eldönteni, és ez nem is az én posztom, hogy ez most egy 'jó hit' vagy egy 'rossz hit'. Csak azt szándékozom érzékeltetni, hogy hogyan alakul ki a hitrendszerünk, aki mindenkinek van, mert mindenki hisz valamiben, ilyen elven, még az ateisták is. A hit dolgát egyébként is sokszor a 'kérdéseink'-kel keverjük, holott a szívhez sokkal szorosabban kapcsolódik, mint az agyhoz. Ha valaki megválaszolja a kérdéseinket, akkor 'hiszünk'...amúgy meg nem.

Általános tapasztalat JT-inál, hogy az Istennel való szoros kapcsolat élményét viszonylag kevesen élik meg, a (bal agyféltekés) ego hatásait sajnos annál többen. Amikor végülis úgy döntünk, hogy nem bírjuk tovább és elhagyjuk a gyülekezetet, vagy kizárnak különböző okok végett vagy beszólunk a véneknek, köfnek, kefnek stb..(ez most mindegy melyik), ez a jórészt ún 'majomelmére' épülő hitünk összeomlik, sajnos sok esetben az egzisztenciánkkal együtt. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy elveszíthetjük családtagjainkat, barátainkat, munkahelyünket, ráadásul az egész helyzetet úgy, ahogy van nem értjük és egy hatalmas félelmet (aminek az egonk volt a dugója) érezhetünk a kellemes biztonságérzet helyett, amiről korábban azt gondolhattunk, hogy az a hitünk. (most nem állítom, hogy ez minden esetben így zajlik le, de azért valami miatt mégiscsak kikötnek a pszichiátrián a testvérek és testvérnők közül).

Egyesek sajnos annyira elkeseredhetnek egy ilyen helyzetben, ami emberileg teljesen érthető, hogy megtagadják Istent, azt az Isten-képet legalábbis, ami az Őrtorony tanokkal azonosítható (mert azért tegyünk ebben különbséget) Úgy érezhetik, hogy a maguk részéről mindent megtettek és nincs erejük tovább Istent keresni. Ha Istent objektív valóságként éltük meg, ami ugye vagy van, vagy nincs, mert mindkettő nem lehet igaz, akkor még a saját emberi értékünkkel kapcsolatos logikai bukfenc is felvetődhetne. Ugyanis, ha egy nehéz helyzetben 'megtagadjuk Istent', akkor vajon mit kerestünk a JT gyülekezetben jó pár évig, imádkoztunk, prédikáltunk stb. Mindezt valódi istenhit nélkül tettük volna?
Ha valaki ezen az úton indul el, az a saját döntése.

De dönthetünk másképpen is, hiszen van nekünk egy jobb agyféltekénk is, ami az érzésekkel, megérzéssel, intuicióval tanul. Éppenséggel ezt is aktiválhatjuk.
Amikor személyesen átéltem egy ilyen, a Jehova Tanúi gyülekezetében átélt negatív tapasztalatot, a negatív érzelem olyan erős volt, hogy szükségem volt egy racionális alapra, amin elindulhatok (egy bonyolult szerkezet nem jöhet létre véletlenül- másnéven entrópia törvény), no meg a képmutatók közé sem igazán soroltam magam, ezért aztán így hagytam, hogy történjenek dolgok. Egyszerűen csak bíztam, hogy az a Valaki, majd megmutatja nekem magát. Egy olyan valakinek képzeltem magam, aki egy sötét szobában botorkál és ott kell megtalálnia cuccokat. Eleinte persze rengeteg csalódás ért a 'világ'-ban, a kudarcok és a saját tehetetlenségem feletti bosszankodások jó néhányszor padlóra kényszerítettek, de nem adtam fel, mert a hitem nem engedte.
Ez a bibliavers lebegett a szemem előtt: "...Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.."

Kitapogatni akkor szoktunk valamit, amikor nem látunk, vagy sötét van és fizikailag érezni, tapasztalni akarjuk azt a tárgyat vagy valamit. Megtalálni pedig azt kell, amit elveszítünk. Ezek a kifejezések valamiféle személyes megtapasztalásra utalnak, hiszen hiába van az a tárgy a szobában, addig, amíg nem érzékelem SZÁMOMRA nem létezik. Vagy hiába tudom, hogy itt van a kulcsom valahol a lakásban, de amíg nem tartom a SAJÁT kezemben, addig nem létezik számomra, mert nem tudok a lakásból kimenni....

A hitünknek sajátunknak kell lennie. Ezt nem lehet kinyomtatni egy Őrtoronyban, kiadni egy akármilyen dogmában. És hiába is mondják mások, hogy nekik milyen hitük van, ezek a belső tapasztalásokról szóló elmondások, bár rendkívül érdekesek és ösztönzőek lehetnek, nem tesznek senkit sem hivővé a saját élmények nélkül.

A hit, mondhatni olyan, mint egy GPS (Tom-Tom), ugyanis, amit betáplálunk az agyunkba, oda fogunk jutni. Ha azt mondjuk nincs Isten, akkor számunkra nem is lesz, mert a tudatalattink mindent elfog követni, hogy 'bebizonyítsa' ezt nekünk. Ha pl azt mondjuk, hogy addig nem hiszek, amíg ide nem jön valaki és bebizonyítja nekem ezt és ezt, megválaszolja a kérdéseimet, akkor valószínűleg jönni fog valaki (mert hit nélkül azért nem lehet élni) és akkor 'meggyőződünk' az 'igazságról'. Sokan közülünk valószinüleg ezzel a módszerrel kerültünk kapcsolatba JT-ival is. Úgy gondolom, ez látható mindenki számára, hogy miért is van halálra ítélve ez a történet már a kezdetektől fogva, hiszen az elméből nem fogynak ki az újabb és újabb kérdések és nincs senki, aki ezekre választ tudna adni, vagy ha ad is, az számunkra nem elfogadható, mert a megnyugtató válasz helyett rögtön hat másik kérdést vet fel az elménkban. Ráadásul még a válaszadóra is mérgesek leszünk.
Pedig ez nem is az ő feladata. A saját magad által felvetett kérdéseket neked magadnak kell megválaszolni az Istennel kapcsolatos megtapasztalásaiddal. Ezt mindenki meg tudja tenni, mert' Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk", tehát a puszta létezésünkkel a mindennapi élményeinkkel és gondolatainkkal ismerjük meg Istent. Eszmét lehet cserélni másokkal, sőt kell is, de botorság olyan kérdésekre másoktól várni a választ, hogy 'miért engedi Isten a gonoszságot', 'mi van a halál után' meg hasonlók. Ez éppen olyan lenne, mintha megkérdeznénk az illetőtől, hogy hol tartja a megtakarított pénzét, mert szeretnénk megnézni. Ugye milyen illetlenség lenne? (Ha a képzeletbeli illető sokaknak meg is mutatja, hát akkor úgy járt....ne csodálkozzon, ha kirabolják egy napon.)

Ha már mindenféleképpen Istennel akarunk ismerkedni, akkor abból is kiindulhatunk, hogy TUDOM, hogy van Isten és minden kérdésemre TUDOM a választ. Persze nem 'tudjuk', az agyunk tudatos részével nem, de a sejtjeinkben ott van minden információ. Úgy ahogyan az anyaméhben egyetlen parányi sejtből az egész testünk felépült idővel, ugyanúgy a megfelelő tudás az agyunk tudatos részébe is be fog kerülni, amikor arra szükségünk lesz. Ezt nem kívülről szedjük össze, hanem ott van bennünk, anélkül, hogy bármit is tettünk volna érte. Ha ezt a 'tudom-programot' erősitjük magunkban, akkor a külső információk is bejönnek valahogy; tudni fogjuk mit olvassunk, milyen emberekkel beszélgessünk stb...éppen az élethelyzetünktől függő milyen ismeretre van szükségünk és azt honnan szerezzük azt be, ami összhangba kerül a már bennünk levő ismerettel, mintegy aktiválva saját forrásainkat.

Ismét saját személyes példámmal szeretném érzékeltetni, hogyan, mi módon tudjuk összezavarni a programokat. Ez nálam (mint sokaknál) egy betegségben nyílvánult meg. Amikor JT lettem, akkor minden valószínűséggel betápláltam az agyamba "a gyógyulásban való hitet", ami önmagában egy pozitív dolog lett volna, ha társul egy önmagamba vetett hittel is. Ez sajnos nem így volt és ebben a tekintetben a környezetemre sem számíthattam. A bűnösség és a bűntudat kihangsúlyozásával, a 'várjunk jehovára' hozzáállással együtt az Őrtorony közösségekben a negatív szemléletmód erősödik fel, ami rám úgy hatott, hogy a 'nem tudom' programot hajtogattam magamban. A tudatos agyammal valóban nem is tudtam az okot. De a másik program is ott volt, ami aránylag erős volt hiszen a sok-sok év úttörőzés alatt állandóan ilyesmire fokuszáltam olyannyira, hogy nem is nagyon foglalkoztam igazán a fizikai problémámmal. Az én GPS-em vitt engem a gyógyulásom felé, még akkor is, ha az összes oda vezető utat mintegy 'lezártam', hiszen az Őrtorony tanítások szerint ugye szinte minden un. alternatív gyógymód (ami segíthetett volna rajtam) "démonos", ezért én ragaszkodtam a hagyományos orvoslás módszereihez. Ahol akkoriban még nem létezett megoldás a gondomra. De mivel ott volt a parancs, ezért megtalálta a módját, így átmentem 'tökön-uborkán', kényelmetlenségeket éltem meg a saját korlátozó hiedelmeimnek köszönhetően, végülis egy nagyon csúnya balesetben teljesen összetörve jelképes autómat, de eljutottam a célhoz.

Ezt nem ajánlanám senkinek sem, mert van ennél sokkal de sokkal könnyebb út is. Ez a történet viszont megmutatja, hogy miért is van annyi beteg személy, emberi roncs a gyülekezetekben, jóllehet van hitük.

A bűntudat elhagyása

2012-02-20T10:48:00.001-08:00

Egy érdekes gondolat, amit egy fiatalember vetett fel, akinek vallásos neveltetése miatt bűntudata volt. A másik videó nem biztos, hogy őt mutatja, de jól ideillik.

A megbocsátásról

2012-02-19T01:52:00.000-08:00

"Mindig a megbocsájtásra készülj, a bosszúra soha. Aki lesben áll és a bosszúra alkalmas pillanatot várja, önmaga ellen cselekszik és bajt zúdít saját fejére." (Achnaton fáraó, i.e. 1375)

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki néha nehéznek találja a gyakorlati életben is alkalmazni Jézus megbocsátásról szóló tanítását. Amikor tönkre megy az egészségünk, a családunk széthullik esetleg még földönfutóvá is válunk bizonyos személyek tevékenységének köszönhetően, akkor bizony a megbocsájtásról szóló szavak, nehéz súlyként nehezedhetnek ránk, mint akik a hitükben is kárt vallottak. Nem segít ebben az sem, hogy egyes Jehova Tanúi, akik ők maguk ugyan a társulati útmutatásokkal homlokegyenest ellene tesznek (olvasva és kommentelve ezeken a blogokon), mégis felelősségre vonnak másokat a negatív érzéseik miatt.
Egy, önmagát 'csaposnak'-nak nevező kommentelő a következő megjegyzést tette: "...Az a sajnos, hogy többen "átestetetek a ló túloldalára". Egy szervezet része voltatok, jól éreztétek magatokat, majd történt valami, ami miatt kezdtétek rosszul érezni magatokat és most már minden rossz, ami a társulattól jön. Nem tudjátok "megülni a lovat", nincs egyensúlyérzéketek." Részletek (ha valakit érdekel) itt.

Bevallom, első gondolatom az volt, hogy azt majd még meglátjuk, hogy 'csaposnak' hogyan fogja "megülni" azt a bizonyos lovat, amikor talán ő lesz egyszer ebben a helyzetben. Aztán eszembe jutott az élet ciklikusságáról szóló gondolat, amit egyes kultúrákban pl karmának neveznek, vagyis a tetteink, gondolataink és szavaink hatásait megtapasztalhatjuk az életünkben. A Biblia ezt úgy tanítja, hogy "amit vetünk, azt fogjuk aratni". Hajlamosak lehetünk büntetésekként megélni az ilyenfajta tapasztalatokat és kérdőre vonni, sőt vádolni embereket vagy Istent, hogy 'miért engedi meg', hogy ez velünk megtörténjen. Sajnos, ha a JT kiadványokban kerestük a választ erre a kérdésre (márpedig sokan közülünk...), akkor megkaptuk az egyetemes vitakérdésről szóló magyarázatot, aminek valósságát vagy valótlanságát nem szeretném megvitatni ezen az oldalon. Számomra az okozott nehézséget ebben a dologban, hogy a probléma forrását egy rajtunk kívűlálló okra, személyre, nevezetesen a Sátán létére, a gonosz erők tevékenységére helyezi. Ami biztos, hogy így (is) van, de tapasztalatom szerint ez a fajta gondolkodás zsákutcába vezet.

De hogyan bocsáthatunk meg, ha úgy érezzük velünk szemben követtek el valami súlyos gaztettet? Anélkül, hogy a 'megbocsátást', mint valami álarcot öltenénk magunkra, egy vallásos cselekedetet, amit elvárnak tőlünk vagy mi saját magunktól, miközben mi magunk pont az ellenkezőjét érezzük ennek. Vagy hogyan kérhetünk bocsánatot akkor, amikor a másik fél nyilván neheztel valamire, amit ugyan kifejezni képtelen és a sértődöttség mögé rejtőzik, holott mi magunknak fogalmunk sincs, hogy mit vétettünk ellene?

Már korábban utaltam a Hellinger-családterápiáról szóló írásomban, hogy az elkövető és áldozat között egyfajta rejtett összeköttetés jöhet létre. Véleményem szerint a JT közösségben is hasonló szálak kötnek össze embereket, melynek a kiközösítettek ugyanúgy részesei, mert igenis egymásra vagyunk utalva, ha tetszik, ha nem. Ugyanis nem lehet csak úgy büntetlenül 'kivágni' embereket és egyik napról a másikra semminek, senkinek tekinteni őket, mint ahogy nem lehet csak úgy elmenni és 'kivágni' azt a 10-20-30 évet sem az életünkből, amit a gyülekezet tagjaiként töltöttünk. Közös dolgaink lennének itt, amit rendeznünk kellene valahogyan.

Sokat segíthet annak felismerése, hogy az életünkben velünk történt dolgokért, eseményekért mi vagyunk a felelősek. Amikor régebben ezt hallottam, sokszor tévútra mentem gondolatban (amitől aztán még jobban sajnáltam magam..), mert úgy gondoltam, hogy én vagyok a hibás és én tehetek mindenről. Ez részben az én 'speciális' problémámnak is tulajdonítható (ami nem is olyan speciális, tekintve hány szülő nevelési módszere tartalmazta/tartalmazza a gyermekek vádolását), mert ez az érvelés általában védekezésre kényszerített és igazságtalannak tűnt. Aztán egyszer csak valahogy leesett a húszfillér és felfogtam, hogy ami az én felelősségem az nem feltétlenül az én hibám is. Felelősséget vállalni az életünkért azt jelentheti, hogy abba a helyzetben, amiben találjuk magunkat valahogyan (tudatosan, de leginkább tudattalanul) mi jutottunk el és az abból fakadó gondokat nekünk kell kezelnünk, vagyis más nem tud tenni semmit az ügyünkben, addig, amíg ezt a mi személyes felelősségünket nem vállaljuk fel.
Ha Krisztust legjobb tudásunk szerint követtük és mégis, vagy éppen pont ezért, bajba kerültünk a gyülekezetben, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Krisztus, aki a feje a gyülekezetnek (most nem térnék ki arra, hogy melyiknek) a szeretet törvénye miatt engedte meg nekünk a kellemetlen helyzetbe kerülést. Sokan hasznot merítettünk ebből, mert pl felismerhettük tévedéseinket, leszámolhattunk illúzióinkkal és egy mindenféleképpen 'könnyebb igát' vehettünk fel, hiszen felismerhettük, hogy az Őrtorony Társulat milyen módon vezetett az orrunknál fogva minket és az (általa szervezett) összejövetelek látogatása azonkívül, hogy egy időtrabló tevékenység, ami felőrli idegeinket, ráadásul még a megmentésünkhöz sincs semmi köze. (Itt most nem általános tanításokra utalok, hanem a mi saját életünkbe bekövetkezett események kezeléséről. Ugyanis ez van hatalmunkban, a többi nincs.)
Bár ez még csak az első lépés, de mindenféleképpen egy pozitív irányba lendíthette az életünket, amit azoknak a véneknek, felvigyázóknak köszönhetünk, akik ezt a nehéz helyzetet megteremtették számunkra. Ha erről az oldalról közelítjük meg, akkor már mindjárt sokkal hálásabbak lehetünk nekik, amiért a lelki fejlődés útjára helyeztek minket, hiszen a Dalai Láma szerint is "ahhoz, hogy megtanuljunk uralkodni gondolataink és érzéseink fölött, szükségünk van nehéz helyzetekre". Ha pedig hálásak vagyunk, akkor nem igazán tudunk haragudni sem, vagyis megbocsátani is sokkal könnyebb azoknak, "akik nem tudják mit cselekesznek".

A dolog azért nem ennyire egyszerű. Ha történetesen te vagy a sértett és azt választod, hogy nem bocsátasz meg (vagy te vagy az elkövető és nem kérsz bocsánatot), akkor ezzel együtt azt is választod, hogy továbbra is keserű érzéseket és sötét gondolatokat hordozol magadban. És kinek is ártasz ezzel? Magadnak. Az első számú áldozat te magad leszel. Ezek a gondolatok és érzések - mint rádióhullámok - elérik viszont azt is, aki ellen irányulnak és ezzel megnehezítik számára, hogy magasabb fejlődési szintre jusson. Ennek felerősített és tudatos változatától, a fekete mágia gyakorlásától, a Biblia óva int mindenkit.

Ennek a kérdésnek még a fentebb említetteken kívül rengeteg 'bugyra' van. Pl: mi van akkor, ha a gyerekkorban elszenvedett súlyos sérelmekről van szó, vagy generációkon átívelő igazságtalan bánásmód áldozatainak érezzük magunkat stb.? Ezekbe most itt nem mennék bele, de el kell ismerni, hogy ezek a dolgok is léteznek, néha úgy érezhetjük, hogy a kártyák nem igazságosan vannak leosztva.

Remélem, sikerült érzékeltetnem valamennyire, hogy a megbocsátás elsősorban a mi döntésünk kell hogy legyen. A megbocsátásban valóban hatalmas erő rejlik, ami mind az 'elkövetőt' és annak 'áldozatát' egyaránt magasabb fejlődési szintre emelheti. Azokat a bizonyos 'rádióhullámokat', jó gondolatok, érzések és egymásért mondott imák formájában is használhatjuk. Ez csak tőlünk függ.

Ez az egész már mindjárt más színben tünteti fel 'csaposnak' kommentjét. Ezúton szeretnék köszönetet mondani neki és minden ide tévedő Jehova Tanújának, akik fáradhatatlan tevékenységükkel segítik a szellemi fejlődésünket. Nagyon értékesek vagytok!

Gondolataim az EGY igazság létezésével kapcsolatosan

2012-02-10T12:45:00.000-08:00

".....Saját tapasztalataim szerint előfordulhat, hogy a faldöntögető érv, ami sokak véleményét változtatja meg, nem biztos, hogy ezt mindenkinél eléri. Sok olyan emberrel találkoztam már, aki egyértelmű bizonyítékok ellenére sem hitte el amit mutattak neki. A magyarázat elfogadása sok esetben attól függ, hogy az elfogadónak milyen a személyisége, iskolázottsága. ugyanis ha mindenki hajlana az EGY igazság elfogadására, akkor nem osztaná meg ennyire politikailag, vallásilag, meg minden szempontból a világot ez a rengeteg nézőpont."

(Részlet egy volt-JT érveléséből)

Mint hűséges JehovaTanúja, magam is megszállottja voltam annak a gondolatnak, hogy létezik egyabszolút igazság, amit minden 'épeszű' embernek el kell fogadnia. Valóban úgytapasztalhatjuk mindannyian, hogy ha ellene teszünk bizonyos törvényszerűségeknek,amiket nevezhetünk 'igazságoknak' is, akkor bizony bajba kerülünk. Ezen oldal testvéroldalán folyómeglehetősen értelmetlen vitatkozások, melybe jómagam is bele szoktam folyniidőről-időre (mea culpa), során újra és újra a fenti idézethez hasonlóelmefuttatásokat olvashatunk pro és kontra.

Az Istennel és a vallással kapcsolatos döntéseinket viszont nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel hozzuk meg. Milyen igaz, amikor valamit teljes szívvel teszünk meg, szívvel-lélekkel küzdünk egy nemes cél eléréséért vagy ha egy ügyet szívbélinek tekintünk, az általában olyan hozzáállást sejtet, ami felülírhatja az elme logikáját.

Mit is mondanék ma a 20 évvel ezelőtti önmagamnak arról a bizonyos igazságról?

Talán a legfontosabb, hogy rengeteg nézőpont létezik, amely mindegyike összhangban lehet azzal a bizonyos igazsággal. Hiszen minden embernek más és más tapasztalata, egyénisége és nézőpontja lehet, ami ahhoz vezet, hogy még a Biblia örökérvényű szavait is másként érthetik, sőt élethelyzetektől függően is mást mondhat ugyanaz a vers még ugyanannak a személynek is. Ebből az is következik, hogy ha ebből az egész megismerésből kihagyjuk a saját magunk megértését és szeretetét, akkor a legjobb esetben is csak egy torzított képet kaphatunk az éppen aktuális 'igazságról'. Hiszen, ha én magam nem látom és nem értem a saját nézőpontomat, akkor ugyan ki fogja helyettem ezt megtenni? Sőt, hogyan érthetem meg a másikét, ha sajátomat sem értem?

Ennek fényében teljesen érthető, hogy miért is ragaszkodnak sokan a JT tanításokhoz, a sok-sok érvelés és logikus meggyőzés ellenére is. Bár, számomra meglepő módon, a kommentek olvasásából kiderült, hogy rengetegen nem értenek egyet társulati tanításokkal és a vezetők viselt dolgairól is aránylag széles körben tudnak. Mégis van egy szívbéli kötődésük és nem csupán a családtagjaik vagy barátaik miatt. Talán van egy olyan űr ezekben az emberekben, amit muszály kitölteniük valamilyen 'készen kapott' igazsággal, egy 'elfogadható magyarázattal', mint ahogy a fenti idézetben is kifejtette ezt a szervezethű 'hitehagyott' személy.

Ki vethetne bármit is az ilyen személyek szemére? A saját tapasztalatomból tudom, hogy azzal az igazsággal, ami rólunk szól, egyáltalán nem olyan könnyű szembenézni. Nem csupán kényelmesebb felvenni egy vallásos ritmust, hanem egyes esetekben létkérdés is lehet ez. Egyáltalán nem áll szándékomba kritizálni olyanokat, akik ezt teszik. A blogom célja mindössze annyi, hogy olyan megoldási módokra mutassak rá, amelyek segíthetnek szembenézni a saját félelmeinkkel és kikerülni abból a bizonyos mókuskerékből.

Félelem és elmekontroll 4.

2012-02-05T12:15:00.000-08:00

Vallásszervezetek,melyek megtévesztéshez folyamodnak

Ronald Enroth a Churches That Abuse című könyvében ötolyan pontot jelöl meg, amelyek a visszaéléseket megengedő egyházakat azonosítják:

Erőés hatalom: - atagjaikkal helytelenűl bánó egyházak eltorzítják a szellemi vezetők fogalmát. Visszaélésektörténnek ott, ahol az egyház vagy csoport vezetői maguknak tulajdonítják azerőt és a hatalmat de ugyanakkor nem lehet sem nyíltan felelősségrevonni őket sempedig megkérdőjelezni vagy kritizálni a döntéseiket. A hangsúly lassankéntáthelyeződik egy hivatalban levő személy iránti tiszteletéről a tagok lojálisengedelmességéig anélkül, hogy joguk lenne az eltérő vélemény formálására.
Manipulációés ellenőrzés: - agorombáskodó egyházi szervezeteket olyan társasági folyamatok jellemzik, ahol afélelem , a bűntudat és fenyegetések/fenyegetettség érzése rutinosan arra vanhasználva, hogy megkérdőjelezhetetlen engedelmességet, csoport-egységet alakítson ki a tagokban, ezenkívűl szigorú hűség szükségeltetik a vezetők iránt. A vezető-tanítványbibliai fogalma egyfajta hierarchiává fejlődik, amelyben a vezető döntéseirányít, sőt elbitorolja a tanítvány jogát és képességét, hogy döntésekethozzon szellemi dolgok megitélésében, sőt a mindennapi élet dolgaiban is, mintpéldául munkavállalás, étkezési szokások vagy megengedett öltözködési stílus.
Kiválasztottságtudat és üldözöttség: - a helytekenségeket megtűrő egyházak, Istenszándékában különleges szerepet betöltőnek ábrázolják magukat és rendelkeznekegy erős szerveződési tendenciával, mely elhatárolja őket más testületektőlvagy szervezetektől. A csoport belső társadalmi történései magukba foglalják azönállóságra való törekvést vagy elszeparálódást másoktól, nagyon kis teretengedve belső korrekciókra vagy vélemény nyílvánításokra. A kívülről jövőkritikát és kiértékelést visszautasítják, mint gonosz emberek bomlasztóerőfeszítéseit, akik csak akadályokat keresnek, hogy Isten tervének keresztbetegyenek.
Életformaés élettapasztalatok: - megtévesztővallásszervezetek előmozdítják a viselkedésbeli és hitnézetbelirugalmatlanságot, mely a csoport eszméihez és társasági szabályaihoz való megbonthatatlanegységet kíván meg.
Véleménykülönbségekés fegyelmezés: -ravaszkodáshozfolyamodó egyházakban szeretnek eltitkolni mindenféle belső lázadást ésellenvéleményt, melyek a vezetőség döntései következtében alakultak ki. Afegyelmezés eszközei magukba foglalhatnak érzelmi és fizikai megaláztatást,fizikai erőszakot és nélkülöztetést, a büntetés agyafúrt és erőteljescselekedeteit csak azért, mert valakinek más véleménye van vagy mert megtagadtaaz engedelmességet.

"A pácban mindenki benne van."

2012-02-03T00:19:00.000-08:00

Hamvas Béla életútját azért is tartom hasznosnak megismerni, mert némi párhuzam található azzal az eljárással, ahogyan egyes JT-ival bánhatnak a gyülekezetben. Főként azokkal, akik mernek gondolkodni, olvasni és, ne adj isten, elmondani véleményüket a vezetőségnek.

A teljesség igénye nélkül összefoglalva:

A fiatal Hamvas magyar-német szakos végzettséggel eleinte újságíróként, majd 1927-től könyvtárosként dolgozik, miközben folyamatosan publikál, a klasszikus görög szellemi hagyományokat szeretné átmenteni saját korára. Ars poeticája szerint így érez:

„Itt vagyok ebben a népben, ezen a földön, minden szándékom eredménytelen, minden szavam hiábavaló, minden tervem összetört, megbuktam, észrevétlenül, fölöslegesen és fel nem ismerve.”

Ismerős?

A második világháborúban Budapest ostromában megsemmisül a lakása és vele az addig írt összes kézírata.

„A sötét esztendőben minden földi vagyonomat elvesztettem… Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de jó… Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság.”

Na, lehet, hogy ez is....

A háború után belép a kommunista pártba és széleskörű szellemi aktivitásba kezd. Az akkori országgyűlési képviselő marxista filozófus Lukács Györgyöt, aki addigra már hosszabb ideje párttag, kérte fel publikációinak támogatására. Lukács elutasította a felkérést, sőt politikailag károsnak minősítette Hamvas tevékenységét. 1948-ban Hamvast elnémították, megfosztották állásától, publikálási jogától, B-listázták és kényszernyugdíjazták. Hamvas eleinte földművesként, majd későbbiekben raktárosként dolgozott vidéki hőerőművekben. Ebben az időszakban egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig írta műveit, melyeket csak a 80-as években kezdtek poszthumusz kiadni.

Az alábbi részlet Karnevál című írásából van.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hamvas_B%C3%A9la

A Hellinger-féle családterápia

2012-01-23T11:55:00.000-08:00

A múlt héten újra volt alkalmam részt venni egy ilyen ún. családállításon, amiben megint nem csalódtam. A módszer egyik szülőatyja, Bert Hellinger szerint a családfelállítás első törvénye szerint a rendszer minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek odatartozónak ismerjék el. Ez a jog sérül, ha valakit ténylegesen kitagadnak, amikor a család morális értékeivel ellenkező cselekedetet követett el.
Ezért is gondolom, hogy ez a módszer némi segítséget nyújthat olyan személyek esetében, akiket pl vallási hovatartozásuk, vagy éppen hova nem tartozásuk miatt taszított ki a saját családjuk.
Ugye nem mindegy, hogy milyen családba születtünk? Szüleink féltő szeretete és rajongása vett körül minket vagy éppen ellenkezőleg, otthonunk állandó csatározások színtere volt. Talán minden lépésünket 'leste' az egész család apraja-nagyja; ballagáson, születésnapokon egyéb alkalmakkor ott tolongtak nagymamák, nagynénik de az is lehet, hogy mindenhova egyedül mentünk, mert apu és anyu nem ért rá velünk 'bibelődni' vagy éppenséggel soha nem is láttuk őket.
Akár tetszik, akár nem, mindannyian egy család részeként születtünk meg.

A módszer megalkotója, Bert Hellinger, felfigyelt arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei által megértenünk. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak a sorsával. Olyan, mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelybe mindenki benne foglaltatik, aki a családhoz tartozik, akár tudunk a létezéséről, akár nem. Ennek az így kialkult rendszernek meg vannak a maga működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.

Időközben Hellinger és kutatótársai bebizonyították, hogy a családban működő törvényszerűségek szintén alkalmazhatóak pl munkahelyi vagy egyéb szervezetekre vagy olyan eseményekre ahol az egyén az élet-halál kérdésével kerülhet szembe. Ilyen 'rendszert' alkotnak pl egy baleset részesei, ahol az egyik megnyomorodik, a másik életben marad, a harmadik meg esetleg meghal. Hasonló rejtett összekötttetés létrejöhet egy bűncselekmény elkövetője és áldozata között is.

Hellinger megfigyelései szerint a családi lélek mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek, ha megsérülnek, generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira. A következő 'jogokon' keresztül tartozhatunk egy családhoz:

Az odatartozás joga: a Hellinger-féle családállítás első törvénye szerint a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, mert mondjuk a család morális értékeinek nem megfelelő dolgot követett el. Olyan is van, hogy azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fáj az emléke. Így próbálhatják meg pl. kiszorítani egy korán meghalt kisgyerek emlékét a családi köztudatból, úgy tenni, mintha soha nem is létezett volna. A gyerek energetikai lenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van űr a helyén. Különös jelenség az elveszett ikerpár esete: az újabb vizsgálatok szerint átlagosan minden 8-10-edik terhesség ikerterhességnek indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlődik tovább. Nyomtalanul felszívódik, vagy egy csomó marad belőle a placentában. Az is lehet, hogy a megszületett gyerekben egy ciszta tartalmazza az elveszett ikertestvér embrionális szöveteit. Még ha nem is tudnak az elveszett ikerről, megszületett párja lelkében és sejtjeiben ott van a lenyomata, és akár egy életen át tudattalanul keresheti őt. Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy valakink szívinfarktusban halt meg, holott öngyilkos lett. Ezzel az illető sorsát tagadjuk ki – az ember és a sorsa pedig a családállítás rendszerében elválaszthatatlan egymástól.

A hely törvénye: A Hellinger-féle családállítás elvei szerint ebben a rendszerben minden egyes családtagnak megvan a maga helye (vesd össze a puzzle/kirakós játékkal: csak akkor jó a kirakott kép, ha mindegyik darabkája megvan, és mindegyik a saját helyén van), és csak a saját helyén élhet jól. Az ember a szülőjétől kapja az életet. Ezért számára mindig a szülő a Nagy, ő maga pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülővel egy szinten lévőnek éli meg magát, (pl. aktívan beleavatkozik a szülők párkapcsolatába, pártot fog és tanácsot ad), vagy a szülőjénél is nagyobbnak éli meg magát (pl.: megadom neked apám, amit annak idején nem kaptál meg a nagyszüleimtől), akkor élményszinten egy vagy két generációs létrafokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményeiből hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínűséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni. Rend van vízszintes irányban is: az azonos generációs létrafokon állók között van első, második, harmadik, sokadik aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a családi rendszerbe. Van első, második, sokadik gyerek, és van első, második, sokadik fontos kapcsolat az ember felnőtt életében. Ha elveszik valakitől az őt megillető helyet, akkor azt a rendszer mintegy "jóváteszi”.

A kiegyenlítődés törvénye: Hellinger zseniális meglátása szerint a családi, ill. rendszerlélekben egy teljesen igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret működik: ha a tagok közül valakivel valami életbevágóan rossz történik, akkor másvalaki, rendszerint egy később született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el korán a szüleit, a szerelmét, a gyerekét, mintha őt érte volna az a sorscsapás.

Ha a Hellinger-féle törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a családállítás három törvényének valamelyike, és a rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő (jóvá tevő) akciók és működésmódok. Más szóval működésbe lép a Hellinger-féle rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik.
Vannak pl különösen nehéz sorsú életek, amikor valaki korán meghalt, életbevágó sorscsapások vagy veszteségek értek, mint pl kitelepítés, elhurcolás, erőszak, gyilkosság áldozata. Ilyen esetekben valószínű, hogy beindul a rendszer-lelkiismeret, és egy később született próbálja meg „jóvátenni” azt a rosszat, ami a felmenőjét érte. Ez megnyilvánulhat különös viselkedésben, testi zavarokban vagy depresszióban.

Az életünk ára

Minden ember számára a szülei és a családja jelenti az élete szempontjából a legfontosabb köteléket. Mégis az a szó, hogy „a családom”, sokak számára jelent fájdalmat, haragot, hiányérzetet. Van, hogy egy sorsátvállalás áll az útjában annak, hogy egy gyerek a család részének érezhesse magát. Van, hogy a szülők sorsátvállalásai, az ő történetük nem engedi, hogy ideális környezetet biztosítsanak a gyereküknek, aki így csak sok hiány és fájdalom árán tud felnőni. Ha pedig az ember nem tudja érzelmeiben is átélni, hogy kapott egy életet, és úgy kapta, ahogy azt adni tudták, akkor gyökértelenné és boldogtalanná válik. Valami mindig hiányozni fog, mégpedig valami nagy és lényeges. Ám, ha látja, hogyan alakítja minden ember életét a Sors nevű nagyhatalom, az övét ugyanúgy, mint a szüleiét, hogyan működnek az élet, a szeretet és a rend törvényei mindannyiunk életében, akkor talán megérti, hogy mindent megkapott tőlük, amit csak adni tudtak. Amit pedig nem tudtak megadni, ami fájt, hiányzott, az az élete ára. Talán sikerül a szívével is megértenie, hogy a gyökereiből kapja meg mindazt, ami az élethez kell, testének anyaga, lelkének energiái szülein, nagyszülein, dédszülein és azok szülein keresztül érkeztek el hozzá. És ha tudattalan gyereki szeretetből nem gondolja, hogy más sorsát és érzelmeit kell cipelnie, akkor leteheti az átvett sorsot, kezébe veheti a saját életét, és csinálhat belőle valami nagyon jót, hogy családtagjai lássák, érdemes volt továbbadni neki. A legnagyobb ajándékot, amit ember csak embernek adhat.

A ma még újszerűnek ható módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. Sokszor megszűntek a saját élettörténet alapján érthetetlen depressziók, teljesítménybeli és kapcsolati kudarcsorozatok, öngyilkossági hajlamok, és amennyiben még nem alakultak ki gyógyíthatatlan irreverzibilis változások, a testi betegségek is javultak. Az egyik legfontosabb tanulság, legalábbis számomra, az, hogy az ember megértheti azokat a pontokat, ahol esetleg tudattalanul is magára vállalja a család valamely tagjának az életét, ami megakadályozza a személyt abban, hogy a sajátját élje. A családállítás módszerével el lehet jutni a probléma gyökeréhez, tudatosítani lehet azt és el lehet engedni a helyzetet. Valóban meg lehet bocsájtani még olyan helyzetekben is, amikor a tudat szintjén képtelenek lennénk rá egyébként. Azáltal, hogy átéljük az eseményeket egyfajta pszichodrámában, elkerülhetjük, hogy a tudatalattinknak a valódi életünk 'drámáiban' kellene szembesítenie minket a mélyben zajló folyamatokra. Ezáltal kikapcsolhatjuk a rosszul futó programot, amely akaratunk ellenére újra és újra olyan helyzetekbe sodorna minket, melyek arra kényszerítenének, hogy kezeljünk egy, a családunkban fennálló helyzetet, sokszor olyat, amiről fogalmunk sincsen.

Ez a terápia nem csoda-gyógyítás, hanem egy nagyon is kemény lelki munka, ami egy biztonságos és érzelmileg támogató környezetben zajlik. Az teljesen változó, hogy kinek mennyi alkalomra van szüksége és milyen időközökkel. Ha valaki indíttatást érez egy ilyen kezelésre, az fogja tudni, hogy mikor, mire lesz szüksége. A családterápia olyan mély szinten dolgozik, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem bánt a dolog annyira, nem foglalkozunk annyit vele és nincsenek bántó érzéseink az üggyel kapcsolatban.

Forrás: http://www.angstermaria.hu/index.php

Ki vagy te?

2012-01-16T11:55:00.000-08:00

Talán erre aztmondod magadban: ’ja, én kivagyok’. De most félretéve a viccet, tényleg ki vagyTe?
Az autód, a házad, a bankszámlád? Vagy az vagy, akinek a körülötted élő emberektartanak, akik nap, mint nap találkoznak veled, a családod a munkatársaid vagynetán a gyülekezeted tagjai?

De SZERINTED ki vagyte?

Mindazzal, amivelrendelkezünk, az elménkkel és az akaratunkkal hoztuk létre (vagy éppen nemhoztuk létre). De vajon mennyire valóságosak ezek a dolgok? Ha ezt a cikketolvasod, akkor már valószinüleg felismerhetted, hogy eléggé múlékonyternészettel bírnak. Egyik nap volt autónk, házunk vagy munkánk, a másik napmár ezek nincsenek sehol. Sajnos ugyaneztörténhet a családunkkal vagy éppen a minket körülvevő emberekkel is, még azokis, akikkel évekig egy közösségbe jártunk, ismertük egymás búját-baját,egyszerűen elfordíthatják fejüket, ha meglátnak az utcán és még csak azt semtudják, hogy miért teszik ezt.

Mindez csupán azelménk játéka lenne? Illúziókat kergettünk volna eddig?

Keleten az elmétfolyton ugráló majomnak hívják, nem véletlenül – a majom állandó mozgásban van,szórakozásra vagy szórakoztatásra vágyik. A nyugati kultura ezt a fajtatudatosságot egó-nak hívja, ami a gondolataink egyfajta saját életre kelése,miközben egyre jobban eltávolodunk saját magunktól.

Honnan tudjuk,hogy ez a ’majom’ átvette felettünk az irányítást? Ennek egyik legbiztosabbjele lehet, ha állandóan zakatol a fejünk, gondolataink száguldanak és hamegpróbáljuk leállítani őket, akkor attól idegesek leszünk. De ennél is továbbmegy: az egó-tudat számára az ad biztonságot ha a téged körülvevő világbankapaszkodókat keres és talál a maga számára, amivel azonosíthatja magát: „Ezvagyok Én!”. Ilyen kapaszkodó mindaz, amivel életed során körülveszed magad,mint a munkád, az otthonod, akörülményeid, de még azok az emberek is, akikhez ragaszkodsz és akiketszeretsz.

Az egó számára alegnagyobb veszélyt ezeknek a körülményeknek a megváltozása jelenti, éppenezért minden változást rendkívül erős fájdalommal reagál le, ami arra ösztönöztéged, hogy a lehető legritkábban változtass a már jól bejáratott és kialakultkörülményeiden. Az egód a saját félelmedet használja fel ellened, hogybiztosítsa saját fennmaradását.

A három, leggyakrabbanelőforduló félelem alaptípus:

Az anyagiveszteségtől való félelem:

Az anyagi javak felhalmozásával küzdesz ellene. Ha csak belegondolsz, hogy elveszítheted amunkádat, máris gyomorszorító félelem lesz úrrá rajtad, ami arra késztet, hogyrabszolgaként olyan munkát végezz, amire egyébként nem lennél hajlandó. Ez azoka annak, hogy egyéniségként nem tudsz a saját lábadra állni, hiszen az egóelhiteti veled, hogy ha kiállsz a magad igazáért a főnököddel szemben vagykockáztatsz, akkor könnyen elbukhatsz, ezért jobb ha inkább meghúzod magad.

Amagányosságtól való félelem:

Ez abból a téves tudatból táplálkozik, hogy egyedül vagy a világon és szükségedvan valakire. Ez az érzés pedig arra késztet, hogy belekapaszkodj körülöttedlevő emberekbe. Sajnos a félelemből magad köré épített fal nem tud megvédeni amagányosságtól, viszont sikeresen megakadályozza kapcsolataid sikerességét.Ennek oka a saját erőd hiányában keresendő, hiszen ha nincs önbizalmad, akkornem csupán magadban, de senki másban sem tudsz megbízni. Egód a világot egyveszélyes helynek láttatja veled, így képtelen vagy kitörni egy nem működőkapcsolatból vagy egy romboló élethelyzetből.

A változástólvaló félelelem:

Azegód harmadik játszmája megpróbál az állandóság és stabilitás állapotábantartani, amivel elhiteti veled, hogy magabiztos ember vagy hiszen akiszámíthatóság illózióját kelti benned. Úgy érzed, hogy kezedbe tartod adolgokat és a változatlanság csalóka délibábjával áltat, ami csúnyánvéget érhet, ha elveszítesz valakit vagy valamit vagy életkörülményeid hirtelennegatív irányba változnak meg.

Amegfékezhetetlennek tűnő ’majom-elme’ folyton rohangál múlt és jövő között; hola múlt megváltozhatatlan eseményein rágódik, hol pedig a jövőre gyártelméleteket. Mivel senki sem tudja, mi fog következni, így ezek a gondolatok vagyszebbek lesznek a valóságnál vagy pedig rosszabbak lesznek, mint a valóság. Azelőbbi kiábrándultsághoz, míg az utóbbi fölösleges aggodalmakhoz vezethet ajelen életedben.

Hogyan lehet amajmot megállítani? Vagy nincs is rá egyáltalán szükségünk? De igen van. Nagyonhasznos a gondolkodóképességünk, ha például meg akarunk oldani egy adottproblémát. Ha viszont az igazi valónkhoz akarunk közel kerülni, akkor bizonyszükség van a ’majom megkötözésére’, a gondolataink ideiglenes leállítására.Ebben az állapotban tudunk csak igazán szembenézni a félelmeinkkel ésaggodalmainkkal.

És a félelmeink mögött ott vagyunk MIMAGUNK.

Források:

http://pozsgainikoletta.com/

http://szammisztika.com/

Ekhart Tolle: Amost hatalma

Félelem és elmekontroll 3.

2012-01-15T13:08:00.001-08:00

Steven Hassan aMoon szekta tagjává vált a 70-es években. Egy súlyos autóbaleset után a szüleikérésére egy kezelésen vett részt, melyben ’kiprogramozták’. Az átélttapasztalata hatására a világ egyik legnevesebb szektaspecialistájává vált. Amanipulációs csoportok terjedése miatt, Combating Mind Control (Park Street Press1990) és Relasing the Bonds (Freedomof Mind Press 2000) cimű könyvei fontos olvasmányoknak számítanak.
Hassan egy ún.BITE eljáráson keresztűl teszteli, hogy egy csoport alkalmazza-e a rábeszélőkorlátozás módszerét vagy sem.

(A BITE szó, egymozaikszó, amely az angol kifejezések első betűiből tevődik össze, de önállójelentése is van: harap. Saját megjegyzés.)

BehaviourControl /Viselkedés szabályozás
InformationControl/ Információ korlátozás
ThoughtControl/ Gondolat ellenőrzés
EmotionalControl/ Érzelem felügyelet

Az alábbitáblázatban foglalom össze, hogy mit is jelentenek ezek a pontok.

Viselkedés szabályozás	Gondolat ellenőrzés
Az egyén fizikai lényének szabályozása: milyen ruhát, színt, hajstílust viseljen valaki Meghatározott mennyiségű időt kell a betanítással tölteni Az egyéniség kiemelése helyett a „csoport gondolkodás” érvényesül Merev szabályok és útmutatások Engedelmesség és függőség elvárása a tagoktól	A csoport tanításait az „igazságként” szükséges értelmezni Fekete-fehér gondolkodás: Isten vs Ördög, ők vs mi, kint vs bent „meghamisított” szavak használata, mint pl különböző gondolati klisék, amik csak a csoport tagjai között használatosak. A szavak a gondolataink eszközei. Ezek a „speciális” kifejezések inkább szűkítik, mint kiterjesztik a gondolkodást, sőt még teljesen le is állíthatják azt. Az a céljuk, hogy üres, banális közhelyekké szűkítsék le a tapasztalatok komplexitását. Csak ’helyes’ és ’jó’ szavak használatára vannak a tagok bátorítva A vezetők, a tanítások vagy az eljárások kritikus kérdésekkel illetése nem megengedett Másféle hitrendszerre vagy ugyanannak a hitnek az alternatív megközelítésére szintén nem tekintenek elfogadható vagy hasznos dologként
Információ korlátozás	Érzelem felügyelet
Fortély, csalás alkalmazása Szándékosan információvisszatartás Az információ eltorzítása, hogy ’elfogadhatóbb’ legyen Nyílt hazugság A nem a szektától származó információkat minimálisra csökkentik vagy nem preferálják Könyvek, újságcikkek, újságok, magazinok, TV, rádió Kritikus információk Korábbi csoporttársak A tagok lefoglalása abból a célből, hogy ne legyen idejük gondolkodni vagy utánajárni dolgoknak Információk „széttördelése” Az információk nem szabadon hozzáférhetőek Az információk változnak egy piramis-rendszer különböző szintjein A vezetőség dönti el, hogy kinek, mit és mikor „kell tudnia” Kémkedések és jelentések egymásról A szekta által előállított propaganda anyag széleskörű használata · Hírlevelek, magazinok, audio és videokazetták és más média · Félrevezető utalások, kijelentések, melyeket kiragadnak a saját, nem-szektás, szövegkörnyezetükből Megbánások	Azt az érzést keltik a szektatagokban, hogy ha valmilyen hiba történik, az mindig az ő hibájuk, sohasem a vezetőké vagy a csoporté. Túláradó büntudatérzés Túláradó félelemérzés ( félelem a független gondolkodástól, a ’külső’ világtól, az ellenségektől, az üdvösség elvesztésétől, a csoport elhagyásától vagy kiközösítéstől, a nem helyesléstől) Betanított fóbia: irracionális félelem a szekta elhagyásának gondolatától is vagy a vezetők tekintélyének megkérdőjelezésétől. Egy olyan egyén, aki elmekontroll alatt van tartva, képtelen elképzelni egy pozitiv, boldog jövőt a csoport nélkül. Nincs boldogság és beteljesülés a csoporton kívül A szekta elhagyásásnak borzalmas következményei lesznek: pokol, démoni megszállottság, gyógyíthatatlan betegségek, balesetek, öngyilkosság, őrület, 10000 újjászületés,... stb. A kilépőket elkerülik a tagok, ezért a bentlévők félnek, ha elhagynák a szektát akkor a család és a barátaik elutasítják őket Nem létezik olyan kilépés, ami jogos lenne. A csoport szempontjából, azok az emberek,a kik kilépnek, ’gyengék’, ’alapelv nélküliek’, ’rossz szellemiségűek’, ’világiak’, ’tanácsadó által agymosottak’ vagy a ’pénz, szex vagy rock and roll megszállottjai’.

Hassan világossáteszi, hogy bár egy szekta ugyan felmutatja mind a négy szempontot, de nemminden szektában jelentkeznek ezek ugyanabban a mértékben. Néhányuk talán arrakérheti a tagjait, hogy kommunákban lakjanak, bár ez aránylag ritka.

„Fontosmegérteni, hogy egy romboló elmekontroll a fent említett négy komponenshatásából leginkább úgy azonosítható be, hogy függőséget és a vezetőknek vagyegy ’ügynek’ való feltétlen engedelmességet idéz elő a tagok életében. Nemfeltétlenül szükséges, hogy minden egyes listán található részlet Azelmekontrollban élő szektatagok élhatnek a saját lakásukban, lehet rendes foglalkozásuk,lehetnek családosok és mégis képtelenek önálló gondolkodásra és cselekedetekre.”

Szintén fontos aszempontokat az elkötelezett tagokra alkalmazni, mint a periférián levőkre.

„....kevésbbé elkötelezetttagok sokkal kisebb kontrollt érzékelhetnek, mint az ún. „kemény mag” tagjai.Amikor a felmérésemet készítettem, ezeket az utóbbiakat vettem alapul....”

Ez leginkábbaktív hírdetőket, úttörőket, véneket és Bétel-szolgákat érint Jehova Tanúinál.

Hassan továbbfejtegeti, melyek azok a típusok, amelyek leginkább fogékonyak a szektákhozvaló csatlakozásra.

„A legtöbb emberazt szeretné hinni, hogy ők mindig teljes ellenőrzés alatt képesek tartani azelméjüket. De pontosan ez, a saját sérülékenységükbe vetett hit teszi lehetővéa szektáknak, hogy csapdába ejtsenek gyanútlan ujoncokat. Három elsődleges okavan annak, amiért intelligens, tanult, kiegyensúlyozott háttérrel rendelkező embereka szektákhoz vonzódnak. Ezek közül a legelső az, hogy létezik egy teljestudatlanság a szektákról és az elmekontroll technikákról.

Másodjára, számoskörülmény tehet egyes egyéneket a szekták térítésének könnyü célpontjává.Például, ha valaki szülei mostanában váltak el, az könnyebben figyel oda ahirdetőre, aki a csoportot egy „nagy boldog családként” mutatja be. Ha valakikapcsolata vagy házassága ért véget, könnyebben gyanutlanná válik, ha egy vonzómásik nem tagja próbál vele beszélgetni. További általános okok lehetnek: egyszeretett személy elvesztése, betegség, munkahely elvesztése, pályakézdés vagyúj helyre költözés. Ilyesfajta helyzetből adodó sérülékenység könnyen történhetbárki életében. Nem nehéz meglátni, hogyan válhatnak az emberek egy kellemesenbeszélő szektatag áldozatává, aki szeretetet és megértést mutat ilyenidőszakokban és egy közösséget is ajánl.

Végezetül, bizonyosegyéniségek olyan pszichológiai profillal rendelkeznek, amely könnyen a szektákcélpontjaivá teheti őket. Általánosságban, azok az emberek, akiknek nemerősségük a kritikus gondolkodás, a legkönnyebb prédák lehetnek. Azok, akikemberek tetszését keresik, egy csoport helyeslésére törekednek, mertbizonytalanok önmagukban, vagy bárki, akinek alacsony az önbecsülése, atanulási nehézségekkel kűzdők, a drug és alkoholproblémákban szenvedők, azok,akiknek megoldatlan szexuális problémáik vannak, fóbiáik vagy egyéb megoldatlantraumatikus ügyeik vannak, szintén könnyű célpontjai a térítőknek. A szektákkeresik az ilyen kiszolgáltatott embereket, akiket aztán felhasználhatnak, hatámadás éri őket, gyakran arra hivatkoznak, hogy a csoportjuk megoldja ezenemberek gondjait.”

folyt.köv.

Babette lakomája

2012-01-11T11:06:00.000-08:00

Ez a nagyon kedves film Dániában játszódik, ezért az alapszin szürke. Érzelmektől és tanulságoktól viszont egyáltalán nem mentes.

Mi is az a vallás?

2012-01-03T06:55:00.000-08:00

"Persze ha önök a vallás szót hallják, tüstént lágy feszélyben vannak. A szó iránt való bántóan külső hódolat kötelező. Mindenki legünnepélyesebb faszádját ölti fel. Sem vigyorogni, sem köpködni, sem dohányozni nem ildomos, sőt a nőkön a kivágott ruha is megbotránkoztató. A dolog egy kicsit unalmas, viszont mindenki, nemde? Ásítani nem szabad, csak a végén. Szóval a vallás az a kényelmetlenség, amikor minden másképpen van,.....

.....mint ahogy a valóságban van.

Szemeiket kiforgatják, sóhajtoznak és sopánkodnak, és valamilyen óvatos és kínos illemet óhajtanak betartani, és csaknem úgy érzik magukat, mint a püspök úr párnázott előszobájában. Mégiscsak bolond lények vagyunk, vagy nem? Egész életünkben a koszban hentergünk, de időnként szükségünk van arra, hogy valamilyen képletes és ájtatos hazugságban langyos lélekfürdőt vegyünk, lehet, hogy komiszságainkhoz új erőt nyerjünk. Ki tudja? Egyszer valakitől a jóságról lesújtó véleményt hallottam. Az illető semmit sem tartott oly aljasnak és a vallástól oly idegennek, mintha valaki jó. A vallástól a legmesszebb a morál van. Ezt a tételt elfogadom, és e mellett óhajtok kitartani. Sőt én tudom, hogy a vallás és a morál összetéveszthetetlen. Amit én a vallásban fontosnak tartok, éppen ez. Az igazi vallásos aktusban, éspedig kivétel nélkül minden esetben, valamely bűn, de nem is közönséges, hanem ritka és kivételes, sok esetben hajmeresztő bűn hirtelen, valamely szakrális érintésre felmagasztosul.
Ez az!
E pillanatban az ember valamiképpen Istennel a lehető legközvetlenebbül érintkezésbe kerül. Absztrakt? Mindjárt megmagyarázom. Ah, önök is olyanok, mint a tanítványok. Csak a példázatokat értik, magát a dolgot nem. Példa a görög tragédia. Agamemnón király lányát, Iphigeneiát, hogy kedvező szelet kapjon, az oltáron feláldozza. A jó ember tökhülyén bámul. Ez az Agamemnón igazán gonosz ember. Teremtő Atyám, saját leányát! Ez sok. Ilyesmit nem szabadna megengedni. Hiszen ez bűn! Hol a törvényszék? Büntető törvénykönyv. Orestés megöli anyját. Börtönbe vele! A bíróság a rémtettet példásan torolja meg. Vagy, kérem szépen, itt van a mi pompás Ábrahámunk. Már ott áll az oltárnál, egyetlen fiát, a kis Izsákot megkötözte, a kőre fekteti, és a kés után nyúl. De kérem, aggastyánnál az ilyen bestialitás igazán ritka. Itt van Dávid király, mindnyájan tudjuk, hogy erkölcsi életvezetése nem volt valami példás, a női hús szépségére különösen érzékeny volt. És ez a Dávid zsoltárokat írt, amelyek, valljuk meg, szépek, sőt ezek a zsoltárok mélyen vallásosak. Szemtelen hipokrita volt. Éjszakáját érzéki mámorban töltötte, reggel, mikor feje fájt, rosszkedvében és a csömörtől verseket írt. Piha.
Ó, igen, egyszer azt olvastam, az embert semmi sem tudja olyan közel hozni Istenhez, mint valamilyen forró bűn, a bánat maró szenvedélye. De még ennél is több. Ismerem, sajnos csak távoli látásból, mint az ígéret földjét, a tisztult amoralitásnak azt a birodalmát, amelyben jó és rossz nincs többé, bűn és erény között különbség nincs, mert minden szó, gondolat és tett Istenből sugárzik, és az emberen keresztül hozzá visszatér.
Ismerem az erkölcs fölötti birodalmat, ahol Agamemnón és Orestés és Ábrahám és Dávid a kivételes, vallásos percekben élt, amikor bűnt követett el, de éppen ebben a bűnben magasztosult fel és példa lett, nagyobb és mélyebb példa, mintha a koldusnak alamizsnát adott volna, vagy más valamilyen olcsó és silány jótettet követett volna el, mint amikor az igazán jó ember barátjának száz forint kölcsönt ad, merő jószívűségből, de, persze, váltót kér. Micsoda jóság!
Nos, kérem, én a vallásos aktus számomra egyetlen érthető jellemvonásának a szakrilégiumot vagy mondjuk a káromlást tartom. Mindjárt meg is mondom, hogy miért. A mi szociális hétköznapunkat a magasabb világtól igen erős és magas és szilárd és kemény falszerű valami választja el, és ezen a falon az ember semmiféle kenettel nem tudja magát átájtatoskodni, még akkor sem, ha legszebb ruháját veszi fel, még akkor sem, ha egyáltalán nem ásít és nem dohányzik, és ezenkívül böjtöl is, ah, és ha igazán pontosan úgy viselkedik, mint ahogy rendes ember az életben sohasem szokott viselkedni. Nos, ezen a kőkemény falszerű valamin az ember a spirituális világba Isten lényéhez közelebb nem jut át másként, csak ha annak teljes elemi erejével nekimegy, és azt erőszakkal áttöri. Ez a szakrilégium. Ez a blaszfémia. Ez a szentségtörés. Agamemnón feláldozza Iphigeneiát. Orestés megöli anyját. Ábrahám feláldozni készül Izsákot. A szegény léha és kicsapongó Dávid az érzéki élvezetekben elmerül. A vallásos aktus paradigmája nézetem szerint, amikor Jákob felmegy a létrán az égbe, és az angyalokat útjából lehajigálja. Szentségtörés? Igen, az. Őt ezek az ajtónállók ne tartóztassák fel, ha Istenhez akar jutni. Erőszak nélkül nem megy. Itt az összes képességeket és a ravaszságot és a tudást és a kéz és az ész erejét latba kell vetni. Ezen az átkozott falon másként nem jutsz keresztül. Meg kell ölnöd a fiadat? Az anyádat? A leányodat? Habozás és szó nélkül megöli. Ez a vallás. Istenhez jutni, mindenáron és minél közelebb. Semmi egyéb nem számít. Ez nem morál, ez nem jóság. Ez, kérem, a vallás.
Kisebb gazságokat a szerelem őrülete is engedélyez. Tudjuk. A szenvedélyes szerelem félig a tisztult amoralitás birodalmában van. A vallás őrületének minden szabad. Panta moi exestin, üvölti Pál apostol. Nekem minden szabad. A vallás a szociális hétköznap számára olyan, mint a park, ahol a bejáratnál és minden sarkon ez a tábla: Itt létezni istenileg tilos. S amikor az ember a parkba ténylegesen létezve bemegy, istenileg tiltott kihágást követ el, és rossz lelkiismerete van, mert jön az őr, felírja, kidobja, és még fizethet is. Pokoli, nem? Mondom, az ember ebben az ünnepiesen tiltott parkban suttyomban somfordál, és ígyekszik onnan, lehetőleg mielőtt nagyobb baj lesz, eltűnni. Micsoda kényelmetlenség! Az ember azt hiszi, hogy a vallásban a legnagyobb bűn a létezés. Azzal, hogy él, az isteni hatóság intézkedéseit állandóan sérti. Létezésében megilletődve és feszélyezve és szorongva lehetőleg hülye és természetellenes magatartást vesz fel, és úgy tesz, mintha nem is létezne. Ezért nem mer vigyorogni és köpködni és dohányozni és hangosan beszélni, és elfogódottan sündörög, és folyton a felvigyázót keresi és óvatos, pedig az új ruha van rajta, és gondosan megmosdott.
A vallás ezzel szemben az, amikor kezembe veszem a kardot, és felmegyek a létrára, és ha utamba százszor is angyalok állnak, azokat is ledobálom, és Istenhez akarok jutni. Tilos? A táblát elrúgom. Mi az, hogy tilos? Tilos volt a szeretőmhöz menni, mégis mentem. Tilos Istenhez menni. Ha tízezerszer is tilos, akkor is megyek, mert hozzá akarok jutni. Őrület? Hát jó, legyen őrület, most ilyesmi nem tud érdekelni. Szentségtörés? Bűn? Legyen. A létrán fel akarok jutni, és ebben engem még az angyalok serege sem fog megakadályozni. Meg kell ölni az anyámat? A fiamat? Nem nagyon szívesen, de az árnyalatnak most jelentősége nincs. Ezek igazán fontos pillanatok. Ez a vallás. Úgy látszik, erőszak nélkül nem lehet. Jónak lenni? Kérem, erről a poshadt jóságról ne is beszéljenek. Semmiféle langyos jóság még senkit sem vitt Istenhez. Ahhoz, barátom, szenvedély kell. Az útból még az angyalokat is el kell zavarni. A fiadat és az anyádat meg kell ölni. Ahhoz őrület kell, a szerelem hozzá képest krumplileves.

A vallás az, hogy a dolgokat odáig viszem, hogy fönt reszkessek nyolcezer méter magasságban, és lent forrjak a vulkán izzó hasában, odáig viszem, hogy még a bűn is ellenkezőjére fordul. Az az ájtatos pimaszság, amit a szociális hétköznap vallásnak nevez, parfümös hazugság, amivel Istent be akarják csapni. Ó, én igazán szolid vagyok és illedelmes, és nem is köpködök és nem káromkodom, nem iszom és nem dohányzom, húst sem eszem, templomba járok, és szentbeszéd alatt még sohasem aludtam el, és az az elméletem van, hogy az asszonyhoz csak akkor szabad feküdni, ha gyermeket kívánok, mert az érzéki gyönyör önmagáért bűn. És jó vagyok, főként jó vagyok, vagyis igazán jó és jó vagyok. Én tudom, hogy az Úristen az ilyen vallással mit csinál. Azt mondja az Úristen: Barátom, nem is sejted, hogy én az ilyesmit milyen végtelenül unom. És köp. Így mondom. Mert az Úristen útjai távolról sem olyan finomak, mint a püspök úréi. Tudod mit, mondja az Úr, akkor én már inkább azt a fiúgyilkos Ábrahámot választom. Róla legalább tudom, hogy szeret. Igaz, nem olyan illedelmes, és főként távolról sem olyan jó, mint te vagy, mert hiszen még emberölésre is vetemedett, és ha kezét nem fogom meg, Jézus uccse, a kis Izsákot megöli. Ördöngös gazember. Mi? De azért én mégis őt választom, és a prófétákat, akik dühöngtek és káromkodtak, és Dávidot választom, aki szoknyavadász volt, és Pétert, az öreg svihák galileai halászt, és végül is én a bűnösöket választom. Ezek egyáltalán nem jó emberek, de szívük az van. Tudnak szenvedélyesen szeretni. És ha Istenről van szó, még az erős dolgoktól sem riadnak vissza. Ez tetszik nekem, s az én szívem is kigyúl; és azt mondom, gyere ide, fiam, hadd öleljelek meg. Ezek persze nem veszélytelen dolgok, azt önök is nagyon jól tudják, és ha a bűnökre a vallás nevében én ilyen természetű felmentést adok, annak igen súlyos következményei lehetnek. Vannak is.

A vallás módfölött veszedelmes valami. Mert jöhetne valaki, és azt mondhatná, hogy a mennyországba vezető út bűncselekményekkel van kikövezve. Igazán könnyű lenne, és az összes hóhérok és útonálló orgyilkosok és csirkefogók és uzsorások és kurvák és diktátorok egyenesen az égbe szállnának, mi pedig, ha ezeknek a lényeknek társaságát el óhajtanók kerülni, kénytelenek lennénk tisztultabb légkörben letelepedni, mondjuk a pokolban. De én távolról sem vagyok azon az állásponton, hogy minden gyilkos Agamemnón vagy Ábrahám és minden szoknyavadász Dávid király. Az a feltevés, hogy a börtönök ártatlanokkal és szentekkel vannak tele, a valóságnak nem felel meg. Vagyis a bűnök végeláthatatlan sokasága tényleg bűn és nem felmagasztosulás. Itt következik az, amit én vallásnak nevezek. Az erkölcsös ember, ha igazán az, és nem hipokrita, legfeljebb igaz ember. A héberek cadiknak hívták, a görögök dikaiosnak, a hinduk sadhunak. Fölemelő ilyen ember hangját hallani és szavait olvasni. Jézsaiást vagy Ezékielt, a nagy dühöngőket vagy Sókratést, az ironikus szentet vagy az Upanishadokban az áhítatos Yajñavalkyat. Még fölemelőbb lehet ilyen embert látni, sajnos nem volt rá alkalmam. Ez az igaz ember még nyakig a morál körében él. Sókratés soha fiát nem vitte volna mészárszékre, mert az morálisan nem lett volna helyes. Jézsaiás se ölte volna meg anyját. Ők a magas igazság atmoszférájában éltek, számunkra csodálatraméltó tisztaságban. E morális igazság fölött azonban van még valami: a Hit óceánja. Ez a vallás. Veszedelmes dolog ez, kérem, mert itt már csak egyetlen valami vezet. A hit. Orestés és Dávid király bűncselekménye a morálból érthetetlen. Egyszerűen szentségtörés. A káromlás káromlás. Nincs rá mentség. De aki a hit óceánjában él, az tudja, hogy Ábrahám, amikor Izsákra kezét fölemeli, felmagasztosul. Az erkölcs körében az, hogy panta moi exestin, hülye anarchia. Nekem mindent szabad? Aszociális őrjöngés, ha tényleg így lenne, az emberek két hét alatt egymást tökéletesen és utolsó szálig kiirtanák. És mégis, kérem, káromlás és szentségtörés, bűn és minden szabad. Ez a hit óceánja. Ez a vallás. Meg szabad ölni a kis Izsákot is, és kardommal a létráról az angyalokat, ha utamba állnak, le szabad zavarni. A Hit óceánjának őrülete a vallás őrülete. Ez a létezés bora. A morál ehhez képest cseresznyekompót. Megmondjam, hogy a kettő között mi a fokozati különbség? Megmondom. Mindaz, ami az igazság körébe tartozik, az nagy és szép és követésre méltó és emberi. A Hit Óceánja azonban már nem emberi, ez a Szent Szellem országa. Amit János evangélista Pneumának nevez. Ez a magasztos reszketés tündöklése, ahová nem jutsz el másként, csak ha az angyalokkal megküzdesz. Ahol nincs jó és rossz és bűn és erény. Ez a Pneuma, amely mennydörög, és amely a fák levelei között suttog. Ez az őrület szenvedélye és a szelídség alázata. Ha a Hit Óceánjában élek, mindent szabad. Panta moi exestin, üvölti Pál, amikor látja, hogy az óceánban van. Orestés megöli anyját. Szabad. Az öreg Péter hiába svihák. Ó, nem igaz emberek! Ó, hol van már az igazság! Ők már a Hit óceánján hajóznak, a színtelenül ragyogó magasságba értek, itt csak Isten van, és Dávid itt énekli zsoltárait, és itt nincs többé igaz ember, ez Dante Empyreuma, a létezés forrpontja, ide kell eljutnod, te szegény bűnös és koszos és beteg és hitvány idióta, ide kell eljutnod, te szellemben koldus, betegségeiddel és szennyeddel és bűneiddel, és fogadat összeszorítva, mindegy, ide az óceánba, minden szabad, halleluja, ezt nevezem én vallásnak ."

Hamvas Béla: Karnevál (részlet)

Bocsánat, haogy ezt csak így ide bemásoltam, de ehhez nem volt mit hozzátennem sem elvennem.

Kétértelmű képek

2011-12-29T12:46:00.000-08:00

Michelangelo Antonioni A nagyítás (Blow-up) című filmje jutott eszembe arról a módról, ahogyan az Őrtorony Társulat kiadványait nézik át a testvérek, legalábbis a társulati videó szerint.

http://bdk.blog.hu/2007/08/01/antonioni_nagyitas

Az Őrtorony Társulat furcsa ábrázolásairól itt bővebben lehet olvasni. De hogy jön ide Antonioni filmje?
A kultuszfilmet a rendező 1966-ban forgatta, amely egy évvel később elnyerte az a cannes-i fesztivál fődíját. A rendező szerint a film egy férfiről és egy nőről szól egy szép őszi napon, de aki megnézi az látni fogja, hogy nem csak erről. Aki nem szeret meztelen nőket nézni, az ne is nézze meg egyáltalán, mert van benne néhány.

A történet szerint adva van egy fiatal fotós, aki egy kissé alternatív gondolkodású, nem igazán szereti a rutinmunkákat. Ezért különféle 'utcán heverő' témákat keres művészi becsvágya kielégítése céljából. Egy parkban egy furcsa párt pillant meg, követni kezdi őket és távolról fényképeket készít róluk. Pechjére, a nő észreveszi és tiltakozni kezd a fotózás ellen és a tekercset kéri. Ez felkelti a fotós érdeklődését és a tekercs átadását megtagadva különös kiváncsisággal kezd a képek nagyításába otthon. Minél többet mustrálja az egyre nagyobb részletességű nagyításokat, annál több részletre lesz figyelmes. Az egyik képen egy pisztolyt tartó kezet, majd egy másikon egy halottat is felfedezni vél. Azt hívén, hogy csak a képzelete játszik vele, késő este visszamegy a helyszínre, ahol megtalálja annak a férfinak a holttestét, aki a nővel volt aznap. Mire visszaér a lakásába, a képek eltüntek, reggelre a holttest is a parkból. Senki nem hisz neki a bizonyítékok hiánya miatt.

A film felveti a világ megismerhetőségének kérdését. Az, amit az egyén a körülötte lévő világból érzékel, az vajon egyenlő-e az objektív valósággal vagy annak egy szubjektív szűrőn keresztülment egyedi leképezése? Amit a fotós a nagyítások mögött meglát, vajon az igazi valóság vagy csak látszat, a fantázia terméke? A megismerés relatív fogalom, a dolgok nem ragadhatók ki az összefüggéseikből, máskülönben elvész vagy megváltozik a jelentésük.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy%C3%ADt%C3%A1s_(film)

Az un. kétértelmű képekkel (ambiguous pictures) bizonyítható, hogy a vizuális érzékelés egy aktív teremtő folyamat, melyben a képi érzékelésben résztvevő idegrendszeri szervek mintegy 'megalkotnak' egy képet a külvilágról, tekintet nélkül arra, hogy az igaz-e vagy nem.

Az egyik ilyen híres kép, a Boring-féle ábra:

http://www.tankonyvtar.hu/szociologia/szocialpszichologia-mas-080906-1

Vajon egy, az arcát elfordító fiatal hölgyet látunk vagy egy fehér kendőt viselő, nagyorrú idősebbet?

Visszatérve a bevezetőben idézett Őrtorony képekre, az egyes egyén lelkiállapota erősen befolyásolhatja a látott képet. Pl: ha valaki valamilyen sérelmet szenvedett el a Jehova Tanúi gyülekezetben, akkor bizonyára könnyebben fel fogja fedezni a rejtett démoni fejeket a kiadványok képeiben. De ez a másik irányban is érvényes: egy személy, aki elkötelezett híve az Őrtorony-tanításoknak, az még a teljesen egyértelmű rajzot is figyelmen kívül hagyhatja, mint például a Jelenések könyvében láthatő zombi-kezet Jézus háta mögött. Nem azért teszi ezt, mert nem lát jól vagy az ábra nem lenne egyértelmű, hanem nem illik bele az elképzelésébe, a tudata tiltakozhat ellene, hiszen át kellene értékelnie az egész hitét, életét egy látszólag apró kis részlet miatt.

Ezért inkább egy magyarázatot kreál.

Az önbizalom tanulható képesség

2011-12-27T08:04:00.000-08:00

Kassai Csilla, aki mániákus depresszióban és alkoholizmusban szenvedett, eldöntötte, hogy véget vet ennek az állapotnak. Azt tapasztalta, hogy hiába a pozitiv gondolkodás, ha az énképe negativ, semmire sem fog jutni.
Az alábbi videórészletben Csilla az általa kidolgozott módszerről beszél.

A gyógyulás szintjei

2011-12-27T06:32:00.000-08:00

„Az egészség a tökéletes fizikai, szellemi és szociális jóllét állapota, ésnemcsak a betegség hiánya.” (WHO)

Az egészség nem csupán a fájdalom mentes életet jelenti, mint ahogy a gyógyítás sem csak a fájdalom eltüntetéséről szól. Sőt a fájdalom a "miénk". Olyan valami, ami hozzánk tartozik, amit mi 'termeltünk ki'. Így az azzal való szembenézés is a mi feladatunk elsősorban. Kurt Tuppenwein: Az intuíció gyógyító ereje c. könyvében az alábbi szinteket sorolja fel:

A javítás szintje: sebészi beavatkozások, sebek kezelése, kiropraktika stb.
A testkémia szintje: szintetikus vagy természetes alapú gyógyszerek alkalmazása
Az életkörülmények megváltoztatásának szintje: táplálkozás és egyéb káros szokások megváltoztatása, böjtölés, ágy helyének megváltoztatása, nyaralás vagy új hobbi
Az információ szintje: az anyagok helyett információ bevitellel segítjük elő a gyógyulást. Pl: pozitív gondolatok, autogén tréning, homeopátia stb.
Az energia szintje: prána, reiki, gyógyáram, szellemgyógyítás
Az összefüggések megértésének szintje: a test üzeneteinek megértése, a meggyőződések felülvizsgálata és pozitív irányba történő alakítása, megbocsájtás, az ítéletek feloldása, köszönetnyílvánítás
A tudat szimtje: annak felismerése, hogy kik vagyunk, kauzális tréning (okozati összefüggések felismerése), élet a "vagyok" állapotából
A spiritualitás szintje: meditáció, ima, eggye válás mindennel, ami van

Ehhez a felsoroláshoz még a rendszeres testedzést hozzáadnám, ami az első két pont kivételével, mindegyik szinthez pozitvan járulhat hozzá. Érdekes, hogy a mindennapi orvosi gyakorlatban maximum a 4-dik szintig mennek, tegyük hozzá jó esetben, ami már így is nagy előrelépés, mert még azt is boszorkányságnak nyilvánították néhány évvel ezelőtt. A nyugati tradicionális gyógyászatban az 5-7 szinteket az un. alternativ gyógymódok területére sorolják, talán az eredmények is azért olyan korlátozottak, bár az ima erejét elismerik.
Az is érdekes, hogy a 6-os szinttől felfele vallásos, hitnézeti kérdésekkel találkozunk, amely arra utal, hogy a beteg egyén személyes hite, saját magáról kialakított nézete ezenkívül az isteni tervben elfoglalt helye szintén befolyásolhatja az egészségét akár pozitiv akár negativ irányba.

Filmajánló: Kontroll

2011-12-19T11:35:00.000-08:00

Vannak még jó magyar filmek. Ha valaki arra kíváncsi, hogy mi magyarok vajon milyen filmekkel képviseljük magunkat a világ előtt, akkor pl a londoni BFI (British Film Institute) egy jó mutatója lehet ennek. A magyar szekcióban Tarr Béla az abszolút menő, természetesen méreg drágán, majd egy-két Jancsó film meg a Kontroll.

A történetről annyit: Bulcsú, a jobb sorsra érdemes metrójegyellenőr a csapatával járja a szerelvényeket, ellenőrzik az utasok jegyeit, bérleteit. Számukra csak kétféle embertípus létezik: akinek van jegye, no meg, akinek nincs, mint ahogy legtöbbjüknek. A csapat élete sivár és küzdelmes. Úgy tűnik állandó sötétségben ragadt fura lények gyülekezete, hiszen az egész életük a sötétben zajlik; ott esznek, alszanak és dolgoznak. Igen, végzik a jegyellenőrök nehéz és népszerűtlen munkáját. Mindenki gyűlöli és lenézi őket. Soraikban sincs egység, az egymással ellentétben álló klikkek állandó versengésben vannak egymással. Főnökeikre sem számíthatnak, akik ugyan öltönyt viselnek de mégsem keltik valahogy egy úriember benyomását. Az egyetlen megértést nyújtó személy az "üzemi pszichológus", de ő sem szolgál enyhüléssel.

Mindezek tetejében, folyamatosan rejtélyes gyilkosságok történnek a metróban. A sötét erőkkel való küzdelem közepette, Bulcsú egy drámában találja magát, mely válaszút elé kényszeríti. Vajon van kiút ebből a pokolból?

A tanulság levonását mindenkire magára bízom....

Vannak még olyan helyek, ahol az áldozatokat büntetik meg az elkövetők helyett

2011-12-15T07:11:00.000-08:00

A Guardian-ban találtam ezt a cikket, amiről ez a cím jutott eszembe.

Röviden összefoglalva: egy 20 éves nőt 2 év 3 hónap után kiengedtek a börtönből, akit korábban 12 évre ítéltek el, mert egy unokatestvére megerőszakolta őt. A nemi erőszak terhességet okozott, így Gulnaz a kislányával együtt töltötte a börtönbüntetését, aminek az újonnan választott elnök, Hamid Karzai, (szintén nemzetközi nyomásra kierőszakolt) rendelete vetett véget.

A bűncselekmény történtekor Gulnaz a rendőrségen tett bejelentést a vele szemben elkövetett támadásról, ahol azonnal "paráznasággal" vádolták és börtönre ítélték. Igaz, támadóját is elitélték és börtönbe zárták.
A börtönben eltöltött ideje alatt Gulnazt az elkövető apja látogatta meg, aki egy papírt akart vele aláíratni (az egyébként írástudatlan lánnyal). Az ügyvédje szerint lehetséges, hogy a lányt az elkövetővel való házasságkötésre akarja rábeszélni, aki egyszer korábban azt nyilatkozta, hogy a kislánya érdekében hajlandó lenne rá. Sőt még azt is szeretné, ha a támadó nővére az ő bátyjával házasodna össze annak érdekében, hogy elejét vegyék további megtorlásoknak.
Az ügyvéd szerint, védence hatalmas nyomás alatt van.
http://www.guardian.co.uk/world/2011/dec/14/afghan-woman-raped-freed-prison?INTCMP=SRCH

Valószinüleg nem én leszek az egyetlen, aki ebben a megrázó történetben a Jehova Tanúi gyülekezeteiben lezajló bírói eljárásokkal való némi hasonlóságokat vél majd felfedezni...

Félelem és elmekontroll 2.

2011-12-13T11:34:00.000-08:00

Az elmekontrollés agymosás akademikus elnevezése: kényszerítő meggyőzés. Az első helyitanulmány, amely beazonosította azokat a szervezeteket, melyek elmekontrolltalkalmaztak, Robert Lifton vezette az 50-es években, aki leginkább a kinaikommunista meggyőző technikákat kutatta.
Az1950-es években Robert J. Lifton egy úttörő felfedezést tett egy tanulmányávalebben a témakörben, amikor is olyan agymosási technikákat tanulmányozott, amikkelfogvaejtett amerikai pilótákat sikeresenkommunistákká formáltak. Ezt az eljárást meg is írta egy 1961-ben A totalizmus gondolat reformja éspszichológiája: Az agymosás tanulmányozása Kinában (Thought Reform and the Psychology of Totalism: A Study of „Brainwashing”in China) c. könyvében. Azóta is ezt a kutatást használják fel kiindulópontkéntazon vallások kutatásánál, melyek hasonló technikákat alkalmazva győzik meg atagjaikat arról, hogy ők tanítják az egyedüli igazságot. Lifton nyolc olyanmódszert azonosít be, melyek azt jelzik, hogy egy csoport kényszerítőmeggyőzést és gondolat reformálást alkalmaz, mely eljárások általánosanhasználtak a szektáknál.

Egy másik kutatóezen a területen Dr Margaret Singer, aki összefoglalja Lifton nyolc pontját,mint a következőket:

Környezetellenőrzés: korlátozza a kapcsolattartás legtöbb, ha nemminden formáját kívülállókkal. Könyvek, újságok, magazinok, levelek és barátoknáltett látogatások nem kívánatosnak van beállítva. Lényegében ezt üzeni: „Gyereki és légy elkülönűlve.”

Misztikusmanipuláció: a lehetségesmegtérő meggyőződésévé válik, hogy egy magasabb cél érdekében személyesenlett a csoporthoz elhívva egy mélyebbtapasztalat által, például, a csoport bizonyos tagjain keresztül, akikállítólagos csodákat vagy prófétai kijelentéseket tesznek

3.
A tisztaság(szentség) igénye: a csoport kifejezett célja, hogy valamiféleváltozást hozzon, ami lehet világméretű, szociális vagy személyes szintű. „Tökéletességlehetséges, ameddig valaki a csoporttal marad és elkötelezett.”

A beismerés(gyónás) kultusza:egészségtelen önleleplezés gyakorlása tagokfelé. Gyakran a csoport nyilvános összegyülései keretében, korábban elkövetettbűnök és tökéletlenségek vagy acsoporttal kapcsolatos kétségek és a vezetők sértetlenségével kapcsolatos kritikusgondolatok beismerése.

Megszentelttudomány: a csoportjövőre szóló kilátásai teljesen igazak és tökéletesen megfelelőek MINDENmegmagyarázására. A tantétel nem szolgál kiigazításra és nem kérdőjelezhetőmeg. A tanításokkal való teljes egyetértés kötelező.

Megcsavartnyelvezet: a csoporttagok’gondolkodásában’ egy újfajta szókincs kezd kialakulni, amely a tanításokabsztrakt és szűk paraméterei közt használható csak. A „szakkifejezések” hatásosan megóvják atagokat a kritikus gondolkodástól azáltal, hogy egyfajta ’fekete-fehér’mentalitást erősítenek meg. Klisék és elferdített fogalmak használata károsanbefolyásolja a gondolkodás képességét.

Atanítás a személy elé van helyezve: Mindenféle emberi tapasztalat, amiket az illető személy a csoport tagjakéntvagy még az az előtti időkben élt át, leszűkítetten és ellentmondást nem tűrőenaz abszolutnak számító tanításokon keresztül van értelmezve, még akkor is haegy személyes tapasztalat ellentmond a dogmáknak.

Azegyéniség feladása:megmentés csak a csoporton belül létezik. Akik elhagyják azt, azok zsákutcábakerülnek.

Lifton azelmekontrollt alkalmazó csoportok közös tulajdonságaiként határozta meg avezetők az irányítás misztikus forrásának állították be magukat, igényttartottak az egyedüli igazság és megmentés kizárólagos csatornájára,megkérdőjelezhetetlenek, megkövetelték a másoktól való elkülönülést a tagoktólés kizárással büntették meg a távozókat.

Azt hiszem, eztnem kell taglalni, hogy ez igen központi tanítása az Őrtorony Társulatnak.

(Folyt. köv.)

Félelem és elmekontroll (vallási kontrolltechnikák) 1. rész

2011-12-09T11:58:00.001-08:00

Amint jeleztem a blog oldaldobozában, nem célom az Őrtorony Társulat 'leleplezése', ezt már sokan megtették helyettem. A következő cikket a http://jwfacts.com/watchtower/fear-cult-mind-control.php oldalon találtam, amit így kisebb 'fogyasztható' részletekben szeretnék ide erre az oldalra felrakni (remélem ez engem is jobban fog ösztönözni a fordítására).
A cikket azért is érdemes áttekinteni olyanoknak elsősorban, akik Jehova Tanúi voltak, mert segít világosabban átlátni az alkalmazott ravasz technikákon és megérteni, hogy miért is érezték magukat úgy ahogy, amíg Tanúk voltak. Az egyik motto:

„Senki nemcsatlakozik egy szektához. Senki sem csatlakozik valamihez, amiről aztgondolja, hogy kárt fog okozni neki. Az emberek csatlakozhatnak egy vallásosszervezethez, egy politikai szervezethez vagy olyan emberek csoportjához, akikigazán szimpatikusak.”- Egy Jonestown túlélő

„A szabadságiránti szenvedély erős és örökkévaló, szerencsére, mert az elfojtását célzóodaadás is az.” - AM Rosenthal, New York Times

A vallásnakhatalma van az emberek manipulálására, hogy valószerűtlen tanításokbanhigyjenek és egy önsorsrontó életvitellel kötelezzék el magukat. Például:

· Öngyilkosszektatagok, akik feláldozzák az életüket és megölnek ártatlan embereket
· Szülők,akik engedik meghalni gyermekeiket orvosi kezelés elutasítása miatt
· Apákés anyák, akiket arra utasítanak, hogy kerüljék a saját gyermekeiket vagygyermekek, akik örökre kizárták a szüleiket és a testvéreiket az életükből, egyvallási vagy erkölcsi véleménykülönbség miatt

Abbélierőfeszítésben, hogy magyarázattal szolgáljon ilyen viselkedésformákra, ez acikk (és a folytatásai) összefoglalja azt a nagy mennyiségű kutatást, amit vallási és politikaikontrolltechnikák tanulmányozásában végeztek. Majd ezeket a technikákatösszehasonlítja az Őrtorony által használt gyakorlattal. Végezetül a tagokragyakorolt érzelmi hatást vizsgálja,különösképpen azokra, akik megpróbálnak kilépni egy ilyen szervezetből.

Különösen fontosfelismernie Jehova Tanúinak, hogy ők nem különlegesek, semhittételbeli nézetekben, sem a szeretet kimutatásában sem pedig a szabályozótechnikákban.

A legfőbb jellemzői bármelycsoportnak, mely elmekontrollt gyakorol és fenntart:

· Avezetőség megérdemli a szigorú, megkérdezhetetlen engedelmességet
· Őkegyedül tanítják az igazságot
· Megmentésegyedül csak a csoporton keresztül lehetséges
· Máshiten levő személyek szigorúan kerülendők

Kutatók szerintegyedül az Egyesült Államokban több mint 3000 olyan szervezet van, melyekreráillik ez a leírás és kb 10000 világszerte. Ezek lehetnek akár néhány tagot, deakár milliókat is számláló csoportok. Az Őrtorony Társulatra tökéletesen illik a fenti leírás, sőtráadásul ’különösen veszélyescsoportnak’ minősül a legtöbb olyan listán, mely a szekták ismertetésévelfoglalkozik.

(Folyt. köv.)

A Milgram-kisérlet

2011-12-03T10:36:00.001-08:00

Egy korábbi kurzusomon már érintettem ezt a témát egyszer, de akkor nemihletett meg különösebben. Azonban egy néhány héttel ezelőtti fejtágításonlettem figyelmes erre a híres-hírhedt kísérletre egy nagyszerű előadótolmácsolásában, amely a hatalom és engedelmesség közötti összefüggéseketvizsgálja.

Előzmények

Stanley Milgram 1960-63 között folytatta kísérleteit a Yale egyetemen. Kbugyanebben az időben zajlott az egyik náci főbűnös pere, Adolf Eichmann-é (akia magyarországi zsidók deportálásáért is felelős volt többek között), akit aMoszad emberei Argentínában fogtak el, ahol egy egyszerű ’hétköznapi’családapaként élte életét Ricardo Klement álnéven a Mercedes-Benzalkalmazottjaként.

Már a háborús bűnöket számon kérő nürnbergi perekben is gyakori védekezésvolt , hogy „parancsra tettem”. Ezt az érvet természetesen egy demokráciábanszocializálódott amerikai ilyen súlyú bűnökkel kapcsolatban nem tudja elfogadni.A Németországban 1933 és 45 között fennálló rendszer a tömegek engedelmességéreépült, ami összekapcsolta a cselekvést avezetők által meghatározott politikai célokkal és olyan mértékben beívódott azemberekbe, hogy felülírhatott olyan fontos dolgokat is, mint az általánoserkölcs.

Milgram elsősorban azt a kérdést feszegeti, hogy az egyének meddig mennekel az engedelmességben egy feltételezett hatalom ’eszközeiként’, egy olyanhelyzetben, amikor egy ártatlan embert kell bántaniuk (vagy olyat tenniük, amitaz ’áldozat’ nem akar és ami ellen tiltakozik is).

A kísérlet leírása

A résztvevőket részben újsághirdetésbentoborozták, részben direkt megkeresések révén, abból a célból, hogy az vizsgáltminta kiegyenlítettnek legyen tekinthető életkor, képzettség és egyébszempontokból.

A kiválasztottak széles osztályhátterű férfiakból tevődtek össze, mintpl postai hivatalnokok, kereskedők, fizikai dolgozók, tanárok, mérnökök ésprofesszorok. A tesztben három személy vett részt egyszerre. Két ember érkezetta laboratóriumban egyidőben (az egyik egy beépített ember volt). A vizsgálatvezetője, akinek fellépése szigorú és komoly volt, elmagyarázza a résztvevőknek,hogy a kisérlet a büntetés tanulásra gyakorolt hatását vizsgálja. A két személy’bundázott’ sorsolással dönti el, hogy ki alakítja a tanár és ki a tanulószerepét (vagyis a kísérlet alanyára mindig a tanár szerep jut). A tanulómegtanul egy szópárakból álló listát (pl: alma-körte, kutya-macska stb.),ezután egy székbe ültetik, ahol elektródákat raknak rá. A tanárt átvezetik egymásik helyiségbe, ahol egy elektromos sokk generátor elé ültetik le, amelyeszközön vízszintesen kb 30 kapcsoló helyezkedik el. Az első 15V-ot mutat, majda továbbiakban 15V-onként növekedve egészen 450 voltig emelkedik. A kapcsolókalatt szöveges címkék is vannak: gyenge, enyhe, erős, nagyon erős, intenzív,extrém erős, veszélyes, veszélyes – súlyos sokk, a legutolsó csak XXX. Azeszköz életszerűen működőnek, hatásosnak tűnik. A kísérleti személy kezdéselőtt egy példasokkot kap, mely egy kellemetlen, enyhén fájdalmas érzéssel jár.

A tanár ezután kikérdezi a diákot. Ha a válasz nem megfelelő,akkor egyre erősebb áramütésekkel büntet. A tanuló természetesen nem kapottbüntetést, a tanár által működtetett kapcsoló egy magnetofont működtetett, amelya tanuló életszerű hangvisszajelzéseit játszotta le. Ez a visszacsatolás,különböző szintű diszkomfortérzetről árulkodhat, mint pl: panasz, kérés, kiáltozás,agonizáló visítás, agonizálás, míg egy ponton nem ad több életjelet. A kérdés,hogy meddig engedelmeskedik a tanár a tanuló tiltakozása ellenére? Ez mindenbizonnyal növekvő lelkiismereti konfliktust okoz a vizsgálati személynek, devajon meddig viseli ezt el? A vizsgálatvezető összesen négy erősségi színten ad“parancsot” abban az esetben, ha a kísérleti alany vonakodna engedelmeskednivagy ki akarna lépni.

1. “Kérem, folytassa”

2. “ A kísérlet megkívánja, hogy folytassa”

3. “Abszolút lényeges (a tudomány szempontjábólfontos ), hogy folytassa”

4. “Nincs más választása, muszály, hogy folytassa”

Ez újabb kérdést vet fel: hogyan viselkedik valaki, ha egylegitim személy egy harmadik, ismeretlen személy elleni lépésre készteti?

Elvárt eredmények

Egy 110 emberből, jórészt szakemberekből álló csoport maximum1-2 % körülire becsülte azok arányát, akik elmennek a legerősebb fokozatkivitelezéséig, vagyis ‘megölik az áldozatot’. Véleményük szerint ilyesmire csakpatológiás személyiségek kaphatóak. A csoport tagjai magukról úgy nyilatkoztak,hogy nem tudnának fájdalmat okozni másoknak, vagyis a pozitív énkép fenntartásavolt megfigyelhető. Mivel a kísérletben nem szerepel nyílt, fizikai kényszer,ezért a viselkedést szerintük ilyenkor a belső tényezők, személyiségjegyekvalamint morális értékrend szerinti döntési mechanizmusok határozzák meg.

A kísérlet tényleges eredménye

Nem kis meglepetést okozott, hogy a vizsgálati személyek65%-a ment el az utolsó, legnagyobb fokozatú áramütés megadásáig. Ők lennének atársadalom szadistái? A kísérlet bebizonyította, hogy a mindennapi emberek isbizonyos körülmények között az agresszív tendenciától függetlenül megváltoztattáknézeteiket magukról és az áldozataikról is. Csinálták a dolgukatellenségeskedés nélkül. Egy romboló gépezet részeivé váltak, annak ellenére,hogy ez a saját maguk által vallott erkölcsi nézetükbe ütközött. A körülményekhatására az egyén kivonta magát a saját erkölcsi kontrollja alól, főleg ha egymagasabb (tudományos, vallási..) célja van, akkor ezt még könnyebb megtennie. Azengedelmesség lényege, hogy az egyéniségét feladva, puszta eszközzé váljon ahatalom kezében, ami elősegíti a személyes felelősség eltávolítását.

Mi tartja ott a személyt a helyzetben?

1. Rögzítő faktorok: udvariasság, segítségnyújtás akísérlet vezetőjének vagy a kilépés kellemetlensége

2. Az egyén a technikai aspektusokra koncentrált,jól artikulálta a kérdéseket, pontosan kapcsolta a fokozatokat – a teljesítményretörekedett és nem figyelt oda az egész tevékenység szélesebb konzekvenciáira

3. A személy úgy látta magát, aki nem felelős asaját cselekedeteiért, a felelősséget áttolta a tekintélyre (“csak azt tettem,amit mondtak”)

4. Egy radikális fókuszváltás következett be, ígynem erőszakolták meg a lelkiismeretüket, hanem csak másra fókuszál. A háborúban a bombázótisztek sem kérdezték meg maguktól: “Jó az, ha én bombákat dobok le?”Arra figyeltek, hogy pontosan célozzanak.

5. Az áldozat lekicsinylése, leértékelése.

Mi segített kilépni?

A kisérletet többféle variációban megismételték. Pl. Változtattáka helyszínt, a karaktereket sőt nőkkel is elvégezték stb. Az áldozat közelsége(érintésközelség) levitte az engedelmességi rátát 30%-ra. Kismértékbencsökkentette az eredményt, ha a parancsot adó személy nem volt annyira szigorú,sőt ha ott sem volt, csak telefonon utasított, akkor a kisérleti alanyok20.5%-a ment csak el a végsőkig az engedelmességben. Ha jelen volt két másik társ (konformitás),akkor az egyén hajlott a többség véleményét követni.

Az egyik variációban, amit ‘két lázadó társnak’-nak neveztek,a résztvevők mindössze 10%-a ment el a végső fokozatig. Ebben a helyzetben kétbeépített emberrel együtt kérdezték a tanulót és ‘büntették’. Egy bizonyosfázisban, az egyik személy elhagyta a pozicióját, majd egy idő után a másik is.Ezzel a második távozóval együtt sokan szintén feladták. A látható sikereslázadás az, ami leginkább rombolja a tekintély erejét (nem véletlen, ugye, hogya legtöbb erőszak szervezetben ezt büntetik legkeményebben...). A lázadó társakviselkedése átdefiniálja a helyzetet, amelyben kinyilváníthatóvá válnak abelsőleg vallott erkölcsi nézetek.

Tanulság

Amíg vannak az egyhangú engedelmességet megtörő példák amorálisan helyes viselkedésre (ha kis számban is, de ilyet mindig találni),addig van remény az elemzett ördögi mechanizmus megtörésére!

A gyermekek imája

2011-12-01T12:57:00.001-08:00

A következő írásra a TV-ben leltem (lám van pozitív oldala is) mégpedig azalatt a kb félóra alatt, amikor egyik nap bekapcsoltam. Az írónő, egy nagyon kedves, nagymama formájú hölgy, akinek előadásában igazi libabőrős élmény volt meghallgatni ezt a költeményt.

Jókai Anna: A gyermekek imája

Jézus-baba, hát eljöttél.
Ide a ronda panelbe, hozzám. A kék égből jöttél, mondják, én meg a lilaóvodából.
Nézd, a többiek alszanak már. Ketten vagyunk ébren.
A holdautó pörög és berreg.
A robotember nyikorogva lépked.
A lézerpisztoly villog és sivít.

Ezek az ajándékaim, bizony, most kaptam őket.
De Te csendes vagy, nincs semmi mutatványod. Csak fekszel itten agipszjászolban. Mert Te jó vagy. A rossz én vagyok, mert szaladgálok,izgek-mozgok folyton. Fetrengek is, ugrálok is. És azt a nagyok nem szeretik.Azt szeretik, ha ülök vagy állok. De a legjobban azt szeretik, ha alszom.

Jézus-baba, tedd, hogy csak akkor kelljen aludnom, ha álmos vagyok. Maradjmellettem éjjel, amikor annyira félek. mert jön lefelé a gonosz manó a csőben.Tudod, az, amelyik a rossz gyerekeket a lábuknál fogva behúzza és leviszi acsatornába. Ahogy a nagyok mondják, hogy ez megtörténhet. És akkor a fejem nemfog átférni a lyukon. Össze fog törni darabokra. Mert előbb-utóbb ez lesz avége. Még az anyukám is ezt mondja néha. Hogy értem jő a gonosz manó. Mégsemviszik arrább a csőtől az ágyat.
Értem jő a gonosz manó. Ha csak meg nem javulok.
Jézus-baba, segíts javulni! Meséld el, mi kell egy igazi, érvényes javuláshoz!
Ők már - tudod, ők itt - vajon végképp meg vannak javulva? És hogy jobbanhallják egymást, azért ordítanak? Csak egy kicsit vedd le a hangjukat, kérlek.A nyomogatós fekete irányítóval a távolból is megteheted. Amit nekem nemengednek megnyomni soha. Pedig jaj, de szeretném. Futtatni előre meg hátra avideón a képet. De az árt. És ami a holmiknak árt, az a legtilosabb. A kárhamar megvan. S hiába nem akarattal, ők megvernek mégis.
Jézus-baba, szólj nekik. Látod, minden játékom tud valami izgalmasat. Te semlehetsz butuskább. Hiszen ma este rád mutattak és úgy szólítottak: megváltó.
Hogy ez pontosan mit jelent, nem értem.
Van beváltás (forint dollárra)
Van kiváltás (láncot a zaciból)
Van felváltás (ezrest a közértben)
Van leváltás (ez érte apukámat)
És visszaváltás is van, a sok-sok nehéz és büdös üveggel.
De ez a megváltás - ez még valahogy homályos. Mindenesetre - ha ez valami jódolog - válts meg engem is. Ki ne hagyjál belőle.
Mert engem ki szoktak hagyni.
Az óvodábal a játékból
Itthon a beszédből
Az utcán a fagylaltból.
És engem csúfolni is szoktak
Az óvodában az orrfolyásért
Otthon a kényeskedésért
Az utcán a csámpás lábam miatt
Pedig azt mondják, mindez csupa katonadolog, helyt kell állni, mert későbbjönnek azok a bizonyos nehézségek.
De Te ezt nálam sokkal jobban tudod talán, hiszen téged egyszer nagyon megfognak kínozni, van erről egy képem, sőt föl is szögeznek majd egy keresztre.
- ha ezt egyáltalán előre megmondták neked -, és ezért nagyon sajnállak.Jézus-baba, olyan kicsi vagy, és külön rám mosolyogtál, amikor a gyertyákégtek.
Talán még nem is olyan biztos, hogy ez a szörnyű történés meglesz, a tavasz mégmessze van, csak most kezdődött a tél.
Tanácsolom, próbálj egy kicsit lassabban nőni. De ha mégis valamivel nagyobbleszel, hógolyózzunk.
És én fogok rád vigyázni,
Hogy kő a hógolyóban ne legyen persze
Lám vigyáz rád az anyukád is, itt van egészen melletted. Szelíd anyuka, nincskarcos gyűrű a kezén. Ráér - csak ringat téged. Az apukád is csendes: nemrandalíroz, csak békésen örvendez.
Akarták, hogy Te megszülessél. Pedig milyen szegények
Istálló
Szalma
És mindenféle állatok
Nekem állatot nem engednek, elég gond vagyok nekik én magam is, mondják.
Bizony, szomorú, hogy akkora gond vagyok szerencsétlen anyukámnak.
Ha elmennék innen, biztos könnyebb lenne neki. De én nem merek egyedül elmenni.
Rosszaság, azt mondja,
Hogy lógok a nyakán, amikor siet,
Hogy benyálazom az arcát,
Amikor éppen kifestette magát,
Hogy nyaggatom a meséért,
Amikor a tévét nézi.

Igen, talán akkor lennék jó, ha hipp-hopp, nem lennék, de azért Jázus-baba,mégse engedd, hogy a gonosz manó darabokra szaggasson a csőben.
Hanem úgy intézd, hogy valahogy egészben maradjak, úgy vigyél el, mert akkor,ha anyukám mégis sírna értem, rögtön vissza tudnék jönni,
És akkor talán kapnék legalább egy plüssmackót, mert egyenlőre ilyesmit nem kapok,
Mert a mackó fölfeslik, és a fűrészpor a szőnyegekbe beleeszi magát, helyetteitt a lézerpisztoly, nem csinál kárt, nagyon ártalmatlan, illik szépen megköszönni,

És volt ám nekem első apukám is
Egyik napról a másikra elpárolgott, állítják mind a nagyok,
És - Jézus-baba - ez is rettenetesen félelmetes, hogy egy erős felnőtt csak úgymegy az utcán és hirtelen pára lesz belőle, mint a vízből, ha sokáig forraljuk,
És ez mindenkivel akkor megtörténhet, Jézus-baba, egészen váratlanul,
Ezért aztán félek a téren, különösen, ha fúj a szél, mert a szél aztán a párátis elfújja.
...Most is félek például.
De ha kiáltok, jönnek és megszidnak.
És akkor még jobban félek.
Szerencsére szívjóságból ma este egy parányi fényt hagytak.
A Te csillagod világol a jászol fölött.
Látni téged, Jézus-baba.
Ne áruld el, mit tudsz. Ne áruld el nekik.
Mert akkor irigységből bántanak.

Jézus-baba, érdekes: ha üres a zsebem, a játékból kilökdösnek, de ha szebbvalamim,
Agyon akarnak ütni.
Jézus-baba, tente-tente. Várj, betakarlak. Jól megleszünk mi ketten.
Úgy sincs öcsikém.
Én vigyázok rád.
Te vigyázol rám.
Majd - ha már olvasni is megtanulsz - írok neked levelet is. Kívánságlistát.
Amit kérek, nem drága dolgok. Én inkább arra vágyom, Jézus-baba, anyukámnak nelegyen szüksége annyira pénzre, mert közben a lelkét is kifacsarják, ahogymondja, s ez borzasztó lehet neki,
Az új apukám legyen egy kicsit a régi,
Óvoda csak vasárnap legyen,
És az az egy darab maradék nagymamám öregedhessen meg végre.
A nagymamám nem versbeli, hanem
Sárgabarackszínű haja van
És lila a körme, mint az óvodánk fala. Mindig eszembe jut egyikről a másik.
De azért a nagymamám nem rossz, nehogy azt hidd, Jézus-baba.
Pénzt is ad, csak tilos elköltenem.
Matrica, vattacukor, mesekönyv. Ezek a legtilosabb költekezések.
A matrica ragad,
A vattacukor maszatol,
A mesekönyv porfogó.
Majd, ha én keresem rá a pénzt.
De addig is, annyira szeretnék!
Van egy dobozom, a pénzemet abban tartom. Már majdnem tudok számolni. Anagymamám örül ennek, mert az életemben ez a legfontosabb.
Csak már öregedne meg a nagymamám végre. Mert addig nincs idege a gyerekre.
Majd ha már végkép megöregszik, lesz neki rám idege is.
Megígérte.
Hát ebben például segíthetnél, Jézus-baba. A nagymamám is biztosan szépenmegköszönné.
Talán ma jön az alvás. Ma van a szeretet éjjele. Ez délutántól reggelig tart.Ilyenkor muszáj nekik szeretni.
Jézus-baba, meglátod, minden jóra fordul. Csak bízzál Te is bennem. Nem akarom,hogy meghalj. Nem akarom, hogy a felnőttek csúfoljanak. Az, akit a képen láttammegfeszítve, egy másik volt, Nem Te. Nem Téged.
Csak bízzál bennem, ez nem fog előfordulni újra, ezt nem szabad elkövetniminden évben, hogy télen megszületsz, és tavasszal mindig megölnek és nagykeservesen tudsz csak feltámadni.
Csicsija, Jézus-baba,
Mi ketten tartsunk össze,
Gyere hozzám játszótársnak,
Akkor is légy, ha nem látnak
Isten éltessen, nyugodtan nőj csak nagyra, aztán alapíts majd egy csapatot, ésvegyél be - legalább Te - abba a csapatba, engem, aki még nem tudtam egészenmegjavulni, és ezért el vagyok küldve mindenhonnan
nyárra is maradj itt
csak el ne áruld a terveinket, mert akkor ezek kidobnak Téged a kukába, engemmeg kiröhögnek, ahogy ez már lenni szokott idáig-mindig,

de most meleg fény álom van.